Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-02 / 79. szám

Hétmillió 152 ezer forint » Tanácsülés À kezdést tíz órára tervez­ték. is-esetc az fc>z.ivii' Dizott- sagauaK Vezeeoje, az újságíró, kec tuzono, egy művezető es a szaKszervezec központjának munkatársa. Tíz után tíz perccel Odri szaktárs, a ter­melési osztály vezetője íólaiit a kis asztal mógui es meg­nyitotta a tanácsülést. Kö­szöntött mindenkit, vendége­ket, dolgozókat, Paladinét, a főkönyvelőt, Antal szaktársat az szó titkárát. — Az a föladatunk, hogy meghallgassuk a gazdasági ve­zető elv társnő tájékoztatását a múlt évi munkáról és idei tennivalónkról. Meg is kérem Faludiné szaktársnőt, tartsa meg beszámolóját. A tanácsteremben két sor­ban állnak az asztalok. Fia­tal, idősebb asszonyok, lányok, meglett férfiak, keménykezű gépmunkások, nyakkendős iro­disták ülnek a két asztalsor mellett négy sorban. Középen alig lehet elmenni. A hőség pokoli, a radiátorcsapnál gőz sziszeg. Látni a meleget. Szív­ják a cigarettát, mintha köte­lező volna. Nyílik az ajtó, munkásasszony lép be. Tenye­rébe fordított égő cigarettával jön. Velem szemben ül le. Hamutartó után néz, nyújtom neki. „Köszönöm” — súgja. Faludiné közben szép sza­batos mondatokban vázolja a gyár múlt évi munkáját. Be­széde közben meg-megáll, a pontos, a mindenki számára érthető kifejezéseket keresi. — Sok programváltozás volt a múlt évben, a belkereskede­lem egyszer például 67 000 pár cipőt mondott vissza. Kap­kodni kellett volna, ha nem készülünk fel időben az ilyen rendelők szeszélyeire. Jobb partner a külföldi, különösen a, szocialista országok rendelé­seit szeretjük, baj hogy stopp- áras a megrendelésünk, és az év közben érkező ármódosítá­sokat már nem tudjuk a meg­kötött szerződésben érvénye­síteni ... — Lesz vita a tanácsülésen? — szomszédomhoz, az alja­üzem egyik művezetőjéhez szólok. — Nem hiszem, ez nem olyan téma. A múltkor pél­dául, akkor volt. A bérfejlesz­tésről, a differenciálásról vi­tatkoztunk. — Az jó tanácsülés volt — csippent rám szemével a szem­ben ülő munkásasszony. Meglátjuk, milyen lesz ez. — Szóval a múlt évben nem tudtunk bért fejleszteni. — hallom ismét Faludinét — úgy terveztük, ha a hatékonysági mutató 2,8 százalékot javul, akkor lehet három uszkve öt százalék bérfejlesztést végre­hajtani, a negyedik negyedév rossz volt, önök is tudják, a hatékonysági mutató nemhogy javult, hanem 8,7 százalékot romlott... Nyílik az ajtó, mindenki odafigyel, megjött a központ küldötte, mögötte egy csinos, tűzőnő. Véle már találkoztam, még akkor, amikor Vass Ist­vánná volt a bonyhádiak or­szággyűlési képviselője, és ő kérte, írjon a szocialista bri­gád naplójába. Mindketten az előadó kisasztala elé ülnek. A központi küldött jobbról, a fiatal csinos tűzőnő balról. — A nyereségrészesedésről nem beszélek, ennek kiosztá­sán már t"l vagyunk ... l engyel László barátom, a gyár oo-rtáivvezefőie stenciles papjrköteget nvújt át: — Szaladj át rajta, ebben van a kollektív módosítása. Az ablakot kinyitják. Fehér köpenyes, fekete hajú, csinos kislány tálcán fekete­kávét hoz be. — Az idén sok bajunk lesz. — mondja Faludiné — január elsejétől szinte minden kel­lék, segédanyag árát megemel­ték. A ráma árát például húsz százalékkal. Minden ci­pőbe kell ráma. Most ezt az áremelést a fogyasztóra há­rítsuk át? Az asztalok körül mocorgás, morgás. — Mi is fogyasztók vagyunk. Megrpóbáljuk a kevés szabad­áras cipőbe kalkulálni az ár­emelkedést, tárgyalunk a ter­melési adó csökkentéséről is. Szóval, sok gondunk lesz idén, beszéltünk már erről a ter­melési tanácskozásokon is. Be­szélünk még a munkáról, vi­tatkozunk is, ‘veszekedünk is. Kérem, fogadják el tájékoz­tatómat. Szünet. A kávét még hord­ják, vagy negyvenen ülünk a parányi tanácsteremben. Az ablakokat kinyitják, friss le­vegő helyett műgyanta, ra­gasztó, nitro; meg ki tudia mi­féle macskászag nem vágódik a tanácsterembe. — Folytatnánk akkor, elv­társnők, elvtársak. Felkérem Lengyel szaktársat, ismertes­se a kollektív szerződés módo­sítását. Lengyel László „szóbeli ki­egészítését az írásos anyaghoz előterjeszti”. Figyel mindenki, ez már új téma, még nem hallottak róla, a mostani meg­fogalmazás lesz érvényes leg­alább e<?v évig... v Antal Géza, az sáb. titkára szól: — Nem tereljük a fogyasztó felé az ármódosítást, mi is fogyasztók vagyunk. Gyárunk­nak évtizedek óta az az ár­politikája, hogy mi is a piac­ról élünk, tisztességes haszon­nal adjuk el termékeinket, de ne srófoljuk az árakat, mint más gyárak, ktsz-ek teszik. Később még majd kérek szót. — Javaslom, hagyjuk ki a hat hónap visszafizetési köte­lezettséget. Nines arra semmi­féle tö’-vény, hogy a gyári ösztöndf'assal visszafizettessük a ráköltött gyári pénzt, ha elmegy... — az egyik osztály- vezető a fiatalok érdekében beszél. — Meleg van a műhelyben is — mondja szomszédom. Megint kinyitottak két abla­kot. — A műhelyben nincs lég­kondicionáló? — Van, csak többet rossz mint jó. Momentán két hó­napja áll. Ha meg bekapcsol­ják, akkor ki akarja az em­ber fejét Is vinni... Nyáron még tűrhető, de ilyenkor.« Télen még a havat is behord­ja... — mondják körülöttem a tanács tagjai. — Helyesnek tartom, hogy az igazolatlan hiányzókat szi­gorúbban felelősségre vonjuk. Kiegészítésül javaslom, hogy a művezetők az ismert lógósok­kal szóban is közöljék, külön hívják föl figyelmüket a mó­dosításra. előzzük meg az év végi vitát... Ezzel a javaslattal is min­denki egyetért. — Egyetértek azzal, hogy a társadalmi tulajdon védelmét szigorúbban vesszük. Kérem, a múltkor egy kiváló alja­készítő munkás elvitt hét és fél forint értékű talpbőrt, hogv cipőjét megjavíthassa. Csak nevetett, amikor felelős­ségre vonták. Ha megbüntet­jük az ilveneket legalább száz­kétszáz forintra..: Bundakesztyű kell a raktá­ri munkásoknak. Télen vasa­kat, nehéz alkatrészeket cipel­nek. A módosítás e pontja is egyetértésre talál. Vita alakul ki viszont a hivatalsegéd egyenruházata körül. Az eső­köpeny, a bakancs az rendben volna. Az egyenruha, az okoz­za a problémát. Feláll azon­ban egy ember, s azt mondja, hogy a „Tisza, a Duna, meg a szigetvári cipőgyár hivatal- segédje is egyenruhát kap. 1-cpjon akkor a bonyhádi is”. Úgy van, adjanak neki — szól a javaslat. Rázós téma. — A nyereségjutalom el­osztással nem vagyok elége­dett, azzal, ahogyan most mó­dosítják — szól az egyik mun­kás. Kérem, az aljaüzemben legalább háromszázötven em­ber dolgozik, s csak annyi pénz kapnak, jutalmazási cél­ra, mint a kereskedelmi osz­tály dolgozói harmincán. Nem vagyok én irodistaellenes. De azért ezt furcsának tartom. Kérem, egy művezető kap kétszáz forintot, egy bérelszá­molási csoportvezető kétezer- ötszázat, egy brigádtag százat, egy könyvelő hétszázat. Hol az igazság? Föláll egy nyakkendős, szép műszálas barna munkaköpeny­be öltözőit tisztviselő. Érvel, magyaráz. Szavait nagy figye­lem kíséri. El kell fogadni ér­veit. El? — Én nem értek esrvet a velem vitázóval — ismét fel­szólal a prémiumosztást ki­fogásoló munkás. Végül abbamarad a vita az­zal, hogy a szakszervezet me­gyei tanácsának képviselője kér szót. A végén még erre a témára visszatérnek, de már nem olyan szenvedéllyel, mint ahogy kezdték. Nem vált ki vitát az a mó­dosítás sem, hogy a szakszer­vezeti titkár, bár nem a gyár fizetett embere, meg annak titkárnője is kapjon műszálas barna munkaköpenyt. Javaslat születik arra, hogy a visszaérkező cipőket ne a BÂV, hanem a dolgozók ve­hessék meg — belekerül a szerződésbe. És egy nagyon figyelemreméltó javaslat, bár ellene szól a Munka Törvény- könyve megállapításának: az új termék gyártási normáját ne előre adják ki, hisz ak­kor még nem tudják mennyi időt kell egy-egy munka­fogásra tölteni. Amikor szala­gon van a termék, akkor kel­lene rá a normát megállapí- tmi, gyakorisági mérés alap­ján... Az ifjúság képviselője is szót kér: — Szerezzenek érvényt an­nak a szerződési tételnek, hogy a fiatalokat a művezetők ne osszák be egészségükre ár­talmas munkahelyre. Még a mai napon is sok fiatal dol­gozik ilyen munkahelyen. A vezetők a munkások ösz- szenéznek. Ez igaz. Csak hát ki intézkedjen? Tiszai Béla javasolja: „Az újítómozgalom úgyis haldok­lik, miért kétszázezer forint haszonnál adunk a dolgozó­nak három nap nyereségrésze­sedést, miért nem százezer­nél? Ennek haszna az egész kollektíváé, és mi az a három nap juitalomszabadság?” — Ugv van, a mozgalom fellendítése megér nem há­rom. hanem tízszer három nap jutalomszabadságot is... Körösi István, az SZMT közgazdasági bizottságának ve­zetője szól még: Nagyon jó ez a szakszerve­zeti tanácsülés. Látjuk, úgy akarják most is csinálni a módosítást, mint a szerkesz­tést. Alapjává akarják tenni méginkább a gyár törvényét a gyár életének. Egyet azonban kiigazítok : a gazdaságvezetés köteles beszámolni, nem tá­jékoztatót adni a tanácsülés­nek a végzett munkáról, a kollektiv szerződés betartásá­ról... Azután Odri szaktárs be is rekeszti a tanácsülést, mert elérkezett dél. Kint már húz­zák a harangokat, a gyári ét­teremben megtérítettek, a für­gébbek már kanalazzák a le­vest. Kovács Mihály mielőtt a szakszervezeti tanács szétosz­lana a Bonyhádi Cipőgyárban, még szót kér: ■— Elvtársak, itt van a mun­kásnők szép, korszerű öltöző­je. de a délutános asszonyok soha nem tudnak fürödni, mert nincs meleg víz. Két hó­napja panaszkodnak már... Vannak még hibák. PALKOVACS JENŐ Szép pénz, sok pénz. Kapni is, adni is. Ennyit „kapott” az elmúlt hetekben pótlólag fej­lesztésre, beruházásra Tolna megye tizennégy ipari szövet­kezete és öt tanácsi vállalata, miután lezárták az 1971-es mérlegeket és döntöttek a nyereség felosztásáról. Ezt a szép summát azonban nem az állam utalta ki számukra, nem is a Magyar Nemzeti Bánik nyújtotta hitelként. Ma­guk a szövetkezetek, vállala­tok dolgozói adták. Tulajdon­képpen a zsebükből. Persze, a kérdés bonyolultabb, mert amint az alábbiakból kiderül, nem pontosan annyit adtak, amennyit kaptak. A hétmillió forint tekintélyes részét — hozzávetőleg a felét — tulaj­donképpen az állam adta. Ép­pen azért, mert a munkások, műszakiak, adminisztratív dol­gozók is a zsebükbe nyúltak. Legmélyebbre a vezetők. Miről is van szó? — Ko­rábban is kialakult már olyan gyakorlat a ktsz-ekhen, hogy a kiosztható nyereség terhére növelték a fejlesztési alapot. A Bonyhádi Ruházati Ktsz tagsága például az ötéves terv indulásakor közgyűlési dön­tést hozott arról, hogy öt éven keresztül minden esztendőben átcsoportosít a részesedési nye­reséghányadból a fejlesztésibe félmillió forintot — az adó le­vonása után 300 ezer lesz az ily módon képezett fejlesztési alap. A tavaly életbe lépett új jövedelemszabályozási rend­szer most már az állami vál­lalatoknak is lehetővé teszi az ilyenfajta átcsoportosítást. így a korábbi, meglehetősen ritka lel en ség kezd általánossá vál­ni. Az ipari szövetkezeteknek csaknem féle. a tanácsi válla­latok közül öt élt a lehetőség­gel. A rendeletek szigorúan elő- ’'riák. mi történjék a mérleg­ben kimutatott — az egész év­ben képződött — nyereséggel. Szinte fillérre ki keli számíta­ni. mennyi jut fejlesztésre, ki­osztásra, mentivi az adó. A nyereséget kétfelé osztják, n-»é°Pedig aiz évi átlagos esz­közállomány, valamiint a bér­szorzóval korrigált, egész évi -ni mit óit)ér arányában. Az előbbibőn 60 %-ot kell befi­zetni adóként, a megmaradó összeget a vállalat, szövetke­zet fejlesztésre, beruházásra használhatja fel. A másik a részesedési hányad, amit szin- +°n adó. mégpedig progresz- szív adó terhel. Ha az évi munkabérnek nem több, mint 8 %-át teszi ki, akkor 40 % az adó, de ami az egész évben 1*í fizetett munkabér 20 %-a felett van. azt már 70 %-os adó terheli. Az így „megma­radt” részesedési alapból még ♦eljesítik a bérfejlesztési be­fizetést. a többi a részesedési alap. Mind a fejlesztési, mind a részesedési alap egy meg­határozott százalékát tartalé­kolni kell. A többi felhasznál­ható. illetve kiosztható. A A7irMn TTtór dönt arról, hogyan osztják szét, milyen szabályok alap­ján a részesedést. Dönthet azonban úgy is, hogy a részesedési alap terhé­re növeli a fejlesztési alapot. És ez nem is rossz üzlet. Kü­lönösen ott fizetődik ki, ahol különben is nagyon jól dol­goztak, magas a részesedés. Ha például a vállalat, szövet­kezet a nyereség egy része után 70 százalékos adót fizet, ugyanezt az összeget, ha átte­szik fejlesztésre, 40 százalékos, kedvezményes adó terheli. A Szekszárdi Nyomda 1,2 millió forintot csoportosított át. Tu­lajdonképpen 360 ezer forint kiosztható nyereségrészesedés­ről mondtak le a dolgozók, de ennek duplájával, 720 ezerrel nőtt a fejlesztési alap. Köny- nyű utánaszámolni: az előbbi esetben 840 ezer, az utóbbinál 360 ezer forint az adó. Van helye mindenütt az ilyen plusz-pénznek. A Szek­szárdi Vasipari Vállalat meg­gyorsítja folyamatban lévő be­ruházásait az 1,2 millió forint­ból, a nyomda hasonlóképp, de be tudja fejezni a Dombori- ban épülő vállalati üdülő épí­tését, berendezését is, a Báta- széki Fémipari Szövetkezet korszerűbb, termelékenyebb gépeket szerez be, a Simon- tomyai Bőr- és Szőrmefeldol­gozó Vállalat meg tudja vásá­rolni azt a modern, nagytelje­sítményű nedves szőrmenyíró­gépet, amire különben nem jutott volna pénz. Hasonló a helyzet a többi vállalatnál, szövetkezetnél is, mint a Bonyhádi Ruházati Ktsz-nél, ahol a szövetkezet ötéves ter­vében előirányzottnak több, mint dupláját, 1,2 millió fo­rintot tettek át a részesedési nyereséghányadból a fejleszté­sibe, ezáltal — az adó befize­tése után — 720 ezer forinttal növelték a fejlesztési alapot. Tanúi vagyunk tehát ismét a negyvenötös időkre jellemző áldozatvállalásnak azzal a kü­lönbséggel, hogy most nem éhezve, fázva kell lemondani anyagi javakról az újjáépítés, a felemelkedés érdekében, ha­nem azért évről évre jobban élünk. Ami azonban azonos érdekében történt a lemondás, akkor is határozott, világos cél most is. Mert egy-egy korsze­rűbb gép, berendezés, egy ha­marabb befejezhető beruházás már igen hamar többletnyere­séget is hozhat. Ma valamivel kevesebb a borítékban, de holnap már több lehet. Éppen azért, mert a ma kiosztható, de ki nem osztott pénzből a termelést fejlesztik, korszerű­sítik. Az ipari szövetkezetek 6 751 000 forintot tettek át a részesedési nyereséghányadból a fejlesztésire, ezáltal 4 050 000 forinttal növelték a fejlesztési alapot. Az öt tanácsi vállalat hasonló adata: 5 170 000, illet­ve 3 102 000 forint. A példa kö­vethető. JANTNER JÁNOS Beiskolázunk : SZERKEZETI LAKATOS SZAKMÁBA IPARI TANULÓ­KAT. Tanulmányi Idő 8. ált. végzetteknek 3 év, érettségizetteknek 2 év. HEGESZTŐ SZAKMÁBA IPARI TANULÓKAT. Tanulmányi idő 8. ált. végzetteknek 2 év, érettségizetteknek 1 72 év. Jelentkezés az üzem munkaügyi előadójánál. VEGYÉPSZER Szerelési Igazgatósáig, előregyártó üze­me. Tamási, Szabadság u. 91. (94)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents