Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-01 / 1. szám
r 1 A 1972-ben a világpolitikában? A vásározó Magyarország Mi várható A világpolitikával is úgy van, mint a gyarló emberi gyakorlattal: az új esztendővel nem lehet új életet is kezdeni. A múlt batyuját tovább kell vinni. A csoda módra végbemenő, hirtelen változások helyett a megérett történelmi szükségletek érvényesülésében, a szívós, céltudatos és többnyire csak araszolva, sőt visszaesésekkel , tarkított előrejutásban lehet bízni. 1971 egyébként nem búcsúzik rosszul. Ha a pluszokat, mínuszokat összevetjük, mint- ha-mintha egy árnyalattal enyhültebb, biztatóbb volna a nemzetközi horizont, mint amikor 1970-ről 1971-re ugrott át az óra mutatója. Igaz, több esemény és folyamat bonyolultabbá teszi a világot, s ezeket — bizonytalansági tényezőikkel együtt — az új évbe is átvisszük, de hát inkább legyen bonyodalmasabb, mint élesebb a helyzet... Az 1971-es külpolitikai „batyuban” kétségtelenül az SZKP XXIV. kongresszusán kialakított globális nemzetközi program a legmaradandóbb érték. Ebből nőtt ki az a páratlan intenzitású külpolitikai akciósorozat — a polgári sajtó „diplomáciai pergőtűzről” ír, — amely a világ minden térségében alapvetően meghatározta é politika szövetségeseinek — mindenekelőtt a szocialista országoknak — el nem kötelezett támogatóinak és ellenfeleinek lépéseit. Külön is megemlítendő leglátványosabb siker a nyugat-berlini rendezés. amely az egész európai fejlődésre áldásos hatással volt. A másik — már nagyon ellentmondásos, az antiimperi- alista egységfrontot bontó tendenciái miatt túlnyomóan kifejezetten káros — fontos jelenség a Kínai Népköztársaság külpolitikai aktivizálódása volt. Ez hozta meg az év legvasko- sabb világpolitikai meglepetését: az amerikai—kínai eszmecserét és Nixon pekingi meghívását, valamint a Kínai Népköztársaságnak az ENSZ- ben való megjelenését is. Ez utóbbi, mint a szocialista országok több mint két évtizedes harcának gyümölcse és történelmi igazságtevés, még akkor is korszakos jelentőségű, ha a kínai vezetők aa: ENSZ fórumát e pillanatban olykor, egyenesen Washingtonnal való összjátékban, a szovjetellenes rágalmazások eszközeként használják fel. Az egész éven végig húzódott a dollár és a tőkés világ valutarendszerének mélyreható válsága. Ez, valamint az amerikai vereségek Indokínában tovább mélyítették a repedéseket az amerikai szövetségi rendszeren, önállóbb, a békés egymás mellett élés lehetőségeit kihasználó politikára bátorították a nyugati partnereiket, kedvezőbb viszonyokat teremtettek az antiimperi- alista erők előrenyomulásához S ezek, mint állandóan ható tényezők még akkor is meghatározóak, ha Nixon „személyi diplomáciájával” minNépújság 4 1972. január 1. denekelótt kínai vonatkozásban. kétségtelenül sikereket is könyvelhetett el. S végül a világ egyik fontos térségének, az indiai szub- kontinensnek jövője, de a három nagyhatalom — a Szovjetunió, Kína és az Egyesült Államok — egymáshoz való viszonya, valamint a szövetségi rendszerek erőviszonyainak alakulása szempontjából is az év nagy eseménye volt az indiai-pakisztáni fegyveres konfliktus. Az indiai sikeres akció, amely lehetővé tette a bengál nép nemzeti, demokratikus választásokon is kinyilvánított jogainak érvényesítését, a hazájukból elűzött milliók visszatértét és életüknek új alapokon való felépítését — egyben az igazságos rendezésért síkra szálló szovjet külpolitikának is eredménye; s kudarca az önző. csupán nagyhatalmi meggondolásoktól vezetett amerikai, valamint ha más érdekekből is vezérelt, de vele mégis egybecsendülő kínai politikának. Az itt említett események folytatásával találkozunk majd az új évben is. Amint sajnos — minden bizonnyal — együtt kell élnünk 1972-ben is a már hosszú évek óta az emberiséget olyannyira nyugtalanító két nagy válsággal: a vietnamival, pontosabban az indokínaival és a közel-keletivel is. Vietnamban és Indokínában a helyzetet az határozza meg 1972-ben is, hogy Nixon láthatóan továbbra sem akarja levonni az eddigi kudarcok következményeit, sőt abban reménykedik, hogy látványos politikai és diplomáciai lépésekkel — mint például a pekingi úttal —, valamint különböző manipulációkkal végül is a vietnamiak feje felett olyan megegyezéshez juthat, amely megmenti és így vagy úgy Indokínában tartja az amerikai pozíciókat. Minthogy azonban a hős vietnami nép az ilyenfajta megoldást soha nem fogadná el. s álláspontját feltétel nélkül támogatja a Szovjetunió és a szocialista országok, a harc tovább folyik katonai, politikai és diplomáciai fronton egyaránt. Hasonlóan kevés optimizmusra jogosít 1972-ben is a közel-keleti helyzet. Itt is mindenekelőtt az Egyesült Államokon múlna a politikai rendezés lehetősége, hiszen Izrael csak azért tagadhatja meg a Biztonsági Tanács határozatát, mert Washington katonailag, politikailag és dip- lomáciailag támogatja. S bár Egyiptom újra és újra keresi a politikai kibontakozás útját, ez a helyzet — különösen az arab országokban ebből fakadó belső feszültsége^ miatt is — azzal fenyeget, hogy újra megszólalnak a fegyverek. 1972-ben várhatóan Európa lesz a legmozgalmasabb külpolitikai színtér. A menetrend nagyjából ez lehet: az év első felében a szovjet—NSZK és a lengyel—NSZK szerződések ratifikálása a bonni parlamentben. Ezzel párhuzamosan kerülhet sor a nyugat-berlini egyezmények szentesítésére a nagyhatalmak által. S közben természetesen az e szellem által diktált, az európai országok együttműködését szolgáló két- és többoldalú tárgyalások, akciók is tovább folynak, hihetőleg az eddiginél is nagyobb intenzitással Mindez így együtt az európai biztonsági értekezlet felé mutat, azt viszi előre. Valószínűleg e tárgyban is sor kerül nagyköveti, külügyminiszter-helyettesi vagy talán még magasabb fokon is előkészítő tanácskozásokra Helsinkiben. Hogy 1972 magának a konferenciának az éve lesz-e? A Szovjetunió és a szocialista országok ezt szeretnék. Az Egyesült Államok 1973-ról beszél, így 1972. mindenképpen a konferenciáért folyó szívós harc éve lesz. S e küzdelemben a diplomáciai eszközökön kívül az európai közvélemény támogatására is számítunk. Mindenesetre rendkívül fontos — nem utolsó sorban az amerikai politikai hegemónia elleni lázadás jeleként —, hogy nő azoknak a polgári kormányoknak a száma, amelyek a mielőbbi megtartást sürgetik. Ennek az akaratnak Francia- ország. Norvégia, Dánia a legutóbbi NATO-tanácskozáson Washingtonnal szemben is nyíltan hangot adott. 1972 egyik legfigyelemreméltóbb és legkülönösebb jelenete lesz, amikor Nixon márciusban Pekingben egy asztalhoz ül a kínai vezetőkkel. Elvileg a békés egymás mellett élés politikájába ugyanúgy beletartozik a kínai—amerikai találkozó, mint a szovjet—amerikai párbeszéd. Csak az nem természetes, hogy miközben a kínaiak az amerikaikkal ilyen magas szinten és tüntetőén tárgyalnak, ugyanakkor a Szovjetunióval szemben ezzel tökéletesen ellentétes politikát folytatnak. 1972 egyébként is Nixon nagy korteskedésének éve lesz. Nixon mindent alárendel újraválasztása érdekeinek. E pillanatban ez nagyon valószínű, egyebek között, mert nincs posszibilis ellenjelöltje. Hogy ez milyen hatással lesz az Egyesült Államok külpolitikájára, azt majd az 1973-as előrejelzésben elemezhetjük, de kevéssé feltételezhető törekvéseiben alapvető változás. A szovjet—amerikai érintkezésben is fontos események várhatók a jövő évben. Mindenekelőtt Nixon májusra tervezett moszkvai útja. Ebből a szempontból is, de főleg a világ biztonsága miatt rendkívül fontosak a tovább folyó szovjet-amerikai megbeszélések a védő és támadó stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról. Ezek a tárgyalások már több mint két éve folynak, zárt formában. De legutóbb, Kanadában, Koszigin miniszterelnök; annak a reményének tudott kifejezést, hogy rövidesen legalábbis részleges megállapodásra lehet jutni. Ilyen életbevágó témák teszik a szovjet—amerikai eszmecseréket az 1972-es év fontos és bizonyos reményekre jogosító eseményeivé. Ilyen elképzelésekkel, reményekkel lépünk az új esztendőbe. Ami a magyar külpolitikát illeti: erőnkhöz, lehetőségeinkhez képest ml is cselekvő részt vállalunk a »Szovjetunió és többi szövetségesünk összehangolt külpolitikai és diplomáciai kezdeményezéseiből. így leszünk segítői annak a szocialista akciósorozatnak, amely 1971-ben sok sikert hozott a világpolitikában és amelyet 1972-ben ;nég céltudatosabban folytatni akarunk. NEMES JÁNOS Nem lehet elhinni a programvezérlésű szerszámgépről, hogy azt ott csinálták, abban az országban, amelyikről a külföldi csak azt tudja, hogy gulyás, csikós, paprikás. A háttér a lényeges. A torontói nemzetközi szakvásáron a HUNGEXPO főosztályvezetője olyan dekorációt készíttetett, amelyből nemcsak az ország műszaki fejlettsége tekinthető át, hanem meghökkentő a szakemberek számára is: a magyar vásáron nem a gémes- kút és a bőgatyás csikós volt a szerszámgép háttere. Mert eddig szerszámgépeink, elektromos műszereinket a pusztával adtuk el.. „ A vásározó Magyarország ma már éppen úgy ott van a világ minden részén, mint a legfejlettebb ipari országok. Termékeink eljutnak az ipari nagyhatalmak vásáraira, az afrikai fejlődő országokba. Az ország mutatkozik be, a nép alkotása, a politikai, társadalmi rendszer tárulkozik az idegen elé. Az idén nyáron a casablancai szakvásárt másfél millió ember nézte meg. Odaállította a HUNGEXPO emberét a vásár bejáraiéhoz, és az szorgalmasan számlálta a látogatókat. A nyitva tartás idején bizonyos órákban reprezentációs számolást végeztek. A látogatók száma már nem any- nyira „érdekes”, az a lényeg, és abból lehet mérleget készíteni, hogy kik, milyen érdeklődésű emberek jártak ott, mit kérdeztek és tudtak-e rá válaszolni. Megtalálták-e a Magyar Népköztársaság pavilonjában, amit kerestek. A vásárok minősége érdekli a rendezőt, az országot. Természetes, hogy egy vásár akkor is sikeres, ha eni/etlen üzletkötés sem történik. A lényeg, a szakma megismerje, hogy Magyarország is „ott van az első sorban”. Nekünk is van világszínvonalon forgácsológépünk, villanymotorunk, varrógépünk, szinte minden amit a termelés során használnák. Hazánk eljut a világ minden tájára. 1971-ben 40 világvárosban húzták fel a magyar nemzeti lobogót a vásár területén. A vásárok többsége már nem általános, hanem szakvásár. Felsorolni is nehéz hol milyen áruval szerepeltünk Mutatóba csak néhányat: Zágrábban műanyagfólia-gyártó —őrt mot-*rimk be. A brnói vásáron egy komplett és üzemelő konfekciógépsort állítottunk ki. Bécsben lakberendezéssel szerepeltünk, Torontóban a mechanikus vezérlésű rövid eszterga volt a sláger. Pozsonyban vegyipari üstök keltettek nagy feltűnést. Kairóban a cipőipari gépek arattak elismerést. Bagdadban konzervipari gépek, Bariban szerszámgépek. Santiago de Chilében bányaipari gépek T“herí“b-ii os bér—»dezések. Marseillesben vegyipari termékek voltak a világ kirakatában. Negyven hivatalos külföldi kiállításon 260 vagonnyi árut mutattunk be. Minden eddiginél nagyobb szerephez jutottak hazánk gépipari termékei. A népgazdaságnak ez az ága a jelenlegi és a távlati kereskedelempolitikai érdekeinknek megfelelően a kiállítást rendezők részéről különleges figyelemben részesült. Az 1971-es év volt az. amikor aitót nyitottunk Afrika felé. Tizenegy afrikai országban ismerhették meg a magyar ipar termékeit. A másik új terület Dél-Amerika: Venezuela, Ecuador, Chile. A siker a vártnál nagyobb volt. A magyar külkereskedelem, a magyar ipar névjegyét mindenütt otthagyja. A Technoimpex, a Nikex, a Medicor, a> Hungarotex éppen olyan ismert ma már, mint a Fiat, a Rolls-Royce, a MAN. a Renault, vagy az Orion. A vásározó Magyarország diplomatái a UHNGEXPO szakemberei. Több mint hatszázart' munkálkodnak azon. hogy egy- egy vásárra a legnagyobb érdeklődésre számot tartó áru jusson ki, hogy a pavilonok ízlésesek és információt adó jellegűek legyenek. Ma a vásárok többségében elsőrendű cél, hogy az országról adjon információt. Torontóban például teljesen új módon mutatták be a kiállítás rendezői, hogy Magyarországon milyen technikai színvonal van és milyen hátország a biztosítéka annak, hogy a bemutatott termék fejlett országban készült. A szakemberképzés, a kísérleti munka, a termelőberendezések korszerűsége éppen úgy fontos A vásárlátogatók számára, mint a gép, a bemutatott, az eladásra kínált áru. Nem ekhósszekereken visz* szűk az árut és nem ponyván mutatjuk be. Nem kevés pénzbe kerül egy-egy külföldi vásár megrendezése. Tízezrekben és dollárokban mérik azokat az összegeket, amelyeket vásárrendezésért fizetünk. A tízezrek mérhető módon is megtérülnek, és úgy js. hogy társadalmi rendszerünket megismerik, megkedvelik az idegen földrészek, országok lakói! A magyarországi vásárok éppen úgy bele tartoznak a külföldiek sorába, mint a külföldiek részvétele a magva# vásárokon. A hazai ipar a BNV-n mindig olyan terméket vanultat fel, amelyet gvâr-* tani tud, amely piacképes. A külföldiek, akik hozzánk jönnek, elsősorban nem a magyar gazdasági szakembereket akarják informálni, hanem a Budapestre látogató külföldi szakemberek megfelelő tájékoztatását is. Végeredményben örökké információ szerzés- gyűjtés folyik a gazdasági életben a különböző vásárokon az egész világon. A nagyközön-. ség számára egy vásár ma lát ványos, de nem érdekes. Az 1971-es BNV-n is például a kiállított és eladásra kínált hazai és külföldi termékelj legnagyobb része a hétköznapok emberének nem sokat mondott. Éppen ezért a Gazdasági Bizottság úgy határozott, hogy Magyarországon 1973-tól megváltoztatják a nemzetközi vásárok rendjét. Tavasszal tartják a beruházási javak vásárát. ősszel pedig a fogyasztás' cikkekét. ?*tnd*-*yik nemzetközi szintű, 50—60 ország részvételével. A vásárok jellege évről évre változik. A szakosodás mindjobban megfigyelhető. A jövő év tavaszán például Moszkvában egy o'van nemzetközi vásárt rendeznek, amelyen csak hűtőipari gépek vesznek részt. Münchenben rendezik a nemzetköz; élelmiszeripar bemutatóját. Itt csak élelmiszerek szerepelhetnek. Moszkvában pedig csak hűtőgépek. A szakosodást a hazai vásárrendezők is messzemenően támogatják. Sőt a tavasszal már az első kiállítást meg is rendezték. Hungaroplast 71’ címmel. Japán, olasz, NSZK, szovjet, cseh és még további 22 ország mutatta be az eladásra érett műanyag termékeit, sőt gépeit is. 1972-ben 42 városban rendeznek szakvásárt. A H jiTGEX. PO v-lm-'irv:-’ elv' "’ a magyar ipar termékeit, valameny- nyin bemutatja népgazdaságunk eredményeit. Hírt ad rólunk, nem gulyás, nem paprikás, nem csikós fokon. PÁLKOVÁCS JENŐ
