Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-27 / 49. szám

t f ? 4 FIATALOK A múlt héten sajtóértekezle­tet tartott dr. Szénás! Géza legfőbb ügyész és elmondotta, hogy a fiatalkorúak „részese­dése” az östszbűnözésben 1971- ben 14 százalékkal emelkedett. Az ehhez a korcsoporthoz tar­tozók követték el a betöréses lopásoknak mintegy 40 száza­lékéit Megdöbbentő számok. Sokan és sokféleképpen mondtak már véleményt a máj magyar itf júságról. Vannak egyértelműen elítélő nyilatko­zatok, die az emberek .többsé­ge elismeri, hogy fiataljaink zöme szorgalmasan dolgozik, tanul — egyszóval becsülettel megánjá a helyét. Azonban a- negatív jelenségek felett sem- hunyhatunk szemet, ha nem akarunk elszakadni a valóság­tól. A bűnesefekmányt 'elkövetők jetentős része — hivatalos ki­fejezéssel élve — „alkoholos befolyásoltság állapotában.” kö­veti el tettét. Vonatkozik ez a fiatalkorúakra is. Felvetődik a kérdés, hogy a 18 éven alu­liak hol jutnak alkoholhoz. Többnyire a vendéglátóipari egységekben. Vannak ugyan kiváltó rendetetefiinfc, amelyek tiltják, hogy fiatalokat szeszes itallal kiszolgáljanak, vagy hogy 18 éven aluliak este 8 óra utáin ilyen helyiségekben tartózkodjanak, azonban eze­ket a rendelkezéseket, vagy betartják, vagy nem. A tulaj furcsa kérése Öten ülünk a rendőrségi Volgában: dr. Sz-ücs László főhadnagy, a Szekszárdi Városi és Járass Kapitányság ifjúság­védelmi előaidója, egy rendőr őrmester, egy karhatalmista, a gépkocsivezető és az újságíró. Nyolc óra már jócskán elmúlt. A kocsi első útja Öcsénybe ve­zet. A büfé előtt állunk meg. Telt ház van. Szinte kizárólag fiatalok ülnek a sörösüvegek­kel megraikott asztaloknál — Mindenki maradjon a he­lyén, és készítse elő a szemé­lyi igazolványát — mondja az őrmester. A söntéspult mögül riadt szemmel méz ránk a tulajdo­nos. Azért ©gy kis mosolyt erőltet az arcára ég bizalma­san odasúgja: — Tudja, arra szeretném kérni magukat, hogy gyakrabban tartsanak itt ellen­őrzést. Meg keli hagyni, ebben a szi­tuációban kicsit furcsán hang­zik a kérés. Míg előkerülnek a személyi igazolványok, szü­netel a kiszottglálás és így jut egy kis idő a tulajjal folyta­tott beszélgetésre is. — Miért szolgálta ki szeszes ítaliaá a fiatalkorú vendége­ket? — Jaffát isiznak azok, alig Van előttük sörösüveg. — Én úgy nézem, hogy in­kább jaffát óikig l-ehot Látni, hisz minden asztalon ot,t a sör. Az a piros kardigámos kislány sincs még 18 éves, mégis sört ivott, mikor bejöttünk. — Ö, kénem, öreg kislány az már, hiszen olyan nagy fiúkkal szokott járná. Nem tudom mit szólna erre az „öreg kislány”, ment alig 17 éves. A vele szemközt ülő fiatalember gyűrött személyi igazolványából kiderül, hogy Dunaújvárosból ruccant le a hét végén. — Hol alszik? — A havemmékmál — veti oda foghegyrőL Jó néhány vendég adatai be­kerülnek az őrmester jegyzet­blokkjába, mert éppen otthon felejtették a személyi igazol­ványukat. ök, és a 16 éven aluliak elindulnak hazafelé. Valószínűleg a tulajdonos szí­mára is emlékezetes lesz ez az este, mivel szabálysértésért — fiatalokat szeszes itallal szol­gáit ki, illetve 16 éven aluliak voltak a büfében — feljelen­tik. A fiatalember megúszta A gépkocsi következő állo­mása a diecsd Sárköz kisven­déglő. Az üzletvezető, mikor arra kérik, hogy kapcsolja ki a zenegépet, enyhén- szólva emelt hangon- követeli a fő- hadnatgy.tól, hogy mutassa az igazolványát Úgy látszik is­merj a jogait. Mint később kiderül, a kötél ességeit annál kevésbé. — Miután én bemutatkoz­tam, ön is szíveskedjék igazol­ni magét — mondja dr. Szűcs László. Ez már nem megy olyan simán, miért előbb haza k-ell szaladni a személyi iga­zolványért. Az egyik sairokaisztalnál rö­vid ital mellett fiatal pár ül­dögél. A kislány mindössze 16 éves. Lehet, hogy nincs tisztában a saját életkorával, mert két perccél korábban még 17 évesnek mondta magát. Így aztán nemcsak az ő, ha­nem az üzletvezető adatait is feljegyzik, mert kiszolgálta a mokkalifcőrt. A fiatalember örülhet, hogy megúszta felje­lentés nélküli, ugyanis nem­csak azt lehet megbüntetni, aki kiszolgálja, hanem azt is, aíki fiatalkorúnak megrendeli a szeszes italt. Mit szólna az osztályfőnök ? Decsről Szekszárd felé tar­tunk. Az előhegyi presszóból hangos zene szűrődik ki. Bernt a gyenge hangulatvilágítás után kissé szokatlan a felkap­csolt lámpák fénye — különö­sen azoknak, akik már órák óta itt üldögélnek a félho­mályban. Megkezdődik.az iga­zoltatás. Egy szakállas fiatal­ember látszólagos nyugalom­mal húzza elő farzsebéből több darabból álló személyi igazol­ványát. A Pécsi Műszála Főis­kola hallgatója és baráti láto­gatásra ruccant, le Szeloszárd- ra. — Bevonjuk az igazolványát, mert használhatatlan állapot­ban van, — mondja az igazol­tató rendőr. Azonban a fiatal­embert nem akármilyen fából faragták, meg a haverok előtt sem akar gyávának láitsizani és követeli, hogy adjanak róla igazolást. Ezt nem kapja meg, de közük vele, ha mindenáron ragaszkodik a hivatalos for­mákhoz, akkor előállítják a kapitányságra. Végül is meg­állapodás születik, mely sze­rint a személyi igazolványt néhány napon belül kicseré­li a tulajdonosa. K. J. a műszaki szakközép- iskola tanulója éppen a társa­ságában lévő kislányt, N. A. másodikos gimnazistát szóra­koztatja, mikor mellé telep­szünk. — Mit szólna az osztályfő­nöke, ha tudná, hogy este 11 tórakor még itt vannak a presz- setóban? — Semmit! — hangjaik a tömör válasz. Kiderül még az is, hogy azért nem jár a mű­velődési ház ifjúsági klubjá­ba, mert nincs rászorulva az „olyan”zenére, különben is van otthon magnója, inkább azt hallgatja. A seriff A szomszéd asztalinál ülő fiatalember farmerdzsekijén fémből készült seriff csillag fi­tyeg. Készségesen válaszol a kérdésekre, hiszen ő legálisan van itt. Elmúlott 19 éves, a gimnáziumot otthagyta, vagy két héttel ezelőtt, tehát „nincs semmi zűr”. — Miért viseli ezt a jel­vényt? — Kérdezze meg a havero­mat, 5 majd megmondja. No, hogy is hívnak engem? — for­dul egy másik fiúhoz. '— Seriffnek — hangzik a felvilágosítás. — Minek köszönheti ezt a kitüntető címet? — Annak, hogy mindig far­mer szerkóban járok. (A gyen­gébbek kedvéért: szerkó azt jelenti, hogy szerelés, ruházat.) A »visszaeső" Miután elbúcsúzunk a kedé­lyes •társaságtól, a Kadarka utcai borozóba megyünk. Alig nyitunk be, egy három főből álló társaság az ajtó felé in­dul. Kettő közülük a főhad­nagynak már régi ismerőse. A harmadik fiú szemmel látha­tóan megszeppen, mikor fel kell mutatnia a személyi iga­zolványát. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen még szak­munkástanuló. Fogadkozik, AZ ÉJSZAKÁBAN hogy most rögtön hazamegy. Kölcsönösen jó éjszakát kivá­rtunk egymásnak, de mit hoz a véletlen: félórával később a Kispipa vendéglőben találko­zunk vele. Éjfél körül jár az idő, ami­kor a Garay téren két fiatal­ember kerül az útunkba. — Hol ■voltak ilyen későn? — Házibulin. — Nem is házibulin. Két lányhoz járunk, most ünnepel­tük a születésnapjukat. Mindketten a szakmunkás­képző intézet tanulói. Az Ál­lami Építőipari Vállalat diák­szállójában Iáiknak. — Éjfél után is bemahetnek a szállóba? — Persze, csak éppen a portás felírja a nevünket. Közben a taxiállomásra meg­érkezik az egyik kocsi. A fiúk beszállnak, és jó hangosan, hogy mi js halljuk, odaszói- rtak a sof őrnek : — A diák. szállóhoz! A 'taxi nekilódul, mi pedig felhúzzuk a karóráinkat és bemegyünk a Garay presszóba egy kávéra. Soká lesz még két óra, amikor lejár a szolgálat és elkészül a jelentés az éjsza­ka szerzett .tapasztalaitokról. Sjnos bőven van hozzá anyag. Nemcsak aiz újságíró, de az őr­mester jegyaetbliokkja is jócs­kán megtelt.-- m-< • Ê 'Mogy Agi ha boldog Legyen*** — Épp a boltban vásároltam, amikor megláttam Ágikát. Tanácstalanul álldo­gált ... Odamentem mellé, megsimogat­tam fejét és a nevét kérdeztem. Nagyon nehezen mondta meg. Vettem neki cuk­rot. Amikor hazafelé mentem, Ágika a kapujukban állt és integetett. Közel la_ kunk egymáshoz. Majdnem szomszédok vagyunk ...Sa gyakori találkozások, úgy érzem, valamilyen cinkosságot vál­tottak ki közöttünk. Megszerettem a kis­lányt. Egyszer a kolléganőmnek is be­mutattam. Amikor itthon volt Ágika, gyakran jött az ÁFÉSZ felé, s beinte­getett az ablakon — mondja Csáklyás Lajosné, a paksi ÁFÉSZ Egyetértés bri­gádjának tagja. — Közben Agika visszautazott Kapos­várra, a siketek általános iskolájába. Azóta is sokszor gondolunk rá, s nem volt olyan nap, hogy ne emlegettük volna — szól a brigád egy másik tagja. Tőle Resch József né, a brigádvezető ve­szi át a szót: — Éreztük, hogy a kilencéves Ágika mennyire igényli a szeretetet, B milyen boldog néhány kedves szótól. Megbe­szélte a brigád, hogy tartóssá tesszük Ágika boldogságát. Irtunk a kaposvári iskola ég nevelőotthon igazgató­jának, hogy mi ismerjük a csalód ne­héz helyzetét, no és meg is szerettük a kislányt. — Odalép egyik íróasztalhoz, s a fiókból egy csomagot vesz elő. Ben­ne egy középkék műszálas melegítő és apró fehérneműk. — Holnap adjuk pos­tára. Kár, hogy nem láthatjuk Ágit, amikor átveszi a csomagot. ;. A kaposvári intézetben a dunántúli hallásfogyatékos gyermekek tanulnak. Tizenhat éves korukra elsajátíthatják azokat az ismereket, melyek segítik a beilleszkedésüket a közösiségi életbe, s a társadalomnak teljes értékű tagjai lesznek. Hogy mindez valóra válhasson, az iskolának és a gyerekeknek sok-sok segítségre és támogatásra van szüksé­gük. Hogy mit jelent ezeknek a gyere­keknek a szocialista brigádok támoga­tása? Idézzünk néhány mondatot az iskola igazgatójának szerkesztőségünk­höz írt leveléből: „A tisztelet és az elismerés hangján tu­dunk szólni a nagyszerű emberi meg­nyilvánulásokról. Arról a senki által nem szervezett, a szocialista ember egyik jellemző vonásából, a kollektiviz­musból származó állásfoglalásról. mely­nek egyik precedense a paksi Egyet­értés szocialista brigád felajánlása... Agi — másik két testvérével együtt — intézetünk tanulója. Nagyon szorgal­mas kislány, aki minden bizonnyal töb­bé fog válni a mj munkánkhoz kötődő szocialista brigád szeretetteljes gondos­kodásával. , — Március 5-én a brigád négy tag­ja megy Kaposvárra. A szövetkezet ad gépkocsit. Most még azt kell eldönte­nünk, hogy ki legyen az a négy? Hi­szen mindannyian szívesen mennénk. — Anna is gondoütunk, hogy a nyári szünetben minden brigádtag hazaviszi néhány napra Ágikát. Meg elvisszülc magunkkal nyaliani. Tanév közben pe­dig meglátogatjuk, ajándékokat veszünk neki. A mostani látogatásnál majd megtudjuk, hogy mije hiányzik, mj kel­lene neki? — A pántot úgy adják össze? — Netm. A brigádnak mindig van pénze. Ugyanis néhány évvel ezelőtt könyvbizományosságot vállaltunk. A jutalékból vásárolunk a kislánynak. Azt hiszem, hogy ennél hasznosabb dolog­ra nem is költhetnánk... Egyébként tavaly 9600 faránt volt a jutalékunk. Az 1965-ben aíafculfe és többszörös szocialista brigád nem véletlenül vette fed az Egyetértés nevet. A brigád tagjai mindannyian az ÁFÉSZ számviteli osz­tályán doiLgaznak. Már megalakulásukat megelőző éviekben is jó kollektíva volt. Akkor is szinte brigádként dolgoztak. Hivatalos megalakulásuk szinte nem is jelentett nagy változást, csupán annyit, hogy a brigádmaagafliom hármas jel­szavát sokkal tudatosabban valósítják meg. — Szerintünk a brigádmozgalom ak­kor is, sőt csak akkor válik igazán eredményessé, ha a tagok szándéka mondjuk nem a világmegváltás. — mondják. — Kis, jébeníéktetannek lát­szó felajánlások — melyeket az élet és az egymás iránit! tisztelet, szeretet kö­vetel — ez a brigádmoegatom életetője. És a paksi ÁFÉSZ Egyetértés szocia­lista brigádja valóban ezek szerint éL Beteg, vagy kisgyermekes munkatársuk­nak segítenek a házimunkában, egymás gyerekeit elhozzák a bölcsődéből, az óvodábóL Gyakran szerveznek közös programot, kiróndufllásidkait, rendszere­sen járnak a könyvtárba, különböző is­meretterjesztő előadásokra, amiket az­után meg is vitatnak. Számos versenyt szerveznek, brigádon belül és az ÁFÉSZ többi brigádja között. Patronálják az ÁFÉSZ Áruház nálunk talán tapaszta­latlanabb Felszabadulás brigádját. Ezenkívül nagyon sok társadalmi mun­kát is végeznek. — Most pedig a legfontosabb, amit szeretnénk valahogy megoldani, hogy miként lehetne tovább finomítáini a briigádmoegalom írott és íratlan szabá­lyain — mondja a brigádíveeető. — En még hoEzátetmnóm azt is, ami­ről az eümúltt napokban, hetekben olyan sokat beszéltünk — szól közbe egyik brigádtaig. — Szeretnénk. ha tényleg segítenénk Ágifcát, hogy a tár­sadalom hasznos dolgozójává és boldog felnőtté váljon. • .... V*HORVÁTH MÄRIA.

Next

/
Thumbnails
Contents