Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-07 / 56. szám

Napirenden a pártraefoség . . * . j . -w ' és a gazdasági vezető együttműködése Az érvek tekintélye— Gazdaság centrikus pártszervezet ? Gyuricza István, a dombóvá­ri városi pártbizottság el.ső titkára ezt manidita az UNI- VERZÁL Szövetkezet pártszer- v.eae'üéről: —‘ Nagyon ' jó pártszervezet, die-úgy* ítéljük mag, hogy kissé gaadiaiságicentrikusak. Elmentünk a szövetkezethez magméigná, -mi % is van e fogal­mazás mögött. A «gazdasági egységekben működő ' pártalapsEarveaetek m-unkarhódsziere váSiíozásáinak lehetünk tanúd. A szabályozók határolta gazdálkodás keretéi között nstm mindegy, hogy a pártszervezet vezetősége ho­gyan és miként halhatja a kommunisták véleményéit. Kü­lönösen egy ilyen dinamikusan , íejlődő szövetkezetben, mint a dcrobóvári, oda kell figyelni a legkisebb lehetőségre is, s azt kihasználni. Több okból szük­ség van erre. Elsősorban azért, mert a szövetkezet vezetősége ma is, mint eddig első köte­lességének azt tartja, hogy a lakoasáigi igényeiket elégítse ki. Másodsorban a gazdaságosság­ra való törekvés hatja át őket. E két indok éppen elég ahhoz, hogy a pántszervezet, s annak vezetősége gazdaságcentrikus legyen. Radnor Lajos, az alap- szervezet titkára alaposan is­meri a gazdaság; helyzetet, de ismeri a fogság véleményét is. így vélekedik a páirtvezetőség és a gazdasági vezető kapcso­latáról: — A magia posztján min den- kárnak vállalná kell kockázatot és felelősséget. A pártszerve­zetnek az a féielősségie. hogy ügyeljen rá : a párt gazdaság- politikája valósuljon meg a szövetkezetben. A gazdaságve­zetőnek ítájékóztiatnáa kell a pártvazetőséget, hogyan veze­ti a szövetkezetét. A kölcsönös bizalom voi,t az alapja eddigi együtt m űkodésünfcrueik, ez lesz a jövőben is. És ez a bizalom nemcsak az' egyos számú gazdasági vezető­re terjed ki. A párton kívüli Bordi Imre elnökhelyettes ép­pen olyan partnere a párrtveze- tőségnsk, mint dr. Samu Lajos, az elnök.' Amíg egy rendelke­zés, vagy belső intézkedés el­készül, addig sokat vitatkoznak rajta vezetőségi ülésen és a gazdasági vezetők körében. A vezetők közötti disputa raga­dós. A dolgozók is vitatlcaznak. keresik az újat és a gazdasá­gosabbat. Tavaly hogyan, hogy nem 40 taücslkát vásároltak, a szövet­kezet mindössze 20 kubikost foglalllcoatat. Hogyan vehettek 40 tailiiosfcált, ezen meditáltak a raktárosok és a kubikosok is. Itt voit a deszkaügy: korábban szanaszét hevert az importból származó, faházépítssire szol­gáló deszka. Törött, kallódott, hagy károk keletkeztek. A dolgozók javaslatára a pártve­zetőség a gazdasági vezetőhöz fordult, sürgősen változtassa­nak a helyzeten. Az eredmény meg ís látszik. Persze voltak .olyan problé­mák is, amelyek hosszú-hosszú hetekig foglalkoztatták a dol­gozókat. Például a korábbi években korez^űsíterták az építőrészleget. FeSikászítettiék többszintes lakóházak építésé­re, s tavaly egyik hétről a má­sikra visszavonták a korábbi megrendeléseket ás az építő- részliagnek csak földszintes épületek maradtak. Hogyan hasznosítsák a rengeteg pénz­be került, négy kapacitású gé­peket? Intézfasdasi tervet ké- •SEítattak. Az iiritéssksdési terv első pontja a rákiárkésrziet fe­lülvizsgálatára irányult. Ugyanis a nagyvoliumanű épít­kezésekhez töltötiták fel a rak­tárai. különféle épületezisrslvé- nvekkel. Ennek egy részért ér­tékesítették. Még így is jobban jártak, mintha a készület után kamatot fizetnek. Szükség volt személyi átszervezésre is. Itt a pártszervezetnek kellett többet beszélni, politizálni, megma­gyarázni az embereknek, hogy miért van szükség az átszer­vezésre. Elsősorban természe­tesen az irodai létszámnak a csökkentése került szóba. Bát­ran nyúltak a kérdéshez. Az emberek mog is értették, hogy miről van szó. Voltak, akik korábban el akartak mór men­ni a szövetkezeiből, azoknak megmondták, hogy menjenek. Részlegvezetői státuszdkat szűntettek meg. Bírtak az em­berekben. abban jelesem, hogy eey csoportvezető is alkalmas arra, hogy a szcO.gál tatás kü­lönféle területén felelősséggel, önáEős.n intézkedjen. Igaz, érdekeltté tették őhsit ebbein. A személyi, illetve munkaho- lyi 4't’''7,arv.eizésakhez tartózó Lt az is, hogy a szövetkezet el­lenőrzési részlegért megerősí­tett ák. Az ellen őrzésnek azt a fal­ádától adták, hogy a hibák ere­detét, oltárt tárja fel. Javaslato­kat adjanak a gazdasági veze­tőknek, a munkahelyeken szükségen esetleges átszervezé­sekre tegyenek indítványt. Természetes, hogy ezeket a kérdéseket a pártszervezet ve­zetőségié, majd a taggyűlés is megvitatta. Az elnöknek épp anny^ szavazata van a taggyű­lésen, mint a gumiüzemi mun­kának, vagy a kőművesnek Más kérdés, hegy az elnök jobban hangoztatja vélemé­nyét. így is mondhatjuk, aktí­vabb a taggyűlésen, mint a fi­ziinai munkás. Ez érthető, hisz az elnök politikusnak is jól képzett. Azt tartja magáról, hogy nemcsak gazdasági veze­tő, hanem politikus is. E ket­tősség tulajdoniképpen egyet jelent. Csak altkor tűnik föl, ha az elnök pártügy ekban is többet tevékenykedik' mint az átlagpárttag. Talán eizért mondják a városi bizottságon, hogy a pártszervezet 1 gazda­ságcentrikus. Mert az igazság­hoz tartozik végeredményben, nem múlik el taggyűlés anél­kül, hogy gazdasági kérdések ne kerülnének terítékre. Vita Tanácskozás az öntözésről Mint már a sajtóból, rádió­ból közismert, a száraz tél. a talaj alacsony nedvességtar­talma miatt idén fokozottan szükséges .a mesterséges esőz- tetes, az öntözés. Ennek érde­kében tanácskozásra gyűltek össze hétfőn délelőtt a Közép­dunántúli Vízügyi Igazgatóság szekszárdi ' szakmérnökségének székházában a sárközi mező- gazdasági termelőszövetkeze­tek vezetői, a megyei tanács mezőgazdasági szakembéréi és a Vízügyi Igazgatóság vezetői, ás cisak itt van, a végrehajtá­sok sarán már nincs. A dol­gozónak az a felaidaba, hogy jói elvégezze a rábízott mun­kát. A középvezetőnek, hogy úgy irányítson, ahogyan a szö­vetkezet vezetősége meghatá­rozta. A pártszervezetnek az a kötelessége — mondotta Radnai Lajos, — úgy ellen­őrizze, segítse a gazdasági ve­zetést, ahogy a párt politikája előírja, amilyen instrukciókat a városi bizottságtól kapnak. — A pártszervezet módsze­reit másutt is lehetne haszno­sítani. Nekem csak hasznomra váfflk, ha kérem a pántvezető­ség véleményét. Szegényebb lennék sok-sóik értékes tapasz­talattal, ha eddig is nem kiér­tem volna a pártszervezet vé­leményét. — mondja az elnök. Egyébként péntekien délután két órakor tartották a dom­bóvári vasutasikiörben az Uni- verzál Szövetkezeit évzáró köz­gyűlését. Több mint félmillió forintot osztottak ki a dolgo­zóknak PÁLKOVÁCS JENŐ Nyugalom Azt mondják az orvosok, a leg­főbb o nyugalom. Az ember ne izgassa magát, mert tönkreteszi idegrendszerét. Sőt, a szíve, a gyomra, a tüdeje, a mája is megsínyli a folytonos idegeske­dést. Mire való ez? A legfonto­sabb a türelem. Ez a hosszú, boldog élet titka. És bizonyára igazuk is van. Ök tudják, a mo­dern orvostudomány már nagyon fejlett. Milyen kár, hogy a paci­ensek — legalább is nagy ré­szük, akik közé magam is tarto­zom — már elmaradottcbbak. Hogy min izgatják magukat az emberek? Elmondani is bagatell. Ismerősöm dühtől fuldokolva me­sélte, hogy fél délelőtt álltak ná­luk az üzemben a gépek, mert nem volt anyag. Ráadásul azért is idegesítették magukat, mert o művezető, akinek intézkedni kel­lett és lehetett volna, mór koránt­sem jött ki ennyire a sodrából. Szépen elmagyarázta, hogy 1 a nyugdíjba beleszámít, s komóto­san intézkedett. Nem is értem, Hogy egy felnőtt ember miként lehet olyan fegyelmezetlen, mint az ismerősöm. Tönkreteszi magát, ahelyett, hogy nyugodtan üldö­gélne, ha már egyszer üldögélnie kell... Aztán itt von a falu. Valami­kor — legalábbis állítólag — idilli nyugalom lengte kerül. Ma­dárfütty, tehénbőgés, meg ilycs­í j E e í i*a j z kötet munkásmozgalmi mártírokról Értünk éltek, értünk hal­tak címmel a munkás- és parasztmozgalom Tolna me­gyei vezető személyiségeiről és mártírjairól életrajzkötetet ad kl a Tolna megyei Párt­bizottság. K. Balog- János, a Tolna megyei Levéltár igaz­gatója szerkesztette a kötetet és százhúsznál több munkás- mozgalmi vértanú életrajzát foglalta össze, amit másfél évtizednél régebben folyó tár­sadalmi gyüj tőmunka előzött meg. A megyei és a járási pártbizottságok irányításával, több százan fáradoztak a vá­rosokban, a falvakban és a pusztai' településeken, a levél­tárakban és a családi irattá­rakban, hogy a forradalmi elődök, a megyei munkás- és paraszt mozgalmak harcosai­nak, az elleníorradalmárok által kivégzett mártíroknak az életrajzi adatait, dokumentu­mait felkutassák - és össze­gyűlj tsék. Az életrajzi kötet kézirata elkészült, s a Szek­szárdi Nyomda gondozásában jelenik majd meg. A megyei tanács elnöke fogadta a megye papi békemozgalmának képviselőit Vájná Imre, a Vízügyi Igazga­tóság főosztályvezetője előadá­sában beszélt az öntözés szük­ségességéről és annak lehetsé­ges megoldásairól. Ismertette az öntözés érdekében folyósítandó állami támogatásokat és felvá­zolta egy. sárközi öntöző fürt tervét. Mivel a jó termés elérése, és ennek érdekében az öntözés első fokon a. termelőszövetke­zetek érdeke,- a kezdeménye­zés nyomán a további lépések megtétele a tsz-ek vezetősé­gének feladata, Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke hétfőn délelőtt fogadta a megye papi béke- mozgalmának képviselőit, töb­bek között dr. Juhász Pál kanonokot, Dömyei István szekszárdi apátplébánost, Bo- csor Lajos református és Só­lyom Károly evangélikus es­perest. A fogadás keretében beszélgetés alakult ki a me­gye gazdasági, társadalmi éle­téről, a tanácsok szerepének növekedéséről, a negyedik öt­éves terv helyi vonatkozásai­ról, valamint az állam és egy­ház közti kapcsolatok alakulá­sáról. A megyei tanács elnöke el­mondotta, hogy a beruházá­sokkal kapcsolatos központi megszorításokkal nem utolsó sorban az a cél, hogy a sok építkezés, technikai fejlesztés ne veszélyeztesse a párt és a kormány életszínvonal-prog­ramjának megvalósulását. Máris tapasztalható az intéz­kedések jó hatása: egyes épí­tőipari kivitelező szervek je­lenleg jóval olcsóbban vállal­nak el számos fontos meg­bízatást, mint tették azt egy évvel ezelőtt. Szóba került, hogy a helyi feladatok meg­valósításánál minden eddigi­nél nagyobb szerepe van a helyi összefogásnak, a helyi erőforrások feltárásának. Ép­pen ezért, ha valahonnan va­lamilyen igény jelentkezik, el­sősorban azt nézik meg, hogy milyen intézkedéseket tettek a közvetlenül érdekeltek, és csak azután döntenek arról, hogy azt a feladatot központi keretekből támogatják-e vagy nem. Mivel az utóbbi időkben sok helyen csökkent a társa­dalmi munka összértéke, fon­tos feladatnak kell tekinteni a társadalmi munkára való mozgósítást. A beszélgetés elindítása-, illetve befejezéseképpen a megyei tanács elnöke mellett rövid beszédet mondott Dör- nyei István apátplébános. Bo- csor Lajos református és Só­lyom Károly evangélikus es­peres. Mindhárman hangsú­lyozták, hogy az állam és egyház közti jóviszonynak a mindennapi életben annak számos jele tapasztalható, és egyben köszönetét mondtak azért a támogatásért, amely­ben az állam az egyházi szer­veket részesíti, A fogadáson jelen volt Sá- rosdi Tibor állami egyházügyi tanácsos is, mi. Még az sem volt nyugtalan; akinek már karácsony után elfo­gyott az ennivalója, nem izgatta magát túlságosan, hogy miből él meg a családjával az újig. nyugodtan éhezett. Ma? Mór at­tól izgalomba jönnek a falun, ha például egy agronómust ré­szegen látnak, vagy ha azt ta­pasztalják, hogy mások az 5 ro­vásukra lógnak. Ettől már egye­nesen a plafonon vannak. Hová lett az ősi nyugalom az ősi ma­gyar falukból? És hová lett az országutakró!, ahol valamikor olyan békésen baktattak a vándorok, mit _sem törődve a világ dolgaival, ügyst sem vetve a napsütésre, az eső­re? Ma bezzeg mindjárt ideges lesz a vándor, ha a szembejövő gépkocsik egyike úgy előz, hogy őt leszorítja az útpadkára. Azonnal az atyaúristent és a közlekedésrendészetet emlegeti, ahelyett, hogy nyugodtan tudo­másul venné, azért mégiscsak életben maradt, bár a gazember rendszámát nem volt módja le­olvasni, s most már a büdös életben nem akadhat a halál­sofőr nyomára. Idegeskedünk bizony, sokat ide­geskedünk. Vannak például izgá­ga emberek, akik nehezen veszik tudomásul, hogy a népboltban mindenféle cigaretta van, csak Symnhonia nincs. S azt emlege­tik, hoqy ha van, ha úgy általá­ban lehet kapni, akkor mért van időnként, hony nincs? S még iobban felháborodnak, ha a boltvezető azl az egyszerű és logikus tényt közli nyugodtan, azért nincs, mert ő meghallgatta az orvosi tanácsokat, tessék mást szívni. Már-már dühönqe- nek, pedig a dühöngő állapot a nyugalom kóros' ellentéte, s azt általában már külön erre a célra épített gyógyintézetekben szok­ták kezelni. De ez még hagyjon, mert az ideges embert személyes csaló­dás érte. Mit szóljunk azonban, azokhoz, akik olyasmin is tűzbe­jönnek, amihez tulaidonképpen semmi közük? Az ember, mond­juk, azt olvassa, hogy valahol öt­millió forintért építettek egy űző­met, mert felüliek két kalandor általálmányának. És mi történik? Nem .az lesz ideges, aki felépí­tette, pénzelte, ellenőrizte az ügyet, még nem is a két leleple­zett csirkefogó, hanem az, aki az ügyről olvasott. Hát az ilven em­ber miért megy orvoshoz? Van-e értelme ezek után az orvostudo­mány nagy vívmányainak? Miért kérnek emberek tanácsot, ami­kor úgysem fogadják meg? Azt hiszem, tévedés van a do­logban. Ezek az ideges emberek szeretnének valóban nyugodtak lenni. Csak valahogy úgy von­nak vele, hogy nem elfeledni sze­retnék a nyugtalanító dolgokat, hanem megszüntetni. Mert az az igazi, hogy az ember azért nem idegesíti magát, mert nincs min. S nagyon furcsa nyugalom, ami­ben mások menedéket keresnek saiát lustaságuk, trehányságuk elől. Vagyis: nem törődnek a vi­lágon senkivel és semmivel, mert ők aztán vigyáznak az egészsé­gükre. A sajátjukéra. A többi meg nem számít. Mindenki ma­ga rontja el a saját életét. Vagy talán mások szokták ezt tenni? Annyi bizonyos, hogy akadnak nálunk néhányon, okik maguk ugyan nyugodt emberek, de ez­reket, balszerencsés esetben tíz­ezreket tudnak felidegesíteni. Ráadásul nem is ők szoktak orvoshoz járni. Mert az ideqes természet végső soron alkat dol­ga is. S jóllehet, állítólag, nem szerencsés természetű az, aki gyakran idegeskedik, vannak bő­ven rossztermészetű nyugalmak és nyugodtak is. Nélkülük a többieknek is kevesebb ideqcsil- lapítót kellene fogyasztaniuk. PINTÉR ISTVÁN újság 3 1972. március 7»

Next

/
Thumbnails
Contents