Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-05 / 55. szám
Tűr © Valamikor a ma több mint tízezer J lakosú Bátaszékre mindössze három« száz egynéhány újság érkezett naponta. A legkedveltebb ezek között a Friss Újság volt, ami kétharmados többségű olvasottságával „verte” a Függetlenséget és az Esti Újságot. Kik olvastak akkor — ezelőtt 30— S5 évvel — napilapot? Sok válaszadó egybehangzó véle. ménye szerint; a módosabb emberek. Ki számított módos embernek? Az ügyvédek, az L orvos, a különféle elöljárósági emberek, néhány iparos és a tehetősebb gazdáit. Bár ez utóbbiak között nem soknak fájt a feje állítólag — a hírlapi tájékozottsá. gért, ha csak nem hajlott a politikára. Hát a tanítók? Azok is garaso- san éltelf ! Már a legtöbbje. Nem hiába nevezték őket a nemzet napszámosainak. Nagyon sok ember azért járt — mondják — a különféle olvasókörökbe, hogy betűhöz jusson. A könyvek mellett napilaphoz. Mindez, alighanem így igaz. Saját emlékeimet vallatva, apai, anyai nagyszüleim háza- tájékán legföljebb véletlenül bukkant föl valamilyen újság. Az iß megcsonkoltan, sodrott stanicliként, amit szét lehetett simogatni, hogy olvashatóvá váljék a töredékes újságlapon valami régen holt szenzáció, amit elolvasva meg lehetett hányni-vetni. Egészen addig, amíg negyed kiló, fél kiló búzadarával be nein köszöntött újabb staniclipapíron az újabb újság, megbeszélésre érdemes szenzációval. öregeimnél egyébként csupán bibliát láttam és imakönyvet, s nagy rit. kán kölcsönbe kapott kalendáriumot. © Bátaszék, Vörösmarty utca 5. öregek napközi otthona. Ebéd utáni nyugalmú csönd. Ki a fotelek öbleiben szunyókál, ki pedig újságlapokat zizegtet. Nem zavartam sokáig, csak amíg fölmérnettem annak a polcnak a gazdagságát, amin a különféle sajtótermékek gyülekeznek. Ki olvas szívesen újságot? — Mindenki, aki olvasni tud — felelte egy hetven felé közelítő néniké. Ö is szívesen olvasna, de nem tud olvasni. Ö, nem a szeme miatt. Nem tanulta, azaz, amit tanult, azt régen elfelejtette. — Most utána ismételhetne, az idejéből kitelik! — vélik többen. Elborult arccal bólogat, aztán kijelenti: — Igaz, igaz, de öreg lovat nehéz már megtanítani táncolni, aranyosaim. Milyen igaz, de hagyjuk a szo- morkodásba tartó mélázást. A napközibe jár három napilap, a Népszabadság, Népszava és a megyei, amit így neveznek; „a mienk”. Jön a Tükör, az Ország Világ, a Nők Lapja, a Ludas. Az összegyűjtött példányok arról árulkodnak, hogy nem dísznek járnák 'ide ezek a lapok, mert bár közkívánatra a vezetőnő szokott fölolvas- ni, valahányán átböngészik újra a. napi- és képes hetilapokat © Bátaszéken a hazánkban ma megjelenő különféle sajtókiadványoknak 3600 előfizetője van. A „mienk”-nek nevezett megyei lapot közel hétszázan fizetik elő. Az árus példányok vásárlóinak gzáma sem csekély. Ki, miért lett előfizető? Majd mindannyian azért, hogy szavatolt legyen a megkedvelt napilap, hetilap, havilap érkezése. — Azt tessék megírni, hogy nem kap a postásunk elég Lakáskultúrát. — Az Autó-Motorból sincs annyi, amennyi kellene! — Nekem meg az a panaszom, hogy a korábban beharangozott kert- ég szőlősgazdákat érdeklő legújabb szaklapnak Bátaszéken még se híre se hamva. — Sajnos, még mi sem láttuk ezt az új sajtóterméket. — mondják a postások. Hány lakóházat számlál Bátaszék? — Durván számítva, úgy kétezret. — Ezek szerint — kérdezem a kézbesítőket — a 3600 előfizető azt jelenti, hogy a nagyközség minden házában újság, olvasó emberek élnek? Szó sincs róla. A módban ugyan nincs hiány —■ csekély kivételtől eltekintve. Inkább az az újságolvasói igény nem nőtt még föl a lehetőségekhez. Vannak házak, ahova a postások csupán postai küldeményekkel érkeznek, ha érkeznek. Mit házak? Utcasorok is adódnak éppen. Viszont, ahova egv sajtótermék ..beteszi a lábát”, ott nem ritkán jelentkezik az újabb és újabb előfizetői igény is.-V a ..... _-*• >*■**&. _ ... —"KeV§s a W dárábT*)’ taV” a Népkpoií'Jarl TËftftÿiveï "Bé* káskultúra. Versengés folyik éri”« egy-egy példányért. Rossz nyelvek szerint épp elég Bátaszéknek ebből a kiadványból ennyi, mert amint megérkezik a lap, az otthonokban elkezdődik a férjek részé, ről egyáltalán nem kívánt átrendezés. Egyesek — éppen a fentiekért — roppant hálásak, hogy a Lakáskultúra „csak” negyedévenként jelenik meg. Hiánycikk — és valószínű nemcsak Bátaszéken! — a Rádió és Tv újság, a Népsport, továbbá a Nők Lapja. Az nem okoz meglepetést, hogy a népszerűség listáján a Ludas Matyié a pálma. A Képes Újságból 440 darab fogy el és elfogyna több is, ha nem mozogna állandóan — és legtöbbször lefelé kerekítve — az árus példányok száma. Bátaszéknek van 1909 rádióéi 1415 tv-előfizetőjé. A rádió- és televízió-tulajdonosoknak viszont mindössze ötven százaléka tud hozzájutni a rádió- és tv-műsorhoz. © Két kézbesítővel beszéltem. Horváth Józseffel és Horváth Barnabással, akiket a névrokonság okozta bonyodalmak miatt „mini” és „maxi" Horvátiéként emlegetnek. Tőlük kérdeztem, tapasztalataik szerint kik olvasnak újságot, járatják a különféle heti- és havilapokat? Még mindig azok, akik az átlagnál jobb, vagy legalább átlagosan jó anyagi körülmények között élnek? Az volt a véleményük, hogy embere válogatja. Vannak családok, amelyek nem éldegélnek éppen könnyedén, de megszokták, hogy hozzájuk akkor is betér a postás, ha nincs levelük. Mindkettejük kerületében vannak olyanok, akik havi 120—150 forintot költenek csak sajtótermékekre. Említettek vi-. szont egy korosnak semmiképpen nem mondható általános iskolai nevelőt, akinek csupán —* Az, hogy ki mivel keresi a kenyerét, bizonyos mértékig megszabja az érdeklődési körét is, '— mondja Horváth Barnabás. — Az én kerületem, ben sokan vásárolják a Figyelőt, a Magyarországot. Bátaszéken egyébként annyian járatják az Autó-Motort, ahány autótulajdonosunk van. Reggelente csak napilapokból 1400 példány dagasztja a negyvenkilóg induló súlyú kézbesítőtáskákat, és átlag 4—5 órás nem éppen egészségügyi sétát jelent a hírlapkihordó postások munkája, amit valószínű az minősített könnyű testi munkának, aki soha nem sétált esőben, sárban, vagy éppen rekkenő nyárban 40 kilós táskával. Tessék csak számolni ! A Magyarországnak egy példánya 18 dekagramm. Ebből száz? Tizennyolc kiló! A táskában azonban nemcsak Magyarország van. A postásoknak nem véletlenül szakmai betegségük a gerincferdülés, porckorongsérv . . . © Bátaszék, Kövesdi utca 5. A ház tulajdonosa Köröndi Géza nyugdíjas mozdonyvezető. A házban hat gyerek nevelkedett, kettő már megnősült, négy még otthon él. Egy fiú most kezdte a rádió- televízió-szerelő szakmát tanulni, a másik a fodrász, az idén végez. Nem dúskálásra csábító családi körülmények között nőttek föl a gyerekek, de a betű szeretetét, azt itt szívták magukba; Nézzük csak. : Jár ide a Népszabadság, a megyei lap, az Élet és Tudomány, a Füles, a Lobogó, a Magyar Ifjúság, a Nők Lapja, a Rádió Újság, a Ludas Matyi és az Onszág Világ. — Mindenkinek a magáé, pedig már mondtam, hogy nem kéne nekünk annyiféle újság a rádió és a televízió mellett. De csak marad. Megszoktuk. — Tessék nézni, így összegyűjtöm a lapokat, amíg távol van az uram, aki kisegítőként most is dolgozik. Aztán j amikor megjön, szép sorra ve.’ szí az olvasnivalót. Az az első, amikor hazaérkezik, az újság. Ideül mellém, amíg én teszek- yeszek, hangosan olvas. A családfő mosolyogva hallgatja a gyors beszámolót és helybenhagyólag bólogat. Huszonnyolc évig — amíg szolgált — sokkal kevesebb érkezése volt a világ dolgaiban való búvárkodásra. De, emlékezete szerint soha nem tudott meglenni olvasnivaló, napilapok nélkül. Ezért nem érti azokat, akiknek nem hiányzik semmilyen újság. Ami azt illeti, nehéz is megérteni. Kivált annak, aki a vi. lág dolgainak alakulását szemmel tartva azt is tudja, hogy a hazánkban a ma megjelenő sajtótermékek tömege nagyon. sokszorosa a három évtizeddel ezelőtt megjelent sajtótér, mékeknek. LÁSZLÓ IBOLYA $étán a forinttal — tynmilliók Szemere Miklósról feljegyezték, hogy a Pannónia Szállótól a Nemzeti Kaszinóig vezető néhány száz méteres utat sosem gyalog, mindig kizárólag kocsin tette meg. A forintnak még jobban megy: a postáról a Magyar Nemzeti Bank szekszárdi fiókjáig félekkora úton autón ringatja magát. A posta páncélautóján. Nem lehetetlen, hogy az egyenruhás, géppisztolyos rendőrökön kívül mások is vigyázzák biztonságát; akik a szállítás idején civilben, zsebre dugott kézzel sétálgatnak arra, feltehetően nem prominclis zacskót szorongatnak a markukban. Forint őfelségének útja az emeletre vezet. Bármekkora a bizalom a posta és a bank között, a pénzintézetben újra megolvassák a küldeményt. Legyen az bár csak tíz fillérrel több vagy kevesebb, a csak roppant ritkán előforduló többletről, hiányról nyomban bizottsági jegyzőkönyv készül. A bankot nem csupán az érdekli, stimmel-e az összegszerűség, hanem az Is, hogy forgalomképesek és valódiak-e a bankjegyek. Megmondhatóban, hogy a számláló és vizsgáló tisztviselők naponta - hányszor néznek szembe Ady, Kossuth, Rákóczi, Dózsa és Petőfi bankóra nyomott arcmásával, — de tény, hogy egy szemvillanás alatt meglátják, elég ép-e, elég tiszta-e a papírpénz, hogy a forgalomban maradhasson. A megrongálódott, szennyezett bankjegyet a fővárosba, ott a zúzdába viszik. ötletes japán gép segíti a számlálók munkáját. A készülék bal oldali részébe helyezik el a megszámlálandó bankjegyeket. Mellettük függőleges tengelyre erősített tárcsán öt fémhenger csillog. Gombnyomásra perdül meg a tárcsa. Öt másodperc múlva megáll, s egy táblácskán pirosán Izzó számok mutatják; 100. Ennyi bankjegy van egy csomagban. A masina még sosem tévédét:, mégis csupán ellenőrzésre használják. Nem utolsósorban azért, mivel a bankók közé dugott számolócédulát is hajlandó bankjegynek elfogadni ... Lassúbb, de hasznos segítő az érmeszámláló és -tasakoló berendezés. Ennek gyűjtőkosarába öntik a postai szállítmány jutazsókocskóinak tartalmát, a fáradhatatlan gép pedig az érméket — a darabszám beállítása szerint — papírtasakokba adagolja. Lássuk, amiből élünk Másodikón és harmadikón, amikor a havibéresek kapják a fizetésüket, naponta körülbelül négy-ötmillió forint a szekszárdi fiók kiadási készpénzforgalma. A „bankároknak" ezeken a napokon mintegy százötven tételt kell a készpénzcsekkekhez mellékelt címletjegyzékeknek megfelelően összeállítaniok. A jegyzékeken a vállalat pénztárosa sorolja fel, milyen címletű bankjegyből és érméből mennyit kíván. Az ötszázas áldás annak, aki pénzzel dolgozik. A bank készpénzforgalmának 45 százalékát oz ötszázforintosok teszik ki. Két- és ötfilléres már csak mutatóban jelentkezik olykor, — ám a szerény tízfilléres napi négy-ötezres nagyságrendben. Királyi kincseskamrák kecses kelyheiben. mély tűzű gyémántjaiban, vérpiros rubinjaiban, zöld smaragdjaiban elgyönyörködni nem lehetett utolsó mulatság. A tébolyult Néró hűs, sárga aranyon hempergett, s a hideg fém a gazdagság forróságát árasztotta tagjaiba. Itt, a bankban, a kincs: a pénz. Nem emberre idomított vérebek s délceg alabárdosok őrzik, hanem áthatolhatatlan vasbeton falak, páncélajtók, s mindezek mellett többszörös, lebírhatatlan biztosító berendezés. Bepillantunk az egyik páncélszekrénybe. Mélyén kötegekben hevernek a kékeslila és barnásvörös bankjegyek. — összesen mennyi? — Néhány millió forint, — válaszol a tisztviselő, s mintha elnyomna egy ásítást. Közönyén nincs csodálkoznivaló. Milyen rettenetesen unalmas lenne az a könyvtár, amelyben — temérdek példányban — mindössze ötféle, egylapos „könyvet" őriznének... Aki itt dolgozik, annak számára munkahelyén a pénz nem több, mint bármiféle más nyomdai termék, amiről szintoly pontossággal kell számot adnia. Ápák, vagy háziasszonyok napja ? A fizetési napot — évtizedek óta — tréfásan apák napjának nevezik. Ismert, miért. Kevésbé ismert, hogy a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalatnak hó elején vajmi kevés a« öröme az apák napjából. A vállalat egységeiben az idén február 2-án, 3-án és 4-én összesen 529 000 forintot hagytak a vendégek. Január 21—22—23-án csak 11 000 forinttal kevesebbet. (Két napra vetítve hasonló volt a helyzet most, március 2-án és 3-án is.) A sótól a csokoládén át a bundáig temérdek cikket árusít a Tolna megyei Népbolt Vállalat. Ennél a vállalatnál a fizetési napok a többihez képest 30—40 százalékos forgalomnövekedése a szokásos. A differencia mintegy 60 százalékát javarészt ruhaneműre, maradékát élelmiszerre költik a vevők. Nem drága csemegét vásárolnak ilyenkor, hanem olyasmit, ami az egész hónapban kell és el is áll: sót, lisztet, olajat, konzervet, cukrot, paprikát, borsot.,. És néhány butéliát. BORVÁRÓ ZOLTÁN
