Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-09 / 7. szám

r

1

f

t

\

%

Szilárdult a közbiztonság

A megyei bíróság vezetőinek nyilatkozatai

Dr. Szily Lászlót, a Szekszárdi Megyei Bíróság elnökét kértük, nyújtson olvasóink számára tájékoztatást a Tolna megyei bíróságok 1971. évi ügyforgalmának alakulásáról. A megyei bíróság elnökének kívánságára a büntetőügyekről dr. Farkas László megyei bírósági elnökhelyettes szólott.

— Tavaly 12 százalékkal több büntetőügy érkezett megyénk öt járásbíróságára, mint az előző évben. — mondotta dr. Farkas László. — Ezek 65 százaléka közvádas volt, tavaly előtt a közvádas ügyek részesedése csak 60 százalékfa rúgott. Javaslatom: a magánvá- das ügyekkel most ne foglalkozzunk. Részint azért mellőzzük őket, mivel ezek jelentékeny hányada bíráink, népi ülnökeink türelmes békítő tevékenységének eredményeként nem kerül bírói tárgyalásra; másfelől azért, mivel társadalmi jelentőségük lényegesen csekélyebb a közvádas ügyeknél.

— Milyen kategóriákban van emelkedés?

— A közlekedési- ügyek számaránya 19-ről 21 százalékra növekedett. Bár ebben a kategóriában sincs két egyforma ügy, a vádlottak között két főcsoport felismerhető. Az egyikbe azok tartoznak, akik csak hiszik magukról, hogy hátuk mögött öt-tízezer kilométerrel már valóban tudnak vezetni; ők indokolatlan magabiztosságukkal okoznak balesetet. A másik csoport tagiai nagy méretű járművek vezetői. Szó sincs arról, hogy minden autóbusz- vagy teherautó-vezető harckocsinak tekintené járművét, a forgalom többi résztvevőjét pedig ellenségnek. — mégsem ritka, hogy teher- géokocsi- és autóbuszvezetők azért vezetnek erőszakosan, mert taoasztalatból tudják, hogy a Trabanton vagv Pannónián járók nem kockáztatják meg velük az összeütközést. Persze a gyakorlatlanság is vezethet balesethez...

— A vasion elle**! bű^osfiTfik- wénvek alakulásáról is kérnénk néhány szót.

A közvádas ügveken belül a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények aránya hatról tíz százalékra nőtt. Kevesebb a lopás, de több a Sikkasztás. Noha a törvény mindkét bűncselekményt azonos mértékben rendeli büntetni, az eltolódás figyelmet követe- telő. Talán leginkább azért, mivel arra enged következtetni, hogy nem mindenütt vizsgálják az elvárható lelkiismeretességgel, hogy kire mit bíznak a társadalmi tulajdonból. Szomorú igazság, hogy a belső ellenőrzés nem váltotta be eddig maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket. A társadalmi tulajdont károsító bűnözők legnagyobb hányada részint a rendőrség, részint a népi ellenőrzés fáradozásának eredményeként került a bíróság elé.

— Milyen körülmények motlváljak a vagyon elleni bííncse. leleményeket?

— A legkevésbé az anyagi

szükség. Jellemzésül csak azt az ügyet említem, amelynek tárgyalását rövidesen megkezdi a Szekszárdi Járásbíróság. Ebben a társadalmi tulajdon Icára körülbelül 200 ezer forint. Az egyik vádlott nyugdíjas. Mit gondol, mennyit kap havonta?

— Kétezret, kétezer-ötszizaf...

— Kereken ötezret... A telhetetlen harácsolás, a szuper- luxus-igények kielégítése, valamint a mértéktelen italozás az, amj szinte kézenfogva vezeti a gyenge jellemüeket a vádlottak padjára. Az iszákos- ságra hajlamos elítéltek megjavítása érdekében, — feltételezem —, ez eddiginél szélesebb körben alkalmazhatnák a járásbíróságok a kényszer alkoholelvonó kezelésre kötelezést. ígéretesnek látszik az utógondozás hatékonyabbá tétele is.

— Milyen bűncselekmény-kategóriákban mutatkozik javulás?

