Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-19 / 67. szám
1 T \ <®ufóf ! meg az autót. A vásár vásár marad akkor is, ha autót árulnak benne. • Március 1-től 15-ig Magyar- országon 35 helyen volt autóvásár. Tolna megyében egy 6em. Legközelebb Baján és Pécsen tartanak autóvásárt. A pécsi a híresebb, menjünk oda. • Az egyetemi rendőrlámpánál nagy tömeg, tengernyi autó. Két Trabant összetörött. Egymásba hajtottak. Nem jó jel, ha az ember induláskor bajba ütközik. Forduljunk vissza? Meg egyébként is ki látott már olyat, aki rossz csillag alatt fosott vállalkozásba. Az autóvásárlás pedig nagy vállalkozás. * Egyik barátom megnősült, „így kerültünk össze” — mutatja csupasz ujját. Házasságuk első évében született egy leány. Nyolc évig semmi — vettek egy szövetkezeti lakást. Négy év szünet. Jött a fiú. A fiú hároméves, most autót akarnak venni. Befizettek ,.a” Zsigulira. A fülért is fogukhoz verik. De lesz autójuk. Másik ismerősöm meg évenként cseréh-válHa az autókat. Trabanttal kezdte, azzal folv- ta+ta vagy Mrnmszor, aztán b>ods. majd Fiatok jöttek. Most Zsigui-'t vesz, vagy cserél, mert az a divat. Harmadik ismerősöm meg hallani sem akar az atifóW>l. „Amíg vonat, meg busz lesz!”... * Nem olcsó az a idő fenntartása. Adó, biztosítás, szerviz- költség — ..csak a vénházte- tőt nyitom fel és máris ti«rlk effv százas” — üzemköltség, javítási anvag ide csúszó, oda csúszó: havi m^sfé1 ezer kell az autónak. És akkor még Brüini kell ha a h’bá.t valamelyik: szövetkezet vagy maszek gyorsan megiavítia. Szabadtéri színpad a régi megyeházán ? Pollack Mihály nagy művész volt. Ezt már a Nemzeti Múzeum megalkotása előtt bebizonyította, éspedig éppen Szekszárdon, amit akkoriban még Szegszárdnak neveztek és a XIX. század elején sem tartozott az ország legfontosabb települései közé. Ma sem az, de megye- székhely, akárcsak akkor és Pollack Mihály jóvoltából az egyik legszebb klasszicista stílusú műemlékünk birtokosa és gazdája. A régi megyeházáról van szó, melynek épületét minden idelátogató ismeri és megcsodálja. Többnyire csak kívülről. Ha azonban valaki áthalad a fakockákkal borított kapualjon, tökéletesen kiképzett belső udvart talál é$ ebben — erről már sokszor írtunk — a régi templom szépen konzervált romjait. A belső udvar megtekintése nemcsak esztétikai élvezet, vagy pontosabban: — lehetne más jellegű is. Kétséges, hogy Pollack Mihály erre tudatosan törekedett volna, de a régi megyeháza udvarának akusztikája kifogástalan. Az őslakos szekszárdiak nem legfiatalabb nemzedékéhez tartozók jól emlékeznek arra, hogy ezt valamikor nagyon szépen kihasználták. Járt itt és koncertet adott az Operaház staggione társulata, amikor még a XVIII. században leégett templom romjait jótékonyan takarta a föld. A környezet a feltárások jóvoltából csak szebb lett. Ügy véljük, hogy az értékes műemlék állagának minden sérelme nélkül ma is fel lehetne állítani egy koncertek, zenekari müvek előadására alkalmas — természetesen szétszedhető — színpadot. Az ellentétes oldalon, ahol botanikai „műemlék”-ként három ősi tiszafa díszük, kellene elhelyezni az ülő alkalmatosságokat, legcélszerűbben közönséges kerti székeket. Mindezt miért? Mert a hely adva van. Mert a várost gazdagítani lehetne egy nagy idegenforgalmi vonzóerőt is jelentő rendezvénysorozattal. Mert a megye székhelyén valamire való szabadtéri színpad nincs. Mert az alkalmanként felállítható színpad költségei nem lehetnek olyan horribilisak, hogy eleve visszariasszanak a megvalósítástól. Tehát: legyen szabadtéri színpad a régi megyeházán? (ordas) — Szaladj a Varga Jóska bácsihoz, hozz abból a finom szagtalan pálinkából egy decire valót. A pálinka. a lónak kellett. Jófajta omlós házikenyérrel kellett felitatni, aztán beadni a kehes lónak. Fortélya volt annak is, hogyan. Egy kis torokmasszírozás után a ló úgy bekapta, mint kacsa a noked- lit. Volt, s van egy íratlan törvény, hogy a kehes lovat az eladó köteles visszavenni. De minden ajtó mellett van kiskapu. A kehes ló mellett az, hogy „nagyon meghajtották, aztán egy kicsit, megfázott”. * — Eredj fiam az ÁFOR-hoz, kérj grafitos zsírt, jó keményet. Szombaton belepréselték a zsírt az autó sebességváltójába, s vasárnapig a fogaskerekek, között keményedéit. Vasárnap mentek a vásárra. A zsír minden zajt, minden kopogást tompított. Úgy működöd; a váltó, mint az új. Arra még nincs íratlan törvény, hogy a becsapott autóvásárlót hogyan kártalanítsák. * Negyven éve még a pálinka járta, most meg a grafitos zsír. Akkor a lovat javították, most • — Uram, tessék, itt lehet fizetni helypénzt. Ezután már az a művészet, hogy a „járgányt” jó helyre állítsuk. Jön az első „vevő”. — Eladó? — Én vagy a márka? — Annyi, amennyit kiírt? — Annyi — s köszönés nélkül továbbmegy. Újabb vevő. — Megkérhetem, hogy nyissa fel a gépházat? Úgy, köszönöm. Indítsa! Jó. Gázt! Jó. Köszönöm. Jónapot. — Ez is elment... Dél felé: — „Anyjuk menjünk a fenébe, itt nekünk nem lesz vásár”. És eldöcögnek az ötvenhetes Rekorddal Komlóra. * — Gyerekek! Még tyúkólnak is meyéri. Félrefordul az autótól egy kis csoport. Tanakodnak. Az Octavia szépen morog, kicsit rozsdás ugyan, de a vasát lehet hegeszteni, kalapálni, pó- , tolni, szóval... — Uram tizenhárom és mehetünk. íTilg^l — Tizenhat. — Akkor a magáé marad. Délben tizenháromért elvitték az Octáviát. * Renault 16. Ragyogóra fényezve, igazi luxus. Félve kerülgetik az emberek. A szélvédőre rajzlapot tettek, rajta a szám: 120 000. Semmi több. A kocsiban kifestett, kikent hölgy, (ö is vele jár?) Volkswagen 1300. Céikszes, meg kell kérdezni mire tartják. — Százötre, uram, az a u tónak ez az ára. Trabant 601 Combi. Négy malac visít a hátsó ülés helyén. — Malacokkal együtt ötvenkettő. Skoda 1100. Gyártási éve: 1954. — Vegye meg uram, jól jár vele, még fűrészt is csinálhat belőle. A Skoda ára kilencezer forint. Plusz két és fél forint átírás köbcentiméterenként. * Fiatalember vonul a kocsik között. Kezében ostor. Azaz nem is ostor, hanem oetor- antenna, az a hajlékony, d:va( tos, amelyet kötnek elől, hátul, oldalt, csak mennél jobban mutasson. Az ostorantenna egy Rekordhoz tartozik. A fiatalember az apjához, az apja meg a lovakhoz, amelyeket a vásár másik részén árul. * Ismerős áll a sorban. — Eljöttél, elhoztad te is? — El. Nem az enyém, nekem nincs autóm. Egy százast kapok. A Rekord tulajdonosa mellette áll, a kocsiról vele kell tárgyalni. Hetvenet kémek, adnák ötvenért is, „Csak volna egy komoly vevő”. * Még jó, hogy vásárban vagyunk, van enni és innivaló. Pepsi Cola, háromféle üveges sör, folyó bor, pálinka. Márc is, talán még abban a tartályban, melyből harmincegy- néhány éve olyan jóízűeket ittam én is, itt a pécsi síkon. A kolbász rágós, az ital hideg, mert a levegő is az. Az emberek kézbe fogják az üveget, nyakalják. A sátor sarkánál nagyobb a vígasság, nó- táznak is. Egy ember nyo- makszik a pénztárhoz, amott egy másiknak hátához nyomják a forró hurkát. Civilruhás rendőrök sétálnak a tömegben. A hangszóró beleordít a vásárba: „Kérjük a kedves közönséget, ho?y értékükre fokozottan vigyázzanak! A vásárban zsebtolvajok vannak!” * A cédulaháznál sor áll. Az emberek a marhalevelet állíttatják ki. Az irodában pokoli meleg, kávé meg cigarettafüst illata. — Jó a vásár? — Nagyon jó — mondja egy fiatal hölgy. Részletes összesítést még nem tud adni, a felhozatal körülbelül a következő: 380 választási malac 270 süldő 12 koca 23 ló 82 szarvasmarha 5 juh 1 kecske 450 gépkocsi 130 motorkerékpár 25 moped 20 kerékpár A vásári forgatagban megnyomattak két Rekordot, egy Skodát, elloptak egy biciklit, megvertek egy kupecot, becsaptak — ?— embert. PÄLKOVÄCS JENŐ Rajzok: ÉRDI JUDIT • • „Összekuszált" utcák Végre megtalálták a szenesek a szekszárdi Klapka utca 27-et. Ledobálták a szenet, majd a bejárati kaput keresték, de hiába. Egy arrajóró adott felvilágosítást, hogy a sarokra épült házba a Bgkony utcából lehet bejutni. Amikor a lakók kifizették a fuvart, sietve fogták a lapátot, hogy bedobálják a várva-várt tüzelőt. De a szén sehol. Húsz mázsa pedig nem olyan kevés, hogy az út mentén ne lehetne észrevenni. Végül meglelték a másik utcában, Bosz- szúság ide, bosszúság oda, talicskával kellett elhordani a pincéig. Máskor ugyanez történt a sóderrel is. A két eset néhány esztendővel ezelőtt történt, de azóta mindennapossá váltak a méregcsalogató ügyek ... A sürgős távirat csak néhány napos késéssel érkezçtt... A rokonok, akik vidékről érkeztek, csak hosszas keresgélés után találták meg a Klapka utca 27-et... Egy alkalommal a postás az utca más házszámú lakásába címzett táviratot kézbesítette a 27-be. Az elsős elemista kislány átvette. Amikor szülei megérkeztek, kénytelenek voltak postásnak álcázni magukat, s éjnek idején kerékpárral bolyongani, mire megtalálták a bonyolultan számozott környéken az igazi címzettet. Miből adódott mindez? A ház a Bakony utca és a Klapka utca sarkán épült. Homlokzata hiába néz a Bakony utcára, mégis Klapka utca 27-re „keresztelték”, minden meggondolás és indok nélkül. Ugyanis a Bakony utca páratlan oldalán elvileg csak egy ház van — egyes számmal. A következő homlokzata a Mecsek utcára néz, s oda is tartozik. Az azt követő — már többször említett — sarokház homlokzatostól együtt a Bakony utcába tartozik, de mégis a Klapka utca 15. számot követve, 27-es számmal látták el. így nem csoda a sok kalamajka... A tulajdonosok kérvényt nyújtottak be — már vagy két hónappal ezelőtt — a városi tanács építési osztályára. Sajnos, választ sem kaptak, s a házszámtáblákat sem cserélték ki. Ha már az „összekuszált" utcáknál tartunk, kérdeznék még valamit. Vajon milyen út-, vagy utcanevet viselnek a Mérey lakótelep fölött épült legújabb OTP-társasházak? Átadásukkor Hermann Ottó nevét kapták, sokan így is jelentkeztek be a rendőrségen. Később Mérey út címén érkeztek — néhány napos séta után — a levelek. Most pedig Semmelweis utca a neve. Azt mondják, ez a legvalószínűbb! Azt hiszem, helyes lenne, ha az épületek átadása előtt neveznék el az utcákat, látnák el számmal a házakat. De véglegesen és logikusan! — vhm —
