Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-06 / 4. szám
/ % I <1 » [~KORUNK Nemzetközi együttműködés az űrkutatásban Magyarorsxág és ax INTERKOZMOSZ Már az első mesterséges hold felbocsátása óta világos, hogy az űrkutatási tevékenység a tudomány és a technika szinte valamennyi területével igen szoros kapcsolatban áll. Ebből a tényből szinte önként adódik a következtetés: célszerű ezt az új tudományos tevékenységet nemzetközi alapokra helyezni, hiszen a tudomány a maga egészében nemcsak időben, hanem térben, vagyis nemzetközi vonatkozásokban is fejlődött. Közelebbről nézve ez utóbbi megállapítást, arról van szó, hogy a tudomány és a technika jelenlegi épületét a különböző népek és nemzetek kiemelkedő tehetségei emelték, és munkálkodnak ma is annak továbbépítésén. Ezért a tudomány eredeténél és jellegénél fogva is nemzetközi, s ésszerű, hogy így legyen ez az űrkutatás tudományának területén is. Annál is inkább, mert a tudomány eme új területének ugyanúgy az egyetemes emberiség szolgálata a feladata, mint idősebb testvéreinek, a régebbi tudományágaknak. Kezdetben azonban több tényező nehezítette az együttműködést. Mindenekelőtt a hordozórakéták harcászati-hadászati jelentősége. Számos ország, amely valamilyen módon alkotó szerepet vállalha- tott volna az űrkutatással kapcsolatos tudományos tevékenységben, úgy képzelte el részvételét ebben a munkában, hogy a hordozórakétát majd rendelkezésére bocsátják, saját felhasználásra. Később ezek a nehézségek tisztázódtak, s elhárultak az akadályok az űrkutatás terén való nemzetközi együttműködés út- jából. Európa nyugati országai már a hatvanas évek elején elhatározták egy Európai Űrkutatási Szervezet (ESRO) létrehozását, s megalapították az ennek működéséhez szükséges intézmények egész sokaságát. Az eredmény, amit azóta elértek, vajmi kevés. Ez nagymértékben annak köszönhető, hogy a nemzeti ipar fejlesztése szempontjából jelentős területeket mindenki igyekezett saját magának megszerezni, s így az együttműködés helyett viszálykodás jellemzi e szervezet munkáját. Az ilyen típusú együttműködés tehát egyelőre zsákutcának bizonyult Időközben azonban másfajta együttműködések is születtek, s ezek jelentős része lendületes fejlődésnek indult. Már a hatvanas évek közepén sor került például arra, hogy amerikai hordozórakétával olasz, illetve francia mesterséges holdat bocsátottak fel. Ugyanebben az időben vette kezdetét a francia—szovjet együttműködési tervezet kidolgozása. Ennek keretében például a szovjet Molnyija—1. illetve Molnyija—2 típusú hírközlő holdak segítségével rendszeres távközlési kapcsolat áll fenn a Szovjetunió és Franciaország között. Ismeretes az is, hogy a valamivel több, mint egy esztendeje felbocsátott Lunohod —1 holdraszállító egysége, a Luna—17 francia gyártmányú lázertükröt vitt a Holdra, s ezzel a mérések a Szovjetunió és Franciaország együttműködésével folynak. Azt is sokan tudják, hogy az Apollo—11, az első emberes holdexpedíció utasai svájci gyártmányú napszélmérővel dolgoztak a Hold felszínén. Az amerikai holdexpedíciók utasai és a szovjet Luna—16 által a Holdról hozott talajmintákat a világ számos országában, többek között hazánk tudományos laboratóriumaiban is vizsgálják, A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok is több egyezmény alapján működik együtt a világűr kutatásában. Rendszeresen kicserélik például az emberes űrrepülések orvosi és tudományos tapasztalatait. Egyezmény született a közelmúltban, hogy az amerikai és a szovjet űrhajókat szabványosított, kölcsönös csatlakozásra alkalmas dokkoló berendezésekkel szerelik fel, hogy az esetleg szükségessé váló mentések feltételeit így is javítsák. A világűrben történt tevékenység után a hazatérés során bajba jutott űrhajósok mentésére már korábban sokoldalú nemzetközi megállapodás jött létre. 1966-ban jelentette be a Szovjetunió, hogy lehetőséget kíván nyújtani a szocialista országoknak a kozmosz tudományos tanulmányozásában és békés felhasználásában való konkrét részvételre. 1967-b^n megalakultak az egyes országokban az együttműködést koordináló nemzeti bizottságok. Hazánkban ennek szerve az Űrkutatási Bizottság A szocialista országok — közöttük a Szovjetunió — nemzeti bizottságai az INTERKOZMOSZ elnevezésű szervezet keretében működnek együtt. Az együttműködés gyakorlati és elméleti jellegű területekre egyaránt kiterjed. Itt műszerek szerkesztése és építése, a holdak megfigyelése és adatainak vétele jelenti a gyakorlati, a feladatok tervezése, a kutatásra érdemesnek tűnő területek elméleti vizsgálata, a megfigyelést anyag feldolgozása és értékelése pedig az elméleti jellegű területeket Ezek mindegyikében bármely szocialista ország részt vehet. Hogy a gyakorlatban ki melyik területet kívánja művelni, az elsősorban saját adottságaitól függ Hazánk az ionoszféra, a napfizika és a magnetoszféra területén főként a földfelszínről végezhető mérésekben vesz részt, Sopronban, Budapesten. Tihanyban és Debrecenben működő tudományos intézetek bevonásával, Gyulán pedig rövidesen újabb obszervatórium létesüi. Részt veszünk a kozmikus sugárzás kutatásában és a mesterséges holdak optikai megfigyelésében. Ez utóbbi kapcsán a felső és középső légkör állapotváltozásainak vizsgálatát és a laser-geodéziai módszerek kidolgozását látjuk fontosnak. A Vertikal—1 rakéta olyan, részben magyar kontsrukciójú műszert is vitt magával. 1970 őszén, amely a bolygóközi térben található mikrometeorok vizsgálatára alkalmas. A következőkben szovjnt—csehszlovák—magyar együttműködés keretében kidolgozzuk e műszernek mesterséges holdra szerelhető változatát is. Elvállaltuk, hogy az Inter- kozmosz-ho|dak számára készülő adatátviteli — telemetriái — rendszer két egységét kidolgozzuk. Ezeknek már a laboratóriumi példánya el is készült. Vizsgálatokat folytatunk — elméleti téren — arra vonatkozóan, miként lehetne hatékonyabbá tenni a mesterséges holdak adatgyűjtő rendszerét Az INTERKOZMOSZ tehát olyan együttműködési lehetőséget teremtett, amelv olyan kis országok, mint Maffv-h- ország számára is lehetővé tette a kozmikus kutatásokban való aktív részvételt, s ezzel a részvételt a tudományos kutatás ezen legújabb területének egyes ágazataiban. Háromlépcsős francia rakéta. SIttKA JÓZSEF Kutya helyet! — gázdetektor A földalatti gázvezetékek, üzemanyag-vezetékek szivárgási helyeinek megkeresésénél hosszú ideig a külön erre a célra idomí tott kutyák nyújtottáka legjobb „hatásfokot”. Újabban a képen látható .gázdetektor vette át a kifinomult szaglá- sú kutyaorr szerepét. A készülék elektrokatalitikus elven működő érzékelője reagál a paraffin-szénhidrogénekre, az olefinekre, az alkoholokra, az aldehidekre, az éterekre, a halogénszármazékokra, az ami- nokra és sok más vegyületre, már jóval a robbanásveszélyes koncentráció elérése előtt. A gázdetektor villogó fénnyel és a koncentráció mértékével arányosan erősödő hangjelzéssel jelzi a rendellenességeket, A 12 kg súlyú műszer áramforrása 20 órán. át való folyamatos üzemeltetéshez nyújt tápenergiát. Felesleges habok Gombamódra szaporodnak a legkülönbözőbb célokra használható mosó- és tisztítószerek. Eladó és vevő legyen a talpán, aki eligazodik köröttük. Egy tájékozódó utam során a következő meglepő dolgot olvastam: „Fékezett hab- zású gépi mosópor”. Mit jelent ez, hiszen alig néhány éve jelentek meg a ragyogó fehér, kemény habot adó csodamosószerek (amelyek hatóanyagait a vegyészek deter- genseknek. ill. tensideknek neveztek el), s mast a csökkentett habzás a divat? De miért? Mindeddig úgy tudtuk — a hagyománya? szappan esetében is —, hogy a mosáskor keletkező hab szerepe döntő fontosságú és egyik legfontosabb tényező a tisztítás folyamatában. Mi történik mosáskor? A mosószer egyrészt „nedvesíti” a tisztítandó felületet — azaz a vizet az olajos, zsíros, kormos, piszkos textília felületéhez „kényszeríti”, másrészt, fellazítja az említett szennyanyagot, végül pedig eltávolítja a felületről és megakadályozza a visszatapadását. Nos. éppen a visszatapadás megakadályozása, a szennyanyag lebegtetése terén hoztak érdekes újdonságot a mosás folyamatát és a modem mosószerek hatásmechanizmusát vizsgáló kutatók. A mosóaktív anyagok, a de- tergensek és tensidek molekulái nem szimmetrikus felépítésűek: vízkedvelő és víztaszító részből állnak. Az előbbi rész biztosítja a mosószer vízben való oldhatóságát és a nedvesítést, a víztaszító rész pedig a szennyező anyagot lazítja fel, s mechanikus hatásra (kézi. ül. gépi mosás) eltávolítja a szennyezett felületről. Eddig úgy gondolták, hogy a leoldott szilárd és folyékony (olaj, zsír) szennyeződést a hab nagy felülete tartja lebegésben. A beható vizsgálatok szerint azonban bebizonyosodott, hogy minden mosóaktív anyag eleve rendelkezik szennylebegtető képességgel. Nem a hab, hanem az aktív hatóanyag molekulái burkolják be a szenynyező anyag részecskéit, S tartják a mosóvízben „lebegésben”. Ez a hatás még növelhető á mosóporokhoz adagolt speciális védőanyagokkal, mert ezek szintén „lebegtető,, tulaj- donságúak. (Ilyen pl. az ún. karboximetilcellulóz nevű anyag, amely ma már csaknem valamennyit-mosókrém és mosópor 'alkotórésze.) A hab tehát valóban feleslegessé vált, sőt a kemény habot adó mosószerek hátrányosak: az automate mosógépek használatát lehetetlenné teszik. S mivel a modern mosószeres mosásnál — a kísérletek tanúsága szerint — alárendelt a hab szennylebegtető szerepe, nincs szükség rá! De hogyan csökkenthető a hábzás? Igen sokfélék a mosóaktív anyagok, ennek megfelelően nagyon különböző a hab- képzés is. Ezek vizsgálata még tart, az eddigi eredmények szerint viszont pl. ha növelik egy detergéns molekula víztaszító láncát, csökken a habzás és a habtartósság Furcsa dolog ez: évszázadokig tartott, amíg a szappantól a nagy habzóképességű mosó- aktív anyagokat tartalmazó mosószerekig eljutottunk, s most éppen az ellenkezőjét kell megvalósítani. Szerencsére ez az utóbbi folyamat gyorsabban megy. Egyre tökéletesebb, gyengén habzó és „mégis” jobb tisztító hatású mosószerek kerülnek az ámuló háziasszonyo-k kezébe. Eleinte szokatlan lesz, de ismerve a detergens habok hátrányait (pl. a folyóvizek szennyezése), megbarátkozunk és megszeretjük e „fékezett” habzású anyagokat is. N. É. Népújság 6 1972. január 6.
