Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-15 / 88. szám
f y V Döntött a Legfelsőbb Bíróság Prevenció — záróra után Tapasztalatot gyűjteni, körülnézni akartam Pakson, nem riportot írni, így téve eleget a kedves meghívásnak, amely ifjúságvédelmi ellenőrző körútra szólt. Meglátogattunk több, a gyámhatóság szempontjából kritikus családot, benéztünk cukrászdákba, kocsmákba. És néha itt-ott kattant az elmaradhatatlan fényképezőgép, így értünk el záróra után a dunakömlődi halászcsárdához. Az ajtón akkor tódult ki egy csoport, köztük egy 18 évesnek a legjobb szándékkal sem mondható fiúcska. Bent, a söntéspult előtt egy még fiatalabb gyerek nézett szembe az objektívvei. Az étteremben pedig vagy négy-öt apróság volt, kettőtől ötévesig. A vaku villanására egy középkorú férfi lépett hozzám. A kölcsönös bemutatkozáskor kiderült, hogy ő az üzletvezető. — Szegény autós turisták, — magyarázta, — Ezt ne tessék megírni! Vasárnaptól tíz héten át, hetente három alkalommal’ húsz-harminc perces adásokkal jelentkezik a képernyőn a tv-óvi. Fő feladata, hogy előkészítse az iskoláskorú gyerekeket a szeptemberi találkozásra az iskolával, megköny- nyítse a kicsik beilleszkedését az új életmód baj Nem ígértem semmit, őszintén bevallom, magam sem tudtam mit csináljak. A látottakról talán helytelen lett volna hallgatni. Míg így viaskodtam magammal az üzletvezető két férfit vezetett hozzám. — Fővárosi főszerkesztők, mutatta be őket. Kutya- harapást szőrivel, — gondolhatta —, újságírót újságíróval meggyőzetni a legcélravezetőbb. De az állítólagos főszerkesztőknek a főnök unszolására adott „Ugyan, hadd ezt a téTv-ovi Á vasárnap délelőttönként és csütörtökön délelőtt 10.30- kor képernyőre kerülő illetve délután 15.30-kor ismétlődő adás játékos formában, soksok ötlettel vezeti be a csöppségeket az irodalom, a számmát!” tanácsát most nem fogadom meg. Nem tudom megfogadni, mint ahogy nem tudtam elfogadni a felkínált szuperkülönleges halvacsorát sem. Emberek vagyunk, értünk a szóból. Meggyőződésem, hogyha a képek nem kerülnek nyilvánosság elé, az üzletvezető akkor is intézkedik, hogy záróra után ne legyenek néhány éves gyerekek a csárdában. De az ilyen, jóismerősök befolyásával visszaélő, preventív intézkedéseket mindenképpen vissza kell utasítani. SZEPESI LÁSZLÓ tan, a környezetismeret, a közlekedés, az anyanyelvi tudnivalók, nem utolsósorban pedig az ének, a zene „rejtelmeibe”. Állandó szereplő „két óvónéni”: Marsek Gabi főiskolai hallgató és Pártos Erzsi. Közreműködik az MRT gyermek- kórusa és nem utolsósorban két kiskutya: Pamacs és Füles. A mezőgazdasági szövetkezetek melléküzemeinek árkalkulációjáról irányelvül szolgáló törvényességi határozat született a Legfelsőbb Bíróságon. Az egyik megyei állami építőipari vállalat házgyárában az elemek összeszereléséhez egyebek között úgynevezett K 32- es kapcsolóelemekre volt szükség. Ezt a vállalat saját üzemében nem tudta előállítani, ezért szerződést kötött egy mezőgazdasági termelőszövetkezettel, amely válladta, hogy az elemeket darabonként 59,22 forintért legyártja. Szállítottak is 42 620 darabot, amelynek vételára fejében a vállalat a tsz- nek 2 millió 522 ezer 956 forintot átutalt. Később azonban a vállalat árelemzést végeztetett és ennek eredményeként megállapította, hogy a szóban forgó kapcsolóelemek darabonként 10,30 forintért állíthatók elő. Ezek után felhívták a szövetkezetét, hogy kétmillió forintot fizessen vissza. A tsz azonban erre nem volt hajlandó, mire a vállalat tévedés, objektív aránytalanság és a tsz jogtalan haszonszerzése címén a szerződés érvénytelenítéséért és a kétmillió forint visszatérítéséért pert indított. A megyei bíróság, majd fellebbezésre a Legfelsőbb Bíróság részben helyt adott a keresetnek és a tsz-t 1 millió 708 ezer 914 forint megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a termék előállítására a szövetkezet indokolatlanul magas bért fizetett tagjainak, de ettől függetlenül az adott és kapott szolgáltatás értéke közt feltűnő aránytalanság állapítható meg. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság tizenegy tagú elnökségi tanácsa elé került, amely a marasztaló ítéletet hatályon kívül helyezte és a megyei bíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasította. — A tsz által szállított kapcsolóelemek a szabad árformába tartoznak — hangzott a határozat. — A vonatkozó rendelet értelmében mezőgazda- sági nagyüzem a szabad árformába tartozó régi és új termékek, valamint választékok árát, továbbá a szolgáltatások diját — a szakmai árképzési irányelvek figyelembevételével — saját költségviszonyaira tekintettel készített kalkuláció és a piaci viszonyok mérlegelése alapján maga alakítja ki, illetve érvényesíti. Bár a „szabad árforma” lehetővé teszi, hogy a felek a termék ára tekintetében szabadon egyezkedjenek, ez azonban „spekulatív törekvések” megvalósítását nem segítheti elő. ■— A mezőgazdasági nagyüzemek által gyártott, s a szabad árformába tartozó termékek árának meghatározásánál az építőipari vállalatok lakatosüzemeinek „kalkulációs sablonjából” nem lehet kiindulni. Ugyanis egyes mezőgazdasági nagyüzemek műszaki ellátottságban, szervezettségben és szakmai felkészültségben az állami építőipari vállalatok adottságaival szemben alacsonyabb színvonalon állnak. Ezért ezek az üzemek a szabad árformába tartozó cikkek árát saját költségvetési viszonyaik kalkulációja alapján alakíthatják ki és érvényesíthetik. Mivel az eljárt bíróságok döntésüknél az építőipari vállalatok egységáraiból indultak ki, és ennek figyelembevételével hozták meg döntésüket, ezért mindkét fokú bíróság ítélete helytelen. Nem tisztázták azt sem, hogy a tsz által kifizetett munkabér a jogszabályban meghatározott felső határt meghaladta-e és hogy a szövetkezet lakatosműhelyének felszerelése, személyi ellátottsága, termelési adottsága milyen színvonalú volt. Nincsenek adatok, hogy a gyártási időszakban a tsz „saját költségviszonyai” miként alakultak. Mindezek nélkül nem bírálható el, hogy a kapcsoló- elemekért milyen eladási ár indokolt. Csak ezek tisztázása után hoz-« ható megfelelő ítélet. * Az egyik megyei mezőgazda- sági ellátó vállalat egy termelőszövetkezetnek két darab külföldi gyártmányú gyümölcsaszaló berendezést szállított. Az ellenértéket azonban nem kapta meg, ezért 660 ezer 80(1 forint megfizetéséért a tsz ellen pert indított. A bírósági tárgyaláson a szövetkezet elismerte, hogy a berendezéseket átvette, de arra hivatkozott, hogy a használatukhoz szükséges 103 670 forint értékű, 900 darab fatálca hiány-j zott. Ezért a szárítóberendezéseket használni nem tudtaj aminek következtében jelentős mennyiségű paszternák-gumó tönkrement és több mint egymillió forint kára keletkezette Ebből levonva az aszalók ellenértékét, 387 412 forint erejéig viszontkeresettel élt. A Legfelsőbb Bíróság a vi- szontkeresetet elutasította és a szövetkezetét a berendezések általa is elismert értéke: 557 130 forint megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a tsz értesítette a vállalatot: tekintve, hogy a hiányzó alkatrészeket nem kapta meg, intézkedett legyártásuk iránt és ennek költségét a vételárból levonta. A vállalat ehhez hozzájárult. Ezek után a tsz-t több jog nem illette meg, mint hogy a hiányzó alkatrészek ellenértékét az eladóra hárítsa- Ilyen körülmények között a vállalatnak a fatálcák pótlása terén további kötelezettsége nem volt, tehát a késedelmes használat miatt keletkezett kárért felelőssé nem tehető. , HAJDÚ ENDRE ' Felhívjuk a vállalatok figyelmét, hogy telepünkön korlátlan mennyiségben GÉPTISZTITÖRONGY KAPHATÓ kedvezményes áron. Déldunántúli Szekszárd, Bogyiszlói út 6. sz. (263) Harkányban epulo társasüdülőben garzon, egy-, kettő- és háromszobás lakrészek előjegyezhetek a Pécsi 2. sz. Ügyvédi Munkaközösségnél. Pécs, Kossuth u. 22. Kérjen díjtalan tájékoztatót. (28) Kiskereskedelmi vállalatok„ közi!letek ! A jól bevált „Totya” kazánok 1,5, 2, 2,8, 3,5, 4 négyzetméter fűtőfelülettel 15 000—40000 kg/cal teljesítménnyel állandóan kaphatók olaj- és széntüzelésre.’ Radiátorok 500x200 mm méretben az összes tagszámban raktárról. PGN—1 típusú olajégők. Közületi kiszolgálás, Szekszárd, Keselyűs! út, Pécs, Lenin, tér 6. (285)
