Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-07 / 56. szám

4

f

%

(

Huszonhat nap Nyugat-Európában

München — az olimpia városa

»vy» ■ . .. *•

Amikor az ember ismeret- ^en v?*os felé közeledik, ösz- szegyűjti fejében, hogy mit is tud a városról. Münchenről 02 _'-smeret elég vegyes, az „előkép” nem túl vonzó. Mert mi is jut az ember eszébe Münchenről? Sörpuccs, Bajorország. Vadászjelenetek Alsó- Bajorországban, Szabad Európa Rádió.

Münchenbe, az NSZK egyik legnagyobb városába este érkeztünk. A belvárosban néztük a házakat és az embereket. Az első benyomás: rideg város. Két napnak kellett eltelnie, hogy magyarázatot találjon az utazó saját jelzőjére: rideg. Talán azért, mert nincs stílusa, Bées a negédes, kispolgári, kedélyes császárváros stílusa: a langyos, nyugodt, „gemütlichség”. Münc-" hen házai dísztelenek, sem patinásak, sem modemek, sem korszerűek, sem korszerűtlenek, sem egységesek, sem ösz- szevisszák : semmilyen hangulatot, stílust nem sugároznak. S valahogy emberei sem „stílusosak’’.: kapkodok!, sistőkj szenvtelenek, közömbös arcú- ak. München stílusa a „sem”.

Másnap reggel indultunk komolyabb felfedező útra. A gépkocsi az „amerikai Münchenbe” vitt el, itt az amerikai Sheranton konszern beton- üveg-alumínium épületcsodái találhatók: a Holiday Inn, az Arabella szálló. Úgy beszélik Münchenben, hogy ez a terület egy paraszt tulajdona volt, aki rájött, hogy a földművelésnél többet hoz a telek, hiteleket vett fel, s ma milliomos. Bombaüzlet a szálló, a lakás. Ugyanis a hotelek felső emeleti „lakásait” bérelni lehet. Idézőjelbe tettük a lakás szót, s magyarázattal is szolgálhatunk. hiszen megnéztük az Arabella szálló egyik „lakását”. Belépve az ajtón kicsi és szűk előszobácskába jutunk, innen nyílik a mellékhelyiség, aztán egy közepes méretű szobát láthatunk, az ajtó mellett beépített 1,szekrénykonyha”. vagyis a falban eev villanytűzhely, s egy hűtő- szekrény. Kész a garzonnak sem mondható lakás, és azért részleteztük leírását, hogy csattanóként leírhassuk a lakbér havi összegét: 50(1 márka. (A nyugatnémet márka jelen- leni hivatalos árfolyama: 8,56 forint.)

Münchenben az olimpia is bombaüzlet, a képeslapoktól a női táskáig, a töltőtolltól a kulcstartóig mindenütt ott az öt karika, vagy a felírás: „MünchenrOlimpiastadjt”. A város szívében olimpia információs irodát nyitottak, s itt

az érdeklődő mindent megtudhat a „minden idők legnagyobb olimpiájáról.” Megtudhatja, hogy München 520 méterre van a tenger szintje felett, 311 négyzetkilométer területű a város, 1158-ban alapították, ma 1 millió 300 ezren lakják, 468 hoteljében 18 800 ágy várja a vendégeket, az olimpia részvevői 22 színház műsorát tekinthetik meg, huszonöt múzeum és kiállítás vonzza az érdeklődőket.

A legtöbbet természetesen az olimpiai faluról és az olimpia sportkombinátról beszélnek és írnak. Amikor mi kiindultunk, már sok adat birtokában voltunk. Tudtuk, hogy a nagy stadion 80 ezer néző befogadására lesz alkalmas, a fedett úszó- és sport- csarnokban kilenc, illetve 11 ezer szurkoló nézheti a versenyeket, az olimpiai falu 12 ezer sportolónak biztosít otthont, a sajtóközpontban 4000 újságíró, 3000 technikus dolgozik majd. A sok információ azonban a helyszínen vált élővé.

Azt hiszem bárki, ha a müncheni olimpiai kerületbe érkezik, először a 300 méter

Az olimpiai falu.

magas tévétoronyba megy, hogy madártávlatból nézze meg a nagy építkezést. Az érdeklődő a torony aljában lefizeti a belépődíjat (nem is keveset, két és fél márkát), beszáll az egyszerre negyven embert szállító óriásliftbe, s harminc másodperc alatt már fent is van a kilátóban. És innen valóban monumentális látványban gyönyörködhet. Először a látvány egészét fogadja be. Minden légies, s a régi cirkuszok stílusára emlékeztet. A sportcsarnokok úgy néznek ki, mint nagy szöcskék, a sátorra emlékeztető tetőket, beton szöcskelábak feszítik ki — ezeknek most a szerelése folyik. Körvonalazódik már a nagy stadion, s a látvány bizonyítja, hogy 1972. augusztus 26'án az építőkön nem múlik maid az olimpiai játékok megnyitása.

A toronyból kis dombot lehet látni, amely mintegy karéj fogja körül az egész kombinátot. Nem biztos, hogy mindenki tűni fogja, aki sétál majd a dombon, hogy ezt a lebombázott München romjaiból emelték. Memento is lehetne. A háború, a fasizmus ellen ...

A második müncheni estén a lokálnegyedben, a hivalgó neonnal csalogató bárok között nagy játéktermekre bukkantunk. Kattognak az automaták géppisztolyai, a flipperek kis kallantyúi, durrognak a torpedók — öreg és fiatal rendületlen nyugalommal dobálja a gépekbe a márkákat és 15, találj, autóversenyzőnek képzeli magát, vagy éppen cowboynak, jéghokizik vagy focizik az apró bábok segítségével. Az intim hangulatú elegáns és minden bizonnyal drágább . lokálokban közel sincs ilyen zsúfoltság.

Éjszaka az első metróutasok között voltunk, mivel a müncheni földalattit éppen aznap nyitották meg. Illetve az első szakaszát, amely 12 kilométer hosszú, két végállomása a Kieferngarten és a Goetheplatz között 17 perc a menetidő. Augusztusig tovább bővítik, s a metró fontos közlekedési eszköze lesz az olimpia résztvevőinek.

FÓTI PÉTER

Következik :

II. Hommage és Picasso

Komló László:

A mezőgazdaság iparosodása a tőkés gazdaságban

Nagy érdeklődést keltett a szerző franciaországi úitinap- lója — Ipari mezőgazdaság felé — elsősorban a benne foglalt információk miatt. Mostani kötete — amelyet a Köz- gazdasági- és Jogi Könyvkiadó bocsátott közre — hasonló figyelemre tarthat számot, de elsősorban gondolati tartalmában, következtetéseiben. Az útinaplóban leírt a szerző, ebben a munkájában elemez, mérlegel, s ennek összegezéseként megpróbálja a belátható útirány fölvázolását. Aligha véletlen tehát, hogy a könyv nagy vitát váltott ki szakkörökben, s hogy elmarasztalói legalább annyian vannak, mint elismerői.

Marx A tőke harmadik kötetében törvényszerűnek tartja az „industriell betriebene grosse Agrikultur”, mai kifejezéssel élve a gépesített nagyüzemi mezőgazdaság létrejöttét, szemben a „kézműves módon űzött mezőgazdaság”-gal, amely nemcsak elmúlt korok, de a huszadik század jórészének is jellemzője volt. Komló lényegében annak a folyamatnak a nyomába szegődik, amely — Lenin' szavaival élve — „magát a mezőgazdaságot is iparrá” változtatja* s ennek tőkés jellemzőit mutatja fel. Nem fölösen, saját munkánkban föl nem használható ismereteinket gyarapítva. A mezőgazdaság iparosodásának folyamata ugyanis — az alapvető eltérések ellenére — sok közös vo-' nást mutat világszerte. Azaz a másutt tapasztaltakból seregnyit magunk is hasznosíthatunk. A szerző a hat főfejezetre oszló kötetben nem téveszti ezt szem elől, s így tekinti át — a többi között —■ a mezőgazdaság iparosodásának tehnikai feltételeit, a termelés koncentrációját, az ipari és mezőgazdasági munka közötti különbségek eltűnését, valamint olyan kérdéscsoportokat, mint az élelmiszer-feldolgozás gyáripari termeléssé válása, az élelmiszerkereskedelem átalakulása.

Érdekes, gondolatébresztő munka Komló Lászlóé, jó eszköz ahhoz, hogy hazai élelmiszergazdaságunk jövőbeni útját mérlegelve határozottabban fölismerhessük azt, ami hasznos, s ami elvetendő.

; t : .... I ; <M)

I