Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-31 / 77. szám
w f 1 \ Németh Sándor s Ánnavolgyi történet Általános mezőgazdasági összeírás Elindulnak a számlálóbiztosok — a KSH közlése 3. Bajái ti szikla alatt A tárló fölött álló fákon fekete varjak vertek tanyát. Kékesen fénylő tollúkon a nap csillogott. A katonák a madarakat nézték, a madarak pedig az embereket. Csönd volt egy ideig, aztán a madarak váratlanul felröppentek, kört írtak a tárló fölött és csúnya rekedt rikoltozással kiabálták: — Kár... kár... kár... Alighogy eltűntek a madarak, bevágott az első akna a lejárat elé, aztán a második, a harmadik és talán a századik. Varga János csöndes szóval folytatja az emlékezést: — Mi felderítők mindig elől mentünk. Csolnok, Dág, Unye, Piliscsaba, Solymár, Tinye, Budajenő, Budakeszi, Ercsi és Zsámbék volt az útvonalunk. így, szovjet katonaként látta meg életében először Budapestet. Kora reggel volt, de már lőttek és ágyúztak. Amikor felkelt a nap, észrevettem, hogy füstöt okádva égnek a házak. Pár nappal később Bo- játiszikla alatt bekerítették a csoportot. — Mi 17-en voltunk és elszórtan kettesével feküdtünk a mélyedésben. Mellettem egy grúz fiú ásott fedezéket. Talán két vagy három évvel lehetett idősebb nálam. Az SS-ek fönt álltak a magaslat peremén. Első sorozataink meglepték őket, de hamarosan minden irányból géppuskatűz keresett bennünket. Egyszer csak váratlanul csönd lett. Hangszórón keresztül oroszul és németül szólítottak bennünket: — Reménytelen az ellenállás. Adjátok meg magatokat, különben mindannyian elpusztultok. Jelezzetek fehér kendővel, vagy sapkával... A kapitány hosszú sorozattal felelt a felszólításra. Ez volt a többiek válasza is. — Óvatosan kúszni kezdtünk a bokrok között és észak felé, a mieink irányában akartunk kitörni. Elsőként a grúz fiú esett el. Szinte kettéfűrészelte egy sorozat»- Megpróbáltam a hátamra venni, de már meg sem ismert. Egyetlen szót mondogatott, suttogott: — Mamácska... — Négyen meghaltak, hatan megsebesültek közülünk. Láttam, hogy a parancsnokot is szilánk érte. A jobb lábát, térden alul. A hátamra kaptam a kapitányt és futottam a szürkületben a többiek után észak felé. De a magaslat északi szélén is tűz fogadta a csoportot. Két géppuska pásztázta a terepet. — A kapitány azt mondta; hogy tegyem le és figyeljek rá. Kivette az igazolványát, a párttagsági könyvét, lecsatolta a pisztolyát és mindent a kezembe nyomott. Azt a parancsot adta, hogy hagyjam ott, vigyem magammal a dolgait, jussak át a déli oldalon és jelentsem a mieinknek, mi történt velünk... Még most is kapkodva szedi a levegőt. — Nem akartam menni. Először megtagadtam a parancsot. Azt mondtam ott maradok mellette. Akkor nagyon keményen azt mondta, katona vagyok, méghozzá önként és a parancsot mindenképpen teljesítenem kell. Ha sikerül átjutnom, talán még megmenekülhetünk, ha segítséget hozok... Fogja a gitárt a kezében. — Egységünk élő emberei északi irányba tüzeltek és dobálták a gránátokat, a németek azt hitték, hogy minden erőt bedobva ott akarunk kitörni és ezért ők is átcsoportosították az embereiket. így sikerült délen átjutnom a mieinkhez és teljesítettem a parancsot. Egy őrnagy elé vezettek. A jelentés után közöltem, hogy én is találatot kaptam a jobb combomon. A felcser gyorsan bekötözött és le akart fektetni. Csak akkor engedett, amikor kétségbeesésemben sírva fakadtam. Aknavetőink pár perc alatt szétlőtték a német géppuskafészkeket és megindult a roham. Három fényszóró kutatta az ellenséget. Győztünk, de a terep tele volt halott és súlyosan sebesült katonákkal. A grúz fiút kerestem először a bokros alatt, de ott ahol feküdt, bokor sem volt, csak óriási gödör tátongott. A kapitány eszméletlenül feküdt és egy gránátot szorongatott a kezében. Másnap mikor magához tért, elmondta, hogy az utolsó pillanatban érkeztünk, mert már mindenkinek elfogyott a lőszere... Ez volt Iván szoldát első igazi tűzkeresztsége. Pihentünk, amíg a sebeink rendbe jöttek, és ezalatt sokat mesélt a kapitány. Valahol Szibériában volt mérnök a háború előtt, felesége és két szép gyermeke Leningrádban élt. Mutatta a fényképüket. Három éve nem tudott a családjáról semmit. Még azt sem, hogy él- nek-e. A gyógyulás után új és nagyon komoly feladatot kapott. A szovjet egységek tudomására jutott, hogy a fogságba került magyar katonák között sok civil ruhába öltözött SS és nyilas tiszt rejtőzik. Ezeket kellett kiszűrni és kiemelni. — Nem volt könnyű. Amikor végeztünk a feladattal, végre valahára sikerült hazaüzennem. Mogyorós alatt két tüzérségi állást kellett megsemmisítenünk. Mondtam a társaimnak, hogy itt él Pálinkás Ferenc bányász, édesapám régi jó barátja. Velem jöttek, így találkoztam Feri bácsinál Kurinyecz Sándor falumbéli emberrel. Mind a ketten kísértetnek néztek először, tapogattak, hogy tényleg én vagyok-e. A szovjet egyenruhában láttak, nem akartak hinni a szemüknek. Velük üzentem haza, hogy élek, jól vagyok és amint vége lesz a háborúnak, hazaindulok. (Következik: Júniusban búcsúztunk.) Lapunk március 5-i számában jó előre foglalkoztunk az általános mezőgazdasági összeírás jelentőségével. Annál is inkább, hiszen évtizedek óta ez a magyar mezőgazdasági statisztika legátfogóbb, legnagyobb jelentőségű munkája, írásunkban vázoltuk az összeírás célját, népgazdasági fontosságát, az adatfelvétel módját és terjedelmét. Tájékoztattuk olvasóinkat a nagyüzemi felvételek rendjéről és gyakoriságáról, valamint a kisüzemek teljes körű megfigyeléséről. Az élet szüntelen változásainak természetesen nem lehet megálljt parancsolni. Éppen ezért minden hasonló jellegű statisztikai munkánál szükséges egy eszmei időpont megválasztása. Ez a holnapra — április 1-re — virradó éjszaka éjféli órája volt. A gazdálkodókat sorra látogató számlálóbiztosok nagyobbrészt olyan adatok iránt fognak érdeklődni, melyek ebben az időpontban voltak érvényesek. Tehát számlálóbiztosok keresik fel a gazdálkodókat, akik a háztáji és kisüzemi gazdaságok összeírásához rendszeresített kérdőívben foglalt adatok iránt érdeklődnek majd. Munkájukban hatósági személyeknek tekintendők, de nem is annyira erre szeretnénk fel- I hívni a figyelmet, mint tény- ! kedésük időigényes és fáradságos voltára, hiszen egy-egy Ünnepi megemlékezések az iskolákban és az egyetemeken Hazánk felszabadulásának 27. évfordulójáról országszerte megemlékeznek az általános és középiskolában, az egyetemeken és főiskolákon is. Az alsó és középfokú tanintézetek többségében a tavaszi szünet előtti utolsó tanítási napon, szombaton rendeznek műsoros ünnepséget. A megemlékezést sok helyen ünnepélyes kisdobos- és úttörőavatással kötik egybe. Azok az úttörő- csapatok, KISZ-szervezetek, amelyek a felszabadító harcok és az ellenállás hőseinek nevét viselik, kegyelettel adóznak névadójuk emlékének: megkoszorúzzák példaképeik emléktábláit, sírjait. Tisztelettel adóznak a fel- szabadulás emlékének az egyetemek, főiskolák diákjai is. Az ünnepségek többségét pénteken tartják, számos helyen kitüntetéseket nyújtanak át azoknak az oktatóknak, hallgatóknak, akik munkájukkal kiemelkedő eredményeket értek el. Hazánk legnagyobb felsőoktatási intézményében, a Budapesti Műszaki Egyetemen megkoszorúzzák az egyetem udvarán lévő szovjet hősi emlékművet. Elhelyezik a kegyelet virágait a különböző felső- oktatási intézmények diákjai egyetemük, főiskolájuk mártírjainak emléktábláinál. Több helyen a felszabadulási ünnepségeken hirdetik ki a különböző pályázatok eredményeit, jutalmakat adnak át az arra legérdemesebb diákoknak. A központi ünnepségeken az egyetemek és főiskolák öntevékeny művészegyütteseinek műsora teszi teljessé és ünnepélyesebbé a megemlékezést. számlálókörzetet végiglátogat* ni cseppet sem könnyű. Milyen kérdések kerülnelj majd szóba? A gazdálkodó és a gazdag Sághoz tartozó személyek életkorával (hangsúlyozottan csak) mezőgazdasági végzettségével, illetve foglalkozási viszonyaival kapcsolatosak. Részletesen tudakolják majd az állatállományt (szarvas- marha, sertés, ló, juh, kecske; bivaly, szamár, öszvér, tyúkfélék, a gyöngyösök, liba, kacsa, pulyka, méhcsaládok, há- zinyulak, prémes állatok). A válaszadóknak talán feltűnik majd, hogy a számláló- biztosok az év első negyedé- ben született borjak és mala* cok iránt is érdeklődni fognak. Ennek alapján azonban következtetéseket lehet levonni az állatforgalommal és aa évközi változásokkal kapcsolatban. Az említett időponthoz viszonyítva, a mai nappal megkezdődő összeírás csak egy kis részét képezi a kisüzemi adatfelvételek rendszerének; de ez a legnagyobb súlyú és az egyetlen teljes körű adatgyűjtés. A későbbi reprezentatív felvételek mind erre épülnek, ezek azonban csak a számlálókörzetek tíz százalékára terjednek majd ki. Ilyen lesz júliusban az állatszámlálás és az épületek, gépek részletes megfigyelése; októberben ismét állatszámlálás, novemberben a növénytermesztés eredményeinek számbavétele; míg végül jövő januárban újra állatszámlálás. A termeié* si adatokon kívül 1972. júniusától kezdődően tizenkét hónapon át 960 kisüzemi gazdaságban figyelik meg, miként vesznek részt a családtagok a mezőgazdasági munkák* ban. ; Magyarországon statisztikai törvény írja elő az adatszolgáltatás kötelező voltát. Valót* lan adatok közlése, az adatszolgáltatás megtagadása büntető-, illetve szabálysértési rendelkezésekbe ütközik. A közölt adatok ugyanakkor titkosak, azokat a Központi Statisztikai Hivatal kizárólag statisztikai célra használhatja é9 használja fel. A Központi Statisztikai Hivatal Tolna megyei Igazgatósága az általános mezőgazdasági összeírással kapcsolatban lapunk hasábjain keresztül is kéri a lakosság se-; gítőkész támogatását. ’ í O. I. 1
