Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-09 / 7. szám

% » t t Kampía Péten Mens sana... Mennyi lehet? Még sötét van. Két lehetőség közül vá­laszthatok: felgyújtom a vil­lanyt, vagy bekapcsolom a rá­diót. A világosság persze fel­ébreszti a többieket, letolnak. A rádió meg muzsikál, ide a fülembe, szépen, és informál, hogy mit csinált tegnap Szá­dat? • Háromnegyed hat múlhatott, ez a falurádió. Próbáljunk megfordulni a hal oldalra, így ni, a fene megette, most elte- keredeti. Mindjárt beállítom, csak eligazítom itt a dolgokat. Elment a párna, a takaró meg lelóg. Aha. őszi vetések rend­ben, földben az árpa meg a búza. Az jó is, lesz jövőre ke­nyér meg sok sör. Tulajdonképpen disznóság, hogy ki kell menni a hely­színre. Minek? Elmegy a na­pom és nem leszek okosabb. Mit mondott az a tanácsi em­ber a szőlőben? Nem kell mindenben részt venni, elég, ha az ember jói odafigyel. Odafigyelek. Mindenre oda­figyelek, főnök, istenbizony. Hidd el, az alagutat fúrják,- irtó rendesen dolgoznak ezek a derék, magyar gyerekek. Az­tán figyelek, hogy ne történ­jék semmi baj Máltán, mosta­nában nagy jövés-menés van ottan. Futballozni is megyünk. Figyelek a reklámműsorra is. srácok ez a legjobb — mi is? Tudja a nyavalya, főnök, már mást mondanak. Mindegy, ki­megyek az alagúthoz kilenc­kor, csak előbb jtt a jobbolda­lon megigazítom a tálcáról. Most egész jó. Kimegyek hát, megkérdezem: hogy vannak? Aztán hazajövök. Vagy elég, fea csak odafigyelek? Azt mondja nekem, çz a nő, hogy nyújtózkodjak. Nem is volna rossz, ha nem lógna ki a lábam akkor a takaró alatt és a külvilágban hideg van. Nem hoztam tegnap olajat, hű, a fene egye meg, azért is el- .toedl menni. Meg a boltba tejért. , Nem nyúj'tózom, te nő. mert tüsszentenék és felébrednének a többiek. Inkább gyorsan el­csinálom ezt a vállamnál ke­letkezett lukat, jó lesz ezt a lakócsaj díszpámát ide ob- Bzerválni, akkor nem jön be a hideg. így ni. Nahát. Alagút, olaj, tej. Terpeszál­lás, karunkat a fejünk fölé, könyékállásban. Egy. kettő, vissza, négy. Kis zongorácska, szépet’ csattogja a rőzleinrótot. a nő meg számol. Mens sana in corpore sano. Ep testben lakik az ép. lélek. 6p testemet lazán oldaltvetem, a szép, kockás takarót virágos huzattal a fülemre húzom. Ép lelkem most itt lakik egy sá­torszerű tüneményben, herme- tice zárt, jó kis meleg világ­ban. Diszpárna, tolipárna, ekótpléd, rádió — hajoljunk előre, derekunkat félfordulattal Jobbra, lendítsük a lábunkat a tejünk fölé három. négy. Az idősebbek abbahagy hat j ák. Tornászom. Gondolatban a szőnyegen állok, délcegen, mint Viktor Csukarin. Vagy Tarzan, a dzsungel gyermeke. Tótágas, tolótámasz, mérleg. Nauli, ma- jurászana. Lendítem a lába­mat, hajlongok, ejnye, tény­leg igaz dolog ez, az ember felüdül. ha csak gondol egy kis testmozgásra. Ott kellene lennem a szőnyegen, à tettek mezején. Részt venni. Vagy elég, ha csak odafigyelek? Mens sana. Szép mondás és főleg igaz. A lelkem teljesen Kéziratokat nem érzünk meg & nem adunk vissza! Csak •lyan irodalmi munkákra vá­laszolunk, amelyekben a tehet* aég Jelét Útjuk. ép, mindent pontosan regiszt­rál, felmér, tud. Következés­képpen a testem is ép, azért, mert vigyázok, nem dugom lei a lábam, hogy megfázzak és elromoljon, mert akkor a tel­kemet is fújhatom. Fekvőtámasz, karlendítés ol­dalra. Hú, melléütött a zongo­rista. Mindjárt félhét, akkor lesz egy kis komoly zene; egy­két sláger, Kordával vagy anélkül, ahogy a kedves hall­gató parancsolja. Krónika, oda kelt figyelni, hogy amikor ru­ganyosán bemegyek, lássák rajtam: hajnalban talpon vol­tam, tornásztam, boltba laten­tem, informálódtam. Azért nem kell ennyire oda. figyelni. A karlendítésnél el­mozdult a vádiam, önkéntelen mozdulat, tudat alatti. Gyer­mekkori szexuális élmények. Most elromlott a sátor, gyor­san felépítem. Rádiót egy ki­csit halkabbra. Jó. Mit mond? Tornánk ezzel véget ért. Egészségünkre. Hű, ez jól esett. Most már jö­het a többi: reklám, krónika, új könyvek. Nyolckor boltba, reggeli, elugrani olajért a ben­zinkúthoz, húsz kiló, mindegy, egye fene. Kilenckor pedig ki­megyek a helyszínre, jön a kocsi. Vagy elég, ha csak odafigye­lek? Félhét. Mindent megcsináloik ma. Kimegyek a helyszínre, átstrukturálom az ipart, meg­oldom a munkaerő-problémát Elvetem, betakarítom, átadom a megbízólevelem, közös köz­leményt adok ki, leértékelem, biztosítást kötök. . Ma nyolckor felkelek. ',‘,Nem gyakori esemény az emberiség életében az évezred fordulója. Utoljára 1000 esz­tendeje készült a világ — de legalábbis az a néhány ezer írástudó, aki feljegyzéseit az idők változásáról a mi időszá­mításunk szerint vezette — a következő évezredre. A világ végét várták a millennium be­következtével. Azóta csaknem IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA: HOMO-ARQENTWM Hr. Franki Józsefnek ajánlom Ezüst ezüsthomlok felett felett és mögötte bent mélyreágyazva méretek és törényekszabta arany magány mögött Szellemlak szobáiban lakozik Ezüsthomlok szóles redöi csarnokok koponyaalkat * csontkupolái takarják Ne szólj Ne világíts Hallgass, Ez itt a Szellem hajléka öröktől Géniusz fészke ezüstszó ezüstírás homlok argentumból Él hogy létezhess alkot hogy a halál skalpgyűjteménye ne szaporodjék Tudóst köszönts az Öröklet m egyszerű közkatonáját zsenit köszönts ezüsthomlokút nevét a napba fogalmazd Nevét majd századok őrzik TOLDALÁGI PÁL: KÉTFÉLEKÉPPEN Azt mondta, a siralom völgye az ő világa, és kezét szívére tette, fájt a kínnal megszületett, csupasz beszéd, ezért a számjegyekhez fordult, osztott és szorzott évekig, köd alakban jelentkezett csak tudatában, hogy létezik, aztán valaki megszerette, és előhívta őt, akár egy negatívot. Most, ha sétál, mellette megy egy szép agár. 1000 esztendővel lett öregebb az emberiség. A harmadik év­ezred küszöbére érkeztünk. Helyesebben mondva, a har­madik évezred kezdete már itt van velünk... terveinkben és cselekedeteinkben, iskolaszer­vezésünkben, de leginkább abban a nemzedékben, ame­lyet ma készítenek fel az is­kolákban, az egyetemeken.” Ezekkel a mondatokkal kezdődik dr. Simái Mihály könyve „A harmadik évezred felé”, melyet a múlt év utol­só napjaiban, a Korszerű tár­sadalmi ismeretek könyvtára című sorozat első köteteként jelentetett meg a Kossuth Könyvkiadó. A futurológia ki­fejezés egyre inkább közismert és egyre inkább tudomány. Fritz Baade: Versenyfutás a 2000. évig című munkáját, mely első ízben 1965-ben je­lent meg, viharos gyorsaság­gal elkapkodták a könyves­boltok polcairól: — ez a köz- érdeklődés jele és fokmérője. Nem biztos, hogy Simái Mi­hály könyvének pontosan ugyanaz lesz à sorsa, noha csak ötezer példányban jelent meg. Mindenhogyan megkapd ják azonban a sorozatra je­lentkezettek, akik jól járnak. Simái nem ír olyan olvasmá­nyosan, mint Baade profesz- szor, de rendkívül alaposan, nagy tudományos felkészült­séggé!. Irodalomjegyzéke he1- venhárom forrásmunkát sorol fel minden nagy világnyelv és a magyar szakirodaimából. Ereje tárgyismeretében és vi­lágnézeti felkészültségében rejlik. A változásokat és a várható változásokat össze­függéseikben vizsgálja; min­dig figyelemmel arra a nagy átrétegeződésre, ami a világ gazdasági és társadalmi szer­kezetében végbement. A több mint háromszázhetven oldalas kötet hét fő részének tagozó­dása : „Társadalmak, államok és gazdasági viszonyok rend­szere a XX. század második felében’. Ezen alapszik min­den, így „A világtermelés nö­vekedésének tendenciái”, „Szerkezeti változások a vi­lágtermelésben”, „A világ me­zőgazdasága az átalakulás út­ján”, „A fogyasztás fejlődésé­nek fő irányai és szerkezeti­nek megváltozása a világgaz­daságban”, „A fogyasztó és termelő ember a világgazda­ságban”, Végül „A világgazda­sági fejlődés stratégiai problé­mái.” À könyv gondolatmene­té ezekből a címekből nyomon követhető, éppen ezért külön summázás tartalmazza azokat angol és orosz nyelven is. Valamennyien bízunk ab­ban, hogy a jövő, a harmadik évezred a szocialista tábor feltétlen fölényének tényeivel köszönt be. A bizalom azon­ban édeskevés a tények szá­mítható. trendvonalainak is­merete nélkül. Egyetlen, rö­vid táblázatot idézünk a kö­tetben található ötvennyolc, kö­zül. A következő három évtized­ben a különböző országoknál, országcsoportoknál a gazdasági fejlődés következő rátáival le­het számolni: Szovjetunió: 7, eurónai KGST-országok : 5.5. Egyesült Államok: 3,8, Egyéb ioari tő­kés országok: 4,4, Fejlődő or­szágok : 4,8. „A harmadik évezred felé” nehéz, de érdekes olvasmány. Feltétlen sok ismerettel gaz­dagodik. aki áttanulmányozza. Ezek közül csak egyet kell el­felejtenie. Azt a szokásos hi­bát, melyet a nagy tudású szerző is elkövet. A harmadik évezred ugyanis nem a 2000- ik évvel kezdődik, hanem a következővel. Azon egyszerű okból, hogy időszámításunk a 0. évet nem ismeri. (ordas) Lévay József levele Sh akespea re-fordí tása i ró l A Kisfaludy Társaság 1868- ban indította meg Shakespeare teljes magyar fordításának ki­adását. Tömöri Anasztáz bőke­zűségéből. 1902-ben a Franklin Társulat újból kiadta, a Kis­faludy Társaság pedig a -há­ború után. az 1920-as években .jelentette meg az újabb, kitű­nő íróink részvételével korsze­rűsített, teljes fordítást. Ezek­ből az adatokból, valamint Lé- vaynak alább közölt, 1910-ben kelt leveléből kitűnik, hogy az agg költő a Voinoyich-féte ki­adás után. önszántából foglal­kozott öt Shakespeare-fordítá- sának kijavításával, s ezek kö­zül a Titus Andronicuséval utoljára. Javításait a mű egy nyomtatott példányán végezte el, d3 hogy ki volt a „tagtárs”, akinek a levéllel együtt eikül- dötte, nem állapítható . meg, mert à csomag borítéka elve­szett. Nyilván a Társaság ügyvezetője, vagy a fordítások gondozója lehetett, kiléte ez­úttal nem fontos. Zárólevélnek látszik, írásakor Eévay már 85 éves volt, s igen lemondóan, re­zignáltén szól ereje fogyásá­ról. Még nyolc évig élt. s ver­seket ekkor is írt, de hogy Shakespeare-rel foglalkozott volna, eddig kiadott hagyaté­kában nyoma sincsen. így e levele bizonyára utolsó ilyen tárgyú, sajátkezű dokumentu­mai. közé tartozik, és minden­esetre kiadatlan. Szövege így hangzik: Igen tisztelt és nagyra be­csült tagtárs! Titus Andronicus javítgatá­sán is túlestem. A javításokat külön lapszám szerint felje- gyezgettem, de azokon kívül van a szövegben trónnal tett apró jegyzés is, melyet figye­lembe kell vennie annak, a ki valaha új kiadás alá készíti ezt a fordítást. És mind ezeken felül van még ott kisebb, na­gyobb, a miben, magam látom, vagy elmaradtam az eredeti­től, vagy túl mentem rajta! ne most már bizony fogyatékos nálam a türelem is az erő is. Pedig nem vigasztalásom az, hogy a Magyar Shakespeare- ben az én fordításaimnál rosz- szabbak is vannak. A Shakespeare-kötetet a jegyzetekkel együtt ide zárva küldöm. Őszinte üdvözlettel és szere­tettel igaz tisztelő híve Lévay József Miskolcz, VII/22. 1310. Közli: Várkonyi Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents