Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-18 / 14. szám
J I « * Jegyiét Kritika vagy intrika ? Mozgalmasak most ezek o téli napok, hetek a mezőgazdasági üzemekben. összegezik a leltárakat, az adminisztráció készíti elő a zárszámadást, sorra tartják a növénytermelő, állattenyésztő, a gépesítési és egyéb ágazatok brigádgyűléseit, amelyeken azt veszik „bonckés alá", hogy az adott ágazatban dolgozó tagok milyen eredményekkel járultak hozzá az elmúlt gazdasági évhei. Ugyanakkor ezeken a brigádgyűléseken elmondják a tagok azt is, hogy a vezetés munkájában mit tartottak jónak, avagy, éppen mit kifogásolnak, miben látnak hibát. Sok termelőszövetkezetben már évek óta azt tartják: a jól előkészített brigádgyűlések a szövetkezeti élet igazi vitafórumai, a tagság tájékoztatásának jóval tógabb teret adnak — és véleménynyilvánításuknak több lehetőséget, időt —, mint az egyre inkább ünnepi külsőségeket öltő zárszámadó közgyűlések. (Mindez nem csökkenti a közgyűlés tekintélyét, határozathozó szerepét.) Az elmúlt években jó néhány közgyűlésen lehetett tapasztalni, hogy a többség lecsendesítette azt a tagot, aki valami apró, jó- szerint semmitmondó panaszt akart előadni. „Nem ide való!" „Intézze el más alkalommal!” De az is gyakori volt, hogy az elnök beszámolója, a főkönyvelő tájékoztatója után úgy kellett nógatni az embereket: „Elvtársak, szóljanak már hozzá..." (A zárszámadó közgyűlés aszerint volt jó, vagy gyengébb, hogy hány tag szólt hozzá.) Szóval, ezért kapnak egyre inkább, egyre nagyobb jelentő-, séget a brigádgyűlések. Azokon, a kisebb közösségben a. tagot nem feszélyezi a pódiumon ülő elnökség, az adatok, számok tö-' mege. És, akinek van mondanivalója, elmondhatja anélküli hogy valaki közbeszólna: „Lehetőleg röviden, hogy mások is kaphassanak szót". * — Az a véleményem, hogy a brigádgyűléseken kapjuk a tagr ságtól a legtöbb hasznos véleményt, javaslatot, de a megszívlelendő kritikát is — mondotta nemrégiben az egyik termelőszövetkezet elnöke. Viszont, tapasztalhatók olyan jelenségek is, hogy egyik-másik íag nem a kritika, hanem az intrika fórumává akarja megtenni a brigódgyűlést, gondolván arra, hogy a közvetlen környezetben hamarabb talál