Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-13 / 37. szám
A tarisznyát nagyapjától örökölte. Sima, fényes és kemény volt az egész alkalmatosság. Céljának pompásan megfelelt: elfért benne félkiló kenyér, négyedkiló szalonna, egy alma. meg egy sörösüvegben bor. Az üveg száját kukoricacsutkával zárta le, a tanyán ritkán akadt stupli. A szegényember célszerű dugója a kukorica csutája. Komótosan rakosgatta az ebédre valót a tarisznyába. — Sietek haza — mondta a körülötte sündörgő gyerekeknek. — Hozok majd madárlátta kenyeret... Az volt a szokása, hogy a kenyér végét mindig hazahozta. Ha kukoricát kapált akkor is, ha szüretre ment napszámba, akkor is. Szüretről mindig szép, házilag sütött kenyérvégét hozott. Nem mintha otthon nem lett volna. De mégis más, amelyet a madár látott, amelynek tarisznyaszaga van. A föld. az élet szaga. Legfölül kenyeresruhát terített a tarisznya tartalmára. A ruha sok élelmei óvott már portól, esőtől, sártól. A sok mosásától kifakult a keresztmintá,k piros színe. A fekete annál feketébb volt. Azt ha örökké mosnák, akkor is fekete maradna. Talán azért, hogy a fehér még fehérebbnek, a kenyér még szebbnek tűnjék. A tarisznyában soha nem. volt friss kenyér. A boltos a bograi tanyákon, élő embereknek csak hetenként kétszer hozat kenyeret. Kedden, meg pénteken. Ha jó volt az út. Ha úgy ígérkezett az időjárás, akkor hetenként csak egyszer, de akkor traktor a kenyérszállító. Az öregember kiment a fészerbe. Már az este közügybe állította a kifent baltát. Sima, jófajta kőrisből csinálta a nyelét, még négy éve, amikor az üreg Cirok is élt és együtt jártak vele a Cikk Sanyihoz, le a Duna mellé fát vágni. A fejszét cigánytól, vette. Egy tyúk, -meg két liter bor volt az ára. Azaz még egy fél liter. Mert az adásvétel után egy évre a cigány megjelent az öreg portáján, abban az ügyben, hogy megtudakolja, hogyan szolgál a fejsze. Mert a fejsze szolgál. Ki hogyan kezeli, úgy. Van, aki üti-vágja. Nem nézi mibe csapja. Azt sem hogyan fordul-fesziil a bütyökben. A fejsze kenyérkereső szerszám. Legalább olyan értékű, mint a harcban a. katonának a jó puska. Az öregember mindig a puska-fejsze hasonlattal élt. amikor sza- lormasütés közben, a havas erdőben szóba került a szerszám. —- Volt nekem egy olyan mózerom '— szokta volt mondani, — hogy csak ráültettem a tálján fejét a célkeresztre, odalent a Piavénái, aztán az máris bukott., ., ,i.. i..i így volt a fával is. Tudta hova kell "ütni. , . I. 1, Kaput nem kellett maga után be-. csukni, ment a tanyai házakat nem veszi körül kerítés, miután az itt nemhogy védené a birtokolt, inkább árt neki. Mert akkor az apró jószág nem tud elkalézolni a nagy vetésekben. Akkor kivált akadályozná ezt, amikor a tsz elveti a búzát. Igaz, hogy pácolt a mag, node a tanyai tyúk, meg liba más, mint a városi. Egy kis méreg meg sem kottyan a .tanyai tyúknak, A diófát megkerülte. Valamiféle nyomot látott. Nem a kutyáét. Azt ismeri. ....^ : _ — Nocsakno. — Ennyit mondott, aztán elindult az elárvult kastély felé fát vágni. Még megtapogatta, aztán hogy a papír zörög a zsebében, aztán elindult. Szép komótos léptekkel. A kutya sem ugatott utána. Tudta, hogy este majd visszatér, hazajön a gazda. A papírellenő-rzés azért volt fontos, mert a magános favágóra, pláne elhagyott kastély körül, ahol szép szál fenyőt csapdos, hamar felfigyel a mezőőr. Minden kóbor kutya megugatja És ha sose járt még arra rendőr, biztos akkoT köszönt rá. amikor, hozzáfog a munkához. úton. A karom, a tüdőm, a szívem még bírja. De a lábam az már nem; És haragosan odaszokott ilyenkor csapni a sokat próbált két'csikóra, amelyek elvitték Szarajevóba, el a Piavéhez, aztán még a Donhoz is, negyvenkettőben. Igaz, akkor jórészt fogaton ment. vissza bezzeg gyalog. Nem önszántából. Odaállt a fenyő alá. Ki tudja hányadszor, most is méregette. Jól meg nőttél, az áldóját, jól. Szép vastag a derekad. Olyan öreg vagy mint én. Ha nem öregebb. Persze, hogy is gondolha tok rólad ilyent, hisz már akkor a szénásszekér tetejéig értél, amikor sur bankó legény voltam.” Morgott még a nagy fának valamit, aztán lerakodott. A fától távolabb egy gledicsia bokorra a tarisznyát, meg a kopott mikádót. A fához a vermeskapát, meg a fejszét visszahozta. Illendő módon markába köpött. „Nn a jó isten nevében”. Minden műnk így kezdett. Ha disznót vágott, akkor is. Amikor az öreg Cirokot vitték halála után a parasztszekerén és csak ketten voltak hozzá, ugyancsak kellett a jóistenhez fohászkodni, mert az öreg Cirok százkilós volt. Pattant a forgács, jó gyantaillat terjengett a fa körül. A tenyerét a vágásba tette. „Még köll egy kicsit vágni”. Aztán távolabb ment a fától, megszemlélni, hogyha dől. merre, s hova ugorjon. Két óra is elmúlott má-r, amikor eszébe jutott, hogy enni i.s kellene valamit. Evett. A kenyérmaradékot becsavarta a kendőbe, a bo-r felét m-eg- itta. Munka közben, soha nem ivott. Három óra körül reccsent a fa. Nem akkor, amikor az öregember várta. És nem ott hasadt-pat-tant, ahol gondolta. A húszméteres óriás egy pillanat alatt dőlni kezdett. Suhogva, zörögve .törte a szomszéd fá-k ágait. Az öregember ugrott. Kicsit ugrott. Derekába csapódott a menkű nagy fa. Még nyögni sem tudott. A lélek úgy szállt ki belőle, mint a madárból: csöndben, észrevétlenül. ......, Harmadnap keresték. Â csősz találta meg. A csősz vitte a hírt a tanácsra, meg á káemfoésnek. k,-, ‘ Az öregembert megszemlélendő, azonosítás végett, menyecske lányát is kivittek a színhelyre, — Az, a papa. — mondta csöndben. — Vigyük haza. Föltették a tsz kocsijára, bár nem volt soha tagja a szövetkezetnek, de ilyen alkalommal el lehet tekinteni a szabálytól. A menet elindult az öregember háza felé. A kocsi után ballagott a mezőőr, a káembés, meg a menyecske. Mentek, mintha nem halottat, hanem kukoricás kocsit kísértek volna. ■ ) Öra hosszat tartott az út. ' — Az úton fáradok el — mondogatja gysfcra».— a »ugfeiba» saha, Ag ’ Ezek a tanyán élő emberek —még sírni sem tudnak. talán jPALKOVACS JENŐ A kocsma jó helyre épült. A sorompón túl a gyárnegyed fekszik, rpeg az egyforma melósházak, ahonnan a legtöbb szemetet hétfőn 'szállítja- el £ ku- kaskocsi, s hetente legalább ' egyszer babfőzeléket főznek, Reggelente magába szívja a kérges ^ezű rakodókat, szerelőket. «intőiket és szénhordókat (hivatalnokokat soha), hogy aztán percenként lökje ki őket magából, hogy idejében odaérjenek, s szippantsa vissza őket megint napközben és rmmka-után. A kocsma akár a szív. A gyárnegved szive. Rögtönzött értekezletek. röp- gyölésejc,. termelési tanácskozások' színhelye. Döntenek nemzetközi és országos kérdésekben, beszélnek megindító- an emberi és köznapi éíe‘igazságokról. Elítélnek és 'felmentenek. Lukács, a kocsmafilozófus, tisztában ‘van- a világ dolgaival. Állítólag r . nyelven beszél és gyakran, has..:-; ] i -lesen kiféje- zéseket. Alkalmi hallgvósí ea olykor kineveti, de figyelmes és mindig {vész vitába szállni. Ezen , a hétköznap dél», előtt ön a cigányságról elmélkedik Tulajdonképpen a cigányoknak két válfaja van, s az ősatyjuk a fáraó: Az egyiptomi fáraótól származnak. 1931- .ben .az Egyesült Unisfed Sfáfesban volt egy monstre cigányper. A cigányok gyilkoltak, s egy stra-tfordi bírónő olyan alapon mentette fel őket, hoay a cigányoknak eredendőén- goromba az agysejtjük és a vérsejt-jük. Értitek? Legyint. — Dehogy értitek - F»; ti nem <'elitek. ■' Biztatja1-! — Mondd csak Lukács, .: ö/lns-d, 1 — Nem érdemes mondja, s letelepszik az egyetlen, székre. Lukács olykor fröccsöt, iszik, ..de főleg a társaság miatt- jön. Hogy tájékozódjon, s tájékoztasson. Történelemről és irodalomról, doktrínákról és csomag-tervekről, hogy vannak államok, amelyek sem ismerik el egymást, s ■ vannak igazgatók, akiknek fogalmuk sincs a demokráciáról. A csap alatt forognak a poharak,* s kiszáradt inyű emberek öntik magukba á stampedli pálinkát, a sort, fröccsöt. Pufajkás munkások hideget hoznak - magukkal, bekapják a törkölyt, a jaf- fát, a hosszúlépést. Sietnek. Újabbak és még újabbak jönnek. A kocsma sohasem ii-es. Legalább két- perce tartom a .cigarettámat a számban; kíváncsi vaav il; vajon ad-e valaki tüzet...Igen. Idenem udvariaskodni jönnek az emberek. Kis idő múlva konyakkal .kínál ’ egy középkorú munkáskülsejű férfi. Azt mondja szabadságon van, s a hideg' ellen ugrott be felhajtani valamit. Csodálkozik. Hát persze. ' Melós-köesmá- ba nők még egy málnaszörpre se ugranak be. Nem ildomos. S akik be-1 mennek, azok olyanok. Azt mondja, még nem fordult elő, hogy itt nők visszautasították volna, — Milyen a világ a pult másik oldaláról? — kérdem a koosmárdst. — Zavaros, nagyon zavaros — mondja. — Sok ..mindenről előbb hallok, mint azok, akiknek tudni kellene róluk. Mert a kocsmában két dologról beszélgetnek az-emberek: a-munkáról és az'asszonyokról. Minden asszony pénzéhes, s mindén munkahelyen, van valami, apai nem tetszik az embereknek. Ami azt illeti, nem is szeretek odafigyelni. Még véletlenül elkotyog- nék valamit, s meglenne a baj. De látatlanba» is, ismerek igazgatókat, művezetőket és brigádvezeteket. Tudom, hogy ki készít selejtet. Mit és. hova szállít a FŰSZERT. Ki érdemelne fe- gelmit. Tudok áthelyezésekről és lel nem fedezett üzemi szarkákról. — Van-e a törzsvendégek között jómódú ember? — Az senkire sincs ráírva. De úgy gondolom, hogy van. Mert akinek fizetéskor száz-kétszáz forint nem számít, az vagy jómódú lehet, vagy nemtörődöm. Mert az igaz, hogy nem keresnek rosszul, de az ital mellett lakás is kell, ruha is kell, tüzelő is kell. Egvet nem tudtam még kideríted!: miből van egyik-másik melós embernek naponta rendszeresen ötven-hatvan forintba italra. Ha kérdem, azt mondják, hogy én azzal’ csak ne törődjek. Vagy maszekolnak, vagy valami svindli lehet a dologban. A pult másik oldaláról jól látni, ki a lógós, hol laza a munkafegyelem. . Do e2 a kocsmárosoknak tulajdonképpen öröm: ebből élnek. A munkahelyek- korüli kocsmák bizony állandóan zsúfoltak, s ami az egyik oldalon a kár, az a másik oldalon megtérül. A kocs- márosok igyekszenek fogni a vendéget — hisz százalékra dolgoznak — sokszor nem is az itallal, hanem a kocs- ■ma sajátos atmoszférájával, s megértő beszélgetőpartnerek maguk is. De csábi tceró az is, hogy az azonos ívásúak között bátrabban, szabadabban mondhatlak el az emberek a véleményüket. A kocsmáros szerint gyakran hangzik el az a közmondás, hogy ne szólj szám. nem fuj fejem. Aki azt hiszi,- hogy a kocsmába csak inni jönnek, az téved: beszélgetni is.jönnek. S téved az is, aki azt hiszi, hogy itt több a részeg ember, mint a józan. Körülbelül minden negyedik betérő sörös-, vagy jaffásüveget emel el a pultról. Részeg azért akad. Sokan aludtak már a sarki kocsma melletti -árokban, s az ajtóval szemközti -öreg diófát is megölelgették nett ányan. Az üzlet havi forgalma janu- árban 110 ezer forint volt — napi három és fél ezer forint körüli a bevétel — egy nap alatt elfogy-20 liter pálinka, három hektó sör és hatvan liter bor. Összehasonlításul : 1964-iben ebben a szekszárdi kocsmában egy hónap alatt adtaik el négy hektó sört, — Mondjon nagyivókat. — yan egy fiatal férfi, aki mindig tele van. Azzal hetvenlkedik, hogy bokszoló volt, s az a szokása, hogy leüti az emberek fejéről a sapkát. Van néhány férfi, akiről a munkahelyén nem is tudják, hogy részeges, este iszik és szabad szombaton, van aki napközben állandóan után-tölt. Igen, elég sokán vannak. — Van-e verekedés? — Én itt rendet tartok. A rendőrség .másfél évvel ezelőtt .volt kint utoljára. — Lát-e szegénységet? — Csak a cigányoknál. — .Lát-e gazdagságot? — Azt is látok. Ha nem is a törzsvendégeknél. A melósok ‘ kocsmáját a finomabb emberek elkerülik. Igaz, hogy a ; magunkfajta sztriptizlbárba be sem menne. Lehet., hogy nem is a dráj gaság miatta A bárókba rendszeresen kevesek - járnak, A munkahelyeik környékén lévő kocsmákba annál többen. De az is biztos, hogy ha egyik-másik finomabb ember ide" véletlenül betévedne, egy pillanatra csend venné körüL D. VARGA MARTA Hz öregember halála Kocsma a sorompónál
