Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-16 / 39. szám
t Tartalmas együttműködés a szocialista brigádok kulturális vállalásainak teljesítéséért A művészeti szakszervezetek tervei Emlékműkomplexum moszkvai csatáról a A szocialista brigádok vállalásai sorában külön fejezetet alkotnak a tanulással, művelődéssel összefüggő felajánlások. Ezek teljesítéséhez a művészek, a művészeti dolgozók több, mint harmincezres tábora is segítséget akar nyújtani — erről nyilatkozott Kárpáti Sándor, a Művészeti Szak- szervezetek Szövetségének titkára Szőke Sándornak, az MTI munkatársának. — Szellemii-művéstzeti életünk egyik legidőszerűbb problémája: a kultúra demokratizálódása, a kultúrát élvezők körének az eddiginél fokozottabb szélesítése. Ma már évente több mint hétmillióan látogatnak múzeumokba, s csaknem további egymillióan különböző kiállításokra. A számok mögött azonban látnunk kell, hogy nem hétmillió ember vált múzeumjegyet, nem egymillió ember keresi fel a tárlatokat. Jóval kevesebb, hiszen sokan a rendszeres látogatók közé tartoznak, viszont számottevő azoknak a tábora is, akik évente egyszer sem láttak képtárat — A feladat tehát adott: milliók igényét kell felkelteni, szélesíteni kell a befogadók körét, a legváltozatosabb módszerekkel kell megcsillantani a művészetek szépségét. A művészeknek, a művészeti dolgozóknak tehát legnemesebb feladatuk e munka vállalása. Egyebek közt arra gondolunk, hogy gyarapítani kell a tartalmas, változatosabb formákat alkalmazó művész-közönség találkozókat A ma színházáról, a politikus színházról a közelmúltban több nagyüzemben fejtették ki véleményüket maguk a munkások. A Thália Színház és a Huszonötödik Színház művészei a megmondhatói milyen sokat jelent munkájukban az őszinte szóértés. A színházművészet nem mondhat le a személyes kapcsolatokról, mert csak ennek ismerétében lehet biztos abban, hogy valóban tömegekhez szól. Ennek jegyében ösztönözzük az alkotó művészeket — rendezőket, színészeket egyaránt — a közönséggel való közvetlen eszmecserére. — A filmművészetben legfőbb gondunk, hogy igényes, eszmeileg színvonalas műsorpolitikát folytassunk elsősorban a munkás- és parasztlakta területeken. Máris nagyszabású versenymozgalom kezdődött ennek jegyében Borsodban, Bács-Kiskunban, Sza- bolcs-Szatmárban. ahol együttvéve mintegy 300 moziban eredményesen tevékenykednek ezért a mozgalomért. A munkában élen jár az a 68 szocialista brigád, amely a filmes szakmában szerveződött az utóbbi évek során. — A képző- és iparművészet terén a művészeti ismeretterjesztés színvonalának javítása a soron következő feladatunk. Tekintetbe kell vennünk, hogy mind népszerűbbek a munkások körében azok a kiállítások, amelyeknek színhelye maga az üzem. Meg kell tehát honosítanunk, illetve ki kell szélesítenünk a munkahelyeken a művészeti felvilágosító, oktató-nevelőmunkát — elsősorban a szocialista brigádok bevonásával. Meggyőződésem, hogy a művészeti dolgozók, a művészek vállalják ezt a hálás pedagógiai munkát, hiszen ez: politikai tett Hasonló tennivalók várnak a zeneművészet hivatott művelőire is. — A rádió és a televízió alkotóinak, dolgozóinak közművelő munkája talán a legnagyobb tömegeket érinti. Az eredmények biztatóak, számos, rendszeresen jelentkező műsor is ezt igazolja. A kétkezi dolgozók közül kikerülő hallgatók, nézők, észrevételei azonban azt is jelzik, hogy át- fogóbbá kell tenni a rádió és televízió népművelő tevékenységét. Elképzeléseink módszeres kidolgozásához jó alkalmat nyújt a művészeti dolgozók szocialista brigádvezetőinek — a következő hetekben sorra kerülő tanácskozása. Feladataink tisztázása után kézenfekvő a termelő munka legkülönbözőbb ágazataiban tevékenykedő szo^ cialista brigádokkal való tartalmas együttműködés megteremtése. (MTI). Megjelent a Nemzetközi Szemle legújabb száma Az emlékművek, obeliszkek, díszes síremlékek és emléktáblák építése már a háború utáni első napokban megkezdődött a Szovjetunióban. Felépült a „Felszabadító Katona” emlékműve Kosztroma alatt a peremilovi magaslaton, Zója Koszmogyemjanszkaja emlék- |műve a minszki országúton, a „Tankcsapda” emlékmű a le- |ningrádi autóút mellett. A moszkvai csata méreteinek és történelmi jelentőségének művészi megoldása most került napirendre. A tervek szerint olyan emlékműkomplexumot építenek, mely örökre emlékeztet azokra a halhatatlan hőstettekre, melyeket a szovjet nép a párt vezetésével la főváros védelme során vég- I rehajtott. Az egységes emlékműkomplexum Kalinyintól Tuláig mintegy ötszázötven kilométer hosszan húzódik. A művészi alkotásoknak híven és kifejezően kell felidéznie a főváros védelmének eposzát, a szovjet csapatok ellentámadásának hősies napjait, a szovjet emberek erkölcsi fölényét és azt az eltökélt szándékukat, hogy mindenáron megvédik fővárosukat Az emlékműkomplexum terveire kiírt pályázatra tizenöt munka érkezett. Valamennyi terv sajátos alkotói elképzeléseket tükröz. A művészeknek nemcsak arra van igényük, hogy megörökítsék a védelmi hadműveletekben részt vevő hadseregek, hadtestek és hadosztályok elnevezéseit, de arra is, hogy a hősi harc szinte minden egyes résztvevőjének neve fennmaradjon az emlékműveken Ahol a hely lehetővé teszi a „dicsőség védelmi vonala” mentén olyan parkokat épületeket, emlékmúzeumokat kívánnak emelni, melyekben később veterántalálkozókat és más nagyszabású rendezvényeket tarthatnak. A tervezők javasolták, hogy a vendégek ellátására építsenek kényelmes épületeket. A különböző tervek között a társadalmi személyiségekből, katonai szakemberekből, történészekből, és építészekből, festőkből és szobrászokból álló zsűri dönt majd. Az építészek véleménye szerint az emlékmükomplexum- nak a Kremltől ahol, annak idején az Állami Honvédelmi Bizottság dolgozott, nyugati irányban Naro-Oszanovóig kell húzódnia, ahol fel kellene építeni a központi emlékművet A februári szóm négy nagy kérdéscsoporttal foglalkozik. A Kelet—Nyugat közti kapcsolatról szól Púja Frigyesnek, a külügyminiszter első helyettesének hosszabb tanulmánya, amely az európai biztonságért folytatott harc jelenlegi problémáit, az értekezletet ellenzők taktikáját és érveit, s ezzel szemben a biztonság híveinek álláspontját ismerteti. Egy további cikk, a nyugatnémet kormány keleti politikáját elemzi. A másik témakörben, a „Világgazdaság—Világpolitika” rovatban Nyerges Jánosnak, a külkereskedelmi minisztérium főosztályvezetőjének cikke tarthat számot különös érdeklődésre. Ez az írás, Magyarország és a GATT címmel folytatása a folyóirat előző számában közölt, a GATT-ról szóló ismertetésének. Ezúttal azokat az érveket sorakoztatja fel a szerző, amelyek indokolják, hogy Magyarország is csatlakozzék ehhez a nemzetközi vám- és külkereskedelmi egyezményhez. A cjkk szakszerű érveléssel oszlat el sok kételyt, amelyek a legkülönbözőbb oldalról felmerültek a magyar csatlakozással, s annak kívánatos feltételeivel kapcsolatban. E témakörben érdekes és jelentős információkat közöl az amerikai kereskedelemügyi miniszterrel készített interjú, amelyet a Szovjetunióból visszatérve, a szovjet- amerikai kereskedelmi kapcsolatok helyzetéről és perspektíváiról adott az U. S. News and World Report című folyóiratnak. A „Nemzetközi Munkásmozgalom" rovatban a jugoszláviai helyzetről és a Német Kommunista Párt célkitűzéseiről szóló anyagok mellett a folyóirat ugyancsak munkásmozgalmi témájú vitát is közöl: az olasz II Manifesto, szakadár ultrabaloldali csoportnak az Olasz Kommunista Párttal való vitáját ismerteti, hozzáfűzve saját megjegyzéseit is a szemben álló álláspontokhoz. A szokásos „Kérdések-Vólo- szok” címszó alatt olyan témákra kapnak választ az olvasók, mint: miért kezdték újra bombázni a VDK-t az amerikaiak? Milyen repülőgép a hírekben oly gyakran szereplő Phantom? Milyen volt az indopakisztáni háború katonai lefolyása. A Nemzetközi Szemle külön cikkcsoportban közli azoknak a mértékadó szovjet állásfoglalásoknak teljes szövegét, amelyek a Pravdában, illetve az Izvesztyijában jelentek meg egyrészt a Közel-Kelet problémáját, másrészt a Kínai Népköz- társaságnak a „harmadik v!lág- hoz" való viszonyát illetően. Ezen a szakaszon, mint ismeretes, több olyan emlékmű található, amely az 1812-es honvédő háborúnak állít emlékét, és amelyet éélszerű beilleszteni az emlékműkomplexumba. A Kreml Vörös térre néző falán emléktáblával kell megörökíteni a szovjet csapatok 1941. november 7-i díszszemléjét- A Poklonnaja-dombon, ahol jelenleg a borogyinói csata panorámaképé van, egy „Hív a haza” emlékművet kell elhelyezni. Az emlékműkomplexum központi együttese egy nagy térrel kezdődne, melynek két oldalán a szovjet főváros védelmében elesett hősök sírja, illetve a „Katyusák sortüze” elnevezésű emlékmű lenne. A tér folytatását díszszemlék rendezésére képeznék ki. A tér nyugati oldalát dombormű díszítené, melyen megörökítenék a moszkvai csatában részt vett alakulatok nevét. A központi emlékműhöz vezető lépcső két oldalán az egyes fegyvernemeket és a partizánokat megörökítő szoborcsoportok kapnának helyet. A központi emlékmű a harcok emlékét idéző, három kar- csú oszlop között elhelyezett gomb lenne, mely amellett, hogy magára vonja a néző figyelmét, meg is örökíti a szovjet emberek tömeges hőstetteit A két oldalsó oszlop a fasizmus erőinek és a szovjet népnek a harcát jelképezi. Mindkettőn megörökítenék a szemben álló felek legjellemzőbb sajátságait, a fasizmus gonosztetteit és a szovjet nép hősi cselekedeteit. A harmadik, 170 méter magás oszlop a Győzelem jelképe lesz. Az emlékmű előtt zöld pázsiton egy anya szobrát helyeznék el, mely jelképezi a hősök által kivívott szabad élet megújulását és folytatását Az emlékművet könnyű szerkezetű anyagokból kívánják megépíteni. A hatvan méter átmérőjű betongömböt köny- nyű műanyag rögzíti a két tartóoszlophoz. Az emlékmű- együttes megtekintését a tervek szerint helikopterről végzik majd, mivel így lehetővé válik, hogy a látogatók áttekintsék az egyes ütközetek színhelyét és a fennmaradt lövészárkokat és erődítményeket. A katonai létesítmények helyreállítását már megkezdték a Komszomol-szervezetek és a helyi társadalmi szervek. Az elmúlt szünidőben csaknem 35 ezer, a moszkvai csata övezetében tartózkodó diák is részt vett az emlékműkomplexum munkáiban. Az emlékműkomplexum végleges formájáról ma még korai lenne beszélni, de annyi bizonyos, hogy a szovjet nép méltó emléket fog áilítani azoknak, akik a háború kezdetén mindent megtettek, hogy megvédjék a szovjet fővárost. G. GOCIRIDZE építész Népújság 4 1972. február 16.
