Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-11 / 8. szám
I % t * Emberközelben i A halászcsalád Az irodán, látszik, hogy ritkán használják. Berendezése szokványos. íróasztal, tárgyalóasztal, könyvszekrény — szakkönyvekkel tele —, a falon pedig térképek, grafikonok... A fiatalember az íróasztal mellett áll. Telefonál. — Igen. Hamarosan indulok — s amint ezt kimondja, arca megváltozik. Boldog. — Hová megy? — A vízre. — Foglalkozása? — Halász. — Végzettsége? — Agrármérnök. Csorna János 1968-ban végzett Gödöllőn. Azóta a paksi Vörös Csillag Halászati Termelőszövetkezetben dolgozik. Egyéves gyakornoki idő után ezerhatszáz forintról háromezerre emelték a fizetését. Elégedett sőt boldog. Azt mondja, elérte a célját. —■ Ősi halászcsaládból származom. Nagyapám mesélte, hogy az ő nagyapja is halász volt. Helyesebben rabsic, orvhalász. A család eredetileg zentai, onnan kerültünk Tisza- lökre. Nagyapám már bérlő halász volt. Édesanyám a nyíregyházi HTSZ tiszalöki brigádjának adminisztrátoraként dolgozott. Nem csoda, hogy mi gyerekek is rajongtunk a halászatért. Bátyám, aki négy esztendővel idősebb, mint én. megkapta az Országos Halászati Felügyelőség ösztöndíját és tovább tanult. Bevallom, akkor nagyon Irigyeltem, de az ösztöndíj folytatása az enyém lett. — Néhány pillanat gondolkodás után szinte hitvallásként teszi hozzá: — Nem mentem volna az agrárra, ha nem tudom, hogy a mi szakmánkban dolgozhatom. Bármennyit adhatna akármelyik tsz, vagy állami gazdaság. — Család ja van ? — Egyéves a kislányom. Most várjuk a „fiút”. — Szívesen él Pakson? — Ahhoz, hogy egy ember boldog legyen, szerintem két nagyon fontos dolog szükséges. A szív szerint választott munka és a kiegyensúlyozott magánélet, Ha mindkettő megvan, az talán lényegtelen Is, hogy hívják az adott községet, vagy várost. — Az országban 22 halászati termelőszövetkezet van. Másutt dolgozó kollégáit hogy fizetik? — A huszonkettő között tiRcndelet a szövetkezeti lakások ' értékesítéséről és átruházásáról A lakásforgalom megkönnyítése érdekében az építésügyi és városfejlesztési miniszter és a pénzügyminiszter együttes rendeletben szabályozta az ál lampolgárok tulajdonában álló tanácsi értékesítésű, valamint. szövetkezeti lakások elidegenítésének (eladásának, cseréjének, elajándékozásának és tartási-életjáradék) szerződés útján történő átruházásának) egyes kérdéseit. Az intézkedés új vonása, hogy a tanácsi értékesíté-ű, vagy szövetkezeti lakás tulajdonosa most már forgalmi áron értékesítheti lakását. Eddig ugyanis nem kérhetett többet, mint amennyiért korábban vásárolta a lakást. Ismeretes, hogy a tanácsi értékesítésű és a szövetkezeti lakásokhoz je. lentős támogatást nyújt az állam. Ezért a rendelet kimondja, hogy ha a tulajdonos a ta- nácsi értékesítést követően elsőízben ruházza át tulajdonjogát adásvételi, ajándékozási, vagy életjáradéki szerződéssel, akkor adásvételnél az eladónak, életjáradéki szerződésnél a tartásra kötelezettnek, ajándé_ kozás esetén pedig a megajándékozottnak állami támogatás visszafizetése címén 37 ezer forintot kell leróni az illetékes tanács fejlesztési alapjának javára. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az ingatlancserére és arra az esetre, hogy ha a lakást a házastársi vagyonközösség megszüntetése, vagy hatósági határozat alapján idegenítik el. Az állami támogatást egyébként 30 napon belül vissza kell fizetni, de a megajándékozottnak és a tar- tásra kötelezett személynek jövedelmi és szociális helyzetére való tekintettel részletfizetési kedvezményt adhat az el- sőfokú adóügyi hatóság. A rendelet kimondja, hogy ha a leendő új tulajdonos a lakásra vonatkozó OTP-köl- csöntartozást átvállalja, akkor a kölcsönfeltételeket jövedel, mi, vagyoni és szociális helyzetének figyelembevételével kell újólag megállapítani. A tulajdonos kérheti a lakásügyi hatóságtól, hogy • az államnak visszaadott lakás el_ lenében biztosítson részére — ugyancsak tanácsi értékesítésű — másik lakást. Ezt az újabb lakást Is a korább) rendelkezésekben meghatározott pénzügyi feltételek és szociálpolitikai kedvezmények alapján kell értékesíteni. A pénzügyek lebonyolításában azonban több eltérést kell figyelembe vermi. A korábban kifizetett előtörlesztés és kölcsön- törlesztés együttes összegét — évenkénti 1 százalékos értékcsökkenés levonásával —az újabb lakás eladási árának törlesztésére kell elszámolni. Ez az intézkedés lehetővé teszi a szövetkezet) és egyéb tanácsi értékesítésű lakások ki- terjedtebb minőségi cseréjét, eladását, mert a régebbi lakásra jelentkező vevőnek is csak az eladási ár 15 százalékát kitevő előtörlesztési összeget kell befizetnie, holott korábban a .cégi tulajdonos által befizetett részletek költségeit is fe_ deznie kellett. Az új rendelkezés egyszerűsítette a szövetkezeti lakás cseréjét, eladását azzal is, hogy a leendő tulajdonosnak elegendő a szövetkezet igazgatóságának benyújtott írásbeli nyilatkozatban vállalni, hogy előírás szerint teljesíti a lakással kapcsolatos fizetési kötelezettségeit. Ezután tehát már nem a szövAkezet igazgatóságának hozzájárulásától. Jóváhagyásától függ a lakás vásárlójának személye. Az új rendelet január 1-én életbe lépett. (MTI) Az ezeréves Székesfehérvár emlékműve Az ezredévei fennállását Idén ünneplő Székesfehérvár alumíniumból készült monumentális emlékművet állít a nyáron. A város legmagasabb pontján — az M—7-es autópályáról is jól látható öreghegy tetején — helyezik el az ezredéves emlékművet. A 34 méter magas tű és a körbefutó pánt készítését megkezdték a székesfehérvári üzemekben. A nehéz- Jémöntődében már öntik a várossal kapcsolatban álló történelmi nagyságok óriásportréit; összesen 130 dombormű kéjül az alumínium gyűrűre. ______ s arja zenötben van agrármérnök. Közülük az én fizetésem a legalacsonyabb. —■ Mégis marad? — Maradok. Itt önállóan dolgozhatom. A főnököm hozzáértő és szakma3zerető. Hozzásegít a kezdeményezéshez. Az egész tógazdaság az enyém. Sok új dolgot vezettem be. Például régen nem volt süllő- ívatás, növényevőhal-előneve. lés, satöbbi. És nincs jobb érzés annál, mint a jó munka eredményét látni. — Sokat van a vízen? — Januárban és februárban keveset. Hetente úgy tíz órát. De a többi hónapokban csak annyit vagyok benn. amennyit a papírmunka nagyon megkíván. — Elég sók ' *s beosztottja van. Nehéz főnöknek lenni? — Nem mondhatom. Nálunk a főnökdolog más, mint egy üzemben. Bennünket összetart a szakma. Mi megszállottjai vagyunk a munkánknak. Ne tartson elfogultnak a szakmámmal szemben, de ha valaki nemcsak