Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-21 / 17. szám
! t * H 4 Lenin mellett dolgoztam Elmondta : T. Tyihomirova Magyar—lengye! baráti nagygyűlés Értény ben és Koppány szántón 1918-ban a moszkvai területen, Kiin városában dolgoztam, titkárnő voltam, majd a bűnügyi nyomozó bizottsághoz kerültem. Sokszor kértem idősebb munkatársaimat, küldjenek Moszkvába, nagyon szerettem volna látni Lenint 1920-ban beteljesült a vágyam. Lelkiismeretes munkámért Moszkvába helyeztek, a Népbiztosok Tanácsának ügyintéző csoportjához. Határtalan örömmel fogadtam, amikor közölték, hogy a telefonközpontban kapok munkát. Amikor először mentem be új. munkahelyemre, nagyon izgultam. A szobába bejött Vlagyimir Iljics. Rám nézett és valami melegség sugárzott szeméből. Hozzám lépett és moso- iyogva kérdezte: — Uj ember itt? Hol dolgozott eddig? Elmondtam. — Nos, akkor együtt dolgozunk. A telefonközpont közvetlenül Lenin dolgozószobája mellett állt. Nem voltunk sokan és 21 óráztunk. Ehhez a központhoz tartoztak a politikai bizottság, a kormány tagjainak irodái és lakása, a népbiztosok, a Vörös Hadsereg vezérkara, közvetlen vonalunk volt Pétervárral és Harkowal. A telefon kezelése mellett Lenin különféle megbízásait is teljesítettük, hogy valamelyest könnyítsünk a titkárság munkáján. Szobánkban kis táblán vezettük Lenin megbízásait. Nemegyszer ő maga írta fel oda a teendőket: kiket kell késedelem nélkül bekapcsolni hozzá, kit hívjunk fel azok közül, akik találkozni kívántak Leninnel. Vlagyimir Iljics csodálatosan be tudta osztani az idejét, kihasznált minden percet. Gyakran jöttek hozzá parasztok, munkások az ország különböző vidékeiről. Lenin szeretett beszélgetni velük, ő maga is gyakran kijárt az üzemekbe. Mi továbbítottuk Lenin leveleit a központi bizottság és a kormány tagjaihoz. Megkövetelte, hogy mindenki személyesen írja alá a borítékot, hogy hány óra hány perckor kapta meg a küldeményt. Ha levelet hoztunk, Lenin azonnal felbontatta és a borítékot beidegzett mozdulattal a fény felé tartotta, nem maradt-e benne valami. Vlagyimir Iljics rendszerető ember volt és tőlünk is ezt követelte. Dolgozószobájában, íróasztalán mindig rend volt. Ha bármit kért, soha nem mulasztotta el hozzátenni: „Le. gyen szíves, intézze el!” S ha valamit elintéztünk, amit ránk bízott, mindig megköszönte. Mi továbbítottuk Leninnek a szikratávírón érkezett üzeneteket a polgárháborúban aratott győzelmekről, a nagy városok ellátásáról, a vasút munkájáról, a tűzifa-kitermelésről, -szállításról. Lenin rendkívül nagy figyelemmel olvasta ezeket a táviratokat, különösen a frontról érkezett jelentéseket. Vlagyimir Iljics sok időt szentelt katonai kérdéseknek. Soron kívül fogadta a frontokról érkezett parancsnokokat. Velünk, munkatársaival idősebb barátként viselkedett. Mindig segítőkész volt, ha bármelyikünk nem értett valamit. Vlagyimir Iljics sokszor fél éjszakákat bent dolgozott irodájában. E'menetele előtt mindig beköszönt hozzánk: „Pihen, ni mentem, jó éjszakát”. Ilyenkor elcsendesedett a munka és egyikünk lepihent a Lenin szobájában lévő díványon. Előfordult, hogy Lenin visszajött, elnézést kért a zavarásért, magához vette a szükséges iratokat és — pihenjen csak — szavakkal visszament lakásába. Lenin utasítására aztán egy pihenőszobát is berendeztek nekünk. Lenin a folyosó végén lakott. Előfordult, hogy valamit otthon felejtett, olyankor odaadta a kulcsot és kérte, hogy hozzuk el á megfelelő könyvet, iratot. Ha Na^yezsda Konsztantyinovna beteg volt, vagy pihent, mirtdig felhívta erre a figyelmet és kérte, csendben menjünk be, ne zavarjuk őt. Egyszer, amikor éjszakai ügyeletes voltam, az egész éoü- letben felberregtek a csengők, a Kreml udvaráról pedig, ahol a Közoonh Végrehajtó Bizottság iskolája volt, zaj, rohanó léptek za.ia hallatszott. Ijedten kiszaladtam a folyosóra, hogy megtudjam, mi történt. Az őr azt mondta, riadó van, senki sem járhat a Kremlben. Visszamentem a szobámba és riadtan néztem ki -az ablakon. Hirtelen éreztem, hogy valaki a vállamra tette a kezét. Lenin volt. — Megijedt? — kérdezte, majd elmondta, hogy próba- riadót rendeltek el, így ellenőrzik a Kreml őrségének készenlétét. Vlagyimir Iljics az ablakból elégedetten figyelte, hogy minden rendben zajlott le. Vlagymiir Iljics nagyon figyelmes volt munkatársaihoz. Amikor például megtudta, hogy az egyik telefonkezelőnk a kimerültségtől megbetegedett, személyesen intézkedett, hogy szanatóriumba utalják. Máskor arra volt gondja, hogy egyik kolléganőnk gyermekét elhelyezzék óvodáiban. A kronstadti lázadás napjaiban Lenin egyik éjszaka nagyon későn tért pihenni. Alighogy elment dolgozószobájából, jelentkezett a Forradalmi Katonatanács ügyeletese és közölte: rövid idő múlva sürgős táviratot küldenek. Én voltam ez ügyeletes és — mint máskor is tettük, amikor nem akartuk Lenint zavarni — felhívtam a bátyját, Dmitrij II- jicset (ő akkor náluk lakott) és elmondtam a Leninnek szóló üzenetet. Két perc sem telt 1972-ben zavartalan lesz a gumiabroncs-ellátás A becslések szerint az idén tíz százalékkal nagyobb lesz a felhasználás, mint az elmúlt esztendőben. Személyautó-gumiköpenyből mintegy 560—580 ezer, teherautóköpenyből pedig 790—820 ezer eladására számítanak. Ennek jelentős ré6zét importból biztosítják: a személyautóhoz csak 30, a teherautóhoz 65 százalékban tud gondoskodni az ellátásról a hazai ipar. A hiányzó mennyiséget főleg a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Bulgáriából, Lengyelországból importálják: de vásárolnak nyugatról is, az NSZK-ból, Olaszországból és Ausztriából. 1972. január 21. A speciális kisszériájú köpe. nyéknél várhatóan még fenntartják az előjegyzési, amely alapján a sorszám szerint mindenkit ellátnak a keresett áruval. (MTI), el, amikor Vlagyimir Iljics felhívott és idegesen, kérdezte, miért nem viszem a táviratot. Szerencsére az hamar megérkezett és már szaladtam is vele hozzá. Másnap reggel első dolga volt, hogy elnézést kérjen esti türelmetlenségéért. 1922-ben Lenin többször betegeskedett; jelentkezett az 1918-as merénylet hatása. Mind gyakrabban utazott ki. Gorkijba és mind hosszabb időt töltött ott. Gorkijba továbbítottunk minden levelet, táviratot, újságot. Az orvosok tilalma ellenére Vlagyimir Iljics időnként bejött a Kremlbe. Utoljára 1922. december 12-én járt az irodájában. 1923. október 18-án kérte, hogy gépkocsin hozzák be Gorkijból és váratlanul megjelent a Kremlben. Akkor láttam utoljára életben. 1924. január 22-én vettünk végső búcsút tőle. , (APN—KS) Tegnap délelőtt érkezett megyénkbe Henryk Wroniecki, a budapesti Lengyel Kultúra igazgatóhelyettese és a nagy- követség másodtitkára, akit Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottságának titkára fogadott a népfront megyei székházéban. Csajból^ Kálmán röviden szólott Tolna megye lakóinak életéről, terveiről. A vendéget elsősorban megyénk mezőgazdasága. érdekelte bár ő történész, de újabban behatóan foglalkozik a mezőgazdasággal. Délután mindketten Értény- be mentek, ahol a község vezetői adtak fogadást lengyel vendégünk tiszteletére. Este hét órakor magyar—lengyel barátsági nagygyűlést tartottak, ahol Szászi Gábor Tolna megye 6. választókerületének országgyűlési képviselője tartott ünnepi beszédet. A gyűlésen felszólalt Henryk Wroniecki. A Lengyel Egyesült Munkáspárt VI. kongresszusának határozatairól és a kitűzött megvalósításra váró feladatokról beszélt. Ezt követően a Lengyel Népköztársaságot és az új vezetést bemutató lengyel filmek bemutatására került sor. A lengyel vendég — szintén Csaj bók Kálmán kíséretében — ma délelőtt Taimási- ba látogat, s délelőtt az általános iskolás fiatalokkal találkozik. Délután 2 órakor a tamási járási művelődési központban lengyel filmeket vetítenek az ifjúságnak. Délután Koppányszántóra mennek, ahol a község politikai, állami és gazdasági vezetőivel való találkozás után műsorral egybekötött ünnepi nagygyűlést tartanak a moziban, a magyar—lengyel barátság jegyében. Itt is Szászi Gábor tartja az ünnepi beszédet. Tanácskozott a Szekszárd városi úttörőparlament Fehéringes, pirosnyakken- dős úttörők: voltak résztvevői annale a tanácskozásnak, melyet tegnap tartottak Szek- szárdon, az MSZMP megyei bizottságának székházában. A város négy általános iskolájának úttörőit 57 delegátus képviselte. Keszler Edit, az úttörőparlament elnöke köszöntötte a résztvevőket, többek között az elnökségben helyet foglaló dr. Wéner Jánost, a városi tanács vb-titkárát, Füleki Ferencet. a városi pártbizottság munkatársát és Keresztes Jánost, a Szekszárd városi KISZ-bizottság titkárát. Az elnöki megnyitó után a csapatok képviselői beszámoltak a legutóbbi tanácskozás óta végzett munkáról és azokról a tervekről, melyeket ezután fognak megvalósítani. Felvetették új ifjúsági klubok létrehozásának szükségességét is. A küldöttek most elhangzott és az úttörők által korábban beküldött kérdésekre a városi tanács és a városi KISZ-bizottság vezetői válaszoltak. Keresztes János elmondotta, hogy a tervező vállalat KISZ-esei már készítik annak a klubnak és barkács- műhelynek a terveit, melyet" a Kadarka utcai D/-es épület alagsorában fognak kialakítani. Ez év tavaszán kezdik el a munkát. Ezt követően a küldöttek Felden Erzsébetet, Heimann Zoltánt, Lovas Erzsébetet. Király Ágnest, Székely Zoltánt, Hradek Juditot, Ferenczi Józsefet. Kőszegi Gábort, Kasz- ler Editet. Körösztös Máriát, Gelencsér Jánost, Müller Terézt és Gurdon Ilonát megválasztották a városi úttörő- tanács tagjává. A tanácskozás vidám hangulatú daltanulással, énekléssel ért véget. Délután az úttörők a Panoráma Filmszínházban megnézték A Pál utcai fiúk című filmet. Műszaki gazdasági tanácsadó Balogh Lajos 28 éves, terv- és matematika szakos közgazdász. A TOTÉV műszaki gazdasági tanácsadója. Végighallgattam „előadását” arról, hogy a hétmilliós veszteséggel záró vállalatot milyen variációk révén akarták nyereségessé mjci. Azt is kidolgozták, — n-pesetleg szükség volna rá — hogy mit kellene tenni akkor, ha a válilaltatot nullára akarnák kifuttatni, vagy abszolút veszteségesre, hogy soha többé ne lehessen talpra állítani. És majd új vállalat alakuljon, induljon tiszta lappal. Állításait bizonyítja, adatokat sorol fel, példákat konstruál, mintha vitatkoznék vele, pedig csak befe- féllej'tkeatem okos szavainak áradatába. Tűnődöm : miért tud ez az ember így égnj munkájáért. Mi hajtja? Pénz? Hírnév? Vagy egyáltalán csak a munka? Éppen azt fejtegeti, hogy a műszaki gazdasági tanácsadó nem az első számú tanácsadó. A főkönyvelő, a főmérnök —a sorrend mindegy — az első számú és felelős igazgatói tanácsadó. ő az igazgató keze alá dolgozik, a döntéseket alapozza meg, készíti elő. — Hogyan? — Vegyük például egy asz- talosiüzemi esetet. Az igazgató elhatározza, hogy az előre- gyártást valamely területen bővíteni, és gyorsítani kell. Az én feladatom, hogy a kapcsolódó tennivalókat ^ kidolgozzam. Pontosabban: az igazgatói utasítást felparcellázzam: a műszak, a pénzügy, a beszerzés, a felhasználás tudja mit kall tennie... — Sokan azt képzelik, hogy a gazdasági tanácsadó,, a menedzser. csak ül, és... — Ül és csiak úgy kipattan fejéből a sokat érő ötlet, és a buisiime&s megindul, csak a pénzt kell besöpörni. — Tudom, nem így van. Különösem a TOTÉV-nél nem. — ,A mérleggel bajlódunk. Nem sorolom fel, hány órát, napot spekuláltunk rajta, hogy tavaly június elseje óta, ami. óta a beosztásban vagyok, mennyi időt töltöttünk azzal, hogy a vállalatot nyereséggel hozzuk. Minimális nyereséggel. Vagy csak éppen átbuktatm; a „Rubikonon”, hogy ne legyen veszteségünk. Nemcsak anyagi oldala van ennek. Itt az embereket állandó szorongásban tartja, állítom még a képességeit teljesebb kibontakozásának akadálya is az a tudait, hogy veszteséges, nyereséget nem fizető -vállalatnál vannak. Ezt a nyomasztó érzést persze csak munkával, nem a számok variálásával lehet feloldani. És volt munka. A hetven lakás átadása olyan erőket emésztett fel a múlt év végén, mozgatott meg csak azért. hogy pozitív legyem az évünk. A pincehelyi nagy gázmunka... — Ott azután a gáztröszt nem is tudott fizetni, mert a munkával előbb lettek készen... — Úgy van, s az a néhány napos pénztelenség más területen akadályozott... — Találkozott már műszaiki gazdasági tanácsadóval? — Nem. Néhány helyen alkalmaznak üzemgazdászt. De munkakörében nem az szerepel, mint az enyémben. A tanácsadói munkakör még új az építőiparban, általában új. Ki gondolt arra valamikor, hogy egy ilyen kis vállalatnál tudományos módszerekkel készítik az ötéves tervet? Kénytelenek vágyunk rá. Az ËGSZI (Építőipari Gazdaságkutató és Szá műtőtechnikái Intézet) megrendelésünkre, a mi adataink alapján ötéves tervünk harminchét változatával foglalkozott. A számítógépek mindent tudnak — ha okosan kérdeznek tőlük.. Az idei tervünk három variációra épül — számításba vettük a beruházások csökkenését —. kidolgoztunk egy „éppenhogy” variációt, egy minimális nyereségeset, meg egy jobbat... — Népgazdasági tervezés, és matematika — a számítástechnika — a szakmája, ebből ál- liamvizsgázott. Ebben a kis vállalatban, ahol még csak most tervezgetik az anyagkönyvelés és a bérelszámolás gépre — kisgépre, és bérmunkára ;— vitelét, nem furcsa dolgoznia? — Korábban főkönyvelő-helyettes voltam, majd üzemgazdasági osztályvezető. Egy év alatt — februártól márciusig letettem a mérlegképes könyvelői vizsgákat. A szakmával kapcsolatos összes irodalmat, publikációt elolvasom, naprakész -vagyok. Sajnos a .külföldi irodalomhoz — eredetiben — ritkán jutok. Ha maradtam Volna valamelyik számítóközpontban, s nem választom Szekszárdot, talán jobban járok. A mostani munkaköröm is egész embert kíván. Szabad gondolkodnom, szabad az újat keresni. Kiemelt munkakörben dolgozom, kiemelt fizetést kapok. Úgy érzem munkámat megbecsülik, kellően értékelik. ... És a személyes jellegű kérdéseken túl, ismét a TOTÉV-ről beszél. Arról, hogy a beruházások csökkenése miatt, az új helyzetben hogyan mozgatják, foglalkoztatják majd az embereket, a felszerelést. Az a tervük, hogy az idén a TOTÉV elmozduljon a holtpontról. PALKOVÁCS JENŐ
