Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-01 / 51. szám

í V ï * A pult előtt, a pult mögött Egy hét Vietnamban 2. Tojásgyár Trai-ga-ban Hanoi jellegzetes épületei között feltűnő hazai hasonla­tosságot mutat egy városszéli, gazdasági épületsor. Mint ha­marosan kiderül, a hasonla­tosság egyáltalán nem vélet­len. A VDK, sőt a trópusi vi­dék első iparszerű baromfite­lepén vagyunk, amely magyar szakemberek irányításával épült, és működik. Ketten kö­zülük — Gál Béla szaktanács- adó és dr. Czárán György ál­latorvos — ma 'is'itt dolgoz­nak, s a magyar párt- és kor­mányküldöttségnek azt jelent­hették, hogy eredményesen tel­jesítik a megbízatást. A VDK jelenlévő gazdasági vezetői hangsúlyozták, hogy az élelmiszerellátásban nagyon sokat várnak a magyar segít­séggel épült teleptől. A vára­kozás eddig messzemenően jo­gosnak bizonyult. Az Uraiújfa- luból szállított első, 31 ezer 800 naposcsibéből álló szállít­mány 1971. március 3-án ér­kezett meg. azóta további 41 ezer 699 tojóhibrid csirkét fo­gadtak a hanoi telepen. Az el­ső „utasok” már termelnek, hat hónap alatt tojónként 120 tojást adtak, s egy éven át 200-at várnak tőlük. Kitűnő­A Trai-ga-i baromfitelep. en vizsgáznak az ugyancsak Magyarországról érkezett tojá­sok és keltetőgépek is, hiszen az első keltetés! arány nem kevesebb, mint 83,4 százalék. A telepre vitaminokat és preximeket is szállítanak Ma­gyarországról, s a zsákok fel­iratait vizsgálva megállapítha­tó volt, hogy néhánynak már lejárt a szavatossági ideje. Az itt dolgozó magyar szakembe­rek elmondták, hogy ez az egyik- fő gond, a késedelmes szállítás. Nagyon hosszú az út. ezen persze nem lehet segí­teni, viszont megnyugtatóbb lesz a helyzet, ha megfelelő la­boratóriumi műszerek állnak majd rendelkezésre, s minden­kor elvégezhetők a különböző takarmányok minőségi vizsgá­latai. Örömmel mutattak a szárító üzemben még felbon­tatlanul heverő ládákra, a leg­frissebb szállítmányra, amely­ben ezek a műszerek találha­tók. A vietnami vezetők minde­nekelőtt a magyar szakem­berek tudását, önzetlen segítő­készségét említik, ők pedig a helybeliek igyekezetét, felelős­ségtudatát dicsérik. Bemutat­ják a főmérnököt, aki a telep technológiájának tanulmányo­zása céljából Magyarországon járt, s amíg folyt a szerelés, nemcsak irányított, de egyút­tal kétkezi szerelő-mindenes is volt. A keltetőgépek egyik őréről, egy kislányról pedig azt jegyezte meg Gál Béla, hogy a keltetés ideje alatt egy­szerűen nem mozdult el a be­rendezés mellől, ott is aludt... A beszélgetés során kitűnt, hogy a házigazdák igen nagy reményeket fűznek az iparsze­rű baromfitartáshoz. A mos­tani kapacitás évi tízmillió to­jás termelését teszi lehetővé, de ennek rövidesen a kétsze­resét akarják előállítani, s újabb hasonló teljesítményű telepeket is létre kívánnak hozni. Az irodaépület egyik helyi­ségében a telep tervezett vég­leges képének makettje áll. A hatalmas tereoasztalon, a he­lyiek gvakran hajolnak a ma­kett fölé, szívesen tervezik a jövőt, annál is inkább, mert biztosak benne — nem utolsó­sorban a magyar segítség ré­vén —, hogy a tervből feltét­lenül valóság lesz. KOVÁCS FERENC Következik: 3. ÜTŐN ÉSZAKRA Ha a pult vagy az íróasztal mögül unott arccal, vonakod­va, elutasítva fordul felénk az eladó, vagy az ügyintéző, ha nem kapjuk, amit kértünk, ha előbb , vagy utóbb kiderül, hogy hibás, amit kaptunk, tüstént felgyülemlik bennünk a bosszúság a másik fél iránt, aki a pult, vagy az íróasztal mögött van. Sőt általánosítva: a pultok, az íróasztalok, a munkapadok, a vállalatok vagy intézmények neve mögött rejlő szolgáltató iránt. Ha viszont rossz napunk van, türelmetlenebbül vála­szolunk a vásárlónak, az ügy­félnek, figyelmetlenebbül, gé­piesen végezzük a munkánkat, összecsapjuk a munkadarabot, és emiatt szemrehányást tesz a pult, vagy az íróasztal előtt álló ügyfél, nem veszi át a munkadarabot munkatársunk, főnökünk, minőségi ellen­őrünk, vagy a kereskedelmi vállalat, aki most a vevőt kép­viseli, ugyancsak méreggel fordulunk szembe velük, s mindazzal, aki igényesebb munkánk, szolgáltatásaink iránt. De aki a nap egyik szaká­ban munkadarabokat készít, ügyeket intéz, elad, egyszóval szolgáltat — ez a nap másik szakában vásárló, ügyfél, fo­gyasztó, aki elvárja a jó mi­nőségű szolgáltatást, rendes, udvarias kiszolgálást. A ter­melő, fogyasztó is, az ügyin­téző ügyfél is. az eladó vevő is — kétarcúak vagyunk. Ám csak addig vagyunk két­arcúak, amíg nem von juk le a kétféle helyzetből eredő követ­keztetést magatartásunkra. Hi­szen mindebből az következik, hogy a szolgáltató önmaga ki­szolgáltatottja: mi vagyunk a pult, az íróasztal mindkét ol­dalán. S amit ma gyártunk, el­adunk vagy intézünk, azt hol­A „Toborzó” című önálló műsoros esten először mutat­koztak be vasárnap a regölyi művelődési ház művészeti cso­portjai. A zsúfolásig megtelt teremben a hatvan főnyi sze­replőgárdának, az iskolás gye­rekek tánccsoportjának, a KISZ-es lánykórusnak ég tánc­csoportnak, a felnőttek citera- zenekarának és a szólóéneke­seknek minden műsorszámu­nap mi fogyasztjuk, használ­juk, vásároljuk. Aki velünk szemben ügyfél, vásárló, fo­gyasztó, az is termelő, eladó, ügyintéző valahol, ahol pedig mi vagyunk a szolgáltatásra várók. Ráadásul több helyen va­gyunk vevők, ügyfelek, mint eladók, ügyintézők, több mun­kahely termékére vagyunk utalva fogyasztóként, de csak egy helyen készítjük a termé­keket. Nem egyformán nyom­ja le a mérleget kétféle maga­tartásunk. Melyik oldalon engedjünk tehát, melyik arcunkat igazít­suk a másikhoz? Ha a termelő, az eladó, az ügyintéző arcunkat tekintjük szentnek és sérthetetlennek, akkor egy helyen — munka­helyünkön — esetleg kényel­mesebb a helyzetünk, keve­sebb a dolgunk, igénytelenebb a munkánk, nincs gondunk, de száz helyen rossz árut kapha­tunk. megvárakoztatnak, el­utasítanak. udvariatlanok le­hetnek velünk szemben. Ha viszont egy helyen, mun­kahelyünkön mindannyian alá­rendeljük magunkat annak, amit várnak tőlünk, nem saj­náljuk a fáradságot, igényes munkát adunk ki a kezünkből, türelmesek és figyelmesek va­gyunk. akkor cserébe száz he­lyen jó árut kaphatunk, gyors,1 figyelmes kiszolgálást. Mi több, mi jobb? Egy he-’ lyen kényelem — száz helyen bosszúság, vagy egy helyen fe­gyelmezett szolgálat legjobb képességeink szerint — vi­szont száz helyen jó, figyelmes kiszolgálás? Bizonyára egyetértünk ab-’ ban, hogy az utóbbi. Hiszen így mindannyian többet kap­hatunk, mint amennyit adunk.’ NÉMETH FERENC . kát meg kellett ismételniük) A nagy érdeklődésre való te­kintettel megismétlik majd a Toborzó műsorát, s elhatároz­ták, hogy újabb szakköröket, művészeti csoportokat szervez­nek, megalakítják a fiúk KISZ népi tánccsoportját is. A mű­velődési 'ház vezetősége, tőle telhetőén, a legmesszebbmenő­kig támogatja a falu kulturá­lis életének kibontakozását. Megismétlik a „Toborzóu-t

Next

/
Thumbnails
Contents