Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-26 / 73. szám
4 Akác* Lászlót Családi parancsok Mihály sógor az ágyban fekszik; derekát fájlalja. — A dinnye vitte el — mondja, s eres kezével előbb megnyomkodja, majd simogatni kezdi. — A dinnye vitte el._ Bizony, a dinnye. Egy régi nyáron lóvezetője voltam az ekekapálásban — két forduló között akkor mesélte el, hogy Hevesben született nagyapját miként hívták le a csongrádi földekre, s hogy miképp lett odalent megyeszerte ismert dinnyetermesztővé az ő családjuk. Meg azt is, hogy előbb gyakran megfuttatott kapaemelgetőként. majd a vetőmagok. érési idők ismerőiéként miként tanulta ki ő a dinnyetermesztés mesterségét. A legíz^sebb fajták? Leghasznosabb módjai a sötétzöld meg fehércirmos gyümölcsök deréka-bővítésének? Az efféle titkokra Mihály sógor kitűnően tudja a választ. Hanem az, ahogy egy mázsából kettő lett, száz forintból meg kétszáz, énn^n most. az áffybrn nvögdiosélő beteg láttán idéződik fél igazán.^ • Mihály sógor — végigkísértem ió pár napját — ál+alá- bnn fél négykor kelt. Megab- raknita a lovát, aztán szekérre kaoo+t. A kora reggel meleg» már a göröngyök fölé halói va tapasztotta hátára az inget, s amikor mások már odahaza kanalazták a vacsora, levest. 5 még akkor is a kapanyelet szorongatta. îw volt ez a kicsi parcellák idolén, s ísv lett a ttagvobtí táblák világában is. Téeszbe «gvan esvbe sem lépett be, ám amint nyugalmasabb évek következtek, könoven médiát találta, hogv mint régi híres dionvést. atkalmszőttként le- sz»rződtessák. Kialkudott valami százalékot,' s ami ezen felül termett, azt már a maga csomójnk^l prUq el. Hogy ez p „-őrződj miféle pontokból ént. azt nem tudom, azt v'szoru. m»gam láttam, how a foimSUalt földjei egyre szebben teremtek. Egyre szebben teremtek, s ezekért a szép termésekért még kegyetlenebből meg kellett dolgoznia. Kapáláskor? Jó, ha aludt négy és fél, öt órát. Éré'kor? A fél hármas ébredés előtt tizenegy óra után hányta le a szemét, hiszen indulnia kellett, hogy az árut valamelyik környékbeli piac még alkalmas hellyel fogadja. Azt, hogy Mihály sógor ezzel a szerződéssel rengeteget keres, könnyű volt észrevenni ; ő érntette a legszebb házat a faluban... Nyolc éve lehetett, hogy az apjától örökölt tanyáját a csibekeltetőnek eladta, s az akkoriban meghalt öreg szabó bolt melletti házába beköltözött. Ám, csak a kora tavaszt húzta ki rogsyant épületben, húsvét táián már dobálták le az öreg épületről a cserepet. Az alapokat húisvét után kezdtek ásni — mire elérkezett az iskolakezdés, már az új ház ‘testetlen ajtajában csatolta hátára táskáját a két gyerek. Most, hogy beteglátogatóban náluk jártam, az asszony bejáratta velem az egész épületet. Villa? Akár kastélyocskának is nevezhetnénk, hiszen a szobák szintje a tizedik lépcsőnél kezdődik, s a két előszoba mindegyikéből nyílik egy- egy fürdőszoba. A négy parkettás szobáról — meg bolté za- gú függönyeikről, szőnyegeikről — már szükségtelennek tartom szólni — így is túlontúl csil'og már az összeszáradt embert körbezáró keret. Az összeszáradt ember— Amikor á körbecsodálkozás után odaültem az ágya mellé — s miután tisztáztuk, hogy meivik nyáron rángatott bennünket ugyanaz az ekekapa, — bólintott egy nagyot, s azt mondta: — Úgy látszik, ennek mindig így kell lenni... — Howhogy íev? HS'siem olvan kurták azok az éjszakák. s ha a hideg dinnveraká- sok helyet rendes ágyon alszik? — Hiába — mond+a M-'hálv sógor —. ezt már így írták meg a családi nagykönyvben. Aztán, hogy újra megnyomkodta. simogatta a dereikát, beszélni kezdett: — Nagyapám negyvenöt éves volt, amikor eltemettük — mondta. — Egy vásár előtti este megszedtek vagy három szekérre való dinnyét. Már rakodni akartak, amikor szakadni kezdett az eső. Cigányok laktak a föld szélén; nagyapám hajnalig ázott, nehogy ellopják az árut- 'tüdőgyulladást kapott; három hét alatt vége lett. Apám éppen; hogy betöltötte a negyvenet, amikor belekapált a lába nagyujjába. Dologidő volt, csak vasárnap bicegett el az orvoshoz. Injekciózni kezdték, de pár hab alatt végzett vele a vérmérgezés. S most itt vagvok én, rossz vérnyomással, átfázott derékkal, negyvenkét évesen... .— Mindnyájan a dinnye miatt! — A dinnye miatt, de még inkább magunk miatt! Merthogy a mi fajtánk az ilyen, a mi fajtánkat egyszer, valamikor így indították el. Gürcölünk. szerzünk. Nagyapám elérte, hogy kapás gyalogemberből lovas, kocsis gazda lett; apám már tanyát rakatott odalent a réten; én meg már ilyen házban tudom kinyújtani magamat. Hogy a két gyerek majd hova jut? Ezt ugyan nem láthatom, de arról már tettem, hogy a két kezüket tudják majd mire használni. Amint beáll a szezon, mennek ki a földre, éppen úgy, ahogy én mentem annak idején. Ha meg kifogynak ebből a munkából, akkor eljárnak építeni. Kitűnő tanuló volt mind a kettő, de egyiknek sem engedtem, hogy magasabb iskolába menjen ; odaadtam őket Varjas kőZELK ZOLTÁN: MIÉRT l Mint a szikes föld, mely kórót se ringat. olyan az öreg emler térde, ha nem kúszik föl rá gyermek, unoka, mért zúg a nap, miért gvüremlenek, hasuk mért tépik föl a fellegek, ha csont, csak csont, csak csont, csak csont e táj, csontszínű föld s egy csontszínű madár — egy réti sas csontváza áll az égen. művesnek, hogy tanítsa meg nekik, hogyan kell a falat felhúzni. Jó szakma ez mind a kettő! A dinnyét soha neműn, jak meg az emberek, de épí- tenivaló is mindig akad. Dolgozzanak, törjék magukat. Hogy aztán egyszer majd ők is orra buknak a földön, vagy lefordulnak az állásról? Egyiküknek sem jósolok hosszú időt. Mondom, a mi fajtánkat egyszer, valamikor így indították el— » Eljövőben, búcsúzóban mi máson is, esek ezen a — hogy is nevezzem? — családi parancson gondolkodtam. Űtnak- indítás? Eleve elrendelése bizonyos famíliák sorsa alakulásának? Bizonytalanul állt össze, így hát ide is tétován jegyzem le a választ Kár lenne tagadni: még ma is nagyon sok embert igazgatnak efféle családi parancsok. PéMabes^édaik régvolt ősök tovább öröklődő jellem- jeweiről. lonendák a rendre mogierné^ődő sors alakú1 ásókról. FamiUatőrtéoetek: „Senki sem léphet ki a sorból—” kezdettel. íratlan törvénvkk ezek, acélnál is erőr»hb pántok, ame- ly«v ki tudia. mióta, és ki tudia ipodrt!» c-Torongatlák még az egymást váltó Generációkat. Ki tudia, meddig? Ki tudja, how őseinek túl korai és értelmetlen halálán mikor tűnődik majd el a két M!bálv-gyerek. és mikor oró- bál meg eszével, ereiével jobban és tovább élni. Mikor nró- háinat- majd fordítani erősen kicövekelt sorsukon azok, akikéi: kicsi koruktól a szakadatlan hailedorásra. önmrnuk kizsigerelésére szorítottak? Súlyos kérdés, nagyon sokszor kell még — szóban, írásban — megfogalmazni. Az olvasó naplója Philobiblon A Kritéricm könyvkiadó Téka-sorozatában igazi ritkasággal kedveskedett a könyv barátainak, amikor kiadta Richard de Bury Philobiblon című könyvét. Az idei évet “2 UNESCO a könyv nemzetközi évének választotta: az ünnepi eseményekhez méltóbb kiad. ványt alig lehetne elképzelni. Ki volt Richard de Bury? A kérdés mindenképp indokolt, mert a Philobiblon szerzőjét nálunk alig ismerik. Neve irodalomtörténetekben, lexikonokban alig szerepel, még Szerb Antal sem említi. Magyar fordítása mindeddig nem volt, a róla szóló irodalom jelentéktelen. Több mint hat évszázad távlatából az újdonság varázsával hat Richard de Bury könyve, s tegyük hozzá, ma is friss, élvezetes olvasmány, Richard de Bury 1287-ben született, angol hangzású nevét családi hűbérbirtoka után kapta. Klerikus nagybátyja Oxfordba küldte tanulni, s már fiatalon a királyi ház bizalmasa, a trónörökös nevelője lett. Kincstartó, követ, a felségpecsét őre, majd főkincstartó, s politikai érdemeiért megkapja a gazdag durhami püspökséget. 1342. után teljesen visszavonult a közügyek- töl, hogy kizárólag könyveinek éljen. Mert Richard de Bury élete igazi élménye a könyv minden más, siker, hatalom, csak eszköz számára ahhoz hogy egyre gazdagodó s messzg földön híres könyvtárát gyara- pítsa. Az európai művelődés történetében az első igazi gyűjtő, aki politikai hatalmának is csak azért örül, mert — maga írja — mint a király követe, minden könyvtár megnyílt előtte. Minden bizonnyal, mint a király követe, gazdag ajándékokat is kapott, de emberei már jóval érkezése előtt elhíresztelték, hogy a követ egyetlen ajándékot becsül igazán, a könyvet. Minden bizonnyal így is gazdagodott könyvtára, de amit tudott, meg is vásárolt magátiak. Mekkora könyvtára lehetett hát Richard de Burynak, egy élet gyűjtőszenvedélye, s igen nagy anyagi áldozata mit eredményezhetett? A mai könyvvásárló, még akkor is, ha havonta csak néhány fröccs árát költi könyvekre, nyugdíjba meneteléig könnyen össze tud gyűjteni 2—3 ezer kötetet. Durham püspöke pedig szórta a pénzt, s minden bizonnyal nem egyszer úgy pro. vokálta ki a könyvajándékot, legföljebb fele annyit tudott összegyűjteni: a kutatók megegyeznek abban, hogy messze földön híres könyvtára legföljebb 1200 kötetet tartalmazhatott. Ebbe az 1200 kötetbe sűrítette össze kora minden elcr- hető műveltségét, tudományát, s ennek a könyvtárnak alapján írta meg a könyv szerete- tének talán legszebb vallomását, a Philobiblont, amit most két tudós erdélyi kutató, Bodor András és Jakó Zsigmond, valamint a magyar—román közös könyvkiadási megállavo. dás jóvoltából mi is olvashatunk. Bodor András fordította a könyvet, s látta el gazdag jegyzetanyaggal. Jakó Zsigmond pedig bevezetőjében nemcsak Richard de Bury életútját és korát vázolja fel, hanem a kor műveltségéről, a könyv ég könyvgyűjtés kialakulásáról is elmond sok eddig alig ismert adatot. Munkájukat oxfordi kutatók segítették, mintegy jelképezve, hogy valódi nemzetközi összefogás kellett ahhoz, hogy hatszáz év után Durham bibliofil püspöke megszólalhasson magyarul. Közös munkájuk jelentősége igen nagy, s a könyv nemzetközi évének valódi eseménye, amely midőn a magyar művelődést segíti, a népek közötti megértést, közös eszményeinket is szolgálja. CSÄNY1 LÁSZLÓ tfatkop, egymással szemben A fiú tornacipőben ment, Reggel szépen kimosta ugyan, hogy tiszta legyen az útra, de már alig óra elteltével, a szövetben fekete porcsíkok mutatták a lábujjak fő kontúrjait. Alakja hol tömzsi, hol meg meszelőnyél árnyékot vetett a falra. Fejét lehajtotta, mintha gondolkodna, de mégis, a legkisebb zajra is nemvárt fürgeséggel kapta fel tekintetét és fekete, ovális szemével vizslatva pásztázott maga körül. Fehér vászonnadrágot húzott fel, meg vízszintesen csíkozott tengerésztrikót. Tüskére vágott frizurája felfelé meredezett, megnyújtva ezzel arcvonását. — Átkozott meleg — szitkozódott magában, és kézszárával többször egymás után megtörölte homlokát. Hirtelen eszébe jutott a rádió, nyúlt is érte, de a mozdulat félúton ellankadt és karját tehetetlenül lóbálta maga mellett. — Nem kapcsolom be — határozta el — jobb így, csendben. Fürkészve felnézett az égre és kicsit hunyorított a napfénytől, de mire tekintetét visz. szákapta, szeme alatt kisimult a pergamen bőr. Arcáról nyugodtság áradt. — Jó napom lesz. — ujjongott, és megsza- porázta lépteit. Az út kanyargóit előtte, mint valami óriás kígyó, melynek feje már régen beleveszett a messzeségbe. Kétoldalt búzatáblák hajladoztak lágyan, halk zizepés- sel. Ebből a hullámzó, zöld tengerből időnként búzavirágok kéklettek elő, mint ieazi tengeren az igazi hajók. — Rohadt meleg! — gondolta mérgesen a fiú és átvágott az út másik oldalára, később leült egy kis földbuckára. Pihent, Maga mellé tette a sportszatyrát és nyúlt a rádióért. De a mozdulat ellanikadt megint. Csendben maradt, szuszogva hanyatt feküdt. Távolból fácánkakas Vartyogása hallatszott. — Befognám a csőröd, csak lenne puskám — fenyegetőzött és nem vette észre, hogy nem valódi a puska, melyet csőre töltve a kezében tart, és hogy álom az is, ahogy hóesésben vadászni indul. Csendesen, rövideket lélegez, ve aludt. Aztán váratlanul felriadt a robbanásra, melyet a feje felett elszáguldó vadászgép okozott, elhagyva a hang- sebességet. Feltápászkodott, megropogtatta csontjait, majd megindult. — Végre, már látszanak a fák a tó körül — örvendezett és nagy léptekkel igyekezett a viz felé. Tizenegy óra lehetett, csend, csak a nap ragyogott egyre, vakítóbban. Távolban megmozdult a látóhatár, délibáb vibrált, és idomta- lan alakokat varázsolt a föld fölé. A fiú már látta a fürdő- zőket a parton. Felbecsülte a távolságot és számolni kezdett. Hatszáz lépás a tó, tehát hatszáztól visszafelé fogy az út. Négyszáznál megtörölte a homlokát, haját tűrkálta, kétszáznál bekapcsolta a rádiót, és valami vad beatzenét keresett, száznál cigarettára gyújtott, ötvennél lezserül meggörbítette a hátát, lóbálta a karját, Aztán elfogyott a távolság, már ott állt a bársonyos homokon, a víz mellett. — Szia, szöszi. — vetette oda foghegyről a lánynak, aki ott olvasott tőle pár lépésre, de nem törődött azzal, hogy a lány fejét sem mozdította a hangra. — Hisztis kis béka — gúnyolódott magában de azért picit elhúzódott a szája, nem tudta eléggé leplezni gondolatait. Mégis, izgatta a lány közönye és hiúságát sértette a hallgatás. Inas lábai aránytalanul hosszúak voltak testéhez képest. Magasnak és soványnak látszott Nem vette észre, hogy a lány lopva rápillantott és lemondóan biggyesztette a száját, majd újra belemerült az olvasásba. — De jó teste van — ábrándozott a fiú és nézte a lányt. Közben előpakolt. A gumimatracot hagyta utoljára, azzal kell a legtöbbet bajlódni. Alany olvasott, valami nagy könyv volt előtte. — Játszod magad, mi? — villant a fiú tekintete. Hangosan nem mondta volna, mert érezte, hogy egészen másképp szólítaná meg, valahogy így: jössz labdázni, olyan csinos vagy, és he haragudj, de úgy megtetszettél nekem. Ráfeküdt a matracra és nyújtózkodott. Arra gondolt, hogy csak egész nap ilyen jó idő legyen. — Fürödni kellene — unszolta magát, de nem mozdult. Várta, hogy a lány menjen előbb. Gyakran odasandított, később egész testé-
