Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

ISredlnrBonsyeS«, tervek, gondok (is êisimisvergezdasêgEsisEï Irta: Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Eredményes esztendőről szá­molunk be most, amikor ösz- ezefoglaljuk 1971. évi munkán­kat. A számvetés elkészítésé­nek s az új esztendő tenni­valóinak megfogalmazásakor jóleső érzés az ország lakossá­gának elmondani, hogy az élel­miszergazdaság 1971-ben leg­fontosabb termelés- és gazda­ságpolitikai feladatait teljesí­tette. Sőt — az árvíz okozta károk és az aszály ellenére — célkitűzéseinket minden eddi­ginél nagyobb tervszerűséggel valósítottuk meg. Ez azt is bi­zonyítja, hogy a gazdaságirá­nyítás rendszere megállja a helyét, s a termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok, a fel­dolgozó éis értékesítő vállala­tok vezetői jobban éltek az ön­állóság «dta lehetőségekkel, Parasztságunk, az élelmiszer- és fagazdaság különböző terü­letein dolgozók hozzáértő, szor­galmas, lelkes és mindenek- felett eredményes munkával bizonyították, hogy helyeslik és támogatják agrárpolitikán­kat. Az 1971-es esztendőben a fejlődés üteme összességében valamivel meghaladta a ter­vezettet. A mezőgazdasági ter­melés nemcsak az 1970. évi­nél több 9 százalékkal, hanem kereken 3 százalékkal haladta meg az eddig legjobbnak ítélt, rekordnak számító 1969-es év színvonalát is. Az élelmiszer- ipar 8 százalékkal termelt töb­bet 1970-hez képest, s ennek nyomán 1971-ben az élelmi- Bzerek többségéből az igények­nek megfelelő, kiegyensúlyozott volt az ellátás. Az elmúlt esztendőre vissza­tekintve két olyan eredményt szeretnék kiemelni, amilyenre eddig még nem volt példa, s amelyek népi államunk gon­doskodásának, a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló intézke­déseinek gyümölcsei. Az egyik a 30,7 mázsás hektáronkénti búzatermelés, amely a magyar mezőgazdaság történetének leg­kiemelkedőbb ilyen eredmé­nye. A másik: a sertéstermelés eddig még nem tapasztalt ará­nyú fejlődése. A jelenlegi ser­tésállomány nagyobb, mint ha­zánk történetében bármikor volt. Mindkét eredmény alátá­masztja pártunk és kormá­nyunk következetes termelés-, gazdaság- és életszínvonal-po­litikáját. Az ország kenyér­gabona-szükségletét — most már több éve — biztonságosan hazai termésből elégítjük ki. Ehhez még azt szeretném hoz­zátenni, hogy búzánk beltar- talmi értéke jó r így belőle jó minőségű kenyér süthető! Ugyancsak a lakosság jobb el­látását tette lehetővé a hús­termelés, ezen belül elsősorban a sertéstermelés gyors ütemű növekedése. Nemcsak táplálko­zási kultúránk javítása, hanem exportunk miatt is örvendetes a sertéstenyésztés fejlődése. A kiemelkedő búza, a ked­vező rizs és olajosmag-termés mellett kedvezőnek kell minő­sítenünk a hústermelés alap­ját képező kukorica hektáron­kénti 36 mázsás hozamát is, amely meghaladja az előirány­zottat. Fontosnak ítéljük meg azt is, hogy az élelmiszeripar­ban — a már említett kedvező fejlődési ütemen túl — a ter­melés növekedésének mintegy 95 százaléka a munkatermelé­kenység növekedéséből fakadt. Az eredmények indítékainál — az alkotó emberi munka mellett — a műszaki-anyag? ellátás javulására kell utaV- nunk. A hozamok növekedési­nek jelentős tényezője, hogy nemcsak az egy hektárra ?utó műtrágya hatóanvag-felhaozna- lás növekedett 17 százalékkal, hanem javult a nitrogén,, fosz­for és kálium aránya s a komnlex műtrágyákból, *is több jutott. A mennyiségi növeke­dés mellett a minőség javulá­sát eredményezte, hogy a fel­használt növényvédő és gyom­irtó szerek értéke 34 százalék­kal volt több az 1970. évinél. Fokozódott az igény a szako­sított állattenyésztő telepekhez szükséges gépi berendezések iránt. A