Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-20 / 16. szám
T f T i f Hïép&épviselet közelről Önérdek és közérdek — Mit kérünk a tanácstagtól, képviselőtől t A népet Magyarországon hosszú évszázadokon keresztül senki nem képviselte. Politikai nemzetnek egészen 1848-ig csak a nemesség számított, kereken kétszázezer ember. Az 1848. évi V. törvénycikk, mely először kodifikálta a népképviseletet, mintegy négyszeresére emelte a korábbi választói létszámot, de a választójogot ez is különböző vagyoni és egyéb korlátokhoz kötötte. Hosszan lehetne sorolni a törvényes rendelkezésekét melyek az ez után következő évszázad során ilyen, vagy olyan változásokat hoztak. Egy viszonylag közeli példa, amely tanulságosnak tűnik: a 2200/1922. sz. ME. rendelet szerint a választójognak férfi és nő esetében sok. a mai fiatalok számára már szinte fantasztikusnak tűnő, feltétele volt. Éspedig: férfiak esetében a betöltött 24 év, 10 évi magyar állam- polgárság. kétévi egyhelyben lakás, négy elemi iskolai osztályos végzettség. Választójogosult volt az a férfi is, aki bár nem töltötte be a 24. életévét. de vitézségi éremmel, Károly-csapatk'ereszttel rendelkezett, vagy főiskolai végzettsége volt, esetleg szerepelt az 1918. évi választói névjegyzékben. A férfiak és nők közti jogkülönbséget a rendelet mintha külön is éreztetni akarta volna. Választójoga lehetett a legalább harmincéves, tíz éve magyar állampolgár. két éve egyhelyben, lakó nőnek, akinek azonban minimálisan hat elemit kellett végeznie. Négy elemi birtokában csak akkor kerülhetett szóba, ha legalább három, törvényes, élő vagy ugyanennyi hősi halott gyerek anyjának mondhatta magát. Még egy összehasonlítás: az 5985/191». sz. ME. rendelet alapján Magyarországon 3 042 OOO választópolgár volt. Az említett, három évvel későbbi rendelet a választópolgárok számát csökkentette 2 382 000-re. A tavalyi választásoknál hazánkban nem kevesebb, mint 7 334 918-an járultak az urnák elé. Ez a választás, szavazás tehát — ez a legenyhébb 'kifejezés — igazán széles körű volt. 59 920 személy, 11 984 szavazókörben szavazatszedő bizottsági tagként bonyolította le a választásokat és őrködött annak tisztasága felett. A választásokat 3016 helyen nem kevesebb, mint 68 946 jelölő gyűlés előzte meg. Végül is megválasztottak, megválasztottunk 352 országgyűlési képviselőt, 60 676 községi, 5982 városi és 2209 fővárosi, illetve kerületi tanácstagot. A választások során a különböző nyomtatványokra, plakátokra felhasználtak százhúsz tonna fűzfői papírt amiből huszonhat tonnát a szavazócédulák elkészítésére fordítottak. A választók ötvenhat községi, tíz városi és tizenöt fővárosi, vagy kerületi jelöltet — a régi kifejezéssel élve — megbuktattak, helyettük más jelölteket kellett állítani. Miért érdemes mindezt, jóval a választások után, ismét feleleveníteni? Az elkövetkezendőkből remélhetőleg kiderül, hogy a demokrácia nyomaiban próbáltunk járni. A demokráciáéba, ami fonna szerinti, klasszikus értelmezésben nincs és soha nem létezett. A demokrácia népuralom, vagyis az egész nép kezében őrzött hatalmat jeleníti. Ténylegesen Népújság 6 1972. január 20. valamely osztály hatalmon létének politikai formája. Az előbbi számok tételesen igazolják, hogy ezt a hatalmat Magyarországon a dolgozók tartják kezükben, amit egyébként az alkotmány első szavai is lerögzítenek. Nem fontos most visszatérni az előzményekre. Az Arisztotelész által még ,,a legjobbak uralmának” minősített arisztokrácia korántsem volt a legjob- baké. a nagybirtok és a születési előjogok rendszere — sok kiváló képviselője ellenére — sem volt az. Bevezetőben említettük az alig ernberöltő- nyi idővel ezelőtt hozott magyar választási rendelkezés megkötöttségeit. Tény. hogy a jelenlegihez hasonlóan széles körű választójog Magyarország állami létének lassan tizenegy évszázada során még sosem volt. Ami nagyon szép, de aminél sokkal érdekesebb, hogy a jogokkal miként tudtunk élni? Tolna megyei tapasztalatokat igyekeztünk szerezni azzal kapcsolatban, hogy mit várnak a választók a megválasztottaktól, és mit ez utóbbiak önmaguktól? Tapasztalataink nem egyetemes érvényűek, de tanulságosaknak tűnnek. Dunaföldvár nagyközség tanácsában az elmúlt választások eredményeként a tagok fele kicserélődött. Olyan emberek. nagyon sok esetben fiatalok, kerültek az ötvenöt tagú testületbe, akik ilyen területen még sosem dolgoztak. — Maradjunk a szónál, — fordultunk Jendrolovits Ferenchez, a nagyközség tanácselnökéhez. — Dolgoznak? Hol és hogyan? — Elsősorban a munkahelyükön, vagy otthon. Jól. Egyrészt, mert megélnek belőle, másrészt azért is merem ezt állítani, mert csak olyanok kerültek a jelöltek listájára, akikben volt miért megbízni. Mondjam azt a közhelyet, hogy „kiérdemelték”? — Ne mondja, elnök elvtárs! Hogyan vesznek részt abban a munkában, amelyben való részvételre egy nagyközség lakóitól megbízatást kaptak? — Ünneplő ruhában. Egy- egy tanácsülésre, vagy valamelyik állandó bizottság ülésére a tagok úgy öltöznek, mint sókan a misére. — Nem túlzás ez? — Nem! — Nem üres alakiság? — Ugyancsak nem. Soha nem kérdeztem meg egyiküket sem, de az az érzésem, hogy önmagukat és egymást tisztelik meg a komolyabb öltözékkel ilyen alkalmakkor. — És a választóikat.-, — Azokat is. Ami persze mind édeskevés lenne, ha semmi mást nem tennének, mint ezt. Az ötvenöt tanácstag hetven százaléka tevékeny részt vállalt valamelyik társadalmi bizottság munkájában. Az. hogy árokásás, vagy parkosítás, aprócska ügynek is tűnhet, de Dunaföldvárott a község életét próbáljuk helyes mederben tartani és nem a magyar külpolitikát irányítani. Tehát ha egy tanácstag az utcája- belieket ennyi és ennyi méter árok kiásására jó szóval, példamutatással, személyes tekintélyével mozgósítani tudja, akkor az illető a köz érdekében hasznosan tevékenykedik. A választások óta hozzávetőlegesen valamennyi tanácstagnak legalább három-három olyan ügye volt, amiben eljárt és ami közérdekűnek bizonyult. — Tehát eljárt és nem ,/kijárt”? — Tanácstagjaink nem kijáró emberek. Viszont alig van nap, hogy valamelyikük be ne jönne ide, méghozzá olyasmiért, amit érdemes közösen megbeszélnünk, akár a vb-titkár, akár az én bevonásommal. Az elmúlt karácsonyt megelőzően tanácsülés volt Dunaföldvárott. Az ötvenöt tanácstagból hiányzott nyolc. Távol- maradását komoly okkal, javarészt jó előre, indokolta öt. Ez nem egyedülálló példa. Szekszárd város tanácselnöke. Császár József, expressz levelet is kapott már. amelyben az egyik tanácstag elnézést kért érte és megokolta elmaradását. Fogalmazzunk azonban másként. Az. hogy a tanácstag részt vesz egy néhány óráig tartó, olyan értekezlet jellegű gyűlésen, mint a tanácsülés, komoly dolog, itt dönt, határoz. A népképvise- let súlya, ereje, tartalma abban a mindennapi munkában is van — legyen az árok-sás, vagy faültetés a vár körül — melynek révén a választott képviselők a lakosságot, a népet segítik, irányítják saját hatalma gyakorlásában. Kinek fontos a parkosítás? Aligha a tanácselnöknek, aki me'láke- sen szólva még szakképzett kertész is. hanem elsősorban a dunaföldváriaknak, akiknek a park pihenését, szórakozását, üdülését szolgái1 .ja. vagy akik közül — uram bocsá’ — a fiatalabbaknak akár romantikus kereteket biztosít — a csdko- lózáshoz. Dunaföldvár csupán egyetlen példa a megyebeli sok közül. Mást is idézhettünk volna szép számmal. Hivatásunk szerint állandóan járva a megyét, azonban éppen erre a „határszéli” rangos településre esett választásunk. A községi tanácstag közel van. Helybeli, bátyámnak, öcsémnek. Pistának, vagy Jancsinak szólítják. Az idősebbek esetleg még surbankó kölyök formájában ismerték, a feleségével az asszonyok együtt járnak vásárolni és közösen szidják a sütőipart, ha keletien a kenyér. A megyei tanács tagjára mindez ugyanígy vonatkozik, a szűkebb lakóhelyén, tágabb körzetében, azonban nem feltétlenül. Bonyhád, 1972. január 12. Kérdés az alábbiakhoz: — Kj a megyei tanácstagjuk? A Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat 54. számú presz- szó-borozójának helybeli felszolgálón ője: — Nem tudom! Ugyanitt a vezető: — A megyei tanácstagot nem ismerem. Járásit kettőt is. Zárójelben: járási egy sincs. A járási tanácsok megszűntek, a járási hivatal a megyei tanács szerve, választott tanácstagok nélkül. Ugyanitt, a vezető helyettese: . _ ? — Egy helybeli kollégája. — ? A vendéglátóipar dolgozóit azért kérdeztük, mert arra gondoltunk, hogy szakmájuk szerint sokakat ismém élt. A jelek szériáit nem tanácsi vonalon. Idős művezető a konfekció- iparból: 1— Száraz Béláné! Egy fényképész: __ ? P ostás, akivel a József Attila utcában találkoztunk: — Az a bácsi, aki itt az utca végével pontosan szemben lakik, annál tíz ablaknál, amire mutatok. Az mindenben benne van. Vagy ha ő nem, akkor az őrnagy elvtárs a kiegészítő paramcsnoknágnál, vagy az ÁFÉSZ ügyvezető igazgatója Ki tehát Bonyhádon a megyei tanácstag? Békés Ferenc, dr. Polgár Ferenc, ifj. Fetzer Ferenc. Mit jelent mindez? Semmiképpen se azt, mintha a megyei tanácstagok, a maguk szélesebb hatókörében, nem végemének érdemes munkát. Azt azonban igen — és ebből a hírközlő szerveknek, elsősorban lapunknak éppúgy érdemes tanulnia, mint akik a megyei tanácstagok beszámolóinak propagálását végzik — hogy ezen a téren ni"te minden rendben. A képviselő — idézzük Mik. száth Kálmán kifejezését — „honatya”. Kis területű és aránylag csekély lélekszámú megyénket súlyának megfelelő számban képviselik az országgyűlésben. Köztük a külügyminiszter és a megyei pártbizottság első titkára. Mit várnak a képviselőktől a képviseltek, azaz a választók? Daradics Ferenc országgyűlési képviselő. Bonyhád: — Sokat! Széles István országgyűlési képviselő, Dunaföldvár: — Sokat! A képviselőség Magyarországon már régóta nem „főhivatás”. Az annyi anekdotából (részben az említett Mikszáth Kálmán jóvoltából) ismert korteshadjáratokra, a választók itatására, megvesztegetésére, netán ólmos botok forgatására nem kerül for. A képviselőségből megélni nem lehel: Az ország népe — 7 334 918 választópolgár —; -Olyanokra bízta „kápa viselését”. akik ilyen, vagy olyan területen végzett munkájukkal már korábban kiérdemelték megbecsülését. Éppen ezért tűnik jól- esőan egybehangzónak a fenti két „honatya” válasza: — Nagyon nehéz elválasztani, hogy az emberhez hivatali funkciója szerint fordulnak, vagy úgy, mint képviselőkhöz. A fontos természetesen az. hogy fordulnak. — Kik, és mivel? I ■ Daradics Ferenc: — Nagyon erősen hangsúlyozandó módon elsősorban a fiatalok, akik kategorikusan igénylik a tájékoztatást. A közgazdasági szakközépiskolát, a cipőgyárat, a gimnáziumot, legfrissebben a eipőgyárj klubot említhetném, ahol a fiatalok valósággal vallattak. —- Közgondokról ? — ők kizárólag! — És mások? — Nem mindig, de a beszámolók után, vagy fogadóóráimon hozzám fordulók zöme elsősorban ilyenekről. Ezzel kapcsolatos levelezésem javarésze is. Persze ez sokszor ösz- szefonódik... ■— Hogyan? — Ha például az Őrá- Ék- szsrkereskedelmi Vállalat helyi boltvezetője segítségemet kéri. mert egy ideje nem részesült aranyellá+ásban, az egyéni és közgond egyszerre, Nekj egyéni, mert az ennek eladásából remélhető forgalom prémiumot hoz. A járás lakói, részére közgond, hiszen a há- zassá°ök nem az égben köttetnek és a gyűrűket célszerűbb Bonyhádon megvásárolni, mint a megye székhelyén. Ha pedig valaki ebből , ,a célból, bejött ide, alighanem más üzleteket is felkeres, vagyis fellendíti a kereskedelmet. — Képviselői minőségben íri levelei re-minden esetben választ kap? — Minden esetben. ■— Eredménnyel? — Ha az általam tolmácsolt kérés jogos és teljesíthető, eredménnyel. Például a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium teljesítette a zom- bai termelőszövetkezeti tagok kérését, hogy kihelyezett szakközépiskolai osztályt kapjanak. Hibátlanul működik ez a törvényben előírt, tehát kötelező organizmus? Nem mindig. Széles István kisebb tanulmánnyal felérő közérdekű be- adványára (tárgy: tornaterem) júniustól október 12-ig várta a megyei tanács válaszát. Ez megérkezett, udvarias, indokolt és kielégítő volt. Ugyanő azonban — 29 000 ember képviselője — hosszú időn át nem tudott bejutni a megyei tanács tervosztályának vezetőjéhez. Kifogásolja? Igen, Joggal? Ez eldöntésre vár. „Népképviselet közelről” — ezt a címet adtuk írásunknak, mely akár disszertációnyi méretűre is duzzadhatna. Szemelvényekkel akartuk érzékeltetni, hogy mennyire a népet képviselik a nép képviselői Tolna megyében. ORDAS IVÁN
