Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-23 / 70. szám
» I 1 Az iskola Házhoz jön Három hasznos nap Tolna megyében a lakosság átlagiának általános iskolai végzettsége hat osztály. Ma is 45Ö—500-an hagyják abba évente a nyolc osztályos szánt elérése edőtit az általános iskolát. Kinek ártalmas ez? A kérdés logikus és Bárd Flórián, a megyei művelődési központban dolgozó tiszteletdíjas nyugdíjas, volt népművelési csoport- vezető, hosszan sorolja a választ: — A társadalomnak, hiszen alacsonyabb iskolai végzettségű tagjai hátrányos helyzetbe kerülnek. Nem tudják megszerezni a magasabb szakképzettséget, ennek megfelelően munkájuk termelő értéke is alacsonyabb szinten marad. Ártalmas az egyénnek. aki ugyanilyen okból megrövidül a munkahelyén. Hátrányos helyzetbe .kerül azonban családjában is, hiszen vagy nem ■tud lépést tartaná iskolázottabb gyerekeivel, vagy — és ez a rosszabbik eset — nem engedi őket tovább tanulni, miért nem érzi a tanulás, a tudás fontosságát. Jogos a feltételezés, hogy a hivatalosan „hátrányos helyzetben lévőnek” nevezett gyerekek szüleinek zöme ebből a rétegből kerül ki. Bárd Flórián életének nagy részét népművelő munkában töltötte és ennek megfelelően népművelő minőségében is felfigyelt az előbbi számokból következő visszás, káros jelenségekre. Arra, hogy a szokásos ismeretterjesztő munira nem eléggé hatékony. A viszonylag alacsony fokú tudományos is- meretterjaszbés is szinte miszti. kus kodba borul a hallgatók jó rénze előtt, mert hiányos az alapműveltségük és nincsenek tisztében az alapfogalmakkal. Ha akarnának se tarthatnának iépéat az előadóval és kénytelenek elereszteni a fülük mellett a minden irányból áradó információk tömegét, mert egyszerű an nem képesek befogadni azokat. A dolgozók esti és levelező tagozata sem jeleníthetett megfelelő megoldást, egyrészt mert bizonyos meghatározott létszám kellett egy- pgv osztály indításához, másrészt mert dolgozó, javarészt fizikai munkáit végző emberekről lévén szó, menthetetlenül és joggal jelentkezett az esti fáradtság. Egy 1966-ban megjelent miniszteri rendelet bárki számára lehetővé teszi, hogy iskolai magánvizsgára jelentkezzen. A tapasztalait azonban azt mutatta, hogy a jelentkezettek 60— 80 százléka nem jutott el a vizsgáig, mert magánúton, elemi ismeretek birtokában szinte képtelenség hét tárgyból vizsgára felkészülni. Saját zsebből tanárt, „házi tanítót” fogadni pedig ugyanígy az. Éppen ezért született meg a megyei művelődés; központban, Bárd Flórián alapvető adatgyűjtésének értékelése után, az a gondoláit, hogy helyes lennie ezt a felkészülést, felkészítésit népművelési vonalra terelni. Egy szép hangzású kifejezés azonban magában édeskeveset jelent, meg kellett határozni a célokat és módszereket; ki kellett alak: tani az eszközöket és egybe toborozni mindazokniajk; táborát, akik ezek jegyében és segítségével tulajdonképpen házhoz viszik az iskolát. Alapél vek : 1. a felkészítést ne azok végezzék, akiknél majd vizsgázni keld; 2. kis csoportok szükségesek, hogy olyan településekhez is el lehessen jutni, amelyekhez más módszerekkel nem; 3. a csoport határozza meg a tanulmányi időpontját, így az alkalmazkodjon a munkaidőhöz; 4. A munkahely támogassa a szándékot; 5. más módszereket kell alkalmazná, mint az általános iskolákban, hiszen akik előbbre akarnak lépni, már nem gyerekek. hanem sokszor nagyon is bő-véges élettapasztalattal rendelkeznék. Meg kell tehát állapítaná, hogy mi az amit tudnak, miben szorul ismeret- kincsük kiegészítésre ? 6. nem annyira tanítani kell, mint inkább a tanulást tanítani, a könyv és egyéb segédeszközök használatát elsajátíttatná. Az új módszerekhez új embereket képezni, ilyeneket főhivatásúként a cél érdekében alkalmazná — ez az egész ország költségvetésének is túl súlyos teher lenne. A meglévő tantestületek tagjai közül jöttek azok, akik ezt a cseppet sem könnyű — éppen, mert újszerű, azért nem könnyű — feladatot vállalták. Az egész megyében százharmincán vannak, akik részére a megyei művelődési központban minden évben három-három napos előkészítő tanfolyamot rendeznek. Százharminc jó felkészültségű, új módszereket alkalmazni, sőt kialakítani is hajlandó tanár — ez akkora létszám, amelyet a megye egyetlen iskolája sem mondhat magáénak. Ez a felkészítési forma két esztendeje Faddon, Tolnán és Sió- agárdon indult, a Népművelési Intézet támogatásával. Erről annak idején lapunkban nem egyszer hírt adtunk. Logikusnak tűnik az érdeklődés, a fenti létszámú tantestület hány településen, milyen számokban is mérhető eredményű munkát végzett? Bárd Flórián : — Két év alatt százkilencvennyolc személy eredménnyel vizsgázott a nyo’eadik crn'ő’y anyagából. Jelainieg kíiszúz- harmimean tanulnak. Ft kdöt. tűnik a megye harminc különböző nagyságrendű településére. Kevés ez, vagy sok? ORDAS IVÁN (Folytatjuk.) Szalcfilozófia helyett világnézeti ismeretterjesztés Uj munkatervéről tanácskozott szerdán Szekszárdon a Drága a kiflisodró Sok jogtalan bírálat éri a pékeket. A kenyér, péksütemény minősége, és néha mennyisége is, nemcsak rajtuk múlik. A liszt, az élesztő is oka, hogy nem egyenletes jó minőségű a kenyér, meg oka az ember is. Oka azáltal, hogy a sütőiparban kevés a szakember, s aki van, azt is gyötri a nehéz fizikai munka. Kézzel fogható volna — sekan javasolták is —, hogy a sütőüzemeket gyors ütemben keltene gépesíteni, ami- egész sor problémát oldana meg, könnyítené a fizikai munkát, gyorsabbá válna a termelés, nem kellene akkora rátartással dolgozná, mint most, és végül szívesen mennének a munkavállalók is a sütőüzemekbe, a fiatalok is többen jelentkeznének ezt a szakmáit megtanulni. Ha gyorsabb ütemű vdlna a gépesítés. A sok egyéb akadály közül — nincs kisüzemekbe Való gép, nem leihet egyforma minőségű komplett gépsort kapni stb., a legsúlyosabb, hogy kevés a pénz a gépek vásárlásához. A gépek ára rohamosan emelkedik. A Tamási Sütőipari Váülalatmál például elhatározták, hogy gyors dagasztó gépet vásárolnak. Annak rendje, s módja szerint megtervezték a vásárlást, saemrevé- telezték a gép mintapéldányát, megnézték munka közben, és megrendelték. Úgy volt, hogy hetvenezer forintot kell érte fizetni... Amikor esedékessé vált a vásárlás, 327 OOO forintot kértek a gépért. Persze, nem tudták a gyorsdagiasztót megvenni. Akartak egy kiflisodrót is beszerezni, a tárgyalás idején 25 ezer forintot kértek érte, amikor meg akarták venni, egy év múlva ötvenkétezer forint volt az ára... A költségnövekedés mértéke óriási. Ennék láttán arra is gondol a jó gazdasága vezető, mikorra fizeti ki magát ez a gép? Mennyi tésztát kell meggyúratni a masinával, mire azt mondhatják, hogy „no. ez is jól kiszolgálta az árát...” Nincs pénz gépvásárlásra, marad tehát a kési munka árának emelése. Azonban ez sokáig nem járható út. . -PITIT Tolna megyei szervezetének filozófiai szakosztálya, Kalicza Rezsőnek, a megyei pártbizottság marxista—leninista esti egyeteme igazgatójának elnökletével. Az ülésen megbeszélték a szakosztály murikatervjavasiatát. A célki. tűzések közt hangsúlyozzák, hogy a széles tömegek számára ne szakfilozófiai, hanem világnézeti ismeretterjesztést nyújtson a szakosztály. A filozófiai ismeretterjesztés az élet mindennapi gyakorlatából merits en. Segítse a szocialista embertípus kialakítását, a szocialista közgondolkodás általánossá válását. A szakosztály tevékenységének döntő többségét a tudomány igazságainak mindenki számára érthető ma- gyarázása tegye ki, s ne a kutatás, hanem az ismeretterjesztés legyen fő célja. Elsősorban a szocialista közgondolkodás fejlesztése, a vallásos világnsziot, a kispolgári- asság elleni harc. továbbá a köznapi tudat rendszeres elemzése, a szocialista demokrácia, a munkahelyi demokrácia, a szocialista hazafiság és nemzetköziség, valamint a szocialista erkölcs és munka- erkölcs szerepelnek kiemelten az új ismeretterjesztő előadások, rendezvények témáiban, Ma kezdődik, s három napig tart a művelődési otthonok vezetőinek III. országos tanácskozása. A kulturális élet e személyiségei ilyen szinten korábban 1952-ben és 1959- ben találkoztak; akkor is, most is a változó társadalmi igények szorításában, a fejlődés időbeli csomópontjain. A művelődési otthonokról szerzett számos tapasztalat közül kiemelkedő fontosságú, hogy azok rugalmas működésre képes intézmények, tehát megvan a lehetőség arra, hogy munkájukat viszonylag gyorsan formáljuk a mai követelményekhez. „Az ország előtt álló feladatok, valamint a tudomány és technika rohamos fejlődése az emberek képzettségének növelését, az ismeretek szüntelen bővítését igénylik társadalmi méretekben. Ezért a közoktatás, a közművelődés további tökéletesítése szocialista továbbfejlődésünk egyik alapkérdése”, — olvasható az MSZMP X. kongresszusának beszámolójában. Ha figyelembe vesszük a művelődési otthonok és látogatóik számának alakulását, lehetetlen nem át- éreznünk ezeknek az intézményeknek fontosságát. Hazánkban — 1960-hoz kénest — tíz év alatt a művelődési otthonok száma csaknem ezerrel gyarapodott, s ma már megközelíti a 3790-at; az egy évre Jutó látogatók száma pedig +í,bb mint hétmillióval nőtt, és 1970-ben már majdnem 49 millió volt. A művelődési otthon egy a közművelődés intézményei köz.öl: ez utóbbiakkal a közös nevelési cél köti össze, azokkal ezvütt blztog'Ha egy-egy trtsnü’á, közművelődési ellátását. A jó művelődési otthon tevékenyedét semmi más közművelődési intézmény nem nó‘o!hat.ra, még az ezernyi hasznos ismeretet sugárzó rádió, tévé sem. A televízió rászoktat az odafigyelésre, a meghallgatásra és megnézésre, — de sajátosságai miatt nem szoktathat a szólásra, a meglátásra; tehát kissé eltu- nyit. A passzivitásról köztudomású, hogy áz következménye is, előidézője is a kispolgári befeléfordulásnak, vagyis olyan életszemléletnek, amely a szocialista fejlődéssel összeegyeztethetetlen. A művelődési otthon, mint a közösségi életformában az aktív művelődés helye állandó bázisa a retrográd, kispolgári nézetek eloszlatása érdekében végzett munkának. Öröm megemlékezni tarról, hogy a művelődési otthonok látogatóinak 70 százaléka fiatal. Az tűnik ki ebből, hogy az ifjúság igényli a közösségi életet. Másfelől tény, hogy a művelődési házat a fiatalok nem kis hányada ma még főleg a táncos rendezvények kedvéért látogatja; s az is, hogy jó volna az ifjú látogatók számát növelni. A III. országos fa- nácskoeás résztvevői aligha rejtik majd véka alá véleményüket arról, hogyan tartják ez utóbbit lehetőnek, s hogy mi módon remélik az érdeklődést a politikai és kulturális kérdések iránt azokban is felkelteni, akik a „parkettkoptatást” többre becsülik bármilyen szakköri munkánál, bármiyen előadás meghallgatásánál. A következő öt-tíz évben megtisztelő, felelősségteljes feladat hárul a művelődési otthonok hivatásos és társadalmi vezetőire. Rajtuk áll, hogy a művelődési otthonok — mind az MSZMP Központi Bizottságának ifjúságpolitikai határozata, mind az Ifjúsági törvény szellemének megfelelően — az ifjúság otthonaivá váljanak. Olyan otthonokká, amelyekben nem prédikálnak arról, hogy a teljes emberré válás önművelés nélkül egyszerűen elképzelhetetlen, — hanem olyan programot kínálnak, olyan szellemi légkört teremtenek, amelyből vonzó módon sugárzik ez az igazság. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy a művelődési otthonokból száműzzék a nevetést. De nehogy — akárha csupán egyszer — a vidám műsor ígérete mögül elővigyorgó hakni-brigád sekélyes-trágár komédiá- zása csúfolja meg az intézmény nevét... Jóllehet, a következő fél, egy évtizedben az ifjúság nagyobb arányú megnyerése a művelődési otthonok elsődleges feladata, nehezen helyrehozható hiba volna a felnőtt dolgozók, valamint a nyugdíjasok visszaszorítása. Az bizony, hiszen a művelődési otthonok adottságai számos lehetőséget kínálnak arra, hogy az intézmények látogatóiban növeljék az érdeklődést a helyi közélet iránt. Ezért is kívánatos, hogy a társadalomtudományok közül a gazdaság- politikai döntések jobb megértését segítő ismeretek terjesztése megkülönböztetett helyet kapjon a programokban. Mindezt hogyan?.:; Azt a könyökvédős hivatalnoki szemléletet, azt a bürokratikus munkastílust, amely itt-ott még ráterpeszkedik a művelődési otthonra, oda kell hajítani, ahová való: a szemétdombra. Mindkettő olyan nyűg. amellyel terhelve egy tapodtat sem haladhatunk, A művelődési otthonok — több évtizedes tapasztalatok bizonysága szerint — csak akkor teljesíthetik fontos társadalmi feladataikat, ha tervszerűen működnek együtt, ha érdemi kaocsolatokat ápolnak a társadalmi és termelési szervezetek vezetőivel. A Hazafias Népfront-bizottságok az igények feltárásával és az intézmények helyt társadalmi bázisának erősítésével tehetnek sokat a művelődési célok eléréséért A szocialista társadalmi rend teremtette meg az osztálynélküli társadalom emberének kiformálásához nélkü. lözhetetlen művelődési otthonok hálózatát. Most érkeztünk addig, hogy — az otthonok irányításának nagyobb arányban társadalmivá válásával — az egyes ember az eddiginél többet tehet az intézménye- kért. A „hogyan ?”-ra a most kezdődő három hasznos napon felelnek a művelődési otthonok vezetői. B. Z. Népújság 5 1972. március 22.
