Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-26 / 73. szám

Bérszabályozás és hatékonyság Az öntözés lehetőségei és gondjai 1971. január 1-ével jelentős mértékben módosították a vál­lalatok, szövetkezeitek bérsza­bályozási rendszerét. A változ­tatások. célja: A termelőüze­mek dolgozóinak személyi jö­vedelme az eddiginél nagyobb mértékben függjön a gazdál­kodás eredményességétől, at­tól, hogy az üzemek mily mér­tékben járulnak hozzá a nem­zeti jövedelem növeléséhez. Korábban — a gazdasági re­form első három évében — el­sősorban a nyereség — és az ebből képzett részesedési alap mértéke, aránya volt a megha­tározó a vállalati kollektívák személyi jövedelmének diffe­renciálásánál. Az év közben ki­fizetett munkabéreket nagyjá­ból azonos mértékben lehetett növelni mindenütt A bérszín­vonal — az egy főre jutó át­lagbér — növelésének lehető­sége csak kis mértékben füg­gött a vállalati gazdálkodás, a termelés hatékonyságának ala­kulásától. Ismeretes, hogy a vállalatok a bérszínvonal „tar­tása” érdekében gyakran nyúl­tak a létszámhígítás eszközé­hez, felvenni egy jó szakem­bert magas bérrel és egy „söp- rögető embert” alacsonnyal. Vagy emelni a bért azoknak, akik megérdemlik és megint csak növelni az alacsony bé­rűek számát. Mindez magával hozta a munkaerőhiányt, a túl­zott keresletet a munkaerő iránt. Ezúttal tekintsünk el e jövedelemszabályozási rendszer indokoltságának elemzésétől — hiszen a maga idejében ellent­mondásossága ellenére is szük­ségszerű volt, és a belőle fa­kadó hátrányok — hatása a munkafegyelemre, a kiemelke­dő - teljesítmények anyagi elis­merésének akadályozására sitb. — boncolgatásától. AZ ŰJ SZABÁLYOZÁS egészen másra ösztönöz, bár sok helyen — a test tehetet­lensége fizikai törvényének megfelelően — még tavaly is „futott” a régi gyakorlat. Pedig tavaly már nem volt „jó üzlet” a létszámot a bér­színvonal „tartása” érdekében hígítani. Az új szabályozási rendszer eredményeképpen másképp alakulnak a dolgok. Vannak vállalatok, amelyek akár tíz százalékkal is növel­hették „büntetlenül” az átlag­bért, másokat viszont még ak­kor is igen magas bérfejlesz­tési befizetés terhel — amit a már megadózott részesedési alapból kell teljesíteni — ha a múlt évben egyáltalán nem nö­velték a béreiket. A bérszínvonal növelésének lehetősége, kedvezményes lehe­tősége ugyanis egy újonnan be­vezetett mutató alakulásától függ, a bérfejlesztési mutató­tól. Joggal nevezik ezt haté­konysági mutatónak is, hiszen tulajdonképpen a gazdálkodás, a termetes hatékonyságát fe­jezi ki. Érdemes közelebbről szem­ügyre venni ezt, az iparágak zömére érvényes mutatót, amelynek számlálójában az év folyamán kifizetett munkabér és a mérleg szerinti összes nye­reség áll, nevezőjét pedig az évi átlagos létszám határozza meg. (Mind a számláló, mind a nevező számos korrekciós té­nyezőt is tartalmaz, de ez a lényegen nem változtat.) Lényegében A MUTATÓ VÁLTOZÁSA — növekedése, vagy csökkené­se — azt fejezi ki, hogy a vál­lalatnál nőtt-e, vagy csökkent az egy dolgiozó által előállított nemzeti jövedelem termelése. Jogos és igazságos tehát, hogy ahol nőtt, ott a munkabéreket is lehet növelni, mégpedig at­tól függően kisebb, vagy na­gyobb mérteikben, hogy a mu­tató mily mértekben változott. A mutató 1%-os növekedése 0,3, egyes iparágakban 0,4— 0,5%-os kedvr-,m r’nyes béreme­lést tesz lehetővé. A Szekszárdi Vasipari Vállalatnál például 35%-kal volt nagyobb ez a_mu­tató, mint a bázisesztendőben, 1970-ben. Az