Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-10 / 59. szám
! * y Huszonhat nap Nyugat-Eurőpáhan A kultúra „szabadsága** Gyorsmérleg a télről re Itt minden látható, itt minden megtekinthető. Parancsoljon egy páholyt a bécsi operába. München sexmozijai tárt kapukkal várják, a párizsi Comedie Française művészi élményt ígér. Szabad a választás. mert nagy a választék. A francia fővárosban egy héten 226 fimet vetítenék, 54 színielőadás lehetősége kápráztatja el a „Pariscope” — programfüzet — forgatóját. Mit nézzünk meg a „kultúra szabadságának” birodalmában? A film minden műfaja képviselteti magát: szórakozzon a vígjátékon, a musicalen, izgulja végiig a pszichológiai drámát, a háborús filmet, szerezzen művészi élményt a nagy klasszikus alkotások megtekintésével, borzongjon a rémfilmeken, keltse fel vágyát az erotikus filmek megnézésével. A műfajok aránya azonban nagy szóródású: a legtöbb film a kaland és vígjáték címszó alatt szerepel, Párizsban a 226 filmből mindössze öt került a „politikai film” műfajába, a „nagy klasszikusok” alkotásai közül kettőt vetítenek, s a nemzetközi művészi világiban a kettő közül is csak az egyik, Fellini Satyriconja az eiismert. A filmművészetet kedvelő néző hamar zavarba jön, ha a gazdag választék tartalmát megvizsgálja! Kezdjük hát — a nagy számok törvénye alapján — nézelődésünket a könnyű műfaj világában. A sex hullámai nem lettek kisebbek, legfeljebb vihart nem kavarnak. A bécsi moziban p „World sex report” című film a tudományosság palástjában mutatja be, hogy a világ különböző tájain milyen rafinált módokat eszeltek ki a vágy felkeltésére és kielégítésére. A film tudós pszichológusa, „sex- ológusá” akadémikus előadással kíséri a látottakat, de az „eszmei mondanivaló” nem a szövegben, hanem a képben van, s ez a „mondanivaló” semmivel sem nemesebb. mint egy másik film sztorija, amelyben egy pornóújság két szerkesztője keresi a címlapmodellt. szalmakazal- ban, istálló almán, szaunában ... A moziplakátról ránk vicsorog Frankenstein és Drakula, a képeken vér csöpög, a metsző tekintetű férfi foga az áliáig ér, a koporsóban felül a hulla — rémságes. Amott hu- ,ligán-gumi»botok csattognak, a képeken vér csurog, a vad tekintetű torzonbonz férfi szuggerál, orrcsont recseg — szadizmus. A pucérság, a vér, a félelem világába lágy dallammal úszik be a Love Story negédes története. Az Arthur Hiller rendezte film az irodalmi anyag giccses tartalmát egészítette ki a film giccslehetőségeivel. Merített az évtizedek „kaméliás hölgyei” alakításaiból, rokona ennek az „alkotásnak” a magyar Meseautó, s a szentimentális sztori sugallja politikai célját: a milliomos is ember, a közép- osztálybeli szíve tiszta arany, az egymásra találás szükséges és lehetséges, ha kell, a halál árán is, mert hát a „nemescsemete” megváltása semmilyen áron sem drága. Mindez a világhírű zsongító lágy dallammal a nyugati ember végre „tiszta” érzelemmel találkozik —. s ez olyan jó két gyilkolás és egy nyütszíni erőszak között... Feltételezhető, hogy a nézők egy része néhány műfajra specializálta magát, ezek kulturális beszűkülése nem szorul bizonyításra. De tegyük fel, hogy sokan az egész skálára kíváncsiak, ők sem járnak jobban: a sokféle információ dezinformál, a sokfajta illúzió deziUuzionál. A kultúra ilyen szabadsága a káosz világa ! Apropó: a kultúra szabadsága. Egy magyar egyetemista felhívta a figyelmünket, hogy az eddig Párizsban sosem vetített „Algíri csata” című filmet a Quartier Latin, a diáknegyed egyik kis mozija műsorára tűzte. Igaz, a baloldali diákság védőosztaga ellenére már betörték a mozi kirakatát, de ha érzünk elég bátorságot, akkor nézzük meg... Színházak .. . Három éve tartja magát a Hair (Haj) című beabmusioal. Kitűnő zenéje és a darab szándéka is vonzza a nézőket. A porte Saint- Martinben minden este a polgárt „pukkasztják”. Először csak külsőségekkel: ágyékkötős fiatalember kötélre csimpaszkodva a nézőtér fölé rúgja magát, félmeztelen japán lány jólszituált úriember ölébe ül, de később a mondanivaló is a nyárspolgár ellen fordul. Kifigurázzák a puccos úriasszonyt, a degenerált üzletembert, a hatalom megszállottját, s az első rész végén teljes meztelenségükkel protestálnak. Később határozottabb politikai tartalmat kap a darab, az egyik nagy hajút behívják katonának, de ő nem hajlandó a vietnami frontra menni, elégeti behívóját, jönnek a rendőrök, dörren a géppisztoly, sa fiú csak ezt mondja: „Je pardonne... je pardonne...” én kérek bocsánatot, énnekem kell elnézésért könyörögnöm! Az előadás végén a nézőket hívják a színpadra: a kitűnő zenére táncoljanak velük, azonosuljanak szándékukkal. S estéről estére táncolókkal telik meg a színpad . .. És ha egy üzlet megindul, akkor jön a szériagyártás. A Hair mintájára az Elysées-' Montmartre bemutatta az „Oh, Calcuttá”-t. Minden külsőséget átvettek a Hairből: a meztelenséget, de az első pillanattól kezdve, s a teljes pucérságot, az epizódos szeretkezést, a jó zenét. De a szatírára, a politikai mondanivalóra már nem volt szükség, az egymást váltó jelenetek inkább gyenge kabarétréfáfera emlékeztettek, közös témájuk a sexualités volt, minél szug- gesztívabb előadásmódban... És ha a színház könnyedsége túl nehéz a nézőnek, elmehet a Folies Bengere-ibe re- vűt látni. Ragyognak a reflektorok. fehérek, kékek, zöldek, aranyak a tollak, zuhog a színpadon a vízesés két néger lejti szerelmi táncát, a háttérben pálmafa bókol, csillognak a flitterek — minden pompás, káprázatos —, mint egy délibáb. Van ennél még könnyebb szórakozás is, A Pigalle-on fiatalember lép hozzám, s megkérdezi : „Uram, óhajt egy discotheque (iemez) klubba menni?” A nemleges válasz után bizalmasan közel hajol: „És egy csinos fiatal lányt ?”1.. FÓTI PÉTER Következik: V. Tüntető fiatalok. Egy hétté! a meteorológiai tavasz kezdete után az Országos Meteorológiai Szolgálatnál elkészült a gyorsmérleg a télről. A tél már bemutatkozásakor rekordot döntött. December kezdetétől fogva olyan magas légnyomás nehezedett a Kárpát- medencére, amilyen a feljegyzések szerint csak 1856-ban volt. December 21-én ragyogó, verőfényes idő köszöntött hazánkra, plusz 14,1 fokot mutatott a hőmérő. Az évszázad legmelegebb karácsonyát is az idén ünnepeltük. A hőmérséklet napi középértéke decemberben plusz 4,4 fok volt, januárban leszállt ugyan a szokásos 0,1 fokra, ám februárban újabb melegrekord született: a középhőmérséklet plusz 4,3 fok volt. Végeredményben idei telünk csaknem 3 teljes fokkal volt melegebb a százéves átlagnál. A hőmérsékleti adatokat tekintve tehát összezsugorodott a hideg évszak, hazánkban csak január 11 és február 5 között volt igazán télies az időjárás. Telünk másik jellemzője a hómentesség volt. A meteorológusok emlékeznek hómentes telekre, arra azonban, hogy az ősz hófergeteggel búcsúzik, a tél pedig szükmarkúan bánik a hóval — a meteorológiai .szolgálat történetében csak ezen a télen volt példa. Szokatlanul nagy az év csapadékadóssága: 1971. áprilisa óta a 100 éves átlaghoz képest 200 milliméter. A talaj víztárolása ezért minimális és hó hiányában a Alpokban meginduló olvadásra sem lehet számítani. Nemcsak a Kárpát-medencében, hanem Európa más részeiben sem fukarkodott meteorológiai rendellenességekkel a tél. Decemberben Európában mindössze a Szovjetunió déli részén és Törökországban volt hideg, januárban csak Magyarorszáqon, végül februárban egész Euróoát elárasztotta a tavaszias, meleg idő. A legmelegebb városok — érdekes módon — Leningrád, Moszkva és Varsó voltak. Végül is mi okozta a rendkívüli telet? A meteorológusok véleménye szerint feltehetően sajátos Nap-tevékenység. A közhiedelemmel ellentétben a légkör erős szennyeződése és a nukleáris robbantások — bár sok tekintetben helyrehozhatatlan károkat okoznak, — a légkör szinte felmérhetetlen tömegében és mozgásaiban nem okozhattak változást. (MTI). G, G. TOUDOUZE REGÉNYÉBŐL ,7 RAJZOLTA SCHUBERT PÉTER ' .fér ' j *V‘ ESTE pillantottak, meg a vészesem süllyedő hajöt. Az előadás végén a színpadra hívják táncolni a közönségei. (Foto: Urbán Tamás)
