Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-05 / 55. szám
I Honismeret és hazafiság A Hazafias Népfrontnak az utóbbi esztendőben szervezett jelentős eseményei között kiemelkedő helyet foglal el az 1970. őszén megrendezett országos honismereti konferencia, amely első nagyszabású összefoglalása volt az immár évtizedes mozgalomnak. Az ennek megörökítésére hivatott Honismeret, helytörténet című kiadvány a gyorsan kiterebélyesedett mozgalom gazdag termését vehette számba. Igaz, akkor, még nyomtatásban nem látott napvilágot a díjnyertes pályamunkákból összeállított Helytörténeti tanulmányok és krónikák a felszabadult Magyarországról című könyv, amely mind a sikeres szerzők magas számával, mind pedig a krónikáik és tanulmányok sokféleségével vall a mozgalom erejéről, életképességérőL Az is igaz — amint azt Erdei Ferenc a gyűjtemény bevezetőjében írta — a honismereti mozgalom nem úgy kezdődött, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa határozatot hozott, s e határozatot hajtották végre a megyei, városi, járási és községi népfrontbizottságok. Éppen fordítva volt ez. Helyi kezdeményezések voltak először: itt is, ott is lelkes emberek elkezdték szűkebb hazájukat feltárni, helytörténetét kutatni, szülőföld-ismeretet összeállítani ; azután találkoztak, kisebb-na- gyobb körökbe egyesültek, s létrejöttek a honismereti körök: községekben, városban, majd megyében. Ég hamarosan országosan is keresték egymást: konferenciákat szerveztek, kőnyomatos folyóiratokat, krónikákat kezdtek kiadni. E népi erejű, nagyra hivatott mozgalmat karolta föl, s tette intézményessé a Hazafias Népfront. A spontánul fölbuzgó sok ezer forrás vizét egységes mederbe terelte, értő figyelemmel és segítségnyújtással báto. rította művelőit, s a mozgalmat az országos népfrontpolitika rangjára emelte azzal, hogy programjába iktatta. KeLl-e erre beszédesebb bizo. nyíték, mint az, hogy a IV. kongresszus után — amelynek egyik központi témája volt általában a hazafiság, különösképpen pedig a szocialista hazafiság — Országos Honismereti Bizottság alakult a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége mellett. * Az áprilisban összeülő V. kongresszus újból összegezi majd az eltelt évek honismereti munkájának eredményeit, s joggal mondhatja: a sok ágazatú mozgalom a kezdeti lokálpatriotizmus szülötteként szükségképpen torkollott a magyar nemzeti patriotizmusba, az egyetemes hazafiságba, ami a mozgalom jellegét és célját tekintve bizton mondható szocialista hazafiságnak is. Ez így van, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a történelmi évfordulók' méltó ünneplését célzó akciók. A köz- művelődés hivatott munkásai mellett egyszerű falusi emberek, üzemi dolgozók, diákok, a legkülönbözőbb munkakörben tevékenykedő értelmiségiek kutatták és gyűjtötték egybe szűkebb pátriájuk írásos és tárgyi Kéziratokat nem őrzflnk meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra válaszolunk, amelyekben - tehetség jelét látjuk! emlékeit, szabad idejüket áldozva rá, hogy írásba foglalják a szájhagyományként élő emlékezéseket. Általuk vált melegebbé a Lenin-centenárium ünnepe, így lett legszemélyesebb élményükké az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság, s így új honfoglalásunk történelmi eseménye, a felszabadulás, Persze a honismereti mozgalom nemcsak, és nem elsősorban évfordulók megünnepléséhez kötődik. Immár országos üggyé szélesedett a krónikaírás, a sok irányú kutató- és gyűjtőmunka, a helyi és a nemzeti értékek számbavétele, őrzése, ápolása, a falvak és városok csinosítását szolgáló akciók, mind, mind annak bizonyságai, hogy népünk magáénak érzi haladó hagyományainkat, szocialista építésünk alkotásait, ritka, vagy köznapi, de mindenképpen közös kincseit Most ismét nagy országos akciót indított útjára a Hazafias Népfront Országos Honismereti Bizottsága. Az akció elnevezése — „A természeti környezeti értékek nemzeti adattára” — talán száraznak és nehezen megjegyezhetőnek tű. nik első hallásra, de ez mit sem von le jelentőségéből. Az akció — támaszkodva az eddig is részben nyilvántartott értékeink őrzőire ég gondozóira, — az egész országra kiterjedően egységes katasztert kíván létrehozni, az olyan objektumokról, emlékhelyekről, s természeti jelenségekről, amelyek jobbára csak a helyi figyelem hatókörében állottak. Az adattár tartalmazni fogja mindazokat a leírásokat, ame_ Ivek földtani, növénytani, állattani, tájképi, környezetvédelmi ég egyéb értékeinket je_ lentik. A Népfront — a munka várható nagyságát is figyelembe véve, — valamennyi megyében létrehozza az ezzel foglalkozó bizottságokat, és természetesen továbbra is együttműködik az eddig is kiváló partnereknek számitó országos főhatóságokkal, társadalmi szervezetekkel A honismereti mozgalom eddigi sikereit tekintve nem lehet kétséges, hogy ez a tudományos célt is szolgáló akció újabb szép hajtássá válik a szocialista hazafiság gazdagon termő fáján. ANDRÁS ENDRE TÉLI TÁJ Kertes-Kollmann Jenő: Mihail Vikkers: E p e Sí e d é s Ivón és Marja összeházasodtak. Már egy éve éldegéltek együtt, amikor Marja mindent- sejtő asszonyi bájjal férje fülébe súgta: — Iván, úgy érzem, gyerekünk lesz) —Gyerekünk? De hisz még lakásunk sincs! Baráti körünkben mindenkinek van 'már lakása, s köztük hány szövetkezeti! Mi pedig, mint a vadorzók, a te szüléidnél húzódunk meg. Először is lakást kell szereznünk! összekapartak minden pénzmagot, és felépítették a lakást Kétszobásat, loggiával, tetőterasszal. A konyha fala plafonig ragyogó fehér csempével van kirakva, a fürdőszobáé kékkel, az illemhelyé színjátszóval; szóval ultramodern az egész. Az új lakásban is lehúztak már egy évet, amikor Marja ismét bejelentette: — Ivánuska, nálunk minden valószínűség szerint jön a trónörökös. .. — Micsoda? Akadnak nekünk fontosabb dolgaink is! Minden barátunknak stílusosan berendezett lakása van, klasszikus meg modern bútorral, mi meg, mint oz éjjeli menedékhelyen a vadorzók, egy nyövőfélben lévő „di- kón” alszunk! Keserves erőfeszítéssel összeszedték a bútorzatot is — stílbútort mahagóni és ébenfa keverékből, a tizenhatodik század első harmadából. A székek támláján hat gyertyás ezüst gyertyatartó. Szívüket néha mégis szorongó érzés fogja el. Élet ez így? — kérdik maguktól. Lesz-e valaha hobbykertjük, kacsalábon forgó hétvégi víkendházzal? Lesz-e kertitörpéjük? S ha nem, kire pazarolják a szeretetüket? Hiszen a kutya mór öregszik. .. Fordította: SIGÉR IMRE ÉRDI .RHU RAJZA A csodájára jártak! Egyszer, amint ott heverész tek a baldochinos ágyon. Marja boldogságtól sugárzó arccal is mét így szólt: — Iván, jön az utód. íí — Ráér még! Minden ismerősünknek autója van, mi se szégyenkezhetünk. összeszedjük ma gunkat és megvesszük! így is tettek, összekuporgat- ták a rávalót, majd soron kívül megszerezték a kocsit is. Zaporo- zsecet — külsőleg. Mert belül minden, de minden Volkswagen alkatrész, a műszerfal, a sebességváltó, az ülések, a karburátor, a fűtőtest. így hát saját kocsijukon utaztak a Fekete-tengerhez, Szocsi- ba, Picundára. Egyszer amint ott sütkéreznek a tengerparton — Jobbra egy éttérem, balra egy cukrászda, hátuk mögött egy panzió saját gyógyfürdővel, elektromos masszázzsal — Marja az unalomtól nyűgös hangon szólalt meg: —■ Iván, attól tartok, hogy fürdő ide, masszázs oda, nekünk már soha sem lesz gyerekünk... — Na és? — felelte Iván. — Akkor veszünk egy kutyát! Elvégre baráti körünkben is mindenkinek az van, gyerek helyett. összekapargattak egy kis pénzt, — vettek kutyát. Fajtisztát. Hetediziglen törzskönyvezettet, amelyiknek az apja — fox- terrier, az anyja — bernáthegyi, maga az utód pedig selyemszőrű pincsi. Fényképével tele a kocsi, a lakás! Most aztán van lakásuk, múltszázadi stílbútoruk, kocsijuk, kutyával a hátsó ülésen. BALIPAP FERENC: AMIKOR ELHAÇY a szerelem, üresep, .marad, egy vonat egy ajtó egy el-sem-mozdult ölelés fagy úszó hidjai lesznek kérdőjel-képkeretek beköltözik a falakra az ég fölbonthatatlan sikoltás fekszik az ágyra a kilincs csöndjébe beleőrül a tenyered BARDOSI NÉMETH JANOS: ARANYKAPTÁR Aranykaptár és zöld lugas, pihenj meg lelkem, bölcs utas. Habfehér, könnyű fellegek fodra közt arany nap nevet. Cikáz a vajszínű galamb, az egész élet egy kaland. Kergeti egymást, lány, legény, a boldogságból mi enyém? A sunyi pillanat marad, üres a ház előtt a pad. S kifosztva két kezem, szívem, az aranykaptárt se hiszem. Talán nem is volt, nem is lesz, csak a meséből zengedez. * Atlantisz, ifjúság, öröm, a mesét így is köszönöm. Kék ég alatt a vadmadár, magányos útján messze száll.