átlagbért tehat 10,5%-kal növelhették, kedvez­ményes bérfejlesztési befizetés mellett. Ténylegesen 6,5%-kal növelték, négy százalékot tar­talékoltak 1972-re. Az idén te­hát — még ha a hatékonysági mutató Tb?m is bő, 4/.o-Kal emelhetik a béreket „kedvez­ményesen”- . ■ ­Milyen tényezők hatnak e mutatóra? A számlálójában a kifizetett munkabér és a nye­reség áll, (a kettő szorosan összefügg, hiszen ha az egyik több, akkor a másik nagyjá­ból ugyanannyival kevesebb lesz). Növeli a mutató értéket, ha takarékosan gazdálkodnak, ha több terméket — és olyan terméket — állítanak elő, érni jól értékesíthető, jó a minő­sége, keresett a piacon. Növeli a tört számlálóját lényegében minden — anyagtakarekosság, a felesleges gépek kiselejtezése, a meglevők jobb kihasználása, új, korszerű, nagy teljesítmé­nyű gépek beállítása, készletek csökkentése, a munkaidő jobb kihasználása stb. — ami a ter­melési költségeket csökkenti. A nevezőt csökkenti a ■ haté­kony munkaerő-gazdálkodás, az élő munkával való takarékos­kodás. Ha nem is mondanánk kí, a Központi Bizottság decem­beri határozatainál tartunk ! Mert lényegében erről van szó, az .üzemszervezés megja­vításáról, a szocialista verseny fejlesztéséről 6ZÓ1Ó határoza­tokban. A HATÁROZATOK..._ MEGVALÓSÍTÁSA tehát igen szoros kapcsolatban van a vállalati kollektívák minden egyes dolgozó anyagi érdekeltségével. Tegyük fel, hogy- a; vállalat nem tesz egyebet, mint tíz szá­zalékkal alacsonyabb létszám­mal oldja meg a feladatait, „hozza” ugyanazt a nyeresé­get. Egymagában ennek követ­keztében 3%-kal növelheti a munkabéreket. És ennél na­gyobb mértékben nőhet az egy dolgozóra jutó nyereségrészese­dés. A termelési tanácskozásokon rendszerint elmondják a veze­tők. hogy ebből meg ebből ennyit és ennyit kell előállí­tanunk az év folyamán, vagy a negyedévben- Vigyázzunk jobban a minőségre, a határ­időkre, meg arra, hogy ne le­gyen baleset, rend legyen a munkahelyen stb. Amit el­mondanak, helyes. De mennyi­vel hatásosabb lenne még hoz­zátenni: Emberek, ebben az üzemben dolgozunk--három­százan. Azt hiszem, ezt a munkát kétszázhetvenen is el tudnánk látni. Nézzünk jól körül — nézzen mindenki kö­rül _ hol vannak felesleges munkahelyek, emberek, mit lehetne kisebb létszámmal megoldani. Ha a csökkentést végrehajtjuk, 3 %-kal növel­hetjük a béreket és az év Vé­gi nyereségrészesedés is, ma­gasabb lesz. Nem Veszünk fel feleslegesen új embereket, akik meg itt feleslegessé vál­nak. ha rossz dolgozók, fe­gyelmezetlenek, úgyis csak a légkört rontják, elküldjük őket, aki használható, talá­lunk más üzemrészben nékik munkát, másutt — vagy itt is beindítunk még -egy mű­szakot ... A tanácskozáson elmondott számok akkor hatásosak, ha konkrétek és egy-egy kollek­tívához, sőt személyhez szó­lóak. AZ ÜZEMI KÖZ­GAZDÁSZOK DOLGA. hogy számoljanak. Lényegé­ben minden munkaszervezési intézkedés lefordítható a szá­mok nyelvére, kimutatható, hogy az milyen kihatással van a jövedelmezőségre, a nyere­ségre és hogy milyen béreme­lést tesz lehetővé. Az új bérszabályozásról be­széltek egy évvel ezelőtt is a vállalatoknál, de az összefüg­géseket a dolgozóknak nem­igen mutatták meg. Legfel­jebb odáig jutottak el, hogy „vigyázni kell, nehogy bele­szaladjunk a progresszívba”. Tehát csínján bánni az óra­béremeléssel, a havi fizetések emelésével, mert esetleg prog­resszív bérfejlesztési befizetés­re kerülhet sor, ami akár „elviheti” az egész éy végi ré­szesedést. Valóban, a haté­konysági mutató által megha­tározott kedvezményes bér­emelési lehetőségen felül, ha növelik a bérszínvonalat, 150—200—250 és 400 %-os bér- fejlesztési befizetés terheli a vállalatokat. Azonban, hogy hol kezdődik ez a progresszi­vitás — és hogy hol kezdődik, az- a vállalati ■ kollektívától függ — erről nemigen esik szó. Persze, van vállalat, szö­vetkezet, ahol ez is megéri, már az, hogy vállalják ezt a plusz terhet, mert olyan jé eredményeket érték el. Itt megint számolni kell, mikor éri meg mikor nem. A Dom­bóvári Faipari Szövetkezet például 1972. évi tervénél szá­mol ezzel,, tervez olymértékű bérfej feSStést, ami ' igen' ' ko­moly, progresszív befizetés: kötelezettséggel is“, jár. De — ha a terv minden pontja* megvalósítják — így is emel­kedik nemcsak a tagok mun­kabére, hanem a részesedés is Az új bérszabályozási rend­szer a vállalatokat differen­ciálja aszerint, hogy milyen hatékonysággal gazdálkodnak ennek, megfelelően növelhetik- a-béreket. Még inkább szük­ség van — és a lehetőség is adott —...a váll«laton, belüli- «differenciálásra. Nem szütóé-; ges mindenütt kihasználni tel­jes egészében a bérfejlesztési lehetőségeket, hiszen az „tar­talékolható” a következő év­re. Még kevésbé van szükség arra, hogy alapbérekben rea­lizálják a béremelést. LEGYEN NAGYOBB A MOZGÓ BÉR ARÁNYA és azt oda adni — azoknak juttatni — akik a legtöbbet teszik a vállalatnál a haté­konyság növelése érdekében. Ott pedig, ahol a magas nye­reség átmeneti kedvező té­nyezők eredménye — konjunk­túra, „szerencsés” üzletkötés — nem is nagyon érdemes a bé­reket emelni, hiszen amit a dolgozók nem kapnak meg munkabérként, annál általá­ban többet kaphatnak, mint nyereségrészesedést. Vállalati szinten, a vállalati kollektíva bevonásával, tanácsainak, ja­vaslatainak figyelembevételé­vel kell dönteni a bérpoliü káról, a lehetőségek felhasz­nálásának módjáról. Minden­képpen úgy, hogy az elosztás ösztönzően hasson a termelés a gazdálkodás hatékonyságá­nak növelésére. A lehetőségek adottak. Hétfőn délelőtt kiállítás nyí­lik Dombóváron, a művelődési házban. A Tolna megyei Nö­vényvédő Állomás, a megyei AGROKER és a dombóvári ÁFÉSZ „A korszerű növény- védelem” címmel ,a művelő­dési ház nagytermében be­mutatja a Magyarországon for­galomban lévő. a mezőgazda­ság kis és nagyüzemeiben Most, a hónap végén már azt könyvelhetjük el, hogy csapadékgondjainkat a már­cius sem enyhítette, így mm inkább égető követelés, hogy ahol arra lehetőség vanate- iáinak hiányzó vizmennyisfr- StöntozésJl kell Pőtohm Bár ez sem teljesen egyérteb mű, mert hiába bármifele kö­vetelés, ha csupán a lehetőség van meg, közben pedig hiá­nyoznák az egyéb feltételek, az anyagiák és a személyiek egy- aránt. „• . „ Az anyagiak közé ezvlt^ , vízmennyiséget, az öntöző- berendezéseket, - szivattyú­kat, csőrendszereket, szórófe­jeket — soroljuk. Ezek gya­korlatilag rendelkezésre áll­nak, (Más kérdés, hogy jo né­hány termelőszövetkezet anyagiak hiányában nem tud­ja megvásárolni jelenleg a hiányzó berendezést, meg kedvezmény mellett sem.) nagyobb gond, hogy ezek ni ­csenek megfelelően kihasznál­va A Kapos-Koppány völgyi Vízgazdálkodásit Talajvédel­mi Társulat működési ^terüle­tén gazdálkodó termelőszövet­kezetek öntözési kapacitása le­hetővé tenné, hogy 2800 hold területre évi kétszáz millimé­ternek megfelelő vízmennyi­séget juttassanak, szántóföld­re rétre, kertészeti kultúrára. (A múlt ^vbon 940 hold he­tiéi vett 850 hold rét-legelő ka­pott rnerterséges csapadékot, alig ■ négyszáz holdon öntözték a kertészeteket az alkalmas közel hatszáz helvett, szántó­földi öntözés pedig alig volt. a lehetséges hétszáz.ból. Hogy miért nem? Az okokat elsősorban a személyi feltételek hiányában kell keresni. A gaz- daságokban alig talalm öntö­zési szakmérnököt, szaktechm- kust, aki hozzáértéssel irányí­taná ezt a munkát. A csőrend­szert, a szórófejeket át lehet telepíteni, a szivattyút be le­het indítani — de ez kevés. Pontosan meghatározni, me­lyik növényre, mikor, mennyi víz kell, illetve a talajszerke- zet mennyi vizet bír el, az ön­tözést előkészíteni mennyi szerves tápanyag, mennyi mű­trágya kell a talajba — eh­hez kell a szakember. Öntözni csak megfelelő tápanyagtar­talma talajt érdemes — sza­bad. De melyik gazdaság bírja el, hogy 100—200 holdas terület­hez szakmérnököt aUcalmaz­Tolna megyében pénteken fél napon át megbénította a telexhálózat működését a vi­haros szél. Ugyanis, Szekszárd és Dombóvár között, nem a föld alatt hanem az időjárás­használatos vegyszereket,- és a kisrriéretű porzó és permete­ző berendezéseket. A három napig nyitva tartó kiállításon a sí-:.:cmberefe tanácsokat ad­nak a bemutatott gépek, beren- 'zések, v’-'iTtiitit a növénwé- dő, rovarölő és go-mbairtó ke­mikáliák használatára. Az ér­deklődők részére a kiállítás témájával kapcsolatos filmeket is vetítenek. zon? Másrészt, egy jó képes- segű szakember energiájának csak egy részét köti le az ilyen kis terület. .Ismét a Kapos-Koppány voigyi Viztársulat helyzetére utalu"k- A belecskai termelő­önSeZetnek szüksé^ volna öntözéses szakmérnökre — de a társulat. Manapság aligha vállal valaki munkát olyan feltételekkel, hogy az f|flk helyen végzi a munká­ját a követelményeknek meg. felelően, és másik helyin En Cég fjTSe- Ami annak idején megfelelt — a gépállo­mások kihelyezett mezőgazdá­Lakorlï3’ nem a^ka^mazhatő öntözéses!^^ «*“» ■* szaktanácsadó szolgálat létrehozása, vagy a megyében' vagy a vízgazdálkodási társuk tel ^»működése kereté. Ù™ kS''J.w,l£ tanácsadó csoportot. gsffâSHrÇ az öntözés lehetőségeit gyeiembe kell ven^hogy a' következő években, ha ^ké szül a Sió-öntözőfürt ez ml» határozottabb igényf jelenig SC,1”“45 *e !l Le^tteS szervezé. ra ’ megolda^ra, irányításá­ró)AmÍZaktanácsad<5 szolgálat­az xJtÍ biztosítaná, ha kLl^dekei' °ntÖ2éssel foglal! SnaT ^g°k *** ^vre Az öntözés most főleg a7 téma7 v-latt naPlren<fen levő gt?dakJ1Sk^bb mÍnt néhány igazolta megvan*1 ^sztaLata sága »L ■ a létJ°gosult­kHvT x X1SZOnyla* «apádé. Komibb évben is Ezért Imii elsősorban végre a helyére tenni 2 a ,m^lelÖ ©d. a személyi viov rar Z7e7Pt! „ f^tel^rtPPenMf hogy ll Tí- 014 ^-irtunk míSf í8,2» dnt°zésnek nincs megfelelő gazdája. BL nak is kitéve, a levegőben ha­lad a megyét a fővárossal ösz- szekötő távgépíró-hálózat ve­zetéke, s az erős szélrohamok állandóan egymáshoz sodor­ták a vezetékeket, ami áram­körszakadást okozott. A viha­ros erejű széllökések miatt, késő délutánig használhatat­lanná vált a telexhálózat A szélvihar és a telexhálózat ideiglenes megbénulása jelen­tős zavarokat okozott a távol­sági, a Szekszárd—Budapest közötti távbeszélő-forgalom­ban, megnehezítette, s alapo­san megterhelte a posta tele­fonközpontjának munkáját is. A posta hibaügyeletének mű­szaki dolgozói megtették a tő­lük telhetőt a szélvihar okoz­ta akadályok elhárítására. JANTNER JÁNOS Növényvédelmi kiállítás Dombóváron A szélvihar megbénította a telexhálózatot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents