Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-23 / 70. szám
r I KORUNK Fóliasátor a mezőgazdaságban Mindennapi tejünk Nem tartozunk a nagy tej- fogyasztó országok sorába, még a középszintet is alig érjük eL A táplálkozástudományi szak- emberek éppen eleget korholnak bennünket ezért, jószerével eredrnénytetlieinül, hiszen évről évre közel azonos szintet ér el a tej- és tejtermék- fogyasztásunk egy főre jutó átlaga. Míg a Szovjetunióban 180, Csehszlovákiában 190, Ausztriában 200, Angliában 220, Lengyelországban 258 liter, a skandináv országokban pedig még ennél is jóval nagyobb az évi tej-fejadag, addig nálunk alig haladja meg a 110 litert! Tej, vaj, sajt ás a többi tejtermék kielégítő mennyiségben és minőségben áll rendelkezésünkre az üzletekben. Látszólag tehát tökéletes egyensúlyban van egymással a kereslet és a kínálat, de ez csak részben igaz. Valójában csupán tetemes tejpor- és vaj- importtal tudjuk a 'tejtermelésben mutatkozó hiányt pótolni (1970-ben 6600 tonna vajat és 34,5 ezer tonna tejport voltunk kénytelenek behozná; vaj importunk közel kétszerese volt az exportunknak). A bajok gyökere az, hogy hazánkban már jó ideje fokozatosan csökken a tehén állomány. 1960-ban kö2el 880 ezer tehén volt az országban, ma mintegy 730 ezer a tehenek száma. Hogy a fogyasztók nem érezték következményét a tehénállomány csökkenésének, az annak tulajdonítható, hogy jobb takarmány ozással és fajtanemesítéssel tíz év alatt 2200-ról 2500 literre tudták növeOirai a tehenek átlagos évi tej hozamát. Még legalább 200 ezer tehénre volna szükség a hazai tej-, vaj- és tejporszükséglet im- portmenities kielégítéséhez — vélik a szakemberek. Az elmondottak ismeretében tehát „rossz” rágondolná, hogy mi lenne, ha az ország népének megjönne a tejivó kedve. A tehéntől a fogyasztóig A negyedik ötéves terv célkitűzése szerint 1975-ben 2250 millió liter tejet kell termelnünk, mintegy 400 mfflfliió literrel többet, mint jelenleg. Ez a tejfeldolgozó ipar további korszerűsítését, bővítését is megkívánja. Az iparág tervszerű fejlesztése érdekében már eddig is sok minden történt. Jó ideig csupán nagy, ipari méretű tejüzemek kialakítása volt a céL Ennek során regionális centrumokat hoztak létre nagy kapacitású „tejgyárakikal”. Jó példa erre a Miskolci Tejüzem, az ország egyik legkorszerűbb tejfeldolgozója, amely naponta 150 ezier liter tejet fogad. Hetvenöt ezer litert palackozva, illetve fóliáiba csomagolva juttatnak el a fogyasztókhoz. Az üzemben lévő berendezésék napi 700 liter joghurt és kefir, 1400 Miter kakaó, 600 liter hab- tejszín, 7500 liter tejföl, 5000 kilogramm túró és 3200 kilogramm vaj előállítását teszik lehetővé — sorolják az adataikat nem kis büszkeséggel a modem tejkombimát tervezői, az Élelmiszeripali Tervező Vállalat szakemberei. Az utóbbi évékben, azon célkitűzés kapcsán, hogy az ország minden tejet fogyasztó lakosa pasztőrözött (csíramente- sített) tejhez juthasson — jól* ■ tehet már nagyrészt tbc-nega- tív tehénállománnyal rendelkezünk — egyre több mezőgazdasági szövetkezet vállalkozik a tejfeldolgozásra. Napi 3—6000 liter kapacitású kisüzemekről van szó, amelyek fogyasztói tejet, étkezési túrót és tejfölt állíthatnak elő. Ezek elterjedése azért is előnyös, mert olyan területekre is kiterjesztik a tej- és tej termékellátást, ahol eddig ezit nem tudták kielégítően megoldani. Ma hazánk mintegy 2900 községéből már 610-ben van pasztőrözött tejellátás. » »XY Higiénikus tejkezeléé Hiába a legmodernebb nagy-, közép-, vagy kisüzem, ha rosszul kezelt, meleg, megnőtt savfokú tejet kap feldolgozásra. Alapvető feltétel tehát a tej higiénikus körülmények közötti fejese, annak a legrövidebb időn belül 5—6 C fokra való lehűtése és e hőmérsékleten tartása egészen a feldolgozásiig. Ehhez az egész országot behálózó, megfelelő hűtőkapacitással rendelkező szervezetre lenne szükség, aminek a megvalósulásától még igen messze vagyunk. Nem kisebb probléma a szállítás kérdése sem, amihez jól szigetelt (és megfelelőéin tisztított) tejtankok, és járművek nagy számban szükségesek. Nem kétséges, hogy a jövőben — a higiéniai követelményekre való tekintettel — csupán olyan technológiák jöhetnek számításba, amelyek biztosítják, hogy a tej a kinyerés, a feldolgozás és az értékesítés ciklusai sarán a környezet hatásának távoltartásával alakuljon át késztermékké. jusson ei a fogyasztóikhoz. Ehhez a tejipari csomagolástechnika nagymértékű fejlesztésére is szükség lesz (forma- tartó, tetszetős, lehetőleg „egy- utas” csomagolás stb.). A tejipar gondol arra is, hogy az életszínvonal emelkedésével a fogyasztók minőség és választék iránti igényének a fokozódása is jelentkezik. A termékválaszték bővítése érdekében az utóbbi években kétségtelenül igen sokat tett a tejipar, a külföldi tapasztalatok birtokában azonban nyugodtan állíthatjuk, hogy lehetőségeit még közel sem merítette la, j B. L Kis tejfeldolgozó üzem „Minipack—601” tejcsomagológéppel. Rövidesen elképzelhetetlen lesz, hogy egy korszerűen gazdálkodó mezőgazdasági üzem raktárában ne álljon készenlétben néhány tekercs műanyag fólia. A polietilénből, vagy lágy PVC-ből készített, vékonyabb-vastagabb fóliák ugyanis olyan sok előnyös tulajdonsággal rendelkeznek, hogy alkalmazási területük szinte korlátlan. Átlátszóságuk versenyképessé teszi őket az üveggel, ami elsősorban a melegházak, hajtatóházak esetében jelent nagy előnyt. Nemcsak azért, mert törhetetlenek, hanem azért is, mert összehasonlíthatatlanul könnyebbek az üvegnél. Ráadásul a fóliatető alatt a növények fejlődése is, gyorsabb; részben azért, mert a fólia teljes egészében átereszti a növények számára oly fontos infravörös sugarakat, részben pedig azért, mert megakadd«; lyozza a talajban levő víz elpárolgását, mindamellett erősen páradús „mikroklímát” is biztosít. Hátrány viszont, hogy a fóliák „öregednek”, átlátszóságukat néhány év alatt elveszítik. A képen látható hatalmas fóliasátor — valahol az Egyesült Államokban — az önálló, kettősfalú szedetek („hurkák”) olyan sokaságából áll össze, amelyek felfújhatok. így a könnyű, de mégis feszes és teherbíró tetőzet öntartóvá válik, nincs szükség belső túlnyomás alkalmazására az „építmény” alakjának megtartásához. Kétségtelen, hogy egy-egy ilyen hatalmas fóliasátor létesítési költségei elég tetemesek, ám az is igaz, hogy primőrök termesztése révén igen hamar megtérül a befektetés. Fogamzásgátló Századunk nagy, még megoldásra váró problémája1 a kártevő rovarok, rágcsálók, stb elleni harc. Ezek és sok másféle kártevő a mezőgazdasági termékek óriási mennyiségét pusztítják el évről évre világszerte. Nem is szólva arról, hogy betegségeket terjesztenek, s sokféle más gondot is okoznak az emberiségnek. A DDT felfedezésével új korszak kezdődött. Egy idő múltán azonban kiderült, hogy a kártevők ellen használt vegyi anyagokkal szemben a kártevőkben ellenállókészség fejlődik ki, s bár egyre újabb és újabb anyagokat hozott ki a vegyipar, a harcban mindig a szívósabb fél, a kártevők győztek. Mivel az ilyen vegyszerek előállítása rendkívül költséges, s az egyes kártevőfajokra kifejtett specifikus hatásuk sem egyformán kielégítő, s egyes szerek az emberre is ártalmasak, a tudomány most új utakon próbálkozik. Ez az új út: a sterilizálás. Kétféle módon próbálkoznak; a faj hímjének laboratóriumokban, besugárzás útján történő sterilizálása, majd szaba• kártevők ellen don bocsátása, vagy a faj szabadban. vegyszerekkel történő sterilizálása. A magas költségék miatt, továbbá mert ez a módszer a nagyobb kártevőknél már nem alkalmazható, most olyan vegyi anyagot kutatnak, amelynek fogamzásgátló hatása van és így tömegesen irt ki egész fajokat. Eddig legalkalmasabbnak bizonyultak azok a sejtszaporodást gátló szerek, amelyeket embernél rákos megbetegedés esetén alkalmaznak. Bizonyos kártevőknél — egyelőre csak kísérletileg — ezek az antitumor gyógyszerek biztató eredményeket értek el. Sajnos, más a laboratórium és más az élő természet. A laboratóriumban jónak bizonyult fogamzásgátló vegyszerek egy részéről pl. kiderült, hogy ember és háziállat közelében nem használhatók. A legtöbbet Ígérő kísérletet a greifswaldi (NDK) Zoológiái Intézetben folytatták: egy emberre ártalmatlan szerrel a közönséges házilégy irtása tökéletesen sikerült egy lakott keleti-tengeri szigeten. »
