Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-04 / 2. szám
cJ>r f i f A pénz beszél... Azt mondják, újévkor1 lencsét kell főzni, s akkor sok pénzünk lesz az új évben. Persze, vannak, akik nem szeretik. Mármint a lencsét. A pénzt mindenki kedveli. Még a közmondásgyűjtemény is tele van. olyan bölcsességekkel, amelyekből kiderül a pénz megbecsülése. Hogy csak egyet idézzek kapásból a sok közül: „A pénz beszél, a kutya ugat...” Nos, miről beszél a pénz? Hát ha valóban beszélni tudna, mindenekelőtt búcsúszavakat mondana. S legtöbbünknek nem azt, hogy viszontlátásra, hanem inkább azt, hogy isten veled. Közismert, hogy sokkal könnyebb a pénzt kiadni, mint megkeresni. Persze, az is igaz, hogy csak azt költhetj ük el, amit megkerestünk. (Nem győ_ zik a Pénzügyminisztérium illetékesei, továbbá más állami vezetők ezt a csalhatatlan igaz. ságot a lakosság tudomására hozni ...) Hogy 1971-ben menynyit kerestünk, azt még nem lehet megmondani. Rendelkezésre áll azonban például a kereskedelem statisztikája az év első tíz hónapjáról. Ebből kiderül, hogy október végéig 123 és fél milliárd forintot köl. töttünk el a boltokban és a vendéglőkben, eszpresszókban. Csaknem egytizedével többet, mint 1970-ben. Mindez azt mutatja, hogy azért több pénzünk volt, mint az előző esztendőben, bár elképzelhető, hogy még többet panaszkodtunk a pénzhiányra, mint akkoriban ... Pedig hát biztosan nem szűkölködtünk olyan nagyon anyagiakban, mert az OTP-ben is azt mondták: tovább emelkedett a betétállomány. ügy negyvenhétmilliárd forint körül lehet, s nemsokára eléri az ötvenmilliárdot. Ahhoz képest, hogy még 15 esztendeje sincs uí* . annak, hogy az első milliárdos betétállományt ünnepeltük, na- .gyon szép teljesítmény. Ennek a betétállománynak a felével aztán a lakosság tartozik az OTP-nek. Vagy ugyanazok, .akiknek az OTP is tartozik, vagy mások. Mert előfordul, hogy valakinek több tízezer forintja van a bankban, ugyanakkor százezer forintos tartozása, mondjuk szövetkezeti lakásra. Ez természetes állapot, akárcsak az. hogy sokan amolyan utólagos takarékosságként OTP-hitelre vásárolnak különböző tárgyakat. Az ilyesfajta rövidlejáratú adósságunk egy- milliárd-nyolcszázmillió forint, « bár nagy összegnek látszik, mégsem túlságosan sok, ha a takarékbetét-állománnyal és a lakosság pénzbevételeivel hasonlítjuk össze. Általában: bármennyire is kétségbe vonják egyesek, a bevételeink gyorsabban nőnek, mint a kiadásaink. Következésképpen: emelkedik az életszínvonal még akkor is, hogyha az emberek az „árszintet” jobban érzékelik, mint a „bérszint” növekedését. Tény, hogy esztendőnként körülbelül két százalékkal lesz drágább az élet, s az is, hogy közben változnak az a:-:'.:1 ck. A zü’disúg például — hiyatalos adatok szerint is — 15—17 százalékkal drágult az idén. Ezzel szemben egy csomó élelmiszer egy fii- léivel se lett drágább. Az árnövekedések általában nem haladják meg azt a mértéket, amivel a szakemberek eleve számoltak, még akkor sem, ha meghaladják azt, amit az emberek megjegyzés nélkül elviselnek. Nos. nem lehet tudni, hogy örömében iszik-e a magyar ■vagy pénztelenségében, de tény, hogy ismét az alkoholra fordíNépújság 6 1972. január 4. tott összegek növekedtek a legnagyobb mértékben. A vendéglőkben például több mint tíz százalékkal többet költöttünk különböző italokra, mint egy esztendővel ezelőtt. A Pénzügyminisztériumban tulajdonképpen örülni kellene ennek, hiszen minden részeg ember az államkasszát hizlalja, de végül is mégsem az a cél, hogy. így vesztegessék el az emberek a fizetésüket. A józan pénzügyi emberek csóválják a fejüket: mibe kerülhet ez a bevétel másutt az országnak? És azon töprengenek, miként lehetne elérni, hogy a bevétel megmaradjon, az italfogyasztás csökkenjen. A megoldás egészen kézenfekvő, de aligha lesznek tőle boldogabbak a mindig ezárazgégéjűek. Még mindig jobb, ha ebben az ügyben is a pénz beszél, mintha valakiből az alkohol. Nem meglepő, hogy pénzügyileg is a legjózanabbak a legkiegyensúlyozottabbak. Az OTP tisztviselői, akik jól ismerik a betéteseket, azt magyarázzák, hogy nem azok a legjobb ügyfelek, akik a legtöbbet keresik, hanem azok, akik a legjobban osztják be a pénzüket. Sok pénzből jól élni tulajdonképpen nem teljesítmény, bár akadnak, akiknek a jövedelmük meghaladja az átlagot, de mégsem jutnak ötről hatra. Ha pénzűit van, úgy rohannak vásárolni, mintha puskából lőtték volna őket ki. így aztán pénzük ugyan bekerül a belkereskedelmi statisztikába, de elkerül tőlük. Mások viszont ügyesen beosztják azt, ami van. Másoknak viszont nincs, de mégis mindig van. A takarékosságnak ugyanis akadnak már-már beteges megnyilvánulásai is. Van például egy kopott nyúlbundát viselő idős hölgy, aki húsz év óta egyenletesen hizlalja tíz takarékbetétkönyvét, több százezer forintja van már, miközben maga te- jeskávén és kifliken él. Aztán ismerek egy mamát, aki minden fizetéskor megjelenik a bankban, a család jövedelmének felét takarékba teszi, s kézen fogva vezeti ötéves kislányát, akinek a pénzt hozományra gyűjti. Nos, a házasság ügyébe egyre kevésbé szól bele a pénz. Szociológusok, akiket igazán nem lehet túlzott jóindulattal vádolni, s nem azon fáradoznak, hogy ne találjanak társadalmi feszültségeket, megállapították, hogy az anyagiak a párválasztásban nem játszanak túlságosan nagy szerepet. Persze, ha az ember már kiválasztotta a párját, kell a pénz. Lakásügyekbe például sokat szól bele a pénz, az új lakásrendelet óta legalább legálisan, nem az üzérek, kijárók javára. Alighanem erre gondolt az a 120 ezer fiatal, aki ifjúsági betétkönyvet váltott eddig. A lényeg: a 14—26 év közötti fiatalok megállapodást kötnek a bankkal, amelynek értelmében havonta 100—400 forintot tesznek félre rendszeresen, öt esztendőn át. öt százalék kamatot kapnak, s évenként egyszázalékos prémiumot is. Ráadásul az OTP külön kölcsönben is részesíti az ifjúsági betéttulaj donosokat, ha lakásvásárlás előtt állnak. Egyébként a legnagyobb összegeket alighanem lakásra gyűjtik és adják ki az emberek. Pontos statisztika nincs, de lakásügyekben — családi házra felvett hiteltől öröklakás-részleten át a szövetkezeti lakásokig — tartozunk a legtöbbel, összesen több mint húszmilliárd forinttal. És alighanem ez az adósságunk még jobban emelkedni fog, mert a negyedek öléves tervben mintegy 180 ezer lakás OTP-kölcsönök- kel épül. S hogy miből adnak kölcsön? Hát a betétekből. Úgy számolnak, hogy a jelenlegi takarékbetét-állomány 1975-ig 70—80 százalékkal, tehát úgy 80—85 milliárdra emelkedik. Lám, bármilyen kevés sokszor a forint, azért egyre több van belőle. S el ne feledkezzünk arról sem, hogy ez a kedvelt fizetőeszköz újabb negyedszázadnak indult neki. 1971. augusztus 1-én ünnepeltük a forint negyedszázados évfordulóját. Hát ami azt illeti, ez a 25 éves fiatalember remek erőben van: sok nőt levesz még ma is a lábáról. Egyébként pedig erkölcsös pénz, nem hagyott cserben bennünket. Pedig hát annakidején, a világtörténelem legnagyobb inflációja után eleget izgultunk, hogy vajon értékállónak bizo- nyul-e. Hát annak bizonyult. Az igaz persze, hogy a mai árak jóval felülmúlják az akkori árakat, de a fizetések is megtöbbszöröződtek. így történt aztán, hogy a forint születésének hónapjában néhá- nyan személyesen köszönthették az ötszáz forintost is, egyéves születésnapja alkalmából. A bank szakemberei szerint az ötszáz forintos beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A pénztárosoknak, a postahivatal kisasszonyainak, a bankok pénzkezelőinek jóval kevesebbet kell olvasniuk' a pénzt. Mert igaz ugyan, hogy a szólás-mondás szerint „asszony verve, pénz olvasva jó”, de ez minden tekintetben elavultnak tekinthető. Senki nem olvassa szívesen — ráadásul nem túl magas fizetésért — mások pénzét. így hát nagy köny- nyebbség a nagyobb címletű bankjegy, bevált. Akárcsak az új tíz- és ötforintos. Az igaz ugyan, hogy alig akad még automata, amelyben ezekre lenne szükség, pedig a bevezetésnél az egyik indok éppen ez volt, de azért szép az érctízes, szép az ércötös, ahogy mondani szokták, bár lenne belőle egy zsákkal. A régi öt- és kétforintos is hasznosítható lenne még zsákszámra, mert igaz ugyan, hogy a boltban nem adnak értük még egy skatulya gyufát sem, de azért a bank még 1972. június 30-ig átcserélné őket. Persze, ezekből aligha van valakinek nagyobb meny- nyiségben. Tudniillik nagyon kényelmetlen ércpénzen aludni. Papírpénzt azonban még mindig dugnak szalmazsákba, sőt műanyagbetétes matracba is. Csak a jóisten tudja, mennyien akadnak, akik megtakarított pénzüket is inkább otthon tartják, mert úgy vélik, nem szabad a bankra rábízniuk. Némelyiket aztán megrágják az egerek, bolyhosodni kezd, penészes lesz. Sebaj, ha nem fogadják el az üzletekben, jelentéktelen levonással beváltja a bank. Szép, új pénzekre. Egyébként pedig azt mondják, hogy a forint — esztétikáikig — a világ egyik legszebb pénze. Gyönyörű rajzok, finom színárnyalatok, s ráadásul lehetetlen hamisítani. Dehát leinek kell hamis forint? Csak legyen minél több az igaziból. Úgy tűnik, hogy egyre több van. Régi igazság, hogy minél kevesebb az emberek pénze, arányaiban annál többett költenek a kosztra, mert enni muszáj és minden egyéb csak azután jön. Nos, egészen 1971-ig minden száz forintból nagyobb rész ment élelmiszerre és csak a kisebbik rész iparcikkekre. 1971-ben is érvényes maradt ugyan, hogy száz forintnak ötven a fele, de ötvenkét forintot költöttünk iparcikkekre és csak negyven- nyolcat élelmiszerre. A pénz persze nem boldogít. A pénzügyeket vizsgálva azonban nincsen okunk boldogtalanságra sem. S valljuk be egymásnak, lehet, hogy a pénz nem boldogít, de a pénztelenség biztosan nem. PINTÉR ISTVÁN 25 éves a délszláv nemzetiségű iskola A szerb—horvát tanítási nyelvű általános iskola és gimnázium, a magyarországi délszláv nemzetiségek oktatási központja 25 éves. Az iskola tanulói az ország különböző vidékein élő szerb—horvát anyanyelvűi lakosok gyermekei. A vidéki tanulók ellátásáról az intézmény, kollégium gondoskodik.. Az oktatási eszközökkel jól felszerelt iskolának nagy szerepe van a nemzetiségi nyelv és kultúra ápolásában. Nyelvóra az első osztályban. A siimeni erőd Észak-Bulgáriában, Sumen város közelében, a dombtetőn ősi várrom áll, amelyet évszázadokon át elrejtett a halom földje. A b°l®ár régészet megteremtője, P. Karel Skorpil, a múlt század végén felvázolta az erőd valószínű fekvését; a rendszeres feltáró munka azonsán csak néhány évtizede kezdődött meg. Kiderült, hogy 1444-ben egy csaknem 2000 éves erődítés semmisült itt meg és került a lassan magasodó domb földje alá. A TÖRTÉNELEM RÉTÉGÉI A domb legmélyebb rétegeiből trák település nyomai, kemence- és kunyhómaradványok, agyagedények bukkantak elő. Ezek fölé emelte a római birodalom a maga építményeit; a hatalmas, habarccsal megkötött falakat, vagy a kőalapú épületeket, amelyeknek sorai szabályos utcát képeztek és az erőd közepe felé futottak. A római kőalapozás elég szilárd volt ahhoz, hogy a korai keresztények még arra építsenek templomot. Sumen környékén egyébként sokhelyütt kerültek napfényre a római kultúra maradványai: a birodalom berendezkedésének és pusztulásának emlékei. Ezt a sumeni erődöt az északról beviharzó gólok söpörték el. A BIZÁNCI VÁR Az 5. és 6. században épült falak, amelyek helyenként csaknem 3 és fél méter vastagok, a megerősített kapuk és bástyák arról vallanak, hogy a színre lépő Bizáncnak mindent el kellett követnie, hogy az erőd. rendszer hajdani erőssége helyén egy annál sokkal szilárdabb vár nyújtson védelmet a barbár törzsek betörése ellen. A falak mögött a bizánciak rendkívül zsúfoltan építkeztek; épületeik elhelyezése és anyaga leleplezi rendeltetésüket: lakóházak, gazdasági épületiek és a katonai védelemben nagy szerepet játszó építmények romjai előtt állunk. A bazilika és a többi épület romjaiból fogalmat alkothatunk az erődítés egészéről. HADAKOZÁS A MAGYAROKKAL Az államalapító bolgárok munkája nyomán. 681 után, az újjáépült erőd hamarosan a kora-középkor stratégiailag fontos várainak formáját öltötte. A védelmi rendszer maradványaiban Mundnaga romjait élete és halála sejthetjük — erről feljegyezték, hogy a magyar törzsekkel vívott háborúban elnyerte Simeon cár elismerését, sőt. később a nevét: a Simeoni.s nevet. A korszak kerámiái a. szlávok és bolgárok szövetségére és együttélésére utalnak. A 10. század végén az újabb bizánci fennhatóság alatt a sumeni erődítésnek valószínűleg már csak az impérium peremére szorult, települések sorsa jutott. GAZDAG KÖZÉPKORI VAROS A fellegvár csak később, a, második bolgár birodalom idején épült, jóval a külső erőd falain belül és ugyanitt, a dombtetőn helyezték el a víztárolót és a laktanyát is a második fal és az új bástyarendszer védelmében. Minden jel arra mutat, hogy az erődítmény ekkor érkezett el a virágkorába: a gazdagon megmunkált fém-, csont- és agyag- tárgyak. valamint a nemesfém ékszerek korántsem csak egy fontos katonai állomás, hanem a sokrétű kézműipar fellendüléséinek emlékei is. A sűrűn egymáshoz támasztott lakóházak, műhelysarok és gazdasági épületek pezsgő életű középkori város képét rajzolják ki. Háromhajós bazilikájának ha- rangtomya messze a tetők fölé emelkedett. Egy másik templomot kőszobrok, faragott ornamentika és freskók díszítettek és a napfényre került fémpénzek — a bőség emlé? kei —. két uralkodó: a bolgár cár és a bizánci császár képmását viselik magukon. A VÉGSŐ PUSZTULÁS Az ozmánok közeledését fegyverleletek jelzik. Ivan Sisman cár török fogságba esett; de egy vésett feliratos fegyver még az uralkodása éveiből származik és első ízben említi a „Sumen városa" nevet. Egy másik felirat már a kapi-i tuláció után készült, a város a török hódítók kezére jutott. 1444-ben újabb ostrom érte, en? nek során földúlták és ki tudja hányadszor, most már porig égették. A lakosság később visszahúzódott ugyan az elpusztult város helyére, dé' á vár ezt a végső csapást már nem élte túl. A szél által hordott por lassan felgyűle,: lett a romok fölött, halommá magasodott és ez a halom őrizte meg a sumeni erőd egykori életét a halálban is. VERA ANTONOVA
