Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-13 / 37. szám

Arkagyij Rajkin: Az én nagy Boldogságom fl „MfiW York-Í lány” 6S társai As interjút készítette F. Fagyejev A magyar cenzúra érdekességeiből — Olyannak kell látni az áletet, amilyen. Napfényes és árnyékos oldalaival együtt. És beszélni róla. becsületesen és hűen. Ahogy a becsületes és pártos embereik tudnak., Arkagyij Rajkán szavai ezek. Beszél művészetéről, a nézők­től, önmagáról. Miközben a vele való talál­kozásra készültem, úgy érez­tem, mintha előre kóstolgat­nék a nevetésből. De Rajkin komolyra fordította a stzót. Néha egy cseppet mosolyog­va, néha egy picit szomorúan. De, mindvégig komolyan. ÉS ez — legalábbis számomra —■ kissé váratlan volt. A komoly Rajkin... Ezüstö­sen deresedé haj... Szégyenlős, már-már bocsánatkérő mo­soly... És „rajkini” hanghordo­zás., — Hozzám legközelebb nem á humor általában, hanem az érzéssel átitatott humor áll.. Beszélgetésünk így indult Korábban elolvastam Jan- Sin, a Szovjetunió népművé­sze véleményét Rajkinról. öt nevezte legkedvesebb színé­szének, mert „Rajkin — a humor és az átváltozás mű­vészete mellett — csodálato­san megható és lírai ás”. Meg­kértem most Rajlkint, hogy kommentálja e szavakat: — Jansin véleménye szá­momra igen értékes. A Jan- sinra olyannyira jellemző lí- raiság megláttatta vele aben­nem levő lirizmust is. Szá­momra, aki a szatíra műfaját művelem, ez felette hízelgő. A szatirikusnak jó embernek kell lennie, a jó emberekre beli gondolnia. — Milyen emberi hibát haj­lamos a legkevésbé megbocsá­tani? •— Szerintem a legszSmyűbb emberi hiba — a közömbös­ség. A közönyös ember egy­aránt elmegy a jó és a rossz mellett... De, élszörnyülköd- tetnek a különböző gazdaság! gondokkal kapcsolatos, a gaz­dasághoz fűződő hibák is. Színházunk új műsort készít, amelynek fő témája a gazda­ság lesz. Ez most szerintem a legidőszerűbb kérdés. — ön korábban äs ilyen témák felé fordult... Szálló­igévé váltak ezek a monda­tok: — Hol dolgozol? — Az építkeizésen. — Mit csinálsz? r— Dohányzóm,; Voltak a mi programjain­kon belül gazdasági inter- mezzók, most azonban az egész előadás fő témájáról beszélek. Gyakorlatiasan és tárgyszerű­en alkarjuk megcsinálni. A szatíra művelője számára a legfőbb, hogy nyila a célba találjon« Egyszer a Leningrads zkaj a Pravdában megjelent egy ve­zércikk, amely megemlítette a mi kis színházunkat. A vezér­cikk felhívta a leningrédi vál­lalatok dolgozóit, hogy javít­sák ki azokat a hibákat, ame­lyekről a színházban volt szó... Számomra egy ilyen vezércikk értékesebb, minden dicsérő kritikánál, az újság­írók minden elismerő szavá­val., — Szeret-e interjút adni? — Szereitek beszélni. Szere­tem az értelmes, tájékozott beszélgetőpartnereket. A be­szélgetés során űj jellemeket ismerek meg és ezt fel tu­dom használni a munkámban. Lehet, hogy nem rögtön, le­het, hogy még egy év múlva sem, de abban biztos vagyok, hogy egyszer felhasználom. A beszélgetés érdekes emberek­kel, miként minden színészt, engem is boldogít. — Mi az ön elképzelése —; a boldogtalanságról? — A boldogtalanság, ameny- nyire értek hozzá, a boldog­ság ellentéte... Ezek a fogal­mak igen szubjektívak... Az em­ber, mondjuk beteg — ez sze­rencsétlenség. Számára az a boldogság, ha egészséges. Ha meggyógyult — boldog lett és megfeledkezett arról, hogy boldog. Ekkor számára már a boldogságnak mások a krité­riumai. Kicsi a lakás. Emiatt boldogtalan. Uj lakáshoz jut — eiz a boldogság. És így van ez végig az egész életben... Nos, mindez igen szubjektív dolog... Jelenleg számomra az jelenti a boldogságot, hogy egészséges legyek, hogy ked­venc munkámat csinálhassam és lehetőségem legyen az em­berek javára lenni. Hatalmas boldogság az, amikor a néző veled együtt szomorkodik, szenved, örül, neveit« — ön, ahogy mondani szo­kás, úgy tud nevettetni, hogy az embernek még a könnye is kicsordul. Ön nevet-e a sa­ját fellépése alatt? — Nagyon jó kedvem tá­mad, ha a nézőtéren hirtelen meghallom egy jó ismerősöm nevetését— Azt mondanám: ha nem nevetsz, nevettetni sem tudsz.. És még valamit észrevettem. Ha az emberben, hacsak másodperccel is á poén előtt, felmerül a kétség: valóban olyan mulatságos-e ■— ez már elegendő ahhoz, hogy a néző ne nevessen. Úgy tűnik,, hogy a nevetésnek meghatározott .törekvésed van­nak.. Nem hagyhatom figyel­men kívül a nézőteret. Rea­gálnom kell rá.„ Ha ,hősöm” Gyógyszer érelmeszesedés ellen Perrault doktor, a párizsi Szent Antal kórház profesz- szora munkatársainak egy csoportjával felfedezett és ki­próbált egy olyan gyógyszert, amely az érfalak megbetege­désének eredetét hivatott megszüntetni. Ez a betegség, amely korunk halálozási ará­nyának egyik legjelentősebb tényezője, számos szívmeg­betegedés, például a szívizom- infarktus előidéző oka, A kutatók a közelmúltban felfedezték, hogy a hasnyál­mirigy igen jelentős szerepet játszik az érelmeszesedés fel­tűnésében és kifejlődésében. Bizonyították, hogy az érfa­lak rugalmassága a hasnyál­mirigy által termelt szekréciós hormon mennyiségétől függ. Perrault doktornak sikerült olyan gyógyszert előállítania, amely szabályozza ennek a hormonnak a szintjét és fo­lyamatosan biztosítja az ér­falak rugalmasságát. Az új gyógyszert mind in­jekció formájában, mind orá­lis gyógyszerként adagolhat­ják. haragszik — ezt igen világod san érzékelem. És persze, ez­zel a „hőssel” való találkozás lehangol... — öt is „lehangolja* aa Önnel való találkozás., — No igen, mindenesetre a fellépés alatt hallgat. Leg­alábbis nem kiabálja tele a nézőteret: „Ez rólam szól”. Később persze írhat... az ille­tékeseknek... A szatíra mű­faja nem „ártalmatlan” mű­vészet. Ha „ártalmatlan” vol­na, nem érné el a célját. A színész pedig akkor boldog, ha elérte célját. És attól bol­dog, hogy ezt a jó nevelésben cselekedte. Ez a szatirikus színész életének értelme, — Mi szeretett volna lenni, ha nem lett volna színész? — Amikor befejeztem az iskolát, vegyész: hajlamaim voltak. Egy vegyi üzemben dolgoztam, mint laboráns. De- hát az volt a helyzet, hogy szerettem rajzolni, szerettem a színházat, a zenét, egyszó­val a művészetet. A művészet kora gyermekkoromtól von­zott. Úgy hogy mindenképpeq ide lyukadtam volna ki« — Nem sajnálja-e, hogy nem lett festő, vagy zenész? — Úgy hiszem, hogy vala­hogy minden művészet érint­kezik egymással. Rokonok. Soha még egyetlen színész sem panaszkodott amiatt, hogy tud rajzolni, vagy hogy mu­zikális... Azt hiszem, hogy ez engem sem zavar. De nem zavarja színházunkat sem. — Mi a kedvenc hangszere? — A hegedű. — Mely tudományt tiszteli a legjobban? — A biológiát, a fizikát. Mindkettőt együttvéve. Vagy még pontosabban, általában a tudományt. Manapság min­den tudomány összefügg. — A tudósok szeretnek tré­fálkozni... Mivel magyarázza ezt? —• Einstein szavaival fele­lek: „A komoly ember akkor örül, ha sáikerül legalább egy­szer tiszta szívből nevetnie”. A mai közvélemény nem­igen ismeri a cenzúrát, s ha hallott is róla, nem tartja lé­nyegesnek, vagy egyszerűen zárt jogi fogalomnak tekin­ti. A magyar történelemben azonban hosszú ideig a szel­lemi életet megbénító hatása közismert. Kevésbé ismert azonban néhány történet, amely a korabeli cenzúratör­vények és. rendeletek kijátszá­sával kapcsolatos. 1934-ben Pozsonyban jelent meg a „Barna Könyv Hitler Németországáról és a lipcsei perről” Fábry Zoltán elősza­vával és Balogh Edgár szer­kesztésében — a Baselben 1933 júliusában kiadott né­met nyelvű kiadvány alapján. A könyv Károlyi Mihályné segítségével került be az or­szágba. ö így emlékszik visz- sza: „Ama nevezetes Barna Könyv nagy részét, mely Hit­ler szörnyűségeit adatokkal bizonyította be, én hoztam ki Németországból nagy viszon­tagságok között. Összeköttetés­ben voltam egy föld alatt dol­gozó elvtársnővel, aki szállí­totta az anyagot. Windisch- Graetz Lajos herceg, aki a Gestapo szolgálatában állt, tu­domást szerezve ottlétemről, jelentette gazdáinak, de sze­Málnavodka — harapós kutyával A málnalikömek és a mál­naszörpnek ma már nincs nagy tábora, de a málnából készült vodka még ma is a népszerű italok közé tartozik Lengyelországban és sok olyan európai országban, amely meg­rendelt a lengyel málnavod- kát. Érdekessége, hogy majd­nem kizárólag házilag készítik, természetesén hatósági enge­dély alapján. Valamikor nél­külözhetetlen kelléke volt a málnavodkafőzésnek a hara­pós kutya; — ennek jelenléte utasításként szerepel a régi recepteken. A valódi máJna- vodika málnaanyagát ugyanis teljesen át kellett fagyasztani és ezért az edény egész télen a szabad ég alatt állt, a benne lévő, vodkává' érő anyaggal együtt. A legbiztonságosabb helynek a kutyaól teteje bizo­nyult.- Ha ugyanis valaiki az ól felé közelített, hógy meg­dézsmálja'a málnavodka anya­gát,- a kutya már. tudta, hogy mit keü tennie« ­rencsém volt, sikerült idejét ben eltűnnöm Berlinből...” „Természetesen.” .tilos volt Magyarországon a marxista- leninista szellemű, kommu­nista eszmeiségű könyvek ter­jesztése is. így- láttak napvilá­got az úgynevezett álcázott kiadványok — a kommunista könyvek klasszikus írók nevét (Goethe, Dickens, Mikszáth) Vagy kitalált neveket viselő (Thompson-Madzsar József: Spanyolország múltja és jele­ne) köntösben. A szovjet al­kotmányt például 1937-ben Csehszlovákián át. a „New York-i lány” címmel csem­pészték be az országba. Jellemző erre a korra, hogy Radnóti Miklós „Lábadozó szól” című kötetét ügyvéddel nézette át nyomdábaadás előtt. Illyés Gyula „Rend a romokban” című versesköteté­ben fordult elő a „Dózsa György beszéde a ceglédi pia­con” című költeménye. A bí­róság az osztályizgatás vád­jával illette, a költő mag-- győző érvelése nyomán azon­ban ezt kénytelen volt elejte­ni, maradt a valláisgyalázás vádja a „Megjelenik” című verse miatt — s talán nem is annyira a vallási „kegyelet” vezette a bíróságot tevékeny­ségében, mint inkább azok á bizalmas jelentések, amelyek! a versek idézésével „tanúsí­tották” a költő „vörös” vol­tát, már a húszas évek elejé­től. 1 i Uruguayi távvezeték — szovjet tervek alapján Szovjet sízakemberefc tervei j alapján elektromos távvezeté­ket építenek Uruguayiban. Az uruguayi energetikai minisz­térium által kiírt nemzetközi pályázaton, a Elektroszetyp-j rojefct nevű leningrádi terve­zőintézet munkatársai által készített terv bizonyult a leg­jobbnak. Szovjet mérnökök a közeljövőben megkezdik az előzetes kísérleti munkát a Palmar vízi erőmű és a fővá­ros, Montevideo közötti vona­lon. Az elektromos távveze­ték 230 kilometer hosszú és 400 kilovolt feszültségű lesz. Miért foghíjas a husófej? Ki az álarcfaragás „Stradivarija" ! Ä tavas zvárás ígéretes nap­jaiban, február végén van a busójárás ideje Mohácson. A mohácsi szerbek, pontosabban sokacok ilyenkor álarcot ölt­ve, állatbőrbe bújva, dudával, fatrombitával, kereplőkkel, olykor nyers tréfák közben járják a várost. A tél elűzé­sét célzó ősi szertartás marad­ványa ez a farsangi szokás. Földes László muzeológus megállapítja, hogy a népszo­kás a termékenységet hozó célzata mellett az ősidőkben valószínűleg primitív férfivá avatási rítust is jelentett. Az avatási rítusok egyik jellegze­tes részlete: a beavatandók tűz körüli tánca a mohácsi busójárásnak is mintegy csúcs­pontja, sose marad el a be­fejező nagy körtánc, a főtéren gyújtott máglya körül. Nem mond ellent a népszokás ilyen tudományos értelmezésének a törökűzésről szóló monda sem. Dömötör Tekla „Állat alakos­kodás a magyar népszokások­ban” című munkájában kifej­ti, hogy a néphagyományok­nak ez a formája igen ősi ré­teg. Épp ezért nagyrészt el­vesztette eredeti jelentőségét, kapcsolatait és sok helyütt csak másodlagosan fűződik azokhoz -a szokásokhoz, ame­lyeknek keretében ma talál­juk őkét. Megállapíthatjuk te­hát, hogy a busójárásnak ' az a magyarázata, hogy a török hódoltság végén úgy űzték el a kontyosokat, hogy szörnyű busómaszk okkal, ördögi han­gú kereplőkkel rohanták meg őket, nyilván évszázadokkal később keletkezett monda. Persze a busóöltözék alkal­mas arra, hogy megrémüljön tőle egy gyáva török. A busók a rettenetes faálarcakat rávarrt báránybőrrel, sapkaszerűen húzzák a fejűikre. A rémes fejdíszhez szőrével kifelé for­dított báránybőrködmön já­rul, öv' helyén borjúkötéllel, ezen pedig hatalmas kolomp lóg. Fehér vászongatyát hor­danak mindehhez, alul mad­zaggal megkötve, hogy az a szalma, amit ruházatuk alá tömtek, ki ne potyogjon. A szalmatömés arra szolgál, hogy a busók termetét ro­bosztusra növelje, s védjen a jókedvű farsangolók ütlegei el­len. A faálarc Jellegzetessége; hogy. nem , találni két egy­formát belőle, továbbá, hogy - mindegyiknek hiányzik egy foga a vicsorító fogsorából (a magyarázat: a foghíj helyén dugja be. a busó a szájába kurta pipáját),, hogy a maszk még rémítőbb legyen, yad színekkel mázolják be és szarvasmarha, juh, vagykecs- ke szarvéval ékesítik. Van olyan is, amelyen sebhelyet, tetoválást faragnak, festenek a borzasztóbb hatás kedvéért. Az így elkészített maszk végül a. hurkák . és sódaj-ok szom­szédságában füstölésre, kerül, hogy mint mondják „öreg­színt”, patinát kapjon. Az öl- / tözélc kiegészítője a hosszú fakürt, a . csillagos buzogány és a már említett óriáskerep­lő. A leghíresebb álarcfaragó, Saiga István helybeli cipész­mester, akinek maszkjai olyan megbecsülésnek örvendenek a más kezéből kikerültek kö­zött, mint — ezer bocsánat a hasonlatért — a Stradivarik a hegedűk között.

Next

/
Thumbnails
Contents