technológiai rend megtartását segítette a gépi be­ruházások 10 százalékos növe­kedése, s javult az alkatrész- ellátás is. Az imént vázolt fejlődés gon­dokkal is járt. Ezekkel szem­be keli néznünk, s az akadá­lyokkal meg kell küzdenünk. A gondokat vizsgálva szembe­tűnik, hogy technológiailag megoldott és jövedelmező ága­zatokban, mint például a ga­bona- és kukoricatermesztés, a sertés- és baromfilartás, ja­vult a termelési kedv és nö­vekedett a termelési színvonal. Ahol a hagyományos technoló. gia, a sok kézimunka-igény, a dráguló beruházások miatt romlott a jövedelmezőség, ott csökkent a termelési kedv. Az ebből keletkező feszültségek ellátási nehézségekben, a kap­csolódó iparágakban pedig a kapacitások kihasználatlansá­gában jelentkeztek. A gondok közül azokat kí­vánom kiemelni, amelyek élet-, színvonal-politikánk maradék­talan megvalósítását gátolják Ilyen jellegű nehézségeink van­nak a zöldségtermesztésben, ahol az 1970-ben megkezdő­dött visszaesés 1971-ben tovább folytatódott. Ebben az ágazat­ban nemcsak a terület csök­kent, hanem a hozamok sem kielégítőek. Bár az utóbbi év­tizedben 59 százalékról 80 szá­zalékra növekedett a nagyüze­mek részesedése a zöldségter­mesztésben, a nagyüzemi tech­nológiák mégsem terjednek el. Ehhez járul, hogy nem volt megoldott a jövedelmezőség sem. Hasonlóan a munkaigé­nyesség és az alacsony jöve­delem miatt, gondok voltak a cukorrépa-termesztésben, ahol az elmúlt két év kedvezőtlen időjárása is csökkentette a ho­zamokat. Kedvezőtlen, hogy a szarvas­marha-állomány nem növek­szik, a .tehénállomány pedig csökken. Az alacsony szálas és tömeg-takarmányhozam miatt a tejtermelés és fel­vásárlás elmaradt a tervezet­től. Országos jelenség, de az élelmiszergazdaságot is érinti, hogy a beruházások tervsze­rűsége tovább romlott. Sok a befejezetlen éoítkezés, nagyok a költségek. Több állami gaz­daság és termelőszövetkezet ugyanakkor elhanyagolja a gé­pesítés fejlesztését. Idén is lesz tennivalója bő­ven az élelmiszergazdaság dol­gozóinak. Hiszen egy — az emh'tett gondok ellenére — kimagasló, termelési sikerekkel bővelkedő esztendő eredmé­nyeit kell 2—3 százalékkal túl­szárnyalni. Ezért mondjuk az 1972. évi tervet feszítettnek. Ugyanakkor reálisnak is ne­vezzük, mert javul az anyagi­műszaki megalapozottság. Fel­adatunk kettős. Minden erőt latbavetve küzdeni az elért sikerek megtartásáért, sőt fo­kozásáért, másrészt az élelmi­szergazdaságban jelentkező fe­szültségeket csökkenteni, illet­ve mérsékelni kell. Az előzőekben felsorolt ter­melési, s termeléspolitikai nehézségek orvoslására komp­lex intézkedéseket terve­zünk. Olyan intézkedésekről van szó, melyek egy­részt a termelési technológia javítására, az árutermelés fo­kozáséi a ösztönöznek, s javít­ják a jövedelmezőséget, más­részt kedvezően hatnak a fo­gyasztói árak alakulására is. A zöldségtermesztésben az erőket a leginkább igényelt paprika-, paradicsom-, s vörös­hagyma-termelés fejlesztésére összpontosítjuk. Egyben segít­jük a ..hagyományos” — ré­szes, családi — művelési for­mák és a házikertek fejlesz­tését is. Intézkedéseket ho­zunk a cukorrépa-termelés gazdaságosságának fokozására, különös figye'met fordítunk a korszerű vetőmagvak, gyom­irtó veffvszerek, betakarító­gének időbeni beszerzésére. Van olyan terület, ahol — átmenetileg — szigorú rend­szabályokhoz kell nyúlni. Ilyen a szarvasmarha-tenyész­tés. A nőivarú állomány vé­detne érdekében az 1972. év .elejétől úiból szigorú keret- gazdálkodást léptettünk élet­be. Ugyanakkor korszerűsít­jük az utódellenőrzést és 8 mesterséges megtermékenyí­tést. Még az év első felében ismételten a kormány elé tár­juk a szarvasmarha-tenyész­tésben kialakult helyzetet. S javaslatokat teszünk a kedve­zőtlen tendenciák fokozatos megváltoztatására. A beruházásoknál erőinket a folyamatban, lévők mielőbbi befejezésére koncentráljuk. Ja­vítanunk kell a beruházási munka színvonalán is. az eddi­ginél nagyobb gondot fordí­tunk a munkaintenzív kultú­rák gépesítésére. Ha gazdaságpolitikai intéz­kedéseink a jó és hatékony munkával találkoznak, akkor az 1972. évi terv nemcsak megvalósítható, de túlteljesít­hető. Úgy vélem, ehhez biztos alap az élelmiszergazdaság dol­gozóinak munkaszeretete, ter­melési kedve. Egyre több gaz­daságban, feldolgozó- és érté­kesítő üzemben tesznek erő- feszitéseket a jobb munka- és üzemszervezés révén a belső tartalékok feltárására. Az el­múlt esztendőben örvendetesen nőtt a szocialista brigádok szá­ma, s egyre többen gyarapít­ják — vezetők és dolgozók egyaránt — szakmai tudásu­kat. Úgy vélem, hogy a tudo­mányosan megalapozott veze­tés, a megnövekedett szak­tudás és dicséretes szorgalom azok a döntő tényezők, ame­lyen a munkatermelékenység növelését, a terv túlteljesítését lehetővé teszik. Amikor az elmúlt évi ered­ményekért, a gondos munkáért köszönetét mondok az élelmi­szergazdaság minden dolgozó­jának, egyúttal kérem, vessék ía^ba erejüket és tudásukat az 1972. évi feladatok sikeres megvalósításáért. Ehhez jő erőt, jó egészséget, boldog új esztendőt kívánok! Iregszemcse : A tudomány érhálózata Magyarország — erejéhez mérten igen tetemes összegeket áldoz minden esztendőben tudományos kutatásokra. Vannak úgynevezett alapkutatások, me­lyek eredményei nélkül ugyan egész tudományágak se tudnának megmozdul­ni, de ezek az eredmények csak naevon hosszú idő elteltével válnak hozzáfér­hetőkké. Vannak más jellegűek, melyek közvetlen termelési célt szolgálnak, de szintén nem realizálódnak máról hol­napra. Az esztergálvos gépébe foeia a munkadarabot, elvégzi az előírt mű­veleteket. a munka elkészül és a MEO minősít. Esetleg még ■ aznap. Dr. Maliga Pál, a Tí"e-+éc,)Qti F""“tem«n évtizede­ket töltött a meggyfák gutaütésének, egy súlyos terméskiesést jelentő prob­lémának megoldásával. Az eredmény még nem végleges. Amikor az újságok hírt adnak arról, hogv valamilyen nö. vénvfeítét .olicm'ó't.ek”. az egve+'en szó esetleg légiónyi szakember munká­jának összegezését sűríti, függetlenül at- . tói, hogy szelekciós munka, vagv hete. rózisos keresztezés álit-e tevékenysé­gük középpontjában. A tudományos tevékenység mögött sok minden r°i!ik. A laikus száuvSra „babra munka” éppúgy, mint együtt­működés, szervezettség és szervezés. Ez utóbbiról faggattuk Halasi Bélát, a Ta. kaímánytermesztési Kutató Intézet ope­ratív osztályának vezetőjét Irepszem- csén. Abból indultunk ki. hogv izolált öncélú munka napjainkban már kéote- lfmség. Az 1971-es év eleje óta hazánk­ban „feladat-szintűvé” szervezték át a 'tudományos kutatást. A kifejezés jól hangzik, de egy napilap olvasói részé­re kevéssé érthető. 1 — Mit jelent ez? — kérdeztük; — Azt, hogv a hazai mezőgazdasági növénytermesztési kutatási profinamon belül intézetünk négy fontos témakör ért^’Ű vncpn éppúgy, mint pénzügyileg. Milliókról van szó. —\ Sorrendben? — Az egynyári szálas takarmányok! A takarmánvbonsó nemesítése és termesz­tésének fejlesztése. Az olajos növények — len. repce, szója — termesztése és nemesítése. Ugyanez a napraforgóval kapcsolatban, amelynek egvik új fajtá­ját IregszemcsérŐl nevezték el. — Mindez itt. Tolna megyében zaj­lik? Kiigazítás: — Mindennek itt, Tolna megyében Iregszemcsén van a központja. Óhajt­ják tudni, hogy a részfeladatok megol­dásában milyen tudományos intézmé­nyek vállaltak részt? — Szeretnénk! — A kaposvári főiskola, a sooron- horpácsi kutatóintézet, a keszthelyi egyetem, a téplánszentkereszti kutató- intézet, a mosonmagyaróvári egyetem két tanszéke, az Állatorvostudományi Egyetem, a Növényvédelmi Kutatóin­tézet, a Gödöllőn székelő Mezőgazda­sági Gépkísérleti Intézet, ugyanitt az Agrártudományi Egyetem két tanszéke a putnoki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum, a nyíregyházi Agrotechni. kai Kutatóintézet, a debreceni Agrár- egyetem, a karcagi kutatóintézet. a szegedi Gabonatemi“sr,'áci Kutatóin, tézet és a kecskeméti Zöldségtermesz­tési Kutatóintézet. Próbáljuk lelki szemeink elé idézni Magyarország térképét. Ha Iregszemcse a központ (vagy ha úgv tetszik, a „szív”), akkor innen az egész ország te. rületét átszövő érhálózat indul ki. és fut össze ugyanitt. Hazánk rendkívüli tagoltsága, eltérő tájegységei, mikroklí­mája. termesztési adottságai kívánják meg ezt a szervezetet. Állattenyésztési programunk alapja a fehérje-probléma megoldása, ami csak a takarmányter­mesztés fejlesztése révén oldható meg és az említett négy témakör éppen en. nek sarkalatos kérdéseihez kapcsolódik. Valamennyinek irányítója dr. Kumik Ernő akadémikus, címzetes egyetemi tanár, a Takannányterm~"7tésí Tr"t~*ó Intézet igazgatója. A szálas takarmá­nyokkal Fodor János és Dínke Sándor foglalkozik, a több; tudományos munka Mészáros László tudományos igazgató­helyettes vezetése alá tartozik. A szer­vezés Ravasz Ferenc főosztályvezető re. szórtja. — Mindez S7!<wúar\ vett ludomá-nvos munka. Kutatóintézetek, egyetemek és más szakoktatási intézmények szerepel­nek az előbbi felsorolásban. Azt, hogy a fehérje-problémát importból megoldani nem csekély luxus, a termelőüzemek kell, hogy érezzék. Érezték már azt is, hogy az intézet közvetlenül segítette eredményesebb gazdasági tevékenysé­güket? — Igen. A fehérjeforrások feltárásá­val a leoutóbbi négy évben mintegy öt­venmillió forint hasznot sikerült bizto­sítanunk a népgazdaságnak, csak a ve­lünk közvetlen kapcsolatban lévő gaz. daságok részére. — Feltárni, a mindennapi szóhaszná­lat szerint, bányákat szoktunk. Mi ér­tendő ezen? — A tények ismerete nélkül nem le­het problémákat megoldani. Magyaror. szágon sokféle, nagvon hasznos statisz­tika készült és készül. A mezőgazdasági üzemek takarmányellátottságát felmérő azonban még idáig nem volt, sőt ennek kiderítésére alkalmas szervezet sem Ma sincs. — Akkor? — A Tolna, Baranya és Somogy me­gyei állattenyésztési felügyelőségek há­lózata sietett segítségünkre. Úgy is le­het mondani, hogy itt jól mérhetően ta­lálkozott tudomány és gyakorlat. Jó­voltukból, és a mi finanszírozásunk mellett, háromszáznegyven mezőgazda- sági nagyüzem takarmányellátottságát sikerült felmérni. Az arányokat talán jobban érzékelteti, hogy ezek az ország szántóterületének egyötödét képvi­selik. Ilyen munka nálunk még nem volt. Nehéz elszakadni az előbbi, a címben is jelzett, hasonlattól. — Nem élünk egyedül a világban. Milyenek az intézet külföldi kapcsola­tai? — A Szovjetunióval elsősorban a nap­raforgó termesztésével vannak össze, függésben. Az NDK-val a pillangós virágúak és főleg a vöröshere vonalán. Igazgatónk nemrégiben járt Franciaor­szágban. ahol a takarmányok tartósí­tása, és az Egyesült Államokban, ahol négyhetes tanulmányútja során a szója képezte a közös érdeklődés tárgyát. Legfontosabbnak azonban talán a kö­zelmúltban lezajlott KGST-tanácskozást kell tekintenünk, ahol megállapodás jött létre a Szovjetunió, az NDK és Bul­gária, valamint hazánk között a beve­zetőben említett négy kutatási terület­tel kapcsolatban. Ezek koordinálása in­nen, IregszemcsérŐl történik, amire a Takarmánytermesztési Kutatóintézetet kérték fel. ORDAS IVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents