Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-30 / 76. szám
i I \ Németh Sándor s Ánnayőlgji történet 2. Iván szoldát elindul Szép mívű cifra gitár és egy sárga papírszelet van az asztalon. És egy tőr maradt még. Ez a három hadizsákmány. És az emlékek. Hatalmas szál erős ember. Észre sem veszi, hogy egyszer nagyon halkan, máskor meg nagyon is hangosan emlékezik. — Miért ment a szovjetekhez? — Két barátom kért meg, hogy tegyek szívességet. — Ezért kúszott fütyülő golyók közt három órán át? — Ezért. A szavamat adtam a barátaimnak. És a szavamat be kellett tartanom... Avörös bányász fia nem kapott munkát a bányánál. Meghívták ugyan az erőpróbára, meg is tett mindent, amit kellett, mégsem vették föl. Schmidt főtanácsos szabályai értelmében minden jelentkezőnek egy meddővel megrakott csillét kellett, álló helyzetéből kimozdítania és eltolni tíz méterre. Azon a napon tizenöt jelentkező volt és egyedül Varsa János tolta el a csillét. És egyedül őt nem vették föl. — De én eltoltam a csillét, egyedül én toltam el... A főmérnök üvöltve torkolta le: — Még vissza is pofázol? Amíg én itt vagyok a lábad sem teheted ide be. Megértetted?! És vedd tudomásul, ha én azt mondom, hogy nem toltad el, akkor nem toltad el. .. Nem értette és nem is akarta sohasem megérteni. Észre sem veszi, hogy harmadszor ismétli már: — Egyedül én tóltam el.... Édesanyja hosszas utánjárása és könyörgése után fölvették az esztereomi Petz Művekbe lakatosinasnak. Álló évig egy fillér bért nem kapott. A gyárban szovjet hadifoglyok is dolgoztak. Ott ismerkedett meg Sztyepánnal, Alekszej jel. — Sokait beszélgettünk. A mi falunkban majdmindenki érti a szláv szót. így lettünk valahogy barátok. Én. Pintér, Mundi, Skólecz és Dér nevű esztergályosok mellé voltam beosztva. A szálasi röppentyűkre vágtuk a menetet. Rosszul. De én csak hónapok múlva tudtam meg, hogy a Skólecz-brigád Alekszej -receptje. szerint dolgozott. — December közepén egy ködös délután azt mondta Alekszej, hogy nagyon fontos dologban szeretne beszélni velem. Munka után mind a ketten ott vártak a gyár mögött. .. A szép mívű gitáron nyugszik a keze. Megpendít egy húrt. — Az erdő alatt álltunk meg beszélni. — Mond Iván, igaz, hogy vörös volt a te apád? —kezdte Alekszej. — Azt hiszem, hogy az volt... — Tíz perccel később már a hegyek felé gyalogoltunk. Alekszej egész úton magyarázott. Azt mondta, hogy mindaz amit most látok és hallok, hétpecsétes titok, és akkor sem szabad beszélnem róla, ha elevenen parazsat tesznek a nyelvemre. Sztyopka egy pillanatra eltűnt a bokrokban és két nehéz bőrönddel tért visz- sza. Nagyot sóhajt és elhallgat egy pillanatra. — Hoazánk mentünk az főhelyre. Én hazaszaladtam és a sötétség leple alatt egy sonkát emeltem el a padlásunkról. Mire felértem a hegyre, Alekszej már javában dolgozott. A bőröndökben ugyanis adó-vevő rádiók voltak. Hat napig maradtunk a hegyen. Én lestem és figyeltem, hogy ránk ne törhessen észrevétlen senki. A hatodik nap éjszakáján azit mondták a barátaim, hogy nekik menniük kell. Engem arra kértek, ha bezárul a gyűrű a falu körül, pontosan rajzoljam le, hogy hol vannak a német páncélosok, az ágyuk és az aknavetők, mert rettenetes harcok várhatók itt. Ha megleszek a rajzzal, szökjek át a szovjetekhez és azonnal adjam át.... — Nem telt bele egy hét és bezárult a gyűrű. Keresztül- kasul jártam a falut, a határt és mindent megjegyeztem magamnak. Délután három óra körül már kész is voltam a Az elmúlt években egyre csökkent a Tolna megyei Tejüzem által gyártott sajtok exportja. 1970-ben még 110 vagon sajt hagyta el az ország határát, tavalyra ez a meny- nyiség 71 vagonra csökkent. rajzzal és elindultam. A tízes aknánál bújtam a föld alá és itt értem ki... A tizenkettes tárlónál állunk. — Egy darabig nézelődtem, de aztán elszabadult a pokol. Olyan tűzpárbaj alakult ki, hogy azt hittem, vége az életemnek. Kúszva próbáltam előbbre jutni, szerencsémre fölfedeztem egy csákánynyelet, rákötöttem a zsebkendőimet és azzal integettem. A parancsnok elé vittek. Átadtam a papírt és mondtam, hogy kik kértek erre. Azt vártam, hogy mosolyog, de egy vonás sem rezdült az arcán, Alekszej és Sztyopka neve neki nem mondott semmit. Még egyszer elmondatott Velem mindent aztán váratlanul eltűnt a térképemmel együtt. Talán egy óra is eltelt, mire visszajött. De akkor megölelt. A színhelyen állunk. Varga János akkor volt 17 éves. A naptár 1944. december 28-at mutatott. Itt minden fa „megsebesült” akkor, de a fák jobban bírják a sebeket, mint az emberek. — A parancsnok nem sokat teketóriázott. Azt kérdezte, akarok-e felderítő lenni. Pufajkát, csizmát, bundasapkát, géppisztolyt és hat darab kézigránátot kapott. Ebédre nagy szelet szalonnát, kenyeret, hagymát és egy csajka forralt bort. — Szülei tudták, hogy hova ment? Két nagy fia van. Jancsi végzős tisztiiskolás, Jóska most kapta meg autószerelőoklevelét. Negyvenhat éves. — Nem. Senki sem tudta. Zavartan, kamasz-félszegen mosolyog, és sokáig nézd a tizenkettes tárló sötéten ásító torkát. — így lettem Iván szoldát, (Következik: Bajátiszikla alatt.) Az idén, mivel a mezőgazdaság egyre kevesebb tejet ad, leállították az úgynevezett keménysajtok — az ementáli és Pannónia — gyártását. A többi termékkel a hazai igényeket elégítik ki. Export helyett belföldre Éled a vásárváros A májusban nyíló Budapesti Nemzetközi Vásár területén megkezdték az idei nagyszabású kiállítás előkészítését. Hozzáláttak a pavilonok felújításához, festéséhez, takarításához. Felújítják a Széchenyi-fürdő felőli bejárati kapu vásár' jelkénét. Festik a főtér egyik kiállítócsarnokát. ,MTI Foto-Bara István f«iv. — KS.) * AKI ELLOPTA GÓL ARAMOT-öjvirá'iri1'' .">V'Sí'V\ • '*?•••/ú’.i'i X'-i•• '>•••■ 5rr-;T. ;\:r. t -• -r -W-vr*». • - -•*; .r.o ■ 'f.V.*: /,vf ; j G. G. TOUDOUZE REGÉNYÉBŐL RAJZ?LTA .. SCHUBERT PETER *