tudja, hanem érzi is. hogy halász, az más dolog. És a paksi halászoknak hírük is van... — Mit tart legszebbnek a munkájában? — Gondolhatná, hogy a kísérletezést. De nem. A halá- szást. Én a tógazdasági munkához értek elsősorban. Itt viszont az idős halászoktól megtanulhattam és megszerettem a dunai elektromos halászatot. Gyönyörű... Reggel négyen két ladikkal kimennek a vízre. Izgalmas figyelni, ahogy a hal ráúszik a szákra. Amikor megbénul, kiszedjük... A Duna elég halszegény víz. de négy ember naponta két mázsát is tud fogni. — Tehát elégedett ember? — Igen. És elsősorban azért, mert élhetek és tudok éliii „örökségemmel'', V. HORVÁTH MÁRIA Kevés a hét forint tíz fillér A megye általános iskolai napközi otthona! rossz tárgyi fettételek között működnek. A legtöbbjükről csupán úgy lehet beszélni, hogy napközi, mert az otthonosságnak még oz elemi feltételei is hiányoznak. Ezek közé tartozna az önálló és csak az erre a célra szolgáló helyiség. Százhetvenkilenc napközis csoport van a megyében, a szobák száma pedig negyvenöt. A többi gyerek üres osztálytermekben tölti a tanóróTcon kívüli időt. Ezen a nehéz helyzeten sokat Segít a lelkes, odaadó pedagógus, aki sok törődéssel foglalkozik á gyerekekkel. Megnyugtató, hogy a 199 napközis nevelő közül csupán 16 képesítés nélküli. Minden nevelői erőfeszítés ellenére csak azt lehet mondani a napközikről, hogy gyermekmegőrzők. Bár a hátrányos helyzetűeknek, vagy a bejáróknak még így is nagyon sokat jelent a nyugodt tanulási lehetőség, a gyengébb képességűeknek pedig az állandó nevelői felügyelet és a korrepetálás. A helyzetet tovább nehezíti, hogy kevés a hét forint tíz fillér. Kevés ez a pénz így önmag ’ i is. hát még akkor, ha a napköziben ebből az összegből kt ^mélyenként és naponta kihozni az ebédet és a tízórait, illetve az uzsonnát. Gondoljunk csak egy hetedikes-nyolcadikos kamasz étvágyára! A központi rendelkezés 1966-ban szabta meg ezt az összeget. Mindenki tudja, hogy azóta emelkedett a hús, a zöldségfélék és bár áttételesen, de a konzervek ára is. Egy 1968-ban kiadott módosító rendelkezés szerint túl lehet lépni, a hét forint tíz filléres keretet, ha ezt az összeget megtakarítják, vagy kigazdálkodják. Az iskolai költségvetés azonban nem olyan magas, hogy maradna belőle. Ezért az a gyakorlat, hogy más munkákra (takarítás, meszelés, tatarozás) szánt összegből vesznek el, és fordítják az élelmezésre. 1966 ótp a napköziotthonosok térítési díja emelkedett. A szülők éppen azért, mert Jövedelmük nőtt, szociális helyzetük kedvezően változott, többet fizetnek gyermekeik napközi otthoni ellátásáért. Nemcsak az árok, a fizetések is emelkedtek. Csak a hét forint tíz fillér maradt, és az egyre kevesebb lesz ahhoz, hogy elég legyen a megfelelő minőségű és mennyiségű koszt előállításához. Ma a napközik kevesebbet nyújtanak a tanulóknak, mint öt évvel ezelőtt. A Tolna megyei Tanács 1973-ra tervezi, hogy javít ezen a tarthatatlan helyzeten. Nemcsak az általános iskolai napközi otthonokban, Hanem minden élelmezést nyújtó intézményben, középiskolai menzán, diákotthonban nevelőotthonban, saját erőből, emeli két forinttal a jelenlegi összeget. Az emelés szükség- szerű, de sajnos csak jövőre válik lehetségessé. Azokban a községekben, illetve