Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-27 / 49. szám
t f ? 4 FIATALOK A múlt héten sajtóértekezletet tartott dr. Szénás! Géza legfőbb ügyész és elmondotta, hogy a fiatalkorúak „részesedése” az östszbűnözésben 1971- ben 14 százalékkal emelkedett. Az ehhez a korcsoporthoz tartozók követték el a betöréses lopásoknak mintegy 40 százalékéit Megdöbbentő számok. Sokan és sokféleképpen mondtak már véleményt a máj magyar itf júságról. Vannak egyértelműen elítélő nyilatkozatok, die az emberek .többsége elismeri, hogy fiataljaink zöme szorgalmasan dolgozik, tanul — egyszóval becsülettel megánjá a helyét. Azonban a- negatív jelenségek felett sem- hunyhatunk szemet, ha nem akarunk elszakadni a valóságtól. A bűnesefekmányt 'elkövetők jetentős része — hivatalos kifejezéssel élve — „alkoholos befolyásoltság állapotában.” követi el tettét. Vonatkozik ez a fiatalkorúakra is. Felvetődik a kérdés, hogy a 18 éven aluliak hol jutnak alkoholhoz. Többnyire a vendéglátóipari egységekben. Vannak ugyan kiváltó rendetetefiinfc, amelyek tiltják, hogy fiatalokat szeszes itallal kiszolgáljanak, vagy hogy 18 éven aluliak este 8 óra utáin ilyen helyiségekben tartózkodjanak, azonban ezeket a rendelkezéseket, vagy betartják, vagy nem. A tulaj furcsa kérése Öten ülünk a rendőrségi Volgában: dr. Sz-ücs László főhadnagy, a Szekszárdi Városi és Járass Kapitányság ifjúságvédelmi előaidója, egy rendőr őrmester, egy karhatalmista, a gépkocsivezető és az újságíró. Nyolc óra már jócskán elmúlt. A kocsi első útja Öcsénybe vezet. A büfé előtt állunk meg. Telt ház van. Szinte kizárólag fiatalok ülnek a sörösüvegekkel megraikott asztaloknál — Mindenki maradjon a helyén, és készítse elő a személyi igazolványát — mondja az őrmester. A söntéspult mögül riadt szemmel méz ránk a tulajdonos. Azért ©gy kis mosolyt erőltet az arcára ég bizalmasan odasúgja: — Tudja, arra szeretném kérni magukat, hogy gyakrabban tartsanak itt ellenőrzést. Meg keli hagyni, ebben a szituációban kicsit furcsán hangzik a kérés. Míg előkerülnek a személyi igazolványok, szünetel a kiszottglálás és így jut egy kis idő a tulajjal folytatott beszélgetésre is. — Miért szolgálta ki szeszes ítaliaá a fiatalkorú vendégeket? — Jaffát isiznak azok, alig Van előttük sörösüveg. — Én úgy nézem, hogy inkább jaffát óikig l-ehot Látni, hisz minden asztalon ot,t a sör. Az a piros kardigámos kislány sincs még 18 éves, mégis sört ivott, mikor bejöttünk. — Ö, kénem, öreg kislány az már, hiszen olyan nagy fiúkkal szokott járná. Nem tudom mit szólna erre az „öreg kislány”, ment alig 17 éves. A vele szemközt ülő fiatalember gyűrött személyi igazolványából kiderül, hogy Dunaújvárosból ruccant le a hét végén. — Hol alszik? — A havemmékmál — veti oda foghegyrőL Jó néhány vendég adatai bekerülnek az őrmester jegyzetblokkjába, mert éppen otthon felejtették a személyi igazolványukat. ök, és a 16 éven aluliak elindulnak hazafelé. Valószínűleg a tulajdonos szímára is emlékezetes lesz ez az este, mivel szabálysértésért — fiatalokat szeszes itallal szolgáit ki, illetve 16 éven aluliak voltak a büfében — feljelentik. A fiatalember megúszta A gépkocsi következő állomása a diecsd Sárköz kisvendéglő. Az üzletvezető, mikor arra kérik, hogy kapcsolja ki a zenegépet, enyhén- szólva emelt hangon- követeli a fő- hadnatgy.tól, hogy mutassa az igazolványát Úgy látszik ismerj a jogait. Mint később kiderül, a kötél ességeit annál kevésbé. — Miután én bemutatkoztam, ön is szíveskedjék igazolni magét — mondja dr. Szűcs László. Ez már nem megy olyan simán, miért előbb haza k-ell szaladni a személyi igazolványért. Az egyik sairokaisztalnál rövid ital mellett fiatal pár üldögél. A kislány mindössze 16 éves. Lehet, hogy nincs tisztában a saját életkorával, mert két perccél korábban még 17 évesnek mondta magát. Így aztán nemcsak az ő, hanem az üzletvezető adatait is feljegyzik, mert kiszolgálta a mokkalifcőrt. A fiatalember örülhet, hogy megúszta feljelentés nélküli, ugyanis nemcsak azt lehet megbüntetni, aki kiszolgálja, hanem azt is, aíki fiatalkorúnak megrendeli a szeszes italt. Mit szólna az osztályfőnök ? Decsről Szekszárd felé tartunk. Az előhegyi presszóból hangos zene szűrődik ki. Bernt a gyenge hangulatvilágítás után kissé szokatlan a felkapcsolt lámpák fénye — különösen azoknak, akik már órák óta itt üldögélnek a félhomályban. Megkezdődik.az igazoltatás. Egy szakállas fiatalember látszólagos nyugalommal húzza elő farzsebéből több darabból álló személyi igazolványát. A Pécsi Műszála Főiskola hallgatója és baráti látogatásra ruccant, le Szeloszárd- ra. — Bevonjuk az igazolványát, mert használhatatlan állapotban van, — mondja az igazoltató rendőr. Azonban a fiatalembert nem akármilyen fából faragták, meg a haverok előtt sem akar gyávának láitsizani és követeli, hogy adjanak róla igazolást. Ezt nem kapja meg, de közük vele, ha mindenáron ragaszkodik a hivatalos formákhoz, akkor előállítják a kapitányságra. Végül is megállapodás születik, mely szerint a személyi igazolványt néhány napon belül kicseréli a tulajdonosa. K. J. a műszaki szakközép- iskola tanulója éppen a társaságában lévő kislányt, N. A. másodikos gimnazistát szórakoztatja, mikor mellé telepszünk. — Mit szólna az osztályfőnöke, ha tudná, hogy este 11 tórakor még itt vannak a presz- setóban? — Semmit! — hangjaik a tömör válasz. Kiderül még az is, hogy azért nem jár a művelődési ház ifjúsági klubjába, mert nincs rászorulva az „olyan”zenére, különben is van otthon magnója, inkább azt hallgatja. A seriff A szomszéd asztalinál ülő fiatalember farmerdzsekijén fémből készült seriff csillag fityeg. Készségesen válaszol a kérdésekre, hiszen ő legálisan van itt. Elmúlott 19 éves, a gimnáziumot otthagyta, vagy két héttel ezelőtt, tehát „nincs semmi zűr”. — Miért viseli ezt a jelvényt? — Kérdezze meg a haveromat, 5 majd megmondja. No, hogy is hívnak engem? — fordul egy másik fiúhoz. '— Seriffnek — hangzik a felvilágosítás. — Minek köszönheti ezt a kitüntető címet? — Annak, hogy mindig farmer szerkóban járok. (A gyengébbek kedvéért: szerkó azt jelenti, hogy szerelés, ruházat.) A »visszaeső" Miután elbúcsúzunk a kedélyes •társaságtól, a Kadarka utcai borozóba megyünk. Alig nyitunk be, egy három főből álló társaság az ajtó felé indul. Kettő közülük a főhadnagynak már régi ismerőse. A harmadik fiú szemmel láthatóan megszeppen, mikor fel kell mutatnia a személyi igazolványát. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen még szakmunkástanuló. Fogadkozik, AZ ÉJSZAKÁBAN hogy most rögtön hazamegy. Kölcsönösen jó éjszakát kivártunk egymásnak, de mit hoz a véletlen: félórával később a Kispipa vendéglőben találkozunk vele. Éjfél körül jár az idő, amikor a Garay téren két fiatalember kerül az útunkba. — Hol ■voltak ilyen későn? — Házibulin. — Nem is házibulin. Két lányhoz járunk, most ünnepeltük a születésnapjukat. Mindketten a szakmunkásképző intézet tanulói. Az Állami Építőipari Vállalat diákszállójában Iáiknak. — Éjfél után is bemahetnek a szállóba? — Persze, csak éppen a portás felírja a nevünket. Közben a taxiállomásra megérkezik az egyik kocsi. A fiúk beszállnak, és jó hangosan, hogy mi js halljuk, odaszói- rtak a sof őrnek : — A diák. szállóhoz! A 'taxi nekilódul, mi pedig felhúzzuk a karóráinkat és bemegyünk a Garay presszóba egy kávéra. Soká lesz még két óra, amikor lejár a szolgálat és elkészül a jelentés az éjszaka szerzett .tapasztalaitokról. Sjnos bőven van hozzá anyag. Nemcsak aiz újságíró, de az őrmester jegyaetbliokkja is jócskán megtelt.-- m-< • Ê 'Mogy Agi ha boldog Legyen*** — Épp a boltban vásároltam, amikor megláttam Ágikát. Tanácstalanul álldogált ... Odamentem mellé, megsimogattam fejét és a nevét kérdeztem. Nagyon nehezen mondta meg. Vettem neki cukrot. Amikor hazafelé mentem, Ágika a kapujukban állt és integetett. Közel la_ kunk egymáshoz. Majdnem szomszédok vagyunk ...Sa gyakori találkozások, úgy érzem, valamilyen cinkosságot váltottak ki közöttünk. Megszerettem a kislányt. Egyszer a kolléganőmnek is bemutattam. Amikor itthon volt Ágika, gyakran jött az ÁFÉSZ felé, s beintegetett az ablakon — mondja Csáklyás Lajosné, a paksi ÁFÉSZ Egyetértés brigádjának tagja. — Közben Agika visszautazott Kaposvárra, a siketek általános iskolájába. Azóta is sokszor gondolunk rá, s nem volt olyan nap, hogy ne emlegettük volna — szól a brigád egy másik tagja. Tőle Resch József né, a brigádvezető veszi át a szót: — Éreztük, hogy a kilencéves Ágika mennyire igényli a szeretetet, B milyen boldog néhány kedves szótól. Megbeszélte a brigád, hogy tartóssá tesszük Ágika boldogságát. Irtunk a kaposvári iskola ég nevelőotthon igazgatójának, hogy mi ismerjük a csalód nehéz helyzetét, no és meg is szerettük a kislányt. — Odalép egyik íróasztalhoz, s a fiókból egy csomagot vesz elő. Benne egy középkék műszálas melegítő és apró fehérneműk. — Holnap adjuk postára. Kár, hogy nem láthatjuk Ágit, amikor átveszi a csomagot. ;. A kaposvári intézetben a dunántúli hallásfogyatékos gyermekek tanulnak. Tizenhat éves korukra elsajátíthatják azokat az ismereket, melyek segítik a beilleszkedésüket a közösiségi életbe, s a társadalomnak teljes értékű tagjai lesznek. Hogy mindez valóra válhasson, az iskolának és a gyerekeknek sok-sok segítségre és támogatásra van szükségük. Hogy mit jelent ezeknek a gyerekeknek a szocialista brigádok támogatása? Idézzünk néhány mondatot az iskola igazgatójának szerkesztőségünkhöz írt leveléből: „A tisztelet és az elismerés hangján tudunk szólni a nagyszerű emberi megnyilvánulásokról. Arról a senki által nem szervezett, a szocialista ember egyik jellemző vonásából, a kollektivizmusból származó állásfoglalásról. melynek egyik precedense a paksi Egyetértés szocialista brigád felajánlása... Agi — másik két testvérével együtt — intézetünk tanulója. Nagyon szorgalmas kislány, aki minden bizonnyal többé fog válni a mj munkánkhoz kötődő szocialista brigád szeretetteljes gondoskodásával. , — Március 5-én a brigád négy tagja megy Kaposvárra. A szövetkezet ad gépkocsit. Most még azt kell eldöntenünk, hogy ki legyen az a négy? Hiszen mindannyian szívesen mennénk. — Anna is gondoütunk, hogy a nyári szünetben minden brigádtag hazaviszi néhány napra Ágikát. Meg elvisszülc magunkkal nyaliani. Tanév közben pedig meglátogatjuk, ajándékokat veszünk neki. A mostani látogatásnál majd megtudjuk, hogy mije hiányzik, mj kellene neki? — A pántot úgy adják össze? — Netm. A brigádnak mindig van pénze. Ugyanis néhány évvel ezelőtt könyvbizományosságot vállaltunk. A jutalékból vásárolunk a kislánynak. Azt hiszem, hogy ennél hasznosabb dologra nem is költhetnánk... Egyébként tavaly 9600 faránt volt a jutalékunk. Az 1965-ben aíafculfe és többszörös szocialista brigád nem véletlenül vette fed az Egyetértés nevet. A brigád tagjai mindannyian az ÁFÉSZ számviteli osztályán doiLgaznak. Már megalakulásukat megelőző éviekben is jó kollektíva volt. Akkor is szinte brigádként dolgoztak. Hivatalos megalakulásuk szinte nem is jelentett nagy változást, csupán annyit, hogy a brigádmaagafliom hármas jelszavát sokkal tudatosabban valósítják meg. — Szerintünk a brigádmozgalom akkor is, sőt csak akkor válik igazán eredményessé, ha a tagok szándéka mondjuk nem a világmegváltás. — mondják. — Kis, jébeníéktetannek látszó felajánlások — melyeket az élet és az egymás iránit! tisztelet, szeretet követel — ez a brigádmoegatom életetője. És a paksi ÁFÉSZ Egyetértés szocialista brigádja valóban ezek szerint éL Beteg, vagy kisgyermekes munkatársuknak segítenek a házimunkában, egymás gyerekeit elhozzák a bölcsődéből, az óvodábóL Gyakran szerveznek közös programot, kiróndufllásidkait, rendszeresen járnak a könyvtárba, különböző ismeretterjesztő előadásokra, amiket azután meg is vitatnak. Számos versenyt szerveznek, brigádon belül és az ÁFÉSZ többi brigádja között. Patronálják az ÁFÉSZ Áruház nálunk talán tapasztalatlanabb Felszabadulás brigádját. Ezenkívül nagyon sok társadalmi munkát is végeznek. — Most pedig a legfontosabb, amit szeretnénk valahogy megoldani, hogy miként lehetne tovább finomítáini a briigádmoegalom írott és íratlan szabályain — mondja a brigádíveeető. — En még hoEzátetmnóm azt is, amiről az eümúltt napokban, hetekben olyan sokat beszéltünk — szól közbe egyik brigádtaig. — Szeretnénk. ha tényleg segítenénk Ágifcát, hogy a társadalom hasznos dolgozójává és boldog felnőtté váljon. • .... V*HORVÁTH MÄRIA.
