Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-20 / 43. szám
r \ r * A Közgyűlések után Ész-kongresszus előtt J Ami a veszteségtől a nyereségig vezet A magyar termelőszövetkezeti mozgalomnak jelentős eseménye lesz az 1972. március 29-én összeülő termelőszövetkezeteik II. országos kongresz- szusa. Az előkészületek a termelőszövetkezetek kongresszusi közgyűléseinek megtartásával nagyrészt befejeződtek. Ezt követően március 10-én kerül sor a Kapos-Koppány- völgye Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének kongresszusi küldöttgyűlésére, ahol a termelőszövetkezetek küldöttei megválasztják a kongresszust küldötteiket és közöttük a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának két tagját. A területi kongresszusi küldöttgyűlés feladata lesz összegezni a szövetkezeti közgyűlések tapasztalatait és javaslatait, és azok megtárgyalásával kialakítani a területi szövetséghez tartozó termelő- szövetkezetek és tagságuk gazdálkodásával, munkájával, életkörülményeivel kapcsolatos helyzetértékelést. A kongresz- szusi küldöttek lesznek hivatottak termelőszövetkezeteink javaslatait és állásfoglalásait a kongresszus elé terjeszteni. A termelőszövetkezeti kongresszusi közgyűlések tájékoztatására a legtöbb termelő- szövetkezetünknél komoly gondot és alapos felkészülést fordítottak az érdekelt vezetők. Á beszámolók iránt megnyilvánuló érdeklődés igazolta a termelőszövetkezetek tagságának igényét a szövetkezeti élettel, a gazdálkodással kapcsolatos részletes és alapos tájékoztatásra. Termelőszövetkezeteink tagsága figyelmesen hallgatta végig a közgyűlések tájékoztatóit. A közgyűlések nyugodt légköre, a hozzászólások tárgyilagos véleménynyilvánítása, a közösség érdekeit érintő felvetések és javaslatok azt mutatják, hogy a közösségi szellem alakulása jó, az összefogás és segítőkészség, egymás megbecsülése agy-egy termelőszövetkezetben sokat fejlődött. A hozzászólók nem egyéni problémáikat vetették fel, mert mondanivalóikban sokkal inkább egy-egy korosztály, vagy réteg gondjait érintették. Termelőszövetkezeteink tagságának átlagos életkora 50— 60 év. Érthető, hogy elsősorban az idős tsz-tagok szociális problémái kerültek előtérbe. Általános igényként jelentkezett a nyugdíjkorhatárnak és a nyugdíj összegének társadalmi szintű rendezése. A középkorú termelőszövetkezeti tagok általában a termelőszövetkezetek gazdálkodásának korszerűsítésével járó problémákat érintették, melyből kiérződött a fiatal tagokkal szembeni elvárás, ezt egyértelműen az alaposabb szakmai felkészülés igényének a vonatkozásában hangzott el. E felvetések arra terelik a figyelmet, hogy a termelőszövetkezeti tagság jól érzékeli a mezőgazdaságban végbe menő dinamikus fejlődést, a mezőgazdasági termelés technológiai és technikai átalakulását és érzi, hogy ennek sikereit, eredményeit a szakmai felkészülés vonatkozásában is biztosítani kell. E felismerés mellett azonban érdekütközések húzódnak a szakmunkásokat megkülönböztető munkabérpótlékok vonatkozásában. A termelőszövetkezeti fiatalok ugyanakkor nagyobb részt igényelnek a szövetkezeti életből és munkafeladatokból, melyhez a jelenleginél kétségtelenül több bizalmat és lehetőséget kell biztosítani nemcsak a munkában, de a vezetésben is. S amint az idősödő korosztályok esetében, úgy a fiatalabb korosztályoknál is több gondot és figyelmet kell fordítani a fiatalok szociális és kulturális igényeinek kielégítésére. A kongresszusi közgyűléseken kevés szó esett a termelőszövetkezeti nődolgozók élet- és munkakörülményeiről, pedig ők a szövetkezetek munkájában nagy részt vállalnak magúikra. A dolgozó nőknek sokkal bátrabban és határozottabban kell saját helyzetükre való tekintettel kezdeményezni. nem lehet kifejezetten a férfiak megértésére és jószándékára várni e tekintetben. A közgyűlések légköréből érezhető volt a termelőszövetkezeti tagságnak a szövetkezeti élet biztonságába vetett hite és bizakodása a jövőt illetően, amelyet a párt politikája, útmutaásával formálódó, erősödő szövetkezeti mozgalom eredményez. A közgyűlések érdéklődését és fegyelmezettségét jól mutatja az a körülmény, hogy még ott is nyugodt figyelemmel hallgatták a kongresszusi tájékoztatót, ahol az elmúlt gazdasági év sikertelensége okoz ma komoly problémát és nehézséget tagoknak és vezetőknek egyaránt. Sajnos néhány termelőszövetkezetnél negatív tapasztalatokat is szereztünk. Ugyanis nem ismerték fel eléggé a kongresszus jelentőségét és így az előkészítésre sem fordítottak kellő figyelmet. Ezért a termelőszövetkezetek tagságának kielégítő tájékoztatása sem sikerült. Nem volt szerencsés néhány helyen a kongresszusi közgyűlés napirendjével együtt szerepeltetni a vezetők újjá- választását. ez természetszerűen a tagság figyelmét a választásra fordította. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének további útját a párt IX., majd a X. kongresszusa jelölte meg, melyhez az egész magyar termelőszövetkezeti mozgalom tagságának további közös ösz- szefogására van szükség. E szélesebb körű közös ösz- szefogás gazdasági lehetőségei a termelőszövetkezetek kooperációs együttműködéseiben valósulhatnak meg. A mozgalmi összefogásra való készséget a termelőszövetkezeti tagság tudati fejlődésében végbe ment változások jelzik. E tudati fejlődés alapvetően érzékelhető volt a kongresszusi közgyűlések során. Ez kifejezésre jutott a termelőszövetkezetek kölcsönös támogatási alapja létrehozásának elfogadása és az ahhoz való csatlakozás formájában. Szép példáját mutatta a szövetkezeti összefogásnak a pincehelyi Vörösmarty Termelőszövetkezet tagságának ál- lásfoglalása az idős, nyugdíjas termel ős zöyetkezeti tagok nyugdíj-kiegészítésének kérdésében, ahol az alacsony nyug- díjjárulékot egyetemlegesen és általánosan 60Ó forintra egészítik ki a termelőszövetkezet saját szociális alapjából. E határozatot a tsz tagsága a II. kongresszus tiszteletére hozta. A termelőszövetkezetek kongresszusi közgyűléseinek e kedvező tapasztalataira utalva arra kívánjuk a termelő- szövetkezetek tagságának figyelmét felhívni, hogy a területi kongresszusi küldöttértekezlet összehívása előtt még van lehetőségük utólagosan is kérdéseiket, javaslataikat a termelőszövetkezeti küldöttek útján eljuttatni. Kolozs István a Kapos—Koppányvölgye Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkára Mikor vágjátok már ketté ezt a gordiuszi csomót, a szarvasmarha-tenyésztés problémáját? — kérdezte a szerzőt alig leplezett iróniával nemrégiben egy barátja. A szerzőben először felbuzdult az agráron tudiat. Utóvégre is a magyar mezőgazdaság az elmúlt évtizedben megoldotta a kenyérgabona-problémát, a ku- koricatermeszités fellendítésével létrehozta a takiarmányalia- pot, és éppen a legutóbbi esztendőben megoldotta — csak el ne kiabáljuk — a sertéshús miatti gondokat is- Éppen a szarvasmarha-tenyésztés lenne megoldhatatlan ? Azitán az elmélkedés napjai következtek. Ment gond az csakugyan van. Az elmúlt tíz esatendőben a szarvasmar ha- állomány nem csökkent ugyan de tehén most másfél százezer, rel kevesebb van, mint egy évtizede. Ráadásul úgy, hogy a tsz-ekbem nőtt a számuk, a magánosoknál pedig csökkent. Éppen a felére. Ott tartunk, hogy ha nem enyhülnének a gondok, akkor előbb-urtóbb kannatejet is külföldről kellene behozni, a húskivitelt pedig nem tudnánk fokozni. A tej nem akármilyen táplálék, hanem egyike a legfontosabbaknak. Fogyasztásával nagyon hátul kullogunk a nemzetek sorában., közérdek tehat. hogy több tej, sajt, vaj fogyjon idehaza. A marhahús pedig — ami idehaza nem számit „fiúsnak.” — igencsak százmillió dollár korai hoz nekünk évenként. Amj nem kicsiség. Azaz van valami a gordiuszi hasonlatban. Mert többíz- ben is úgy gondoltuk már, hogy megoldottuk a problémát. A közelmúltban kétszer emelték az árat, állami pénz- bői támogatást adnak az istállóépítéshez, az üszők beállításához sfcb. A helyzet mégsem javul. Miért? Az összes mező- gazdasági ágazatok közül éppen a szarvasmarha kívánja a legtöbb munkát, a legtöbb befektetést. Ennek ellenére ez hozzia a legkevesebb hasznot. Sőt. veszteséget okoz. A megoldás sürgető. A korábbi években ugyanis a világpiacon olcsó volt a tejpor a nyugati országok, túlzott tehénlétezáma következményeként. Közben levágták a teheneket, s a tejpor ára emelkedett. Nekünk viszont éppen most kell vásárolnunk. Most, amikor a néogazdasági egyensúly helyreállítása érdekében csökken ten unk szükséges a dolüáirkiadáraokat, növelnünk a dollárbevételeket. A szarvas- marha-proWéma megoldásával egyszerre mindkét irányba haladhatnánk. Próbáljuk végiggondolni, hol kellene, hogyan lehetne azt a bizonvos gordiuszi csomót kettévágni? Az első lépés föltétlenül az árprobléma; jövedelmezővé 'lenn,; a tejtermelést és a mar- hahústemmeilést, mégpedig kü- lön-külön, és úgy, hogy versenyképes legyen a többi mezőgazdaság; ágazattal. A gazdasági reform viszonyai között ugyanis a mezőgazdasági üzemet nem vigasztalja, hogy rá- fizef a marhára, de keres a baromfin. M'nd a kettőn hasznot akar. És különösen nem vigasztalja azt a kisembert, aki csak tejet visz a piacra. Népgazdasági kihatású dolog ez és a műtét lehet, hogy fájdalmas leisz. A végletekig akkor sem tartható az az állapot, hogy a boltban egy liter Coca-coláért 12—16 forintot kelj fizetni, egy liter tejet pedig megkap a vevő 3—4 forintért. Ha ez megvan, következhetnek a termeüjésd feladatok. Mindenekelőtt a fajtakérdés. Legendákat zengünk a „hálás kis magyar tarkáról”, de eleinte éreztük, most pedig már tudjuk, hogy a legenda nem igaz. A magyar tarka tejet is ad, meg húst is. de egyikeit se igazán. A korszerű szarvasmarha-tenyésztésben ezt a két célt ej kell választani egymástól. Van úgy, hogy a magyar tarkát két irányban nemesítik tovább, egyik részét tejre, másik részét húsra, vagy úgy, hogy külföldről hoznak be igazán alkalmas fajtákat. Ez utóbbi mód kizárólagos nem tehet, mert nagyon drága mulatság. Egy céljainknak tökéletesen megfelelő kanadai te- nyészáBat például csaknem százezer forintba kerül, mire a hazai istáMóba bekötik. Az tehát a teendő, hogy külön- külön tejelő és hústermelő állományt alakítsunk ki. Ez a magánosokra nem vonatkozik, mert ők továbbra is csak kettős hasznosítás mellett találják meg számításukat, az ő állatuk tehát igencsak a hagyományos magyar tarka marad. Bűvös szó a technológia. Vagyonokat költöttek istállókra, fejőgépekre, szállítószalagokra stb. Itt is éles választóvonalakra lenne szükség. Istállónak nem szükséges palotát építeni, sőt az sem bizonyos, hogy hirtelen kell sokat építeni. Mert jelenleg csak a nagyüzemekben sok tízezer tehénférőhely üreis, vagy más célra használják. Ha érdemes lesz tehenet tartani, azt kötnek majd be az istállókba. A magánosoknál még több a kihasználatlan férőhely. Tartásban és gépesítésben tejtermelés; célok esetében magas technológiai színvonal elérése szükséges. Hústermelésre viszont, jelentős fordulatot végrehajtva, a legegyszerűbb, legolcsóbb módszereket kell keresni. (A többi között ezért is szükséges szétválasztani a két fő irányt, mert a kettőnek a beruházási igényei élesen különböznek.) A megoldást azonban' nemcsak a pénztárban és nemcsak az istállókban kell keresnünk. Annvira képtelenség felemelni az átvételi árakat, hogy a mostani drága takarmány etetése kifizetődjék. A kukoricater- mesztés korszerűsítésével ugyanis csak a sertés és a baromfi takarmányozásának megoldásához jutattunk közelebb. A szarvasmarha mást eszik. És amit eszik; legelőink kopárak. rétjeink leromlottak, az istállóban jól hasznosítható melléktermékek a szántóföldi gépesítés hibái miatt pocsékba mennek. A legnagyobb fordulatra tehát itt van szükség. Ha a búzatermesztés szín. vonalára emeli ük a rét- és le- gielőeipzdáikodárt. ha az optimális szántóföldi gépesítéssel mepmeníiiik az összes melléktermékeket. gondoskodunk a szarvasmarha takarmányának korszerű betakarít raról, tárolásáról tartósttárairól. akkor az önköltség csökkentésében és a hozamok fokozásában na- gvobt, lénést teszünk előre, mint bárme’v más helyen végrehajtott korszerűsítéssel. Mmdez nem a szerző elvont okedkodása. Az illetékes hatóságoknál ezekben a hónapokban sorozatban készülnek a koncepciók arra, hogyan tudnánk megbirkózni szarvasmarha-tenyésztési gondjainkkal. Ez az írás csupán a fő elképzelések összegezése próbált lenni. A szarvasmarha lassan nö- vekvő, lassan szaporodó állat, érzékelhető változás eléréséhez tehát hosszú évek kellenek. Egy-másfél évtizedig tartó munka lesz, de ha sikerül, bő kamatokkal fizet. FÖLDEÁK1 BÉLA Sopronbon az Erdészeti . tanulója van. Az erdőművelést, az erdőkitermelést, vadgazdaság* tant négy év ■ k»ft s.ijátíth í, . «ti tanulmányaik mellett a technikum tangazdaságában gyakorlati képzést is kapnak. A diákok legkedvowab tamegya a közös vadászati gyakorlat (»411 Fata - Hadai János faiv. - KS)
