Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-16 / 89. szám
« t I Mezőgazdasági szakmunkások lesznek Valóságos technikai forradalom — sokan így jellemzik azt a folyamatot, amely napjaink mezőgazdaságában végbemegy. Még a laikusok előtt is, világos, hogy mennyire helytálló ez a kifejezés. Mind a növény- termesztésben, mind az állat- tenyésztésben évről évre nő a gépek száma, emelkedik a technika színvonala. A gépesítés, a nagy iramú fejlesztés azonban nem minden. Emberek is kellenek, akik az univerzális erőgépekre ülnek, a szakosított állattenyésztő telepeken hozzáértéssel kezelik a nem éppen olcsó berendezéseket. A közös gazdaságok előtt általában két lehetőség van: a tsz-tagokat — sokszor 50—60 éves parasztembereket — néhány hetes, hónapos tanfolyamokon ismertetik meg az új technológiával, vagy pedig — és ez az ésszerűbb megoldás — az általános iskolából kikerülő fiatalokat szerződtetik mezőgazdasági szakmunkás- tanulónak. Nagy a lemorzsolódás Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy szemet gyönyörködtető látvány az évszázados faóriásokkal beültetett, gondozott parkban emelkedő épület. Ügy látszik, jó ízlése volt a mi arisztokratáinknak — de ' az építőmesternek bizonyosan. A lengyeli Apponyi-kastélyban ma a megye egyetlen mező- gazdasági szakmunkásképző intézete működik. Sajnos a szép környezet keltette esztétikai élmény rögtön hatását veszti, mihelyt az egyik tanári szobában Fábián András megbízott igazgatóhelyettessel az intézetről, a beiskolázásról, a végzett tanulók elhelyezkedési lehetőségeiről kezdünk beszélni. A 348 diák közül 199 az első osztályos — legalábbis mikor ott jártunk ennyien voir tak. Ezt miért szükséges hangsúlyozni? Azért, mert nagy a lemorzsolódás. — Sokan úgy gondolják, elég ha itt vannak. Még azt a minimális követelményt sem teljesítik, amit az iskola velük szemben támaszt. Pedig figyelembe vesszük a gyerekek képességét, azt, hogy legtöbben 2,5 körüli átlaggal jönnek. Fábián András szavai elgondolkoztatóak. Hogyan tudja teljesíteni feladatát az a középfokú iskola, ahova a tanulók többsége az általánosból elégséges bizonyítványt hoz? Az egyre növekvő követelmények és a gyenge tanulmányi átlag közötti ellentmondás a pedagógusokat arra kényszeríti, hogy az utóbbihoz igazodjanak. Sajnos úgy látszik, nem átmeneti jelenségről van szó. A tavaly végzett állattenyésztő szakosokat például 1968-ban még 3,4-es átlageredménnyel iskolázták be. A mostani elsősök már csak 2,51-ot értek el. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sok gyerek — legalábbis, akik az első félév után bentmaradnak — a rendszeres tanári felügyelet, a korrepetálások eredményeképpen jobban tanul, mint az általános iskolában. Ottjártunkkor a harmadikos zöldségtermesztő lányok gyakorlati foglalkozáson vettek részt. A szünetben beszélgettünk velük. Bajkó Anna, miközben cigarettára gyújtott, a kerti traktor nyergéből válaszolt: nem akar a mezőgazdaságban dolgozni. Szolnokra megy egészségügyi szakközép- iskolába. Vele tart másik két osztálytársa is. A bátai Her- csig Erzsébet csak a vállát vo- nogatta a kérdésre, hogy a vizsgák után végzettségének megfelelően el tud-e helyezkedni. Nevetve szólt közbe valaki : —jLegfeljebb férjhez megy. Szinte valamennyiükön látszott, hogy a jövőjüket illetően bizonytalanok. — Ki bánta meg, hogy ide jött tanulni? — Mindenki. A harmadéves zöldségtermesztő osztály 4,04-os átlaga a legjobb az iskolában. Har- mincketten kezdték a tanulást, tizenhatan maradtak. Vajon hányán helyezkednek el a szakmájukban? Hogyan térül meg az a pénz, amit a lemorzsolódók képzésére fordítottak? Az utánuk jövők, az idei elsősök már jobb helyzetben vannak. Két évig általános képzést kapnak és csak a harmadik osztályban kell eldönteniük, hogy milyen szakterületet választanak. Így aztán kevésbé fenyegeti őket az a veszély, hogy a tsz • kertésztanu- lökkal köt szerződést, de mire három év elteltével végeznek, már rég felszámolták ezt az üzemágat. — A fiatal pedig, aki három évig tanult, mehet más területre dolgozni és legfeljebb annyi bért kap, mint szakképzetlen munkatársa. 1960-ban tizenegyen kezdték — A megye téeszeiből először 1960-ban iskoláztak be mezőgazdasági szakmunkástanulókat, szám szerint tizenegyet — kaptuk a felvilágosítást a megyei tanács mező- gazdasági .• osztályán Balogh András oktatási szakfelügyelőtől. Azóta évről évre nő ez a szám. Most körülbelül’ 200 körül mozog. Bár egyes ágazatokban javult a helyzet — például -a növénytermesztő gépészeknél — az állattenyésztés és a kertészet szakember-ellátása továbbra is gondot okoz. Annak ellenére, hogy biztosított a magas kereset, sokan idegenkednek ezektől a szakmáktól. Főleg ott tapasztalható ilyen tendencia, ahol még a régi, korszerűtlen módszerekkel dolgoznak. A szakosított állattenyésztő telepekre már könnyebb fiatalokat szerződtetni. Balogh András előtt nem ismeretlen a lengyeli zöldség- termesztő tanulók gondja. — Sok közös gazdaság az utóbbi években visszafejlesztette a kertészetet és.így megszűnt a munkalehetőség is. Pedig nekem az a véleményem, hogy szükség van erre az ágazatra és a technológia fejlettsége megköveteli a jól képzett kétkezi munkásokat, hisz ma már százezer forintos értékeket bíznak rájuk. Megalapozott igény és követelőzés Sok fiatalnak nemcsak az elhelyezkedés, de a beilleszkedés is gondot okoz. Az idősebb tsz-tagok és helyenként a vezetők is idegenkedve fogadják őket. Az előbbiek attól tartanak, hogy éppen a nyugdíj előtti években szorítják ki őket a jól jövedelmező helyekről, az utóbbiak pedig úgy látják, a fiataloknak túlságosan nagy az igényük, követelőzők. Nehéz eldönteni, kinek van igaza. Mindenesetre természetes dolog, ha az új szakmunkások a szociális, kulturális körülmények javítására törekednek. Ugyanakkor jó néhányan azt gondolják, azért tanultak, hogy vezető beosztásba kerüljenek. Ezt a tévhitet az iskolában a pedagógusok igyekeznek eloszlatni. A mezőgazda- sági szakiskola feladata ugyanis fizikai munkások képzése. Természetesen ez nem zárja ki, sőt elősegíti a továbbtanulás lehetőségét. Ésszerű differenciálást — A bérezésnél figyelembe veszik-e a szakmunkás-képesítést? — kérdeztük Balogh Andrástól. — Sajnos nincs olyan jogszabály, ami előírná, hogy a mezőgazdasági szakmunkásoknak magasabb fizetés jár, mint a szakképzettséggel nem rendelkezőknek. Így aztán a nagyobb tudást nem mindenhol értékelik. Ahol rátértek a fejlettebb végtermék-bérezésre, ott anyagilag is jobban járnak a szakemberek, hisz több tudással többet tudnak termelni. Jó lenne, ha mindenütt belátnák a vezetők az ésszerű differenciálás szükségességét. Érthető, hogy csalódik az a fiatal, aki háromévi tanulás után Ugyanannyit keres, mint a vele egykorú szakképzetlen munkatársa. A pálfai példa Azért akad jó példa is. A pálfai Egyetértés Tsz-ben az 549 dolgozó tag közül 200 a 30 éven aluli fiatal. Lakos József tsz-elnök elmondta, az utánpótlást a helyi fiatalokkal akarják megoldani. — A felnőtteknek 5—10, a fiatal mezőgazdasági szakmunkásoknak egységesen 10 százalékkal magasabb keresetet biztosítunk. Ennek ellenére az ösztöndíjasainknak csak mintegy fele marad a végzettségének megfelelő munkakörben. A többiek elmennek a faluból, vagy helyben keresnek más munkát, például a nevelőotthonban. Bár Pálfán sem egyértelműen: rózsás a helyzet, az új szarvasmarhatelep korszerű szociális létesítményei, az itt bevezetett kétműszakos munkabeosztás és a differenciált bérezés azonban arra enged következtetni, hogy idővel a fiatalok is megtalálják számításukat. Az Egyetértés Tsz-ben már nem kell félni a tagság elöregedésétől. Hogy a megye többi közös gazdaságában öt-tíz év múlva hogyan alakul a helyzet, nem lehet előre látni, mint ahogy az itt felvetett kérdések mindegyikére sem lehet egyértelmű választ 'adni. Megoldásuk nem egy újságcikknek, hanem többek között a termelőszövetkezetek jelenlegi vezetőinek és tagságának feladata. A nagy tartalék 2. Minden gazdasági vezető tudománya A statisztika szerint a vidéki munkaerő-tartalék csökkenését, az extenzív gazdálkodás korlátáit sok helyen még mindig nem veszik komolyan. Békés megyében, 1960-ban az ipari termelés értéke alig 80 százaiéira volt a mezőgazdaság termelésének. A mai arány jócskán az ipari termelés javára billent. Az elmúlt 10 évben a mezőgazdaságban dolgozók száma 35 százalékkal csökkent, az ipari dolgozók létszáma pedig megháromszorozódott. Az extenzív fejlesztés lehetőségei tehát egyre csökkennek, de a IV. ötéves terv időszakában további 3400 új munkahely létesítését tervezik a megyében nagyobb részt a nehéziparban, illetve az élelmiszeriparban. Békésben még együtt fut az extenzív és az intenzív ipari fejlesztés. Fejér megyében erre már alig van lehetőség. Például Székesfehérvár közismert munkaerőgondokkal bajlódik (a Köny- nyűfémmű jóideie saját autóbuszain szállítják a sokszor nem is olyan közeli falvakból a munkásait). A még munkába állítható nők aránya is alanosan lecsökkent. Másfajta gondjai vannak Bács-Kiskun megyének, ahol az utóbbi években csökkent az élelmiszeriparban foglalkoztatottak részaránya, és jelentősen emelkedett a nehézilletve könnyűiparban foglalkoztatottak száma. Egyszóval a „vidék” ugyanolyan úton van mint Budapest, és nincs más megoldás, mint felhagyni az újabb és újabb emberek munkába állításának illúziójával. Ehelyett most’ már valóban és sürgősen meg kell keresni a sokat emlegetett belső tartalékok feltárásának és hasznosításának "módszereit. Mert vannak belső tartalékok és ezek nagyságát, sok- sok elemzés, felmérés és vizsgálat után is csak a valóságot alig megközelítő képünk lehet. Néhány illusztráció, csak úgy találomra: egy tonnavis- cos fonal előállítására a Német Szövetségi Köztársaság textiliparában 101 órát, Svájcban 106 órát, Angliában 160 órát, Magyarországon 269 órát fordítanak. Egy, a textilipar termelékenységét elemző tanulmány rámutat arra, hogy a textil- és ruházati iparban a szükségesnél jóval magasabb a belső munkafolyamatokban rendszer rint a minimális gépesítés nélkül, csupán kézi erővel dolgoznak, ezekre a munkakörökre nincsenek különösebb technológiai előírások — mivel gyakorlatilag technológia sincs — aránytalanul magas a karbantartók száma — mert sok a régi, elavult gép —, és ugyancsak magas az alkalmazottak létszáma, mert az üzemek belső ügyviteli rend-r je túl bonyolult, az ügyvitel-- .gépesítés pedig a kezdet kezdetén tart. Ezek textilipari példák, ám az adatok behelyettesítésével lényegében ugyanez az összkép rajzolható fel valamennyi iparágban, valamennyi termelőüzemben. Alig tapasztalható némi változás, alig vehető észre némi törekvés a termelőegységek belső munkafolyamatainak racionalizálására. Különös ellentmondás, hogy miközben általánosan elismert és elfogadott követelmény a hatékonyság növelése, addig a népgazdasági feszültségek éppen ott jelentkeznek, ahol a legnagyobb hatékonysági tartalékok vannak. E helyzet kialakulásához az is hozzájárult, hogy a reform bevezetését követő időszakban túlzott jelentőséget tulajdonítottak a gazdasági szabályozóknak, pedig ezek önmagukban nem alkalmasak minden probléma megoldására. Kulcsfontosságú — az általános szervezésen belül is — a munkaszervezés színvonalának gvprsütemű növelése, mert enélkül nem teremthetők meg a további szervezőmunka hatékonyságát biztosító feltételek sem. Éppen ezért igen fontos lenne napirendre tűzni többek között a művezetők képzettségével, feladataival, hatáskörével kapcsolatos jelenlegi gondokat. A szervezettség színvonalának emelése ugyanis jórészt azon múlik, hogy az egyes termelőegységek vezetőinek részéről megszűnik-e a vitathatatlan bizalmatlanság, a szervezés, mint tudomány és a szervezők iránt. Ennek egyik feltétele, ha a gazdasági vezetők, a gazdasági-műszaki ismeretek mellett maguk is elsajátítják és alkalmazzák a szervezéstudomány módszereit, ha megismerkednek ennek a tudománynak legalább a legfontosabb alapelveivel. VÉRTES CSABA Következik: GYURICZA MIHÁLY munkaerő-tartalék. A kisegítő Sürgető követelmény Transzportbeton B—50, A Szekszárdi „Szakály Gondnoki teendőket B—70, B—100, B—140 és Testvérek” Építőipari is ellátó B—200-as minőségben Szövetkezet FELVESZ: betonelőregyártó üzeVASBETONmosómeinkben Pakson és MáSZERELŐKET. w zán ÉPÍTŐIPARI 6S Állandóan SEGÉDMUNKÁSOKAT. takarítónőt kapható. Jelentkezés : a szövetkePaksi Duna-parti kavicszet központjában, Székkeresünk a dombori kotró részlegünknél szárd, Rákóczi u. 15. víkendházunkhoz. FOLYAMKAVICS (303) Magyar Újságírók korlátlan mennyiségben Orsz. Szöv. beszerezhető. A Szekszárdi Vasipari Jelentkezni a Vállalatokat, szövetkezeVállalat felvételre keres Népújság teket és magánosokat Szerkesztőségében készséggel kiszolgálunk gyors- és gépírónőket. vagy korlátlan mennyiségben. Tolna megyei ÉpítőanyagJelentkezni lehet a vállaKiadóhivatalában ipari Vállalat Szekszárd, lat személyzeti vezetőjé(személyesen és Marx K. u. 11. nél, Rákóczi u. 13. sz. levélben egyaránt) alatt lehet, * (290) (x) (255)