— Azokban, amelyek alakulásán a közvélemény a köz. biztonság alakulását méri; az erőszakos cselekményekben. Garázdaság miatt tíz százalékkal, szexuális bűncselekmények miatt 30 százalékkal kevesebben kerültek a bíróság elé 1971-ben, mint 1970-ben. Ebben jelentős szerepe van a rendőrség jó munkájának. Gyakoribb a járőrözés, bárki sa iát szemével láthatja, hogy több a rendőr az utcán, sőt ott és akkor van ott, ahol és amikor jelenléte kívánatos. Hozzájárult ehhez az eredményhez az is, hogy az erőszakos cselekmények elkövetői megfelelő súlyú büntetésben részesülnek. A bűnüldöző szervek egységes szemlélete és fellépése biztosítéka lehet a helyzet további javulásának.

Dr. Farkas László elmondta még, hogy a politikai jellegű bűncselekmények roppant ritkák, s hogy a fiatalkorú vádlottak száma csupán említésre alig méltó mértékben növekedett. Annál inkább a visszaeső bűnözőké. A büntetésvégrehajtás reformja — beleértve a fegyházat is — remélhetőleg ezen a téren szintén javulást eredményez.

— A polgári ügyforgalom, — vette át a szót dr. Prant- ner József megyei bírósági elnökhelyettes —, 1970-hez képest tavaly hét százalékkal nőtt; ezen belül a házassági bontóperek száma kilenc szá-, Zalákkal. A dombóvári, a paksi és a szekszárdi járásban mintegy tíz százalékkal több a kisajátítási kártalanítási per, mint korábban volt. Ez általában nem a kapzsiság következménye, hanem a fejlődés, az urbanizáció természetes velejárója. Politikailag azért jelentősek ezek a perek, mert elbírálásuk kihat az állampolgárok jogrendünk iránti bizalmának alakulására. A bíróság ezekben a közérdek és a jogos magánérdek érvényesülése helyes arányának kiformálására törekszik. Ez az arány, ez az összhang a ki_ sajátítási kártalanítási összeg igazságos mértékében jut kifejezésre.

— Úgy tapasztaltuk, hogy a kisajátított ingatlanolt volt tulajdonosai tőként a melléképületek ellenértékével elégedetlenek. Mi lehet ennek az oka?

— Az ilyen létesítmények, mint a pajta, az istálló, a fészer, nem csak műszaki avulást, de úgynevezett erkölcsi avulást is szenvednek, — mivel a társadalmi átalakulással jelentőségük, használati értékük csökken. Ugyan, kinek számára szükséges, például, a mai Szekszárd belvárosában gazdasági épület, mikor már rég nem tart lovat, tehenet, mikor már nem a saj&tj hanem a termelőszövetkezet éké. jével szánt?... Lakóház kell; van, akinek garázs is; mások viszont lebontatják portájukról a fölöslegessé vált, az egyéni gazdálkodás megszűntével korukat túlélt épületeket.

— Mivel magyarázhatnánk a

házassági bontóperek számának

növekedését?

— A bontóperek körülbelül 60 százaléka a házassági élet- közösség első tíz évében indul; ezek mintegy 30 százalékában az életközösség alig egy-két esztendeig tartott Mint sejthető: jórészt fiatalok mondják ki elhamarkodottan azt az igent, amelyről csakhamar kiderült, hogy — nem boldogító... A bontóperek két_ harmada végződik válással; az esetek egyharmadában a bíróság még lát reményt a házasság megmentésére. Sokatmondó, hogy a felbontott házasságok 70 százalékából nem származott gyermek, vagy mindössze egy. Ez azt bizonyítja, hogy a gyermek erős kapocs a házasfelek között.

— Milyen gyakoribb okok idézik elő a házasság felbomlását?

— A okok statisztikáját úgyszólván lehetetlen elkészíteni: nem utolsó sorban amiatt az örvendetes tény miatt, hogy mind több válás kultúrember- hez méltó módon, a Legfelsőbb Bíróság 3. számú irányelve alapján történik. Akik „a hármassal”, válnak, minden vitatható kérdésben megegyeznek, s így a bíróság csupán elhatározásuk véglegességének és komolyságának vizsgálatára szorítkozik. A csa- ládiogi perek közül a gyermekelhelyezési perek azok, amelyek legnagyobb elmélyülést, lelkiismeretességet követelik a hivatásos bíráktól és a népi ülnököktől. Az elhelyezés kérdésében egyesegyedüf a gyermek érdeke a döntő. Tehát az elhelyezéssel nem

„büntetünk/’, de nem is „jutalmazunk”. Az elhelyezés kérdésének kényessége, a tévedés veszélye, a felelősség érzete a legszélesebb körű bizonyítási eljárás lefolytatására serkenti bíróságainkat. Vizsgálják a szülők egyéniségét, viselkedésüket munkahelyükön és magánéletükben, világnézetüket, életvitelüket, a nevelésre való alkalmasságukat, kereseti és lakásviszonyai, kát. Lényeges ítélkezési szempont, hogy a két szülő közül melyik kész és alkalmas aria, hogy a gyermeket mindkét szülő szeretetére, szocialista hazaszeretetre és dolgos emberré nevelje. A gyermektartásdíj mértékének megállapításánál hasonló körültekintést tanúsít a bíróság.

— Sok-e, kevés-e a házastársi tartási igény?

— Elenyészően kevés. Kevés, mivel a nők többsége dolgozik, megfelelő jövedelemmel rendelkezik, de azért is, mivel munkába állásuknak jóformán soha sincs akadálya. Ebben a tekintetben éppúgy nem mutatkozik az egyes társadalmi rétegek között különbség, mint a bontóperek ré- tegenkénti megoszlása terén. Eltűnt az az előítélet, amellyel a falusi ember viseltetett a bontóperekkel szemben,

Dr. Szily Lászlótól, a megyéi bíróság elnökétől azt kértük, hogy a polgári és a büntető szakterületre legjellemzőbb képek mellé vázolja fel az öt járásbíróság és a megyei bíróság tevékenységének összképét is,

— Rendszeresen és köteles- ségszerűen figyeltem bíróságaink. s azokon belül ifjabb kollégáim működését, — válaszolta. — Bár mind a polgári, mind a büntető ügyek elbírálása egyre nagyobb felkészültséget követel, úgy találtam, hogy megálltak a helyüket. Várakozáson felül jól dolgozott az a négy kplléga is, aki mindössze egy éve ül a bírói emelvényen. Az eredmények helyettem beszélnek: az ítéletek háromnegyede már el_ ső fokon jogerőre emelkedik; a fellebbezett ítéletek közül sem sok szorul változtatásra. Az ügyek gyors befejezése fontos közérdek. Az 1971. évi, még folyamatban lévő ügyek fele decemberben érkezett; az összes ügynek pedig csak 11 százaléka régebbi három hónapnál.

— Közismert az a megbecsülés, amellyel Oh a népi ülnökök iránt viseltetik. Tapasztalata szerint milyen a bírák és az igazság szolgáltatás többi résztvevőjének — ügyészeknek, ügyvédeknek — kapcsolata?

— Korrekt, elvtársias. A tárgyalásokon elhangzó nézetkülönbségek nem az ellenérzések kifejezői, hanem az egymástól eltérő jogi véleményeké. Az ügyvédi munkának Tolna megyében szép hagyományai vannak. Nem kételkedem, hogy az ügyvédi kar fiatal tagjai a jövőben is méltók lesznek korosabb kollegáikhoz. Helyeslem, hogy egyre gyakrabban élnek a védők azzal a jogukkal, hogy már a nyomozás időszakában teljesítsék megbízatásukat. Tévedés volna ebben a bűnözők mentegetésére irányuló káros törekvést látni. Az idejekorán megkezdett védői tevékenység az igazságszolgáltatás többi dolgozójának munkáját segíti, — jelentette ki újévi beszélgetésünk végén dr. Szily László, a. Szekszárdi Megyei Bíróság elnöke.

— borváró —

Emberközelben :

’ A szállítómimkás

Kattan az önindító, s a hatalmas 2IL nekirugaszkodik, hogy elvigye az árut Faddra, Tolnára, Gérjenbe. Petz Márton, aki hivatalosan darabárus járatkezelő, köznyelven szállítómunkás, mostanában egyre többször nekidől az ajtónak, s az időt, amíg célhoz érnek, végigalussza.

Pufajkás, köpcös alakja belemosódik a kabin szürkeségébe.

— Fáradt?

— öregszem. Negyvenöt éves múltam. Nem rég volt, permeteztem egy ismerősömnek, aztán mikor felértem a dombtetőre, valami szorongatni kezdett. Előbb csak nehezen vettem a levegőt, később szédültem is. Hirtelen az jutott eszembe, te Marci, öregszel. No, én azóta érzem ezt.

— Szomorú?

Petz Márton egy Munkást vesz elő, de nem gyújt rá mindjárt, csak morzsolgatja, puhítja a cigarettát.

Köd és szürkeség, Az ütemes berregés álmosí- tó. Rétek, legelők suhannak mellettünk, s valahol a távolban már-már alig láthatón a kopasz nyárfákon varjak gubbasztanak.

— Nem vagyok szomorú — töri meg a csendet.

— Mióta dolgozik?

— Amióta az eszemet tudom. Az élet munka. De nekem így szép. Ne gondolja, hogy csak pénzt keresek ezzel a munkával. Én azt szeretem, mikor ránézek egy ládára, tudom, hogy körülbelül hány kilós lehet, s ha valaminek a csomagolását fajom, nekem az mond valamit. Húsz éve csinálom ezt. Járom a falvakat, viszem a gyáraknak, embereknek az árut. Nagy értékek fordulnak meg a kezemben.

— Érzi-e, hogy számítanak magára?

Kígyózik a cigarettafüst, s kékségével eláraszt

bennünket. Petz Márton hangja első hallásra kellemetlen, pór perc múlva már úgy érzem, hogy tömör, majdnem zsugori mondatai, mély hangjával szépen hatnak.

— A fene tudja. A feleségem, meg a két gyerekem biztos. Hogy a vezetőim hogy vannak ezzel, nem tudom.

•A darabáru körzeti iroda kint van a vasútállomáson, Különböző átszervezések folytán mostanában hatalmas forgalmat bonyolít le, igen mostoha körülmények között. Parányi szoba, harminc embernek. Petz Márton ide ül be reggelente, s a többiekkel együtt az autóra vár.

— Nem lenne szabad ezt megengedni. Többet érdemelnénk.

— Hol lakik?

— Régi szekszárdi vagyok. Nemrég építettünk egy kétszobás, ö'sszkomfortos házat a déli kertvárosban.

— Mennyit keres havonta?

Petz Márton elmosolyodik.

— Megmondjam? Sokat. A pénzzel igazán meg vagyok elégedve.

— Mennyit lát a világból?

— Keveset. De nézem a tévét, szoktam olvasni. Valamit mindig megtudok.

Petz Mórion munkája erőt igényel. Ő erős is. A nyolcvan-száz kilós ládát az autóról a hátára csúsztatja és elviszi akár ötven méterre is.

— A fiaim nem ilyenek. Mostanában mintha gyengébbek lennének a fiatalok.

— Boldog?

— Nyugodtan lehetek.

Petz Márton szereti a vasárnapokat. Akkor sötét ruhát vesz fel, szép, fényes cipőt, fejére kalapot, s elkocog, sétál egyet. Megáll a központban, nézelődik, s ebéd 4lőtt a Pipában megiszik egy pohár bort.

— Van borom otthon is, de ez jobb. Elébem rakják, kiszolgálnak. Jó érzés, összejönnek a régi cimborák is. Tervezgetünk, emlékezünk.

Az élet szigorú. Petz Márton reggel ötkor kel, s hat előtt elmegy munkába, este hatra hazaér. Élete látszólag ennyi. Állandó munka, megállás nélkül.

— Nemcsak az. Én dolgozom, munkás vagyok. Tudom, hogy ennek eredménye van.

Tolna kacskaringós útjait végigjárjuk. Petz Márton néhány bolt előtt árut vesz le a platóról. Ahova megy, majd mindenütt ismerik. Marci bácsinak szólítják.

VARGA JÓZSEF