Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-02 / 52. szám
Zsebbe rágó lemondás a biztonságért Tolna megyében 15 termelőszövetkezet fizetett 2 millió 517 000 forint értékű jöve- delemnövekmény-adót, mert itöhb min;t 2 százalékkal magasabb volt az ez évben kiosztott jövedelme a múlt évihez képest. A legmagasabb regulativ adót, 707 000 forintot, az ozorai Egyetértés fizette. De jelentős összeggel adózott — 452 ezer forinttal — a bölcskei Rákóczi Tsz, a némebkéri Haladás — 277 ezer forinttal ■— és a pincehelyi Vörösmarty Termelőszövetkezet, amely 205 ezer forintot fizetett. A legszembetűnőbb a mőcsényiek példája. Ez a termelőszövetkezet éveken át a kedvezőtlen adottságú tsz-ek közé tartozott. s így állami támogatást élvezett. Sőt! Még az 1971-es évre is igénybe vett állami segítséget. Most, 234 000 forint jövedelemnövekmény-adót fizetett. Az ilyen számlára befizetett pénz a befizető szövetkezet számára elveszett. Nem ritkán, — amint a fenti példákból is kiderült — a szövetkezet számára százezrekre rúgó veszteség egy-egy tagnál alig néhány tíz, vagy száz forintban fejezhető ki csupán. Mennyivel okosabban cselekedtek a sárköziek!? A Sárközi Egyetértés Termelőszövetkezetben a következő történt: • A Sárközi Egyetértés Termelőszövetkezet tiszta vagyona az elmúlt négy év alatt, az egyesülés óta megduplázódott. Úgy tervezték, hogy a tagoknak 14,5 millió forintot fizetnek majd ki 1971-re. A zárszámadásnál 16 millió 390 ezer lett a végső elszámolás. Hatszázezer forintot visszatartottak. A termelőszövetkezet 38 ve- zetóje egész évben fix fizetésért dolgozik. A TOT-irány- elveknek megfelelően kidolgozott prémiumfeltételeket határoztak meg valamennyiük részére, személyre, illetve beosztásra szólóan, még az év elején. Az elmúlt év. ha nem is volt a legjobb, de termés- eredményeikkel szégyenkezniük sem kellett. A prémium- feltételek valamennyi pontját — alsó-, közép- és felsővezetési szinten egyaránt teljesítették. A prémium tehát kifizethető. Egy embernél átlagban 13—14 000 forintról van szó. De van aki közel 30 ezret is kiérdemelt munkája után. A több mint 500 000 forintot mégsem fizették (ki. A jogos, a megérdemelt prémiumról lemondott a harminc- nyolc ember. Miért? Magamutogatásról mártírom- ságról, hősködésről szó sincs. A vezetőgárda lemondott a prémiumáról a termelőszövetkezet iránt érzett felelősségérzetből. A jövőre gondoltak. No meg arra, hogy ne kelljen túllépniök a jövedelemnövekedés megengedett határát, s ne kelljen adót fizetrüök. Mindkét visszatartott, ki nem fizetett összeget a biztonsági tartalékalapba helyezték. A vezetőgárda kifizethető több mint 500 .ezer forintnyi prémiumának, s a tagság részére még kifizethető 600 ezer forintjának a visszatartását a szövetkezet elnöke először a pártszervezet vezetőségével Egészségesebb körülmények az iskolákban Ülésezett a Bonyhádi Járási NEB Tegnap délelőtt ülésezett a Bonyhádi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság. Az élénk tanácskozáson részt vett és felszólalt László Péter, a járási pártbizottság munkatársa. Juhász József, a járási hivatal vezetője, dr. Futár Rajmund- né, a járási hivatal egészség- ügyi osztályának vezetője, valamint Kovács László, a járási hivatal művelődési osztályának vezetője is. A népi ellenőrzés még 1969- ben megvizsgálta a bonyhádi járás 30 általános iskolájának s mintegy tíz nevelőotthoná- nák és középiskolájának egészségügyi helyzetét. A múlt év végén és ez év elején tartott kéthónapos utóvizsgálat keretében derítette fel a korábbi javaslatai alapján született eredményeket, s az itt-ott még megmaradt hibákat. A népi ellenőrök mindkét vizsgálat alkalmával különös figyelmet szenteltek az ivóvíz- ellátásnak, az intézetek tisztaságának. A nevelők dicséretes erőfeszítésének eredményeként jelezte a népi ellenőrzés, hogy a mucsfai és a tabódi iskola kivételével immár valamennyi iskolában használják a gyerekek a kötelezően előírt ivópoharat és törölközőt. A megfelelő minőségű ivóvíz mindenütt biztosított. Huszonkilenc iskola igazgatója — kényszerűségből — az intézettől távoli kútból hordatja a fogyasztásra alkalmas ivóvizet. Az iskolai padok 90 százalékát találta megfelelőnek a járási NEB. Erősen elhasznált bútorzatot használnak ma még Váralján, Kalaznón, s a bonyhádi 1, számú iskolában, . A napközis konyhák túlnyomó többsége annak ellenére kifogástalanul tiszta, hogy helyiségük zsúfolt, korszerűtlen. Néhány kivételtől eltekintve szakszerűen kezelik az előírt ételmintákat. Mint az eredmények bizonyítják: a népi ellenőrök önzetlen fáradozása nem veszett kárba. A tanácsi szervek — például — igen sokat tettek a közegészségügyi feltételek javításáért. A járási NEB a további fejlődés érdekében számos közérdekű javaslatot tett. Javasolta, hogy azokon a helyeken is létesítsenek a tanulók felsőruházata számára ruhatárt — szekrénysort —, ahol ez még hiányzik. Felhívta a figyelmet a széntüzelés korszerűtlen voltára, s ajánlotta, hogy az anyagi lehetőségekhez képest mielőbb térjenek át mindenütt a modern olajtüzelésre. Távolabbi perspektívában javasolta a NEB, hogy a jövőben valamennyi iskolát lássák el tornateremmel és zuhanyzó fürdővel. Efféle fejlesztésre iskolák korszerűsítésénél, felújításánál is sor kerülhetne. Az iskolák egészségügyi ellenőrzése egyelőre eléggé formális. Ezen a területen a gyermek körzeti orvosi hálózat bővítése után várható csak javulás, ami olyan szintű iskola—egészségügyi munkát eredményez, ami Bonyhádon és a zombai körzetben már megtalálható. Az iskola— egészségügyi munka színvonalát a népi ellenőrzés álláspontja szerint a személyi feltételek javításával kívánatos emelni. R- Z, beszélte meg. azután meg a vezető munkatársaikkal. Megszületett az egyetértés. Úgy latolgatott e két vezetőség, hogy bár megérdemelte volna valamennyi vezető, valameny- nyi tsz-tag a szóban forgó ösz- szegből a ráeső részét, — a biztonságra való törekvés mindennél fontosabb. Ezeket a tárgyalásokat pórttaggyűlés követte. Majd brigádgyűléseket tartottak, — azokon ismertették az elképzelést. A kérdésre, hogy „miért ne osz- tanáic ki, amit csak lehet”, könnyű volt választ adni. Megtörtént már az egyesült szövetkezet életében, hogy a jó évet, gyenge követte. 1969- ben 3 millió forintot tettek félre, ami nagy szerencse volt.. A következő évben 1970- ben hozzá kellett nyúlni. Az idei takarékoskodás végül a közgyűlésen emelkedett határozattá. „Nem elég elfogadtatni valamit a tagsággal. Meg is kell értetni intézkedéseink helyességét, lényegét.” — Ez az elv a Sárközi Egyetértésben. Ezért készítették elő ilyen alaposan ezt az intézkedést. Hogy a tagok részesedéséből visszatartottak 600 ezer forintot, az másutt is gyakorlat. Nem érintett nagyon érzékenyen szinte senkit sem. A termelőszövetkezetnek 600 tagja, rendszeresen dolgozó tagja van. A keresetek a munkában eltöltött órák, meg a munkabesorolás szerint alakultak. Olyan tag is akadt, aki 50 ezer forint felett keresett az év folyamán. Persze van, alti jóval kevesebbet. A 600 ezer forint azonban 600 tag között elosztva egy-egy embernél nem jelentett túl magas összeget. Ebben a termelőszövetkezetben a vezetőgárda lemondása az egyedülálló. A prémiumukról mondtak le valamennyien. S mivel fix fizetésesek, arról az összegről, amely az egyetlen plusz keresetet jelenti számukra. ök 38-an közel olyan összeget hagytak a gazdaságnak, mint a 600 tag. Volt, aki úgy vélte, lesznek olyan vezetők, akik faképnél hagyják a szövetkezetét, ha megfosztják őket megérdemelt tizenvalahány ezer forintjuktól. Senki, egyetlen vezető sem távozott. Volt aki könnyebben, s volt aki nehezebben értette meg, hogy ezzel az intézkedéssel a gazdaság erősödött és a vezetőgárda tekintélye nőtt. A Sárközi Egyetértés Termelőszövetkezet ötéves tervében a nagyon biztonságos termelést, az egyensúlyra való törekvést határozta el. Ezt találta feladatai közül a legfontosabbnak. Hiszen ma már a népgazdaság egyetlen ágában sem lehet megfelelő alapok nélkül fejlődni, előrelépni. Tisztában vannak vele, hogy ez a valamivel több mint egymilliós biztonsági tartalék nem olyan jelentős összeg, hogy azzal egy nagyon rossz terméses évet meg lehetne menteni. De az sem mindegy, hogy a vezető megtett-e mindent. amit tehetett a biztonság érdekében. A dolognak ez az erkölcsi oldala a nagyon jelentős. Meg az, hogy a Sárközi Egyetértésben idén ismét kidolgozzák a 38 vezető, az alsó-, közép- és felsővezetők, prémiumfeltételeit. Ezeket mindenki komolyan veszi. Abban bízva, hogy jövőre nem lesz szükség lemondásra, s a prémiumot fel is vehetik majd. MÉRY ÉVA Ami a vállalatokon múlik Az irányítás gazdasági módszerei abban különböznek a korábbi tervutasításos rendszer vezetési eszközeitől, hogy csupán orientációs jellegűek, tehát széles mozgási teret adnak a vezetői mérlegelésnek, választásnak és döntésnek. Ebből értelemszerűen következik, hogy a szabályozók nemcsak a döntásváltozatok, de az értük vállalt vezetői felelősség tekintetében sem veszik át a korábbi tervelőírás szerepkörét. Innen pedig már egyetlen gondolati művelettel eljuthatunk ahhoz a következtetéshez, hogy a pontosan azonos hatásokra szánt szabályozókat is lehet jól és rosszul, hatékonyan és ráfizetésesen megvalósítani, ami — természetesen — nem a szabályozók, hanem a megvalósítók számlájára írandó. Mindez korántsem értelmezhető úgy, minUia a gazdasági szabályozók kivétel nélkül tökéletesek lennének, mintha nem válnék szükségessé időről időre pontosabbá tételük, rugalmas módosításuk. Annyi azonban bizonyos, s erre a közelmúltban, az országos propaganda-tanácskozáson elmondott beszédében Nyers Rezső nagy hangsúllyal mutatott rá: kialakult az a sajátos munka- megosztás, ami vállalati körökben rendre-sorra tapasztalható, és úgy írható le, hogy az eredmények, a sikerek helyi forrásból származnak, a hibák pedig jobbár» külső — pontosabban felső — hatásokból. Könnyű lenne tételesen bizonyítani, mennyire téves ez a „munkamegosztás’’, ám fontosabb, érdemesebb széles körű elterjedésének hátterét felderíteni. Lényegében arról van szó, hogy a gazdaságirányítás módosításának első éveiben viszonylag kevés figyelmet fordítottunk azokra a személyes- szubjektív tényezőkre — ha úgy tetszik: a vállalati munka gazdaságon kívüli tényezőire — amelyek pedig éppen azért válhatnak meghatározóvá, mert a gazdasági törvényszerűségek mindig az emberi esetlegesség végtelen számú változatán átszűrődve érvényesülnek. Ez azt jelenti, hogy jól vagy rosz- szul, hatékonyan vagy ráfizetéssel gazdálkodni lehetséges azonos feltételek közepette, attól függően, hogy a személyes tényezők — a hozzáértéstől az érdekek felismerésének képességéig —, milyen döntéseket sugallnak. Erre mutatott rá Fock Jenő miniszterelnök a gazdasági vezetők aktívaértekezletén: „A lelkiismeretes, gondos munka, a felelősség- tudat, a népgazdasági érdekek szem előtt tartása — mondta — a célratörő, ugyanakkor rugalmas vezetés minden kötelező előírásnál fontosabb ... Nem lehet minden nehézséget, az emberi tehetetlenséget a szabályozók rovására írni”. Ha most ebbe az összefüggésrendszerbe ágyazva vizsgáljuk napjaink népgazdasági fel_ adatait — mindenekelőtt az egyensúly erősítését, bizonyos feszültségek enyhítését — akkor egyértelműen kitűnik, hogy az önálló döntéseket hozó vállalati vezetés számára ebben is rendkívül bő a választási lehetőség, széles a döntési skála. Nyilvánvalóan képtelenség lenne — az imént említett „munkamegosztást” erre kiterjesztve — azt állítani, hogy a gazdálkodás egyensúlyát kizárólag a minisztériumokból vagy a tervhivatalból lehet erősíteni, tehát a vállalati-szövetkezeti gazdálkodás csupán a merev végrehajtásra korlátozódik. Utaltunk már a vállalati döntések személyes szférájának jelentőségére, és most hozzátehetjük: a gazdaságirányítás fejlődésének mai szakaszában mind határozottabban erre helyeződik a hangsúly. Mint ismeretes, a Központi Bizottság decemberi határozata a gazdálkodás elsőszámú feladatává emelte a munka- és üzem. szervezés színvonalának javítá_ sát — széles tánsadalmi akciót kezdeményezve ezzel —, a szer. vezés pedig voltaképpen semmi egyéb, mint a vállalati-szövetkezeti lehetőségek, források még jobb hasznosítása, más szóval: a helyi döntések személyes, szociológiai közegében megvalósított előrehaladás! Kétségtelen, hogy sok itt a pótolnivaló, elsősorban nem is a szervezés meghonosítása, de jelentőségének, nélkülözhetet. íenségének felismerése tekintetében. Hadd szemléltessük ezt az állítást egy különlegesen érdekes vizsgálat tapasztalataival. Az MTA Ipargazda- ságtani Kutatócsoportja — a KGST megfelelő bizottságával együttműködve — kérdőíves vizsgálattal elemezte a termelékenység tényezőinek vállalati megítélését. Egyetlen táblázat sokatmondó adataiból idézünk: a kérdésre, hogy mely tényezők befolyásolják kedvezőtle. nül a termelékenységet, -a válaszoló vállalatok 27 százaléka sorolta első helyre a technikai felszereltség gyengeségeit* s mindössze 3 százalék emelte a sor élére a szervezés-vezetés hibáit. A szemlélet aránytalanságait ez a két szám kommentár nélkül is érzékelteti! Ha megkíséreljük valamelyest elemeire bontani a tömören összegező munka- és üzemszervezés kifejezést, egyszeriben kitűnik, milyen közvetlen szálak fűzik ezt a sokrétű fel- adatcsoportot az egyensúlyi követelményekhez, a feszültségek enyhítéséhez. Most mindenekelőtt három úton közelíthetünk a tervezett egyensúlyi célokhoz: a külkereskedelmi mérleg passzívumának mérséklésével, a beruházások hatékonyságának javításával, és mindezek hatásaként a költségvetési terhek csökkentésével. Mindhárom feladatkör szorosan összefügg a vállalati gazdálkodás színvonalával, eredményességével, szervezettségével, A külkereskedelmi mérleget javíthatja például a szervezett anyaggazdálkodás — ‘-cilát a felesleges anyagimport megszüntetése —; a vállalati körbe tartozó beruházások tervszerű megvalósítása is nagymértékben szervezési probléma; a költségvetés terheit pedig sorrendben mindenekelőtt a veszteségtérítő támogatások mérséklése, következésképp: a hatékonyabb vállalati gazdálkodás enyhítheti, Mindez összegezve azt jelenti, hogy a népgazdaság idei feladatainak megvalósítása — a központi szabályozás pontosabbá tétele mellett — döntő mértékben a vállalati tartalékok hasznosításától, a helyi lehetőségek feltárásától függ. Népújság 3 1972. március 2.