Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-01 / 26. szám

\ 1 t ’ \ * Nem a tanácson múlott Miért késett Áz igazság hangja Harminc éve jelent meg az illegális Szabad Nép az építők KlSZ-lakásakciója? 1942 februórjóbon adta ki a párt nagyon kezdetleges technika, val az illegális Szabad Nép első számát. Javában folyt a szovjet- ellenes háború, ami együttjárt a kommunisták és a demokratikus erők üldözésével. Ebben az ország katasztrófáját jelentő időszak­ban szólalt meg a párt hangja a Szabad Népen át, hogy utct mutasson és leleplezze a fasiszta demagógiát, megbélyegezze a gyilkosokat és felrázza a nemzet becsületes, hazafias erőit, mozgósítva őket a német militarizmus és magyar csatlósaik elleni harcra. A pártnak ekkor már évek óta nem volt Magyarországon elő­állított újságja. Hiányzott a szerkesztő gárda, a nyomdai és ter­jesztő apparátus is. Horthyék lapjai, a rádió és a filmek árasztot­ták el az országot a háborút dicsőítő hazugságaikkal. Kellett te­hát egy orgánum, amely megmondja az igazságot és cselekvésre buzdítja a nemzet egészséges erőit a haza megmentésére. Nem lehet eléggé méltatni azt a felvilágosító és mozgósító munkát, amelyet a titokban szerkesztett, nyomtatott és terjesztett Szabad Nép töltött be a szakadék szélére sodort Magyarország életében. A Szabad Nép bár nagyon kezdetleges eszközökkel készült, s technikailag nem versenyezhetett a korszerűen előállí­tott lapokkal, mégis üstökös fényével csillogott, amikor a haladó erők élére állva követelte, hogy vessenek véget a haszontalan vérfürdőnek. Fennen hirdette egyik számában: „Abba kell hagy­ni a háborút! Szakítani kell Magyarország elnyomóival! Ki kell lépni a háromhatalmi szövetségből. Ez a szövetség Magyarország életét, vérét és nemzeti becsületét veszi el". A párt illegális lapja felszólított mindenkit, hogy világnézetre való tekintet nélkül egyesítsék erőiket a különbéke megkötésére, a szabad, független, demokratikus Magyarország megteremtésé­re. Harcba szólított mindazok ellen, akik folytatni akarták a nem­zetvesztő háborút. A nemzet gyilkosai megrettentek ettől a hangtól és nagy appa­rátussal vetették magukat az illegális Szabad Nép nyomába. Az ötödik szám megjelenése után nyomára akadtak a szerkesztő, nyomdász- és terjesztő apparátusnak. A fasiszták karmai közé került Rózsa Ferenc elvtárs, a Szabad Nép első szerkesztője. Em­bertelenül meggyötörték, de nem tudták árulásra bírni. Kioltották életét. A többieket is börtönbe zárták, vagy internáló táborba küldték. Bár az osztályellenség egy időre megakadályozhatta a Szabad Nép rendszeres megjelenését, de az eszme, amely a párt lapjával behatolt a magyar társadalomba, nem maradt nyomtalanul. 1944 végén, az időközben újra megjelenő Szabad Nép meghirdeti a fegyveres harcot, s ezt írja vezércikkében: „A nemzeti ellenállás aktív, fegyveres, felszabadító harcát fokozni, ez ma a párt, a munkásosztály, s a magyar nép legfőbb feladata. Ezt követeli ma tőlünk a nemzet becsülete". S a lelkesítő felhívás sem volt pusz­tába kiáltott szó. Elvezetett a Gömbös-szobor felrobbantásához, a nyilas-házak elleni támadásokhoz, német gépkocsik elleni me­rényletekhez, s a városi színházbeli nyilasgyűlés szétzavarásához. A Szabad Nép hősi harcot vívott a fasizmus ellen a nemzet fennmaradásáért és boldogabb jövendőjéért. A harmincadik év­fordulón kegyelettel adózunk az illegális Szabad Nép szerkesztőig nyomdászai és terjesztői előtt. CB.J A Tolna megyei Népújság f. hó 26-i számában cikk jelent meg az építők KISZ lakásépítő akciójának eddigi előkészítései­ről és az akció jelenlegi hely­zetéről. A cikk tartalmának megis- mérésé után arra az elhatáro­zásra jutottunk, hogy szüksé­ges, illetve célszerű lenne a közvélemény, a város lakóinak teljes értékű tájékoztatása ér­dekében kiegészíteni az írást, hogy a sok embert érdeklő és foglalkoztató téma objek­tív és helyes megvilágításban kerüljön az olvasó elé, A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál 1970. év­ben egy rendkívül progresszív kezdeményezés indult meg fő­ként fiatal dolgozók részéről, amelyet a vállalat vezetése el­ismerésre méltó módon azon. nal felkarolt. Ez a kezdemé­nyezés a fiatal dolgozók lakás­problémájának önerőből való megoldását célozta vállalati, társadalmi segítséggel. A városi tanács vb vezetése igen nagy örömmel fogadta ezt a kezdeményezést, kész volt mindenben a rendelkezésre álló lehetőség figyelembevéte­lével, az akció sikerét előmoz­dítaná. Azonnal megbeszélésre Jöt- ■ tek össze az összes érdekeltek, akik a KISZ építési-akció irá­nyításával foglalkoztak. A vá­ros az építkezés helyéül több alkalmas területet kínált fel, amelyek vagy közművesítettek voltak már, vagy a tanács, je­lentős segítséggel járult volna hozzá azok közművesítéséhez. Az Állami. Építőipari. Válla­lat vezetése és a lakásépítés szervezői elsőként az általunk felkínált Bezerédj—Széchenyi utca sarkán félig leszanált te­rületet vették figyelembe. E területen a tanács vállalta volna a terület teljes további leszanálását, a még ott lévő lakók elhelyezését és az előze­tes szükséges tervezéseket- Azonnal intézkedtünk is 77 000 forint értékben programjavas­latot készíttettünk a tervezővel, .244 000 forint költséggel talaj­mechanikai vizsgálatot végez­tettünk. Mindezek ellenére a vállalat 1970. november 24-én a terü­letről lemondott azzal, hogy az építkezést sürgősen akarja kez­deni, de nem látja e helyen biztosítottnak a lakások fűtési lehetőségét, másrészt félő. hogy a város e pontján igényes vá­rosképi szempontok miatt a létesítendő kb. 100 lakásos épület homlokzata és általában egész külső megjelenése drágí­tó tényezőként fog jelentkezni és veszélyezteti a lakásépítés sikerét. Az ismételt tárgyaláson az illetékes vezetők új területet választottak, nevezetesen a vá­rosi tanács korábban elkészí­tett rendezési terve alapján a Kálvária-hegy oldalában a Munkácsy utca feletti területen Véltek megvalósíthatónak az építkezést. A KISZ-akció igé­nyének megfelelően módosí­tottuk a beépítés tervét, me­lyet a tervező vállalat 1971. szep­Népújság 3 1972. február 1. tember hónapban szállított le kb. 60 000 forint tervköltség mellett, melyet a városi ta­nács kifizetett. Itt poligonos technológiával tervezték meg­építeni a lakásokat, néhány hónap után azonban olyan köz­lést kaptunk, hogy a gazdasá­gossági számítások elvégzése után kiderült, a poligonos tech. ' nológia, darupálya, darumoz- giatás és egyebek miatt a hegy­oldal beépítése’ számunkra nem gazdaságos, ezért e területen való építkezéstől elálltak Az akció vezetőinek kérésére új tárgyaláson új terület beépíté­sében állapodtunk meg. Az il­letékesek kérésére harmadik telepítési helynek a Déli kert­város peremén a Kövendi S. utca melletti terület került ki­jelölésre ,1971. május 3-án. Megállapodásunk lényege a terület kijelölése mellett a kö­vetkező volt: A tanács > megrendelj a be­építési, kisajátítási és közmű­terveket. Az igényelt területet a kisajátítási árnak megfelelő telekár mellett az építőknek átadja. Lakásonként 20 000 forint költséggel hozzájárul a laká­sok közművesítéséhez, a tömb­fűtőműre való rákötésért térí­tést nem kér, de anyagiak hiá­nyában már nem tudja vállal­ni a tömbfűtőműtől vezető fű- tővezetéik kiépítését A városi tanács ismét sietve intézkedett. A megállapodás­ban. szereplő terveket megren­delte, à tervező Vállalat azokat gyorsított ütemben leszállítót* ;■ I.. ■’ • : ________________— T akaros, formás a ház. Az udvart egy kerítés osztja ket­té, első felében, az utca felől virágágyások nyújtóznak, míg hátul mindenféle alkalmatos­ságok sorakoznak. A kapunyitás hangjára egy férfi néz ki a ház végéből. — Molnár Bélát keresem. A férfi előlép, csizmás lábát szorosan egymás mellé zárja, tiszteleg, s mosolyog hozzá. — Én vagyok. — mondja. így ismertein meg Molnár Bélát Nagydorogon. — Mi járatban van? — kér­di. — Beszélgetni szeretnék. — Már kivel? — Molnár - Bélával, a ta­nácstaggal. — No, akkor gyerünk befe­lé. Ezt nem tudjuk csak így álldogálva elintézni. Megyünk végig az udvaron. — Fát vágok éppen. Most jöttem meg, kint voltam a kerületemben, —- szól vissza. A konyha ablaka párás, ap­ró vízcsíkok kanyarognak az üveglapokon. Molnárné a konyha melletti helyiségben mos. — Ne féljen, nem zavarj :— nyugtat Molnár Béla r— jön­nek hozzánk alkalmatlanabb időben is. De ez nem baj, meg­szoktuk már. a .tanácstagság­gal velejár. Búg a mosógép. Molnár Bé­la letelepszik az asztal mel­lé. — Hát csak tessék, kérdez­zen. — Mióta, él Nagydorogon? — 1963 novemberében nyug­díjba kerültem. Akkor jöt­tünk végleg ide. — Hol dolgozott? — Huszonnyolc évig katona voltam, tiszthelyettes. Hosszú lenne mindet elsorolni, ahol szolgáltam. A féleségem nagy- dorogi, én meg 1944-ben. itt ta, melyért a városi tanács 260 000 forintot fizetett ki. Idő­közben az építési akció veze­tése is bizonyára elemezte és egyeztette a tervezőkkel a fű­tőmű-rákapcsolás. valamint a szennyvízbekötések várható költségeit, és sajnos több hó­napi késéssel ismételten közöl­tek, hogy a várható magas költségek miatt e területen sem indulhat meg a várva várt la­kásépítési akció. így jutottunk el pillanatnyi­lag az ún. Hermann Ottó la­kótelep területére, ahol a IV. ötéves tervre beütemezve OTP- társasház építési akció van fo­lyamatban. Az építőipari vál­lalat kérésére ott átütemeztük az OTP-vel egyetértésben e terület beépítését és a KISZ- akció számára megnyitottuk. E területet a tanács közműfej­lesztési hozzájárulás figyelem- bevételével közművesíti, bizto­sítva a bekötési lehetőséget az építkezés befejezéséig. Jelenleg mind a négy — Épí­tőipari Vállalat által kért — terület beépítésre rendelkezés­re áiL őszintén reméljük, hogy bár­milyen technológiát választ az építőipari vállalat a KlSZ-há- zak megépítésére, ezúttal siker koronázza ezt az építési akciót. Úgy gondoljuk, ebben a megvilágításban kissé más ér­tékítélet adható a városi tanács vezetésének a KISZ-akcióban kifejtett munkájáért, vagy ál­talában hozzáállásáért. Császár József tanácselnök Egyszerű katonáskodtam, a fronttal ke­rültem ide. itt is estem fog­ságba. Akkor ismertük meg egymást. így kezdődött 1945- ben párttag lettem. — Mióta tanácstag? —- 1967 óta Azelőtt önkén­tes rendőr voltam. Nyughatat­lan, örökmozgó ember vagyok. Mindig találtam valami tár­sadalmi munkát. Aztán ta­nácstag lettem. Sok a gond, a nehézség, de az öröm is. — Mi jelent örömet? Molnár Béla egészen bele­melegszik a beszélgetésbe. Alighogy leültünk, kis idő múltán levette kabátját, csak így mellényesen ül szemben velem. — Az én örömöm? Elég sok van. Ami mostanában a leg­jobban esett, hogy nemrégi­ben felkeresett a volt pa­rancsnokom. Gondolnak rám, az öreg katonára. Mostanában ezerötszáz forint pénzjutalmat is kaptam. — Látom, félig-meddig most is katonaruhában van. — Ezek régi holmik, befog­tam őket, de az egyenruhám is itt van a szekrényben. Ha olyan alkalom adódik, bizony előveszem és abban megyek végig az utcán. Olyankor na­gyon jól érzem magam. — Az előbb az örömeiről kérdeztem. Most az érdekelne, hogy mint tanácstag, minek örül a legjobban? — Mindenekelőtt, ha vala­mit sikerül elintézni... — Mondjuk így, hogy kijár­ni? — Nem. ez nem jő kifejezés. Engem nem tartanak a vá­lasztóim afféle kijáró ember­nek. Csak olyan ,ü"vrWen keresnek fel, ami — legalább dolog ez egy kicsit — közügy. Szóval, visszatérve az örömökre, bi­zony az esik a legjobban, mi­kor az utcán megyek, megál­lítanak, megszólítanak. Kér­nek valamit vagy megköszön nik a munkámat. — Sokan ismerik Nagydoro­gon? — Talán mindenki. Ami a legfurcsább az egészben, én mindenkinek Béla bácsi va­gyok itt, ha idősebb, ha fiata­labb is nálam. — Megbecsülik? — Talán nem csalódom, ha azt mondom, igen, egészen biztos. Nap mint nap érzem ezt. Amikor negyedévenként bejárom a három utca háza­it, mert ennyi tartozik az én körzetembe, még jobban meg­győződhetek róla. Szívesen lát­nak, vendégként fogadnak, — Jó ezt hallani. — Mást nem is hallhatna tőlem. Csak azzal a tanácstag­gal elégedetlenek a választóig aki nem tudja kellőképpen el­látni ezt a feladatot. Arról meg az a véleményem, hogy mielőbb mondjon le. Elkép­zelhető, valakiről feltételezik, hogy jól helyt fog állni, meg­választják. Végül meg ő jön rá, hogy nem bír a sok gond­dal, feladattal. Aki így ján ne csinálja tovább. — Mit gondol, mi a jó ta­nácstagi munka lényege? — £ pártatlanság, a józan ítélőképesség. Tudni kell, hogy mi a fontosabb, aszerint utá­na járni. A legfontosabb a mi munkánkban a közös bizalom. — Még csak annyit kérdez­nék, hogy a tanáccsal milyen a kapcsolata? — Nagyon jó. Annyi az egész, hogy én számítok rájuk, ők pedig rám. Egyszerű, vilá­gos dolog ez. Béla bácsi kikísér a kapu­ig. — Sietek, befejezem ezt a favágást, mert mennem kell a tanácsra, van egy kis dolgom. VARGA JÓZSEF Diákszínpadok vetélkedője Vasárnap a szekszárdi Ba­bits Mihály megyei művelődési kö2pom/t koncerttermében több mint kétszáz főnyi közönség nézte végig a Tolna megyei diákszínpadok vetélkedőjét. Négy középiskola — a szek­szárdi Garay, a dombóvári Gőgös Ignác és a simontor- nyai Vak Bottyán Gimnázium, valamint a palánkj Csapó Dá­niel Mezőgazdasági Szakközép- iskola — diákszínjátszói vet­tek részt a versenyen. A Ga­ray Gimnázium diákszínpada lett az első. a második helyet pedig a Garay Gimnázium ön­képzőkörének színjátszói sze­rezték meg. A harmadik he­lyen a simontornyaiak és a dombóváriak osztoztak. Az első helyezett diákszin- pad „így látjuk mi” című sza­tirikus hangvételű műsora a maximalizmusról szólt és be­mutatta, hogyan látja ezt a kérdést a diák, a tanár és a szülő. A vetélkedő győztese részt vesz a diákszínpadok harmadik országos vetélkedő. Jón, melyet április 6 és 9 kö­zött Csurgón rendeznek meg.

Next

/
Thumbnails
Contents