Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-27 / 22. szám

I I * Mikszáth szivar csonkja és Chevalier szalmakalapja Ssínes hírt röppentett ö?l egyik külföldi hírügynökség a napokban a híres francia film­színész és sanzonénekes Che­valier világszerte közismert szalmakalapjával kapcsolat­ban. Ez a szalmakalap, me­lyet miközben a bűvös me­lódiák felszálltak ajkáról, zsonglőr mutatványként for­gatott újjai körül, úgy hozzá nőtt egyéniségéhez, akár Chaplinéhez a kis keményka­lap. A nemrég elment mű­vésznek ez a rikvízítuma ha* lála után számbelileg alapo­san megszaporodott. Élelmes emberek tucatiával kínáltak szalmakalapokat kegyeletes művészbarátoknak, mint Chet- valier egykori tulajdonát, ter­mészetesen borsos áron. Mon­dani sem kell. hoev a kala­poknak nem sok közük volt a francia művészhez. Dé rue higove valaM, hogy élelmes és ötletes emberek csak Franciaországban van­nak. Ami megesett Párizsban és francia főid más nm+iain, arra van szinte tökéletesen azonos példa Maovarországon Ss a nagy palóc írónak, a szü­letésének 125. évfordulójához érkezett Mikszáth Kálmánnak alakjával kapcsolatban. A csabai kultó »-történész csoport tagjai mondották el hogy néhány esztendeje Ba­lassagyarmaton gyűjtöttek adatokat Sántha Kálmánról, a nagy magyar tudós orvospro­fesszorról, annak a palóc vá­rosban töltött éveiről és mű­ködéséről. Természetesen e munkájuk során elvetődtek a palóc múzeumba is, ahol Mikszáth íróasztalán ott lát­ható egy vastag szivar csonk­ja. Az ehhez fűződő legenda szerint Mikszáth utolsó kéz­iratának papírra vetése köz­ben hamvadt el háromnegyed­részben a szivar. Nos, a Mikszáth-csikk tör­ténete ezen a ponton érintke­zik a francia sanzonénekes tö­megesen „piacra dobott” szal­makalapjának históriájával. Volt ugyanis a Mikszáth-csa- ládnak egy kedvesen könnyel­mű, bohám atyafia. Nos. a fá­ma szerint, ez a fiatalember pénzzavarában valami isteni szikra folytán arra az elha­tározásra jutott, hogy pénzt csinál. Elkezdte nagyban gyár­tani a Mikszáth-féle utolsó szivarvégeket és azt megfele­lő áron irodalombarátok és műgyűjtők között forgalom­ba hozta. Mint a történet igazolja: nálunk is akadt ötlet, ha meg­szorult emberek pénzt akartak szerezni. Zöldasztal, piros paroli Önkéntes tűzoltók vezetosegválasztó közgyűlései Másfajta, mint mozgékony ember be nem áll önkéntes tűzoltónak — de ha beáll is, a harmadik-negyedik kemény gyakorlat után úgy találja, hogy üldögélni kényelmesebb... Megnyerő, hogy ezek a mindig tettre kész emberek milyen szívesen ülnek le ezekben a napokban a ta- nácskozóasztalhoz, irályán önkritikusan értékelik a leg­utóbbi négy esztendő munká­ját, s hogy mekkora felelős­ségérzettel készülnek a kö­vetkező négy évre A községi — s néhol a létesítményi — önkéntes tűzoltótestületek mostanában tartják vezető­ségválasztó közgyűlésüket. Összejöveteleiken dicsekvés nélkül állapíthatják meg, hogy lépést tudtak tartani a tech­nikai fejlődéssel, s azt is, hogy helvesen választották meg vezetőiket. Az eredmények természe­tesen — ismét a bizalom elő­legezésére késztetik az önkén­teseket. Egyáltalán nem vé­letlen pédául, hogy a kurd— csibrák—duzsi önkéntesek ko­rábbi helytállására emlékezve ismét Bíró Józsefet választot­ták parancsnok'iknak. Ismét ott van a vezetőségben a% út­törő- és felnőttrajok felkészí­RChandler novellájából rajzolta Schubert Péter úu vissza Vbarba MERT VEi£J> JS. VES­SZEK. Me bomolj coperm/k.Ha AZ a MO BEL EKE VERED/R _ ËS KIDERÜL M/LYEMjyAZ/VO MÓDOM VISELKEDTÉL, LE- KÖP M/MDEM REMDES EM-) Bér. ■j'-----------------------­­m IDE A P/SZJVLYT. AK­KOR ÚGY VESZEM, ROGY EZ ' .A HÜLYE HŐSÉG, A 7ROMT- BETÖRES KEVERTE MEG^ A REVED. rEZ. A MAI ÉJSZAKA M/MDHYAJVMK> /VAK KESERVES. EZ A TÜU.EDT TIKKASZTÓ EJJEL KQ.MAVY6/V.. - JUEGGOJJDOLAtlamsagot szül. _ Ha m/mde/v marad a resjbe/v ezert^ AZ ÜGYÍRT ELOLéPTETMerAVEK. Ybárra beszed' Koz bem ecvre KÖZELEBB MEME A ZAVARODOTT OOPERM/K-HEZ, M/G VÉGŰD... tésében annyi érdemet szer­zett aparhanti pedagógus há­zaspár: Schunk József és fe­lesége, nemkülönben Tevelen Kitanics Lajos tanító. Semmiféle opportunizmus nincs abbán, hogy az önkén­tesek lehetőleg köztisztelet­ben álló, népszerű, sokak ál­tal szeretett embereket igye­keznek a vezetőségi munká­nak megnyerni. A testület te­kintélyét öregbíti, ha a falu­beliek önkéntes tűzoltónak tudják a községi tanácselnö­köt, az orvost, a termelőszö­vetkezet elnökét Kapásból tudunk mindhárom lehetőség­re példát: Tevelen Lukács Ambrusét, Pakson dr. Rimai István szakorvosét, Gerjen- ben Taba Sándorét. A vezetőségválasztó köz­gyűlések jegyzőkönyveit la­pozgatva az érdeklődő min- inkább megerősödik abban a meggyőződésben, hogy bármi­lyen nehézségekkel küzdjön időnként az önkéntes tűzoltói mozgalom, a gondokat előbb- utóbb legyűri, s tovább fej­lődik. E sorok írója most örömmel emlékeztet arra, hogy ugyanez tapasztalható számos más baráti államban is. A IX. Nemzetközi Tűzoltó Konferencia alkalmával több delegáció vezetőjével beszél­gethetett. Ezeknek az eszme­cseréknek során hangsúlyozta Emil Hnidka tűzoltó ezredes, a Szlovák Szocialista Köztár­saság Belügyminisztériuma Tűzrendészeti Parancsnoksá­gának vezetője, hogy a cseh­szlovák hivatásos tűzoltók —» a miénkhez hasonlóan — ok­tatással segítik az önkéntese­ket, s hogy a szocialista köz­társaság anyagi támogatásá­nak eredményeként ma már csaknem valamennyi önkén­tes testület rendelkezik gép­kocsival. A hasonló fontos poszton álló Zygimund Jarosz lengyel tűzoltó ezredes meg­említette, hogy hazájában az ünkéntes tűzoltók nem csu­pán szakmai kötelességüket teljesítik, hanem testületeiket a falusi kulturális élet nélkü­lözhetetlen bázisaivá fejlesz­tették. A vele azonos megbí­zatású Juan Terry hadnagy arra mutatott rá, hogy az ön­kéntes tűzoltói mozgalom számára a népi demokratikus államrend kedvező körülmé­nyeket teremt, ugyanakkor az önkéntes testületek mintegy iskolái a demokratizmusnak. Megyénkben egy híján száz esztendős múltja van az ön­kéntes tűzoltóságnak. Aligha tévedés feltételezni, hogy jö­vője lényegesen több évre szó­ló. A most folyó vezetőségvá­lasztó közgyűlések döntései már a következő évszázad kezdetéire szólnak. Az eddig született elhatározások azt tükrözik, hogy a piros paro- lis önkéntesek a zöld tárgyaló­asztalnál is akkora felelősség­gel dolgoznak, mint amikor életet, értéket sietnek meg-: memt/emi. ! ! •— borvárő « 1 Milyen országból származik ? A külföldi bélyegek rende­zésénél először a kibocsátó államot kell megállapítani. Az európai országok általában feltüntetik nevüket a kiadvá­nyokon, de a hagyományok­hoz ragaszkodó angol posta értékcikkeit a világ első bélyegé­től mind a mai napig csak a mindenkori uralkodó arcké­péről ismerhetjük fel. Az 1867—71 közötti, Ausztráliá­val közös bélyegen, majd az 1871-ben megjelent első ma­gyar újságbélyegen sem ol­vasható a kibocsátó állam ne­ve. Az országjelzés nélküli néhány kiadást (az eddigieken kívül pl. Svájc Belgium, Hol­landia egyes portrésorozatait) a katalógusok külön bemu­tatják és a képek segítségé­vel igazítják el a gyűjtőket. A történelmi változások gyorsan jelentkezne^, a volt (belga) Kongói Köztársaság új elnevezése: „Republique du Zaire” decemberben került bélyegre. Bangla Desh nevét a gyűjtők már júliusban lát­ták, az akkor kiadott soroza­ton azóta bengál és angol nyelvű felülnyomás hirdeti, hogy az ország szabadságát kivívták. Angol bélyegeken néha különös szöveg olvasha­tó: „Saoirse Eireann (Egye­sült Írország). A gael szöve­get az IRA (ír Köztársasági Hadsereg) készítette postahi­vataloktól vásárolt bélyegívek­re, de nem bérmentesítésre, hanem elsősorban az ellenál­lás anyagi támogatására szol­gálnak a névérték négyszeres ér*n forgalomba hozott pél­dányok. ÉLETMENTŐ BÉLYEGEK Nagy feltűnést keltettek a legutóbbi angliai kiállításon az egyik üveglap alatt bemu­tatott hibás bélyegek. Az el­szakadt, kormos, lyukas pél­dányok történetét néhány mondatos felirat magyarázta meg. A második világháború so­rán a lakosság az értékeit magával vitte az óvóhelyre, sok gyűjteményt tönkre is tett a pincék nedvessége. Ennek elkerülésére Tom Graham, a mostani kiállító albumának legértékesebb pél­dányaival egy fémszelencét zsúfolásig megtömött, majd többszörösen becsomagolva ruhája zsebébe helyezte. A gya­kori német támadások egyike alkalmával Londonra már ak­kor hullottak a bombák, ami­kor a lakosság nagy része. így Graham is még az utcán tar­tózkodott. Hatalmas robba­nást hallott, majd ütést ér­zett mellén. A közelben falak dőltek, a környéket porfelhő borította, a légnyomás min­denkit a földhöz csapott. Ami­kor Graham hosszú percek múltával feltápászkodott. za­kóján a szíve felett lyuk tá­tongott. A bélyegszelence kö­zepébe repeszdarab fúródott és a több száz egymásra he­lyezett bélyeg papírjában re­kedt meg. Napokig tartott, míg teljesen magához tért és megvizsgálhatta gyűjteményét. Az életmentő példányokat fél­retette, a megsérült, értékte­lenné vált bélyegeket albu­mában megkülönböztetett fi­gyelemmel őrizte és most a nyilvánosságnak bemutatta. Népújság 4 1972. január 27.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents