Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-05 / 55. szám
A falak már állnak. Tavaszra adja át a teveli ÁFÉSZ építő brigádja a helyi általános iskola új szárnyát, ahol egy tanterem mellett a tanári szoba is helyet kap. A lengyeli mezőgazdasági szakmunkásképző iskola hatósugara messze túlterjed a megye határain. A volt Apponyi kastély mellett, a gyönyörű természetvédelmi parkban új épületcsoport áll a fiatalok rendelkezésére. Ennek része a kétszázszemélyes étterem, mely az idei tanévben kezdte meg működését. Ahol nincs hangosbeszelő, ott az asszonyoknak kell hangosan beszélniük. Főleg, ahol az asszonyok egyike a tanácsi kirendeltség hivatalsegéde és munkaköri kötelessége ellátni a régi „kisbíró” feladatait. Ezt a közmegbecsülésnek örvendő Szabó Istvánné kifogástalanul végzi. Február 21-én a gyümölcsfák kártevői elleni védelmével kapcsolatos rendelkezésekről és arról tájékoztatta a lakosságot, hogy 27-én a megyei művelődési köznontban nemzetiségi találkozó lesz. Aparhanton 1969-ben kezd.ea meg az új lakótelep építését, mellyel egyetlen kertváros se vallana szégyent. A lakók javarészt fiatalok. Ök adták az erőt, a helyi Búzavirág Tsz építőbrigádja a szakmunkát és az Országos Takarék- pénztár a szükséges hitelt. Tolna megye bonyhádi járásnak területe 54 041 hektár. Lélekszáma a legutóbbi népszámláláskor 44 298 volt. Ez a 44 298 ember harminc településen élt, kilenc közös tanács irányítása alatt. Legnagyobb Bony- hád (10 653), legkisebb Nagyvejke (382). Összesen száz- két külterületi lakott helyen; tehát tanyán, pusztán, er- dészházban, a világtól többé-kevésbé elzárt majorban; élt a lakosok 7,7 százaléka. A tizennyolc évesnél idősebbek a járásban átlagosan hét általános iskolai osztályt végeztek. Nem részletezzük a statisztikai adatok tizedeseit, a nők valamivel kevesebbet, mint a férfiak. Foto: Gottvald Károly Sok minden egyéb mellett ez is kiderül a statisztikából. A Központi Statisztikai Hivatal kiadványain kívül azonban még számos forrás áll az érdeklődő rendelkezésére. Költők és írók művei, hiszen itt epekedett Perczel Etelka után Vörösmarty, itt járt iskolába Illyés Gyula is, aki fülünk hallatára nevezte „Magyar Svájc”- nak a régi völgységi járás területét. Ahogy Svájcban minden hegyvonulat, itt a dombgerincek kínálnak kifogyhatatlanul változatos, új és új lánványt a szemnek. A „Völgység” képszerű és kitűnő kifejezés. A lapály, mély a szarvasmarha-tenyésztésben ismert Bonyhádi tájfajta kialakulásához biztosította a földrajzi viszonyokat, itt vált át szelíd dombokba. Kagylóik közt kis falvak szunnyadnak. I. Rossz á Kifejezés! Nem szunnyadnak. Eleven élet lüktet az említett 54 041 hektárnyi területen. Mindennapjairól sűrűn adunk hírt új-' Ságunkban. Most itt kezdjük azt a sorozatot, mely fényképekben szeretne bemutatni valamit megyénk járd. sai, később városai életének részleteiből. Teljességre törekednünk képtelenség lenne, hiszen akár egyetlen községről készült fényképfelvételekkel is meg lehetne tölteni a Tolna megyei Népújság minden oldalát. Az itt közölt és az ezután közreadandó képek csak ízelítőt nyújtanak abból, ami a fotoriporter és az újságíró figyelmét megragadta. A figyelemről természetesen lehet vitatkozni. Lehet, hogy van különb lakónegyed a járásban, mint az apar- hanti. De ez is a lakásviszonyokban (mondjuk így, hogy lakáskultúrában) végbement változásokat jelzi. Ottjártunk napján is bizonyára nem egy fontosabb munka volt, mint a KPM gépeinek földkitermelése. Ez az egy kép az egész járásban folyó szorgos munkára utal. A lengyelt kastély műemlék, a szakiskola új épületei sohasem lesznek azok. Mégis az utóbbi belsejét örökítettük meg egy felvétellel. Ugyanis ezzel az oldallal épp úgy, mint a következőkkel az is a célunk, hogy megörökítsük a változásokat. Azt. hogy utunk előre vezet. A KPM Sz—80-asa és Dutra-rakodója földkitermelésen dolgozik a Majos—Lengyel közti út mentén. A r bonyhádi jelentjük