iskoláikban, ahol erre lehetőség, illetve pénz volt, már eddig is a megengedett tíz százalékon felül megtoldot- ták a napközi élelmezésére szánt összeget. A költségvetésben viszont csak hét forint tíz fillért lehet tervezni, személyenként és naponta. Ezek után fölvetődik a kérdés: tálért várt szükség egy olyan rendelkezésre, amit nem lehet betartani, aminek a megkerülése már úgyis szükségszerű gyakorlat? Dalmandi vágóhíd Dombóváron Tavaly hatezer sertést A korszerű állattenyésztő gazdasághoz szervesen hozzátartozik a vágóhíd. Elsődleges feladata, hogy értékesíthető áruvá dolgozza fel azokat az élő állatokat, amelyeket nem tudnak a falkával együtt eladni. ötven-száz sertés között mindig akad olyan, amelyik jobban hízik, mint az átlag, s ilyen falkában olyan állat is van, amelyik rosszul eszik, nem fejlődik rendesen, nem éri el a kívánt súlyt a leadás idejére. A falkából kiemelt állatokat már nem lehet vissza tenni más falkába, mert onnan kimarnák, rontaná az új csoportot, állandó izgalomban tartaná, ami végül is az elégtelen súlygyarapodáshoz vezetne. És előfordul olyan eset is, amikor a kész hízót nem tudják szállítani. mert a nagy vágóhíd nem fogadja a szállítmányt. A Dalmandi Állami Gazdaság korszerűsítette a dombóvári vágóhidat. Az épület felújítását 1989-ben' kezdték el, s tavaly lényegében már teljes üzemien volt az új létesítmény. Háromszázezer forint értékű hűtőberendezést vásároltak, félmillióért húsfeldolgozó gépeket. A vágóhíd építésével egy i dőben kényszer- vágóhidat is készítettek. Ez teljesen elkülönített az árutermelő részlegtől, külön személyzettel rendelkezik. így mindén egészségügyi követelménynek eleget tettek. Nagy gondot fordítottak a vágóhidak építése során a dolgozókat kiszolgáló létesítményekre. Hideg-meleg vizes fürdőt kaptak a munkások, vágtak fekete-fehér öltözőt és ebédlőt építettek számukra. Az új vágóhidat az elmúlt évben igen sok szakember megnézte, s elismeréssel nyilatkozott A Húsipari Tröszt képviselője — aki egyben szaktanácsadó is volt a vágóhíd korszerűsítésénél — és az állategészségügyi szakemberek úgy nyilatkoztak, hogy ez a vágóhidtípus a legalkalmasabb olyan gazdaságoknak, ahol évente huszon- öt-harmincezer hízót nevelnek. A vágóhíd berendezése, a megfelelő szakembergárda lehetővé teszi, hogy ne csak tőkehúst, hanem különféle tölteléket is készítsenek. Tavaly 86 662 kiló húsárut készítettek, összesen több mint hatezer élő állatot vágtak le. A múlt év utolsó napjaiban kapta meg a gazdaság a tőkehúsértékesítési engedélyt. Úgy ter vezik, hogy Dombóváron üzletet építenek, ahol nemcsak tőkehúst, hanem a gazdaság más termékét is forgalomba tudják hozni. A dalmandi gazdaság vágó- hídjának húsáruit Dombóváron, illetve a járásban hozzák forgalomba. Tavaly az ösz- ízes termék mintegy kilencven százalékát értékesítették a dombóvári járásban, a többit Kaposvárott. Az egyévi üzemeltetés soJ rán kedvező tapasztalatokat szerzett a Gazdaság vezetősége. A vágóhíd felszerelése jő,‘ mégis szükség van változásra* több húsárut akarnak készíteni, és éhhez szükséges új munkások felvétele is. Elsősorban nőket vesznek fel. akik a mostani szakmunkások mellett megtanulják majd a töltelékáru-készítést, a húsfel- ’űolfioaást, — pj — L Készlet a hűtőkamrából. WH,-
