Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-16 / 89. szám
Tisztelet a hagyománynak „Kommunista szombatok’9 — és a munka becsülete Április 29-ig a faddi ÁFÉSZ vas-műszaki boltja V2 és V4 COLOS HORGANYZOTT vízvszefékcső vásárt tart \ 20 százalékos engedménnyel (Míg a készlei tari.) (221) Birobidzsan 1. számú középiskolájában az oktatást elősegítő zárt • rendszerű ipari tv- láncot létesítettek. A berendezést az iskola ifjú technikusai, a televíziós rendszerek tervezésével és tanulmányozásával foglalkozó öntevékeny szakkör tagjai szerelték fel. Az iskola osztályaiban és folyosóin felállított televíziós készülék képernyőin a tanulók hetente két alkalommal tekinthetik meg a házi stúdió műsorát. A diákok körében különösen népszerűek a „Szakma világában” elnevezésű előadássorozat műsorai. Ezekben az adásokban tanárok, az iskola volt növendékei, neves tudósok és a legkülönfélébb foglalkozások szakemberei lépnek a kamerák elé. Az alsótagozatos kisdiákok körében igen népszerű a „Csináld magad” elnevezésű televíziós klub. Jelenleg az iskola stúdiójában oktató- és művészi filmek; bemutatását készítik elő. (APN—KS) kispolgári önzésünk fölött, e tulajdonságok fölött, amelyeket az átkozott kapitalizmus hagyott örökül a munkásra és parasztra. Lenin is ott dolgozott... A vasutasok példáját más üzemekben is követték. Amikor a párt Központi Bizottságának javaslatára 1920. május 1-ét országosan kommunista szombatként ünnepelték meg, százezrek vettek már részt a munkában. A munkások tömegei látták, hogy a kommunisták több kötelezettséget vállalnak magukra, mint a pár- tonkívüliek, és nem kérnek érte semmi ellenszolgáltatást. Ez vonzó példa volt. A munka e lelkes hadseregének eredményes felhasználása érdekében létrehozták a kommunista szombat országos irányító bizottságát, élén Lenin munkatársával, Felix Dzer- zsinszkijjel. 1920. május elseje a szabad munka ünnepnapja lett. Ezen az első országos kommunista szombaton mozdonyok tucatjait, vasúti kocsik százait, vágányok sok-sok kilométerét javították ki, hidakat, házakat, iskolákat állítottak helyre a polgárháború dúlta területeken. Serényen dolgoztak ezen a napon a szovjet kormány székhelyén, a moszkvai Kremlben is. Eltakarították a forradalmi harcok idejéből maradt romokat. A kremlbeli munkásokkal, tisztviselőkkel együtt,' funkcionáriusokkal együtt dolgozott maga Lenin is. Az ötvenéves Szovjetunió A szovjethatalom ötven* egynéhány éves fennállása óta, ma nincs már szüksége a szovjet gazdaságnak arra, hogy rendszeresen kommunista szombatokat tartsanak. De él, mint hagyomány. 1970-ben, a Lenin születése századik évfordulójának szentelt kommunista szombaton több mint 119 millió ember vett részt. 1972. április 15-én a szovjet emberek milliói ismét kivonultak a munka hagyományos ünnepére. önzetlen munkával két nevezetes évfordulóról emlékeztek meg: Lenin születésének 102. és az egységes, sok- nemzetiségű Szovjetunió létrejöttének 50. évfordulójáról. GENNAGYIJ KULIKOV (APN — KS) HARKÁNYBAN ÉPÜLŐ TÁRSASÜDÜLŐBEN garzon, egy-, két-, és háromszobás lakrészek elő jegyezhetők a Pécsi 2. sz. Ügyvédi Munkaközösségnél, Pécs, Kossuth u. 22. Kérjen díjtalan tájékoztatót. (28) A Szegedi Konzervgyár Bátaszéki Üzeme felvételre keres lakatos, villanyszerelő és csőszerelő szakmunkásokat. Jelentkezés: Bátaszéki Konzervüzem, Bátaszék, Orbán-hegy 091. sz. (213) Rapalló ötven év múltán ötven évvel ezelőtt, 1922. április 16-án az olaszországi Rapallóhan aláírták Szovjet- Oroszország és Németország szerződését, amely biztosította a kapcsolatok normalizálását a két ország között. Ma fél évszázad távlatából megállapíthatjuk: a különböző társadalmi berendezkedésű államok békés együttélésének első gyakorlati próbaköve volt Rapallo. A szerződés bizonyította, milyen hasznosak azok a megállapodások, amelyek, amelyekben az államokat a reálpolitika, a kölcsönös érdekek tiszteletben tartásának elve vezérli. Mi volt a helyzet ötven évvel ezelőtt? A régi világ nem tudott beletörődni a fiatal szovjetország ellen indított intervenció bukásába, és a szovjet államot a gyűlölet blokádjával vette körül. Miután Bzovjet-Oroszországnak feltétlenül kiutat kellett találnia eb. bői az elszigeteltségből, mindenekelőtt azzal a Németországgal rendezte kapcsolatait, amelynek fontos érdeke volt, hogy elismerje a szovjetországot. A Versailles-i szerződés után Németország reálisan gondolkodó politikusai keresték a kiutat. Az akkori vezetők, Wirth birodalmi kancellár, Rathenau külügyminiszter és nagyiparos, von Malzan báró, a német külügyminisztérium tekintélyes munkatársa közül egyiket sem lehetett „megvádolni” a szovjet rendszer iránti szimpátiával. Azt azonban tudták, hogy Németország a gazdasági és politikai önállóságának és függetlenségének megszilárdítása szempontjából jószomszédi viszonyt kell teremteniük Szov- jet-Oroszországgal. Megindult a harc a szovjetországgal való együttműködés kialakításáért. A kommunista párt irányításával bekapcsolódott ebbe a harcba a német munkásosztály. 1922. április 9-én a berlini sportcsarnokban rendezett hatalmas szimpátiatüntetésen Klara Zetkin követelte, hogy Németország gazdaságilag és külpolitikailag közeledjék a fiatal szovjetországhoz. A reálisan gondolkodók véleményét fejezte ki von Sekt tábornok, akkori vezérkari főnök, aki a birodalmi elnökhöz, a birodalmi kancellárhoz, a külügyminiszterhez, és a hadügyminiszterhez intézett emlékeztetőjében — miután kritikusan levonta az intervenció bukásának tanulságait — megállapította: „Oroszországgal békében kell élni.. Oroszországé a jövő.” Rapalló a történelem diktálta józan álláspont megtestesítője lett. A szerződés megfelelt Németország és Oroszország népei érdekeinek. A Breszt-Litovszk-i szerződés után új jogállapotot fejezett ki, amely biztosította mindkét népnek a teljes egyenjogúságot, és a békés gazdasági együttműködés megbízható fel. tételeit. A kormányok kölcsönösen elseperték a múlt akadályait. Rapalló szelleme fél évszázad múltán is érvényes. Valahányszor a német uralkodó körök lemondtak a kommunistaellenességről, s hajlandóknak mutatkoztak a gazdasági és politikai együttműködésre a Szovjetunióval, — Németországnak az mindig hasznára vált. Az egyszerű német gondolatát von Dirksen, a híres német diplomata találóan így fogalmazta meg: „Ha békében éltünk Oroszországgal, az mindkettőnk számára jó volt Ha ellenségeskedés tört ki közöttünk, mindkettőnknek egyforma mértékben kellett szenvednie.” De Rapalló még mást is bizonyított. A nyugati hatalmak figyelmesebbek lettek Németország iránt, amint észrevették, hogy együtt tud működni a Szovjetunióval. Más szóval, az egyoldalú nyugati orientáció elutasítása és a Kelettel való baráti kapcsolatok megteremtése az állami érdekek megvédésének legjobb útja. Rapalló ma azt jelenti, hogy a múlt háború következményeit békésen kell rendezni, az államok kapcsolatát a békés együttélés alapján kell szabályozni, el kell ismerni a mai Európa politikai realitásait, de legfőképpen el kell ismerni a jelenlegi határokat és államokat. Különösen érdemes mindezt megemlíteni most, amikor az NSZK-ban heves vita alakult ki, a nyugatnémet—szovjet és a nyugatnémet—lengyel szerződések ratifikálása körül. Sok nyugatnémet politikus ugyanis ellenzi a szerződést, kétségbe vonja a valódi megbékélés lehetőségét és azt, hogy normális kapcsolatok alakulhatnak ki az NSZK és a szocialista országok között. Rapalló tanulsága azonban megcáfolja ezeket az érveléseket. Vitalij Korionov politikai szemleíró (APN—KS) így kezdődött: „Veszélyben a forradalom!” — kiáltották a plakátok a moszkvai utcákon 1919-ben. A pályaudvarokon éhes, lesoványodott emberek kószáltak. A vonatok meg nem kenyeret hoztak, hanem sebesülteket a frontról. A fiatal szovjetköztársaságot elvágták legfontosabb gabona- és üzemanyagforrásaitól. A gyárakban a munkások jegyre kapták a kenyeret, 40 dekát naponta. Az üzemekben nyersanyag- és energiahiány miatt állt a munka. A világ első munkás-paraszt állama, az orosz földesurak és tőkések ellenforradalmi seregeinek és a külföldi beavatkozók csapatainak szorításában élt. Ezekben a válságos időkben kezdeményezték a munkások a kommunista szombatokat: munkaidőn túli önkéntes és térítésmentes munkával dolgoztak a háború sújtotta népgazdaság helyreállításán. Kenyér nélkül Ilyen körülmények között az első kommunista szombatra a Moszkva—Kazany vasútvonal moszkvai rendezőpályaudvarának fűtőházában került sor. 1919. április 11-én, pénteken a vasutasoknak sürgősen meg kellett javítaniok három mozdonyt, amelyeknek szerelvényt kellett vinniök a frontra. De mire a mozdonyok beálltak a javításhoz, letelt a munkaidő. Utána szombat, vasárnap, a mozdonyok csak negyednap indulhattak volna. Am ebben időben minden szerelvény, minden mozdony drága kincs volt a front, az ország számára. A fűtőház kommunistáinak véleménye alapján a munkások beleegyeztek, hogy rádolgoznak néhány órát, de kérték,- adjanak nekik egy adag kenyeret, hogy erejüknél maradhassanak. Csakhogy az egész fűtőházban egy darabka kenyér sem akadt. Az emberek tehát elmentek. Csak a kommunisták maradtak: tizenöten, gépészek, lakatosok, fűtők. Rövid megbeszélésükről jegyzőkönyv készült: szombaton minden kommunista reggel 8-tól este 6-ig dolgozik és kijavítja a frontra induló mozdonyokat. Az akkori idők legfontosabb szerszámával, kalapáccsal felszerelt éhes emberek csodát műveltek: 24 óra múlva már három mozdony vihette az utánpótlást a Vörös Hadseregnek. Győzni önmagunk rossz tulajdonságai felett Lenin a kommunista szombatokban a munkához való új viszony első jelét látta. A kommunizmus — magyarázta — ott kezdődik, ahol a nehéz munkát végző egyszerű munkások önfeláldozóan magukra veszik a társadalmi termelés hatékonyságának gondját és megóvják azokat a termékeket, anyagokat, amelyek nem közvetlenül az ezekkel dolgozók és hozzátartozóik számára, hanem a társadalom egésze számára szolgálnak. Fordulat kezdete ez — hangsúlyozta „A nagy kezdeményezés” című munkájában —, nehezebb, lényegesebb, mélyrehatóbb, döntőbb fordulaté, mint a burzsoázia megdöntése volt, mert ez a győzelem saját tunyaságunk, fegyelmezetlenségünk, Tv-stúdió az iskolában Az iskola televíziós stúdiója megkezdi soron következő adását, melynek címe: „A szakma világában”.
