Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-20 / 16. szám
J 1 > * Mit főznek a diákoknak ? Amikor egy-egy iskolai szünet elején hazautaznak a diákotthonok, kollégiumok lakói, otthon az első szülői kérdések egyike biztosan így hangzik: — milyen a koszt? Erre aztán sokféleképpen lehet felelni. A válaszoktól függően a tanítás újrakezdésekor kisebb, vagy nagyobb csomagokkal — melyek jelentős része élelmiszer — érkeznek vissza a diákok. Milyen a koszt? — mi is ezt kérdeztük a megyeszékhely egyik legrégibb és egyik legújabb kollégiumában. Az Árpád utcai Béri Balogh Ádám Fiúkollégium most valamivel több, mint ötven szakmunkástanulónak nyújt otthont. Idén jár le a négyéves bérleti szerződés és a hírek szerint szeptembertől ismét a Garay Gimnázium diákjai költöznek az egykori árvaház épületébe. A gimnazisták azért most is tartják a kapcsolatot a kollégiummal: vagy 150-en mindennap itt ebédelnek. Általában az ötödik óra befejezése után, egy óra tájban érkeznek a tanulók. Őket, aleg- iiletékesebbeket kérdeztük a „kaja” minőségéről. — Nem vitás, ezért a pénzért nagyon megéri. — Viszonylag jól főznek. — Én egy darabig a Garay- étteremben ebédeltem, ott sokkal rosszabb volt. A szakmunkástanulók itt csak reggelit, tízórait, meg vacsorát kapnak. Délben a különböző munkahelyeken étkeznek. Természetesen az ő véleményükre is kíváncsiak voltunk. —< Van amikor jól főznek, de nem mindig. — Előfordul, hogy kevés a kenyér. ^— És ha megnéznénk az élel_ rhlszerszekrényeket, meg vacsora után az ebédlőt, mennyi száraz, eldobált kenyérdarabot találnánk? — szól közbe az egyik nevelő. Erre a kérdésre nem érkezett válasz. — Legyen tea is, ne csak egy hónapban egyszer! Kakaót meg minden másnap adnak! — hangzik a következő vélemény. Ahol az a legnagyobb probléma, hogy minden másnap kakaót reggeliznek a gyerekek, ott nem lehet baj az étkezéssel, pedig az egy főre jutó napi 12—13 forintból nemköny- nyű gazdálkodni — ez derült ki a gondnok, Horvay Árpádné szavaiból. A jónéhány évvel ezelőtt megállapított összeg bizony nagyon kevés. Azóta sok élelmiszer ára változott, és ez a változás inkább emelkedést, mint csökkenést jelent. Ebben a kollégiumban úgy segítenek a bajon, hogy a konyhai hulladékon, ételmaradékon sertéseket hizlalnak. Tavaly húsz. egynéhány alkalommal vágtak disznót. A Kadarka utcai középiskolai kollégiumban viszont ez nem lehetséges. Úgy tesznek szert némi plusz jövedelemre, hogy ősszel viszonylag olcsón megvásárolnak nagy mennyiségű burgonyát, a hulladékot meg eladják. Itt 520 középiskolás ebédel. Az étel mennyiségét és minőségét illetően eltérnek a vélemények. Az az 3—6 lány, akivel beszéltünk, rendkívül elégedetlen. Főleg a levelekre panaszkodnak. A fiúknak nincs komolyabb kifogásuk. Ez talán abból adódik, hogy a lányok válogatósabbak. Mikor ott jártunk babgulyás, három pogácsa és kompót volt ebédre. Sokan még a pogácsát is visszavitték. Itt, ahol egy- egy alkalommal 520-an étkeznek, nehéz lenne mindenkinek a szája ízét eltalálni. Balogh Jenő kollégiumi gondnok szerint jóízűek az ételek, ugyanakkor a mennyiség sok esetben kevés, — mint ahogy kevés a 13 forint is. Állítólag 1—2 forintos emelésre lehet számítani, de ez még egyáltalán nem biztos. A bevezetésben említett kérdésre egyik kollégiumban sem kaptunk egyértelmű választ. Arról azonban meggyőződhettünk, hogy mindkét helyen — ha nem is kifogástalan — megfelelő a középiskolások élelmezése. Viszont az is igaz, hogy az otthoni kosztot semmi sem pótolhatja — és ez talán nem is a „minőséggel”, meg a „mennyiséggel” magyarázható. Ülést tartott a KISZ Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága Tegnap délelőtt Szekszárdon ülést tartott a» KISZ Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága. Varjas János, a megyei bizottság első titkára köszöntötte a megjelenteket, többek között Bartha Györgyöt, a KISZ KB munkatársát. Az ülés részvevői megvitatták a KISZ Tolna megyei Bizottságának ez évi programját, melyet az elhangzott kiegészítésekkel együtt terjesztenek a megyei bizottság elé. Varjas János ismertette az mb és a vb 1972-es üléstervét, majd a végrehajtó bizottság megtárgyalta Benizs Sándornak, a megyei bizottság titkárának jelentését, amely a megyei apparátus káderhelyzetével foglalkozott. A végrehajtó bizottság Keresztes Jánost, Gerse Józsefet és Kóka Albertnét — érdemeik elismerése mellett — felmentette a megyei úttörőelnökségben viselt tisztsége alól é; Illés Dezsőt megválasztotta » megyei úttörőelnökség tagjává. !:*«*'G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják G. Szabó Judit ifjúsági regénye, A macskát visszafelé simogatják, nem számit a hagyományos értelemben lányregénynek. Hőse egy elsős, majd később másodikos gimnazista lány. Az ő belső monológjaiból, kényszerű pihenésének gondolataiból alakul ki a történet. Az írónő valószínűleg nem szánta kulcsregénynek a művet — bár erre utal, hogy hősnőjét Szabó Jutkának hívják, de minden bizonnyal merített saját ifjúságának, illetve a felnőtté válás nehéz időszakának eseményeiből. G. Szabó Judit írásaival gyakran találkozik az olvasó a Nők Lapja hasábjain, ahol szintén tündért ironikus kamasztörténeteket publikál. A regény nemcsak tartalmi, de stiláris módszereiből is rájöhet az olvasó, hogy az bár a szerző saját ifjúkori élményeiből, emlékeiből íródott, de van a műnek jelenkori modellje is, az írónő lánya. Ezt alátámasztja, hogy az újságíró karcolatainak. humoreszkjeinek is állandó szereplője a gátlásos és kacérkodó, a félénk és harsány, az okos és buta, a szeretni és megpofozni való, a minden pillanatban változó arcú és hangulatú kamaszlány. A közvetlenül az életből ellesett miniatűr történetekjnem gyöngítik, éppen hogy erősítik a regény hitelességét. Az eleven, vagányos stílus, a fiatalok stílus fordulatainak, néha szokatlan nyelvi leleményeinek pontos visszaadása méginkább elhiteti az olvasóval, hogy G. Szabó Judit sokat tud a bakfisok érzelmi, hangulati világáról. A regény hősnője Szabó Jutka, éppen azért, mert alig különbözik a vele egykorú lányoktól, belekerül mindazon helyzetekbe, érzelmi állapotokba, ami a kortársaira jellemző. Csúnyának hiszi magát, de szeretne a fiúknak tetszeni, nincs túl nagy véleménnyel a saját eszéről, de pontos megfigyelései vannak az öt körülvevő világról, az emberekről. Reménytelenül szerelmes egy osztálytársába, de „el akarja adni” magát egy idősödő kül- ■ földi diplomatának. Durva, éi ugyanakkor szeretetre vá&yik. Maga is sokat szenved érzékenységétől és tüskés modorától. Jellemzői közé tartozik, hogy egy szép napon elhatározza, lovagolni fog. Már az első alkalommal leesik a lóról és csigolyatöréssel kórházba kerül. A fájdalomtól álmatlan éjszakákon gondolja végig eddigi életét. Legfőbb bánata, hogy azt hisii, mostohaanyja, akinek ,,piszok sok esze van", nem érti meg őt. Nagyanyja mesélte neki, még gyerekkorában, hogy a macskák nem szeretik, ha visszafelé simogatják őket. Ezt egyszer ki is próbálta, s az állat nagy ugrásokkal menekült. A regény végén, a mostohaanyjával folytatott bizalmas beszélgetés közben rájön, hogy ő is úgy járt, mint a macska. Érzékenysége, sértődékenysége miatt, a „visszafelé simogatás" mögött nem vette észre a segíteni akarást, a szeretetet. Duna menti Magazin Ezekben a napokban kapják kézihez a paksi járás fiataljai a járási KISZ-bizottság új lap- jónak, a Duna menti Magazinnak első számát. „A közös akciók szervezése, az ifjúsági mozgalom tevékenységeinek összehangolása mindenkor nagy feladatot rótt az ifjúsági mozgalom tagjaira,- és mi, a Duna menti Magazin szerkesztő bizottsága ehhez a munkához kívánunk a havonként megjelenő lap hasábjain segítséget, tájékoztatást nyújtani ” — olvashatjuk a szerkesztő bizottság állásfoglalását. A gazdagon illusztrált DM a tervek szerint havonként jelenik meg. TÉLI ORSZÁGÜT Foto: Érdi György Milyen lesz Szekszárd 2000-ben ? m Makettek. térképek, fotók Kedden • este; kőtíéi'1 három órán' át vallatta hatrnínchyolc, szekszárdi fiatal, a ,jövpt. és.j " nem általában, ‘hanem azzal a konkrét kérdéssel, hogy milyen lesz Szekszárd 2OO0-ben, vagy ha úgy tetszik, a IX. ötéves terv végén?! Mi gém természetesebb, mint az a mohó érdeklődés, amivel a Fiatal Utazók Klubjának 38 tagja fogadta, kérdéseket kérdésekre halmozva a város vezetőit, közöttük Császár Józsefet, a városi tanács elnökét, dr. Wéner Jánost, a városi tanács vb-titkárát és Szabó Zoltán főmérnököt. A FŰK tagjai ezúttal tehát nem autóbuszon, vonaton indultak ismereteik ‘ gyarapításának soron következő útjára, hanem kollektívájuk kényelmes otthonának foteljeiben ülve „járták” be képzeletben a szűkebb haza jövőjét. Készen arra, hogy a tájékoztató és a nyomában kialakuló kép mozaikjait összerakva elképzeljék a már napjainkban is gyorsuló ütemben változó Szekszárdot. Milyen lesz a város 15—20, majd pedig közel harminc év múlva, amikor a mai húszévesek elérkeznek az emberélet delelőjére? Hogy mennyire hálás feladat a jövőnek ilyeténvaló megvallatá-. sa, talán nem is gondolták városunknak azok a vezetői, akik ezúttal útimarsalljai voltak a jövőben tett majd háromórás FUK-kirándulásnak. A képzelet ösztökéjének szánt makettek, városrendezési térképek és egy közeljövőben nyíló, a régi és mai Szeleszárdról szóló fotókiállítás anyaga mindenesetre igen hasznosnak bizonyultak segédeszközökként. Tudniillik, amikor a mai gondokba gabalyodva csődöt mondott volna a 2000-et idéző „időgép”, elég volt rápillantani a Mérey-lakótelep, vagy a Rákóczi utca és környéke rendezési tervének remekbe- készült makettjeire és már oda lehetett képzelni az előzőeket követő modern lakótelepet a Baktahegy oldalába, a Kálváriától Csatárig nyújtózó; napfényben fürdő, vagy a tói ha- •Kas... fehérségéből kiemelkedő épületeivel. A beszélgetés során kialakított városkép nyomaiban sem őrizte meg Babits Mihály álmos városának hajdani és még napjainkban is föl-fölkísértő képét. Valójában azonban nem ez tette emlékezetessé és kiemelkedően izgalmassá a város jövőjét kutató beszélgetést, hanem az, hogy a kérdező fiatalok és válaszoló városi vezetők a ma hullámhosszán találkozva adtak számot egymásnak. A kérdezők azt bizonyították, hogy milyen türelmetlen érdeklődés él bennünk közös gondjaink iránt. A válaszadók pedig arról számoltak be. hogy a 20tt0-rel behatárolt jövő alapozásának igen nagy felelősségű munkájában milyen feladatokat kell már most megoldaniok. Egyébként a kérdések javarésze is a mának és a közeli jövőnek, szólt,.ameny. nyiben elhangzott, h og3-~ lesz-e é--j mikor lesz ifjúsági park; hogyan és mikor oldódik meg a város belső közlekedése; a gépkocsi-parkírozók, és garázsok frontján milyen rendezési tervek vannak születőben? Lesz-eSzekszárdnak fedett uszodája, a növekvő város vízellátási gondjai miként alakulnak a közeli és távolabbi jövőben? Mi lesz a lakótelepek parkosításával; a megyeszékhely számára súlyos problémát jelentő talajerózió veszedelmével szemben mit teszünk most, és mit keli tennünk a jövőben? Milyen perspektívája van a szekszárdi Ezőlőkultúrának. miért nem működnek a város szökőkútjai és lesz-e Szekszárdon 1975-ig albérlők háza? A végig vibráló légkörű kedd esti beszélgetés haszna kettős. Résztvevői fölrajzolhatták képzeletük vásznára Szek- iszárd jövendő arcát, s mellette bepillantást nyerhettek a városfejlesztés bonyolult munkájáért felelősek mai, holnapi és holnaputáni gondjaiba. — U —
