Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-01 / 51. szám

„Az idő minket igazolt”

Az állattenyésztés, a zöldségtermelés a madocsái tsz tervében

Jegyzet

Az áremelkedés a termelőüzemben kezdődik

A termelőszövetkezetekben, befejeződtek a zárszámadások, megtörtént a számvetés, hogyan, milyen eredménnyel gazdálkodtak az elmúlt évben. Ugyanakkor már az év eflején megkezdődött — elsősorban a szakvezetők számára — a másik nagy munka; az idei terv részletes kidolgozása. Az idei tervezés jelentőségét az adja, hogy alapjai lényegében már adattak; a termelőszövetkezetekben. tavaly először kidolgozott középtávú — ötéves — tervbe illeszkednek.

— A régi rendszer szerint már készen lennénk — mondják a madocsai termelőszövetkezetben. —, ha nem változtatják meg a nyomtatványokat. A tavalyi szerint kezdtük kidolgozni, és most alakíthatjuk át. Három napja sikerült megszerezni a nyomtatványokat. így az idei tervet március közepén tudjuk a közgyűlés elé vinni.

Szóval, adódnak ilyen, és hasonlóan bosszantó hátramozdító esetek, de nem azon múlik egy terv megvalósítása, hogy milyen papírra vetik, milyen adatot hova írnak, hanem azon, hogyan vetik papírra. De erről már Scheid! Lajost, a szövetkezet elnökét kérdezzük.

— Idei elképzeléseinket a középtávú tervbe foglalt célok határozták meg. és az az alapvető elképzelés, hogy a tagság jövedelmét mintegy két és fél százalékkal növeljük. A növény termesiztésben 3—4 százalékos termésnövekedéssel számolunk, az állat- tenyésztésben nagyobbal, miután üzembe lépett az elmúlt évben 432 férőhelyes tehenészeti telepünk. Legfontosabb célunk, hogy eleget tegyünk a kormányprogramnak, ezért az idén minden olyan üszőt, amely csak megfelel vemhesí- tünk. A lehetőségekhez képest igyekszünk növelni a tejtermelést is.

A madocsaiak a megyében az elsők között voltak, akik „ráálltak” a szarvasmarha- tenyésztésre, a követelményeknek megfelelő tehenészeti telep felépítésére, kialakítására.

— Akkor kezdtük el. amikor mindenütt azt hangoztatták, hogy nem érdemes fejleszteni, ráfizetéses a szarvasmarha-tenyésztés. Még a vezetőségben is volt olyan nézet, hogy inkább más ágazatba kellene beruházni. Viszont az idő minket igazolt; elérjük,

hogy gazdaságos lesz a tej is, a szarvasmarha is. Azt tartottuk — és ebben következetesen kitartottunk —, hogy a szarvasmarha a mezőgazdaság nehézipara, annak fejlesztéséről semmiképpen sem szabad lemondani.

A szarvasmarha-tenyésztés mellett közvetlenül érinti a madocsai term előszövetkezet et az utóbbi időben sokat hangoztatott zöldségtermesztés is. Csak előnyös lesz, hogy ebben. is következetes volt a madocsai szövetkezet.

— Amikor más gazdaságok sorra leálltak, üresen maradtak az üvegházak, mi évről évre növeltük a zöldségitermő- terülertet, ma a Paksi Konzervgyár egyik legnagyobb szállítója vagyunk. Évről évre 600— 650 holdon termelünk zöldségfélét.

— Kezdetben csak zöldborsót termeltünk. Aztán egyik évben, miután a borsót betakarítottuk, kísérletképpen zöldbabot vetettünk utána. Ha beválik jó, ha nem. akkor sem veszítünk sokat. Hát bejött. Kiadósán esős volt aiz augusztus, de ettől függetlenül rendszeresen öntöztünk. Tavaly, az aszály ellenére is hasonló eredményt értünk el, zöldbabból kétmillió forint volt a bevételünk. A száz holdra mintegy 200 milliméter csapadéknak megfelelő vízmennyiséget öntöztünk ki. A határ adottsága rendkívül kedvező, bárhol fúrunk csőkutat — külön kútfúró részlegünk van — találunk vizet. Jelenleg is 65 üzemképes kutunk van. Viszonylag nagy területen termeljük a pritaminpaorikát, mert jó exportcikk. Egy-egy holdról 45 000 forint volt a bevétel, a 45 százalékos részes művelés mellett jól jártak a tagok, de a szövetkezet is.

— Ha a zöldségtermelés szóba jön, sok közös gazdaságnál munkaerőhiányra hivatkoznak. Madocsán jobb a helyzet?

— Semmivel sem jobb, mint másutt. Az egyetlen megoldás a gépesítés. A borsó betakarítása megoldott. A zöldbabé részben. Tavaly vásároltunk egy holland zöldbabkombájnt, az Idén is vásárolunk egyet, pedig egyáltalán nem olcsó; 30 százalékos áron — a többi dotáció — ás 153 000 forint. Viszont rendkívül tisztán dolgozik, a termést olyan minőségben, tisztán adjuk át a

gyárnak, mintha kézzel szednék. Az egyetlen hátrány — amely nem a gépben, hanem a növényfajtában keresendő — hogy egyszerre kell a termést betakarítani. Hiányzik a gépi betakarításnak megfelelő, a termést egyszerre hozó fajta. Ez volt a helyzet a borsóval is, tíz-ti zenkét évvel ezelőtt. Ha több, egymást követő időszakban termő, gépi betakarításra alkalmas zöld- babfajtánk lenne, egy holdról húsz helyett negyven mázsát tudnánk leszedni.

— A többi zöldségfélénél milyenek a gépesítési lehetőségek?

— A paprikánál, paradicsomnál, uborkánál még marad a kézi munka. A múlt évben éppen itt, Madocsán rendeztek bemutatót gépi uborkabetakarításrol. de egyelőre ott is hasonló a helyzet, mint a zöldbabnál. Géppel csak egyszer lehet betakarítani. Hangsúlyozom, a gép jó, viszont nincsenek alkalmas fajták.

— A kézi erőt egyéb megoldásokkal kíméljük. Aki már dolgozott benne, tudja, milyen fáradságos a sorokból a ládák kihordása. Most a ládákat Maulwurf traktorvontatta csúszólapon hordjuk ki. és hasonló megoldást alkalmazunk a gyümölcsösben is.

— A gyümölcs-, elsősorban az almatermesztés, ugyancsak lényeges üzemága a madocsai szövetkezetnek. Milyen lehetőségeket kínál az idei év?

— A tavalyinál jobb termést várunk, elsősorban az 1960-as években végzett telepítéstől. A régi, 1936-os tavaly fizetett jobban, az idén gyengébb termést ígér. Úgy számítunk, az idén árbevételben jobban járunk, mint tavaly, bár a tavalyi év sem volt rossz. Viszont tavaly a körülmények kényszerítettek bennünket a gyümölcstermeléshez kapcsolódó új melléküzemág létrehozására; a ládagyártásra. Évente 80—100 vagon gyümölcsöt exportálunk a Hun- garofructon keresztül, évente kell mintegy ötvenezer ládát feladnunk, amely már nem tér vissza az országba. Azt hiszem, nem kell részleteznem, milyen költséget rótt ránk ilyen mennyiségű láda beszerzése, szállítása. Miután a tehenészeti telep építése befejeződött, felszabadult néhány szakember, ács, asztalos, akiknek ismét munkát kellett adni. így rendezkedtünk be a gyümölesösláda-gyártásra. Ez a melléküzem 104 000 ládát gyártott — mintegy 300 000 forint tiszta nyereséggel, mert a gyártott mennyiség felét el tudtuk adni — a Hungarofruct révén — más, gyümölcs- termelő gazdaságoknak. Az idén egyelőre gondunk, hogy eladhatunk-e a tavalyihoz hasonló mennyiségű ládát, mert egyelőre még elég bizonytalan, milyen lesz az idei gyümölcs- termés. Egyelőre — teljesen érthetően — minden gazdaság óvatos.

A madocsai közös gazdaság elnökének szavaira nagyon oda kell figyelni. „Az idei terv a középtávú terv része”. „Az idő minket igazolt”. „Minden gazdaságos lehet, csak jól kell csinálni”. Tehát érdemes vállalni időnként a kockázatot, és — bizonyos határokig — kell is vállalni, mert az országnak, a népgazdaságnak, a lakosságnak a mezőgazdaság minden terményére, termékére szüksége van, még altikor is, ha a piac igényei egy ideig kedvezőtlenül hatnak. Madocsán már hosszú évek óta stabil, megalapozott a termelési szerkezet, igazodik a területi adottságokhoz, a munkaerő- helyzethez. így megvan minden feltétel ahhoz, hogy évről évre fokozatosan megvalósítsák — lényeges változtatás nélkül — a tavaly kidolgozott távlati tervet. BL

1971-ben a fogyasztói árak átlagosan 1,7 százalékkal voltak magasabhak, mint az előző évben. Az árak alakulását különféle tényezők befolyásolják. Tavaly például egy százalékkal növekedett a fogyasztási iparcikkek termelői ára. Valamelyest emelkedett az importált fogyasztási cikkek ára is, igazodva a világpiaci árak emelkedő tendenciájához A szeszélyes időjárás miatt a mezőgazdasági termékek többségének ára jelentősen meghaladta az 1970-est. Országos viszonylatban megfigyelhető a lakosság élénk reagálása az árak alakulására. Az emberek hajlamosak arra, hogy egy cikk árának emeléséből mesz- szemenő következtetéseket vonjanak le. Tulajdonképpen érthető, hiszen a fogyasztónak ez plusz költség, nem tervezett családi kiadás.

Hol beszélünk az áremelésről? Mindenhol. Üzletben, utcán, hivatalban, munkahelyen. És beszélnek az áremelésről, amikor egyes fogyasztói cikkek árát megállapítják. Pontosabban ott és akkor, amikor egy termék gyártásának előkészítését megkezdik. Nagyon

pontosan kiszámítják, hogy a termék előállításához mennyi nyersanyag kell — számítanak arra, hogy a nyersanyag-árat az ellátó vállalat megemeli; pontosan rögzítik mennyi

munkabér terneli majd az új terméket — a dolgozók anyagi érdekeltségét bőven figyelembe veszik; a vállalati költségek, az energiaköltségek sto. kalkulálásánál mindig

„rátesznek” egy kicsit, biztos, ami biztos alapon. Ebben az árvetésben részt vesz természetesen az a fogyasztó, aki majd a másik gyárnak a hasonló módon árazott termékét fogja megvásárolni. Mondja-e az árvetést készítők közül valaki: jó a mi értékrendszerünk?

Az a valóságos helyzet napjainkban, hogy a munkahelyek kollektívái arra törekszenek, hogy terméküket a legnagyobb nyereséggel tudják értékesíteni. Nem néznek túl a gyárkapun. Képzeljük el, Magyarországon több mint félmillió árucikket készítenek: tűt, csavart, tehergépkocsit, kolbászt stb. Ha mindenütt kicsit mérsékelnék a mindenáron való nyereség elérés üzemi politikáját, nem lennénk tanúi annak, hogy az árak lassan, szívósan emelkednek.

A napokban Szekszárdon járt Gáspár Sándor elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT főtitkára. Találkozott a megye gazdasági és politikai vezetőivel. Elmondotta, hogy a kormány, a Központi Bizottság ismeri a mindennapok vásárlóinak, az ország lakosságának gondjait. De a Központi Bizottság, a kormány képtelen arra, hogy mindenütt ott leAz alkoholizmus elleni megyei társadalmi bizottság ülést tartott tegnap délelőtt Szekszárdon a megyei Vöröskereszt irodájában. Megtárgyalták az elmúlt évben végzett munkát, az elért eredményeket, majd meghatározták az idei év feladatait. Pontosan rögzítették, hogy miként kell részt vállalnia a társadalmi szerveknek, az intézményeknek ebből a fontos munkából. A legfontosabb feladat idén a feivdlágogyen, s a jó politikánk érdekében kiálljon, szót emeljen. Lehetetlenség Budapestről a több ezer ipari vállalat, mező- gazdasági üzem termelését figyelemmel kísérni. De a helyszínen van erre lehetőség, hiszen ott vannak a pártszervezetek, a szakszervezetek és a kommunista gazdasági vezetők. Kötelességük, hogy a „mindenáron nyereséget”

szemléletet átváltoztassák olyan értelemben, hogy fogyasztóként szemléljék a piacot és a termelő egységet úgy irányítsák, hogy a termelés gazdaságos legyen, az árak elfogadhatóak, a fogyasztónak megfelelően alakuljanak. Nem jó politika az, ha annak vagyunk tanúi egy termelőüzemben, hogy az árat mindig egy kicsit emelgetik. Itt volt például az építőipari árak rendezésének ügye. Némely vállalat ebbe „mindent belevitt”. A palaszeg, a stukaturnád. a léc stb. árát éppúgy, olyan arányban növelték, mint a tégláét. Vajon az ilyen vállalatoknál lévő pártszervezetek tagjai, szak- szervezeti bizottságok hogyan vélekedtek erről az áremelésről? Nyilvánvalóan e tömegszervezetek tagjai háborogtak azon, hogy egyik napról a másikra — lassan, de szívósan —• növekszik a gyermekruhafélék ára. Pedig a gyermekruhaké- szitő üzemekben is vannak pártszervezetek, ott is mérgelődnek a dolgozók más cikkek arememedese miatt, 'legyük hozza gyorsan, az mdokoiat- Lan aremeikeaesen miatt.

Abszoiuuzaijujc a helyzetet Egy cipókét készítő üzem kollektívája, vezetősége, elhatározza, nogy tartja a termékek arat, nem módosít rajta még akkor sem, ha... ilyet nem lehet tenni, mert csak egy volna a sok ezer közül, és ennek a kollektíváját sújtanak azok a következmények, amelyek várhatók ilyen esetben: bér- csökkenés és énnek következményei.

Azt mondta Gáspár elvtárs, hogy várhatóan, s a közeljövőben számos intézkedés lát napvilágot, amelyek gátját vetik az indokolatlan áremelkedésnek. Várhatóan ezek az intézkedések nagy fölfordulást okoznak az olyan üzemekben, ahol az árakkal, nem a jobb munkával akarnak mindenáron nyereségre törekedni. Ahol már eddig is „elfutottak” bizonyos dolgokban. A kormányintézkedések mellé, hogy ezek teljesen érvényesüljenek, szükséges a termelőüzemek kollektívájának is felzárkózni olyan értelemben, hogy számításba vegyék: ők is a piacról élnek. Nem mindegy tehát hogyan alakulnak a termelői árak. Nem mindegy az, menynyi lesz a nyereség. De az sem mindegy, mibe kerülnek a fogyasztási cikkek.

PALKOVÄCS JENŐ

sító munka fokozása, amit elsősorban a társadalmi szerveknek kell végezni. Több konkrét javaslat % született, többek között, hogy május 1-ével szün_ tessék meg a szeszes ital árusítását a szekszárdi Babits- presszóban és alakítsák át lib_ resszóvá.

__ A társadalmi bizottság az ősz folyamán a társadalmi és gazdasági szervek bevonásával egy alkoholizmus elleni ankétét rendez.

Á névtelen életmentők

„Nagyon sajnálom, s kérem, ne haragudjanak, hogy nem mentem el a véradásra. Sajnos családi gondok jöttek közbe... Azt kérem, ha szükség van segítségemre, bármikor értesítsenek. Azonnal jövök..." — szól a levél, amit Iregszemcse környékéről írt egy állandó véradó a megyei Vöröskeresztnek. A levél szép és elgondolkodtató. Azokat is meghatja, akik majd mindennap kapnak hasonlót, akiket majd mindennap ezer módon értesítenek arról, hogy szívesen és bármikor adnak vért.

Az elmúlt évben 15 ezer egészséges ember adott vért megyénkben, ami azt jelenti, hogy a lakosság 5,3 százaléka aktív véradó. Mégsem véletlen, hogy a véradásért járó elismerésben megyénk minden lakója osztozik, hiszen csak nagy-nagy összefogás eredménye lehet az a 4621 liter — ebből 4658 liter térítésmentes — vér, amivel sok beteg gyógyulását segítette elő Tolna megye lakossága. A legnagyobb köszönet természetesen a donoroké, de nem szabad megfeledkezni másokról sem. Azokról a szervezőkről, akik évről évre elmennek az üzemekbe, hivatalokba, községekbe, s szívvel-lélekkel és nagy humánummal szólnak azokhoz, akik majd fehér köpenyt öltenek, nyújtják karjukat, adják vérüket... De a. véradóállomás dolgozói is áldozatot vállalva mennek télen, nyáron, esőben, hóban, késő este egyik községből a másikba, hogy fogadják és továbbítsák az önként nyújtott segítségeket. Az üzemek, termelőszövetkezetek vezetői soha nem panaszolják, hogy a véradás miatt sok a kiesett munkaórák száma. Mert ha jól meggondoljuk, valóban termeléskiesést jelenthet negyven—ötven dolgozó négy-négyórás hiányzása... De nem! Hiszen pontosan érzik, hogy mennyivel többet jelent négy—öt ember meggyógyítása. Sőt sok vezető a kormányrendeletben biztosított négy órán kívül más kedvezményben is részesíti a véradókat. No és a szocialista brigádok... Véradások alkalmával külön szervezkedésbe kezdenek. Beosztják, hogy véradó társaik munkáját ki végzi el az idő alatt, míg ők távol vannak.

Akár vezetők, akár munkások, vagy hivatalnokok, mint véradók névtelenek maradnak. Nekik nem nyújtják át az életmentésért járó kitüntetést, még akkor sem, ha az ő vérük valóban életet mentett. Méltóképp nem lehet megköszönni, sem meghálálni tettüket. Legfeljebb azzal, hogy mindig és mindenki tisztelettel és szeretettel gondol rájuk. r* »h™ t

Ülésezett az alkoholizmus elleni társadalmi bizottság