Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-27 / 49. szám
p0 Átmeneti állapotok Kiss Jánios és felesége — nyugdíjas padaigógws háziaspár — 1945-ben, nem sokfcal a háború utáin kierűlltieik Kalaznôra KissaéíkieflybőlL Kissœékelyt nagyon szerették, őket ;s a falu népe. Talán nem is válnak meg tőle, ha a körülmények nem úgy adódnak, ahogy adódtak. 1945-bem Kalacsnóra megérkeztek a székely telepesek, és az első gondjaik közé tartozott a gyermekeik iskoláztatásának ügye. Velük azonban nem érkezett tanító, az oktatásügy szervezete pedig szétzilált voit a háború „jóvoltából”, s ilyen körülmények között, amelyik falunak tanítóra volt szüksége, maga járhatott utána. Amint azt tették a kálazmóiak is. Küldöttséggel elgyalogoltak Kisszékelybe, s meghívták Kisséket Kalaznóra tanítani. Kissiek a küldöttség érkezéséből, s a szíves meghívásából joggal arra következtették, hogy ez a népcsoport is szívből óhajtja a műveltséget és igent mondtak. A kaSaznói székelyek, amikor költözésre került a sor, lovas kocsit küldtek Kissékért Kds- székelybe, mert hát akkoriban nem lehetett még teherautót bérefliná... — Hogy érezték magukat a2 öj környezetben? — Amikor megérkeztünk, a falu nagy mozgásban volt: az őslakosság egy részét kitelepítették, közben jöttek az újabb telepesek, és végül ők lettek túlnyomó többségben. Mi úgy gondoltuk, hogy akkor cselekszünk a legjobban, ha igyekszünk összenőni a falu újon. nan összieverbúválódott lakosságával, s elsősorban iskolai kereteik között, de azon kívül is, megpróbáljuk közös nevezőre hozni a sokféle embert, azaz megteremtem az egységet. Ez a fiatalok körében valamivel gyorsabban rnentt, az idősebbek körében azonban több idők vett igénybe. Lelkesített bennünket a faluért végzett munka, láthattuk nap mint nap az erőfeszftósetiok és mások erőfeszítésednek az eired- ményeiiit Végiül Is jól éreztük magunkat e faluban, hiszen ezért maradtunk itt ilyen hosz- szú jdőn keresztül, s vagyunk itt most a nyugdíjas éveinkben is. Vagyis gyökeret eresztettünk Kalazmőn. — Es a taLepesek, akikkel nagyjából egy időben kerültek ide, ugyancsak gyökeret vertek? — Részben, Az Idősebbek jobban, a fiatalok kevésbé. Az idősebbek közül sokan itt maradtak, de a fiatalok többsége bizony búcsút mondott és mond napjainkban is a falunak, és másutt keress meg a megélhetését. Sajnos, a falu lakossága az idefceonülésünk óta csaknem a felére csökkent, A felnövő fiatalok mellett egész családok is megjváilmak a falutól: körülbelül 15 évvel ezelőtt ment él az efl.?ő székely család, s azóta minden évben ket- tő-három-hégy. így aztán napjainkban is fogyunk és. öregszünk, mert a megmaradók zöme aiz idősebb korosztályhoz tartozik. — Uj lakóháziak épülnek-e a íaliubam? — Egyetlen egy épült a beás kitelepítések óta. Ziegler Jánasék építették. Egyébként ez a házaspár ■— felesége László Zsuzsanna — eddig az egyetlen úgynevezett vegyes család: a férj őslakos német, a feleség betelepült székely. Ez a ház a falu legmodernebb Lakóépülete. A falu lakosságának nagyobb része csak azzal törődik, hogy a meglévő épületeket rendibe hozza, lakályosabbá tegye. Akinek új házra volt igénye és lehetősége, az. nem itt, hanem valahol nagyobb helyen épített. Ez egyébként egy kicsit azt is bizonyítja, hogy a telepesek meggyö- keresedése tulajdonképpen csak. elkezdődött. Egy fél emberöltő nem elég ahhoz, hogy egy népcsoport valahol igazi gyökeret verjen. Annak ellenére, hogy a faluban mindenki részére a dalt volt a boldogulás lehetősége, mégis úgy érezte legtöbb telepes, hogy ez a falu csak, átmeneti „hazája”. Generációik 'ksdlenefc ahhoz, hoey a bizonytalankodó, átmeneti érzés ragaszkodássá váljon. Tudunk olyan őslakosokról. aki valami oknál fogva elköltözött a faluból, de nem tudott meglenni nélküle, és a lesközelebbi adandó alkalommal visszajött, visszaköltözött. Még az sem zavarta, hogy a falu szemlátomást sorvad. Ka laznón jelenleg az a helyzet hogy a különböző néprétegek közti viszályok elsimultak, a megélhetési viszonyok semmivel sem rosszabbak, mint sok más kisközségben — mellesleg, körülbelül hárommillió forint helyben a lakosság takarékbetétje —, de a betelepült lakosságnak csak részben sikerült meisiayökeresedni : a falu ma is erősen átmeneti állapotban van. Már nem lakunk haf- száaan sem Kállaimén, és több jel arra mufjat, hogy megpecsételődött a falu sorsa: gyors ütemben elsorvad. Kutatják Az iskola kezd elnéptelenedni. Valamikor alig tudták bezsúfolni a sok gyermeket, most egy osztályteremben elfér valamennyi. A felsőrtaigozatosokat már be- körzetesítertték Hőgyószre, és belátható időn belül hasonló intézkedés születik az alsátjagoaatosakna vonatkozóan is. A modem oktatás; feltételeket nem lehet biztosítani ott, ahol kicsi a gyermeklétsizám, márpedig az a törekvés, hogy az ilyen eldugott kisközségekUtcai beszélgetések Megálltam a falu központjában, a tanácsépület előtt. Az épület minden hivatali helyiségének ajtaja zárva. Ka- laznó nem önálló tanácsú község — Hőgyészhez tartozik —, és ebből következően itt ügy- félfogadás sincs mindennap. Ottjártamkor éppen nem volt. Megállítottam hát az utcán a legelső embert, akivel találkoztam és összeismerkedtünk. ' — László , Antal vagyak. Én îs a Székelyföldről jöttem, — Foglalkozása? — Téeszjáradékos. És a háztájiban dolgozom. — Hány gyermekük van? — Hat. — Felnőttek már, vagy még általános iskolás korúak? — Felnőttek. — Hány maradt közülük itthon a faluban? — Egyetlen egy. — A többi? — Egy külföldre került — Kanadába —, egy Dombóvárra, egy Pécsre, eev Szekszárd- ra és egy Bonyhádra. — A maguk esete kivételes, vagy más családoknál is hasonló a helvzet? — A legtöbb családból szétröppentek a gyerekek az ország minden részébe. Itt Kalaznón az a kivétel a fiatalok közül, aki itthon marad > — Talán nem jók a megélhetési viszonyok Kalaznón? — Jók, jók... De máshol még jobbak. Kiss Vilmossal is az utcán, pontosabban, a kapujában is-; merkedtünk össze. Jó idő lévén, kiállt egy kicsit nézelődni. — Őslakosok? — Nem. A Felvidékről települtünk ide. — Sokan jöttek e faluba a Felvidékről? — Nem. Csak tizenhét család. De közben csaknem teljesen elfogytunk: jelenleg már csak 3 család lakik itt a 17-: bőL — A többi? — Elköltöztek más vidékre. Jobbára arrafelé, ahonnan jöttünk. Mindenki igyekezett hazafelé... — Nem tudtak megszokni Kalaznón? Auti£>**U **»»***! «.» Miawia'A«*«* **■“ KALAZNO Áz első német telepesek Kolaznó a török idők előtt jelentős település volt, a török- dúlás következtében azonban teljesen elnéptelenedett, és utána újra kellett telepíteni. Az 1720- as években 22 német család települt Kalaznóra, többségük Felső-Hesszenből. Az első német telepesekről a következőket írja monográfiájában Schmidt János. 1. Nahrgang Miklós 1721. után a felsőhesszeni Rainród-ból (Ahlsfeld kér.) került Kalaznóra, s Innen 1724- ben kereszteket egy leányt. 1698-ban Renzensdorfban született. Felesége Rausch Margit.. 2. Decher (később Dőchert) János Márton ugyancsak Rainród-ból származott. Kalaznóról 1725-ben keresztelted Utódait „Hammerte Dächert" néven nevezi a nép szája. 3-4. Decher János Curt, mint az előbbi testvére szinten Rainród-ból került Kalaznóra. 1731-ben említi az anyakönyv egy keresztelés alkalmával. Decher János egy gyermeket keresztelted (tt utalás van egy következő Do- cherre is.) 5. Mint az említett 3 Decher testvérnek, Rainród-ból kellett Kalaznóra jönnie, Decher János Sebestyénnek is. A kalaznói Dechert-ek egyik ágát ma is „Hanbast-Dachert" név alatt emlegetik. 6—7. Decher János Bertalan és Decher János Henrik több mint valószínű, szintén Rainród-ból kerültek Ko- laznóra, ahol 1728-ban, Hl. 1729-ben kereszteltetnek. Hogy a Hesszenbői az 1721— .1724 között kivándoroltakat tartalmazó névjegyzék nem említi őket, az amellett bizonyít, hogy titokban vándoroltak ki. 8—11. Siebel (néha Siepl) János Bertalan ugyancsak Rainród-ból jött Kalaznóra 1721 után, s innen 1725-ben keresztelte? Varsádon. Vei« jött feéQ fia és testvére János. a múltat ben lakó gyermekek se jegyének háitrányban. Az alsó tagozatosok tanítónője, Farkas Józsefné és Gergely Ferenc KlSZ-títkár szorgalmasan kutatják a falu történetét. Ez a ténykedésük awnál js inkább dicséretes, mert a falunak nagy múltja van, jelene már kevésbé, jövője pedig alig, és épp itt áz Ideje, hogy legalább papíron rögzítsék a falu történetének a fontosabb adatait, hogy legalább az megmaradjon. — Megéltünk. És akik1 maradtunk, ma is megélünk. Dekát nem itt születtünk. Minden családnak megvolt a maga egyéni problémája, ami miatt búcsút mondott a falunak. — Hol dolgozik? — Téesztag vagyok. — Jövedelme? — Hát...- A jövedelemből sosem elég, de nincs okunk panaszra sem. — Hány gyermekük van? — Három. — Hány maradt meg közülük a faluban? — Egy. — Maguk maradnak, vagy ugyancsak elkészülőben vannak? — Maradunk1. Közeledek már a nyugdíjhoz, hova menjek? Biszak Antal friss kenyérrel a hóna alatt igyekszik hazafelé. Az idősebb generációhoz tartozik, megszólítom: — őslakos, telepes? , — Telepes vagyak Erdélyből jöttem. — Végleges lakóhelyének tekinti Kalaznót? — Nem én... Ha el tudnám adni a házamat, én is mennék... Dehát jelenleg hét ház is akad a faluban eladó, és nem veszik. — Hova akar menni? — El a falubóL. — Miért? — M!nek maradjak itt. Máshol más lenne, Lux Imre, az első német betelepülők egyik utóda, 12. Helfenbein János Illésnek is Rainé rád volt az előbbi hazája. 1726-bar* Kalaznón találjuk. Az 1728-as feljegyzések szerint Kalaznón „iskolamester”« Később Mekényesen szerepel egy „Elfenbein” mint tanító. Alighanerra ugyanaz a személy. 13. Schäfer Frigyest a régi híre» Kirtorf látta búcsúzni az őshazától. Feleségével, Ruppert Anna Máriávaí 1724- ben keresztelte! egy gyermeket Kalaznóról. 14. Mook János az Ahlsfeld kerületbeli Schwarz-ból költözött 1721—1723« között Kalaznóra. itt 1727-ben egy let anyát konfirmálják. A házat, amelyben lakott, ma is ismerjük. A benne lakó Dachert-családot ma i9 t.Schwarze-Mooke” néven nevezi a falu szája, anélkül, hogy tudná miérté A Mook-család kihalt. 15. Weicker János Konrád (ma Wickert) Lausel-ből került Kalaznóra 1721—1723 között. 1731-ben leánya keresztelt et Kalaznóról. 16. Bauermeister János Joszt Crairv* feld-ből vándorolt Kalaznóra. Schlech- tenwegen-ben született, de Crainfeld-be nősült. Felesége Wacker Katalin. 1725° ben Kalaznóról keresztelte!. 17. Habicht Jakab hazája Eschollbrücken (Darmstadt kerület) volt. 1725» ben kereszteltet KaiaznóróL Később Majosra költözött. 18. Krausz Péter Gross Rohrheim-bőif (Jägersburg kér.) vándorolt ki, 9 1725- bee mint kalaznói flliálista kereszteltet Varsádon. Rochrheimben született 1696. március 10-én;, 18. Lux János Henrik előz^ hazája Leusel volt. Kalaznóról 1727. október 17-én kereszteltet. 20. Ruppert Konrád Ober-Gieen-bőí (Ahlsfeld kér.) került Kalaznóra, 9 Innen 1725-ben kereszteltet Varsádon. 21. Schütt János Henriket Biliért.*^ hausen látta 1721. után kivándorolni, s mint kalaznói fi lia lista keresztelte« 1728-ban Varsádon. 22. Storck Konrád előbb! hazája Gross-Bieberau volt (Lichtenberg kér.)«, tó is született 1690. március 22-én. Az utódok nagy része vagy ki- holt, vagy kitelepítésre került a második világháború után. A Schöfer-családnak lakik még egy utóda Kalaznón, és a Luxcsaládnak. Ez utóbbit, Lux Imréé- ket fel is kerestem. Lux Imre bácsi 81 éves, de jóval kevesebbnek hittem, közel sem néz ki ennyinek. Korát meghazudtoló szorgalommal dolgozik állandóan a ház körül: közel ezer tojótyúkot tartanak, és azzal bizony akad bőven elfoglaltság. Meglett korú gyermeke a Hőgyészi Állami Gazdaságban dolgozik az irodában: naponta jár át Hő- gyészre. Felesége, vagyis az ifjú Luxné a háztartási és háztáji munkákat látja el apósával. Nekik két gyermekük van: az egyik a dombóvári gimnáziumban tanul, a másik az általános iskola hetedik osztályában Hőgyészen, ő is tovább kíván majd tanulni. A családnak az a terve, hogy ha módja lesz hozzá, Hőgyészen új házat épít és elköltözik Kalaznó.- ról. Mint mondják, a felnövő gyermekek miatt. BODA FERENC Népújság 6 1973. február 27,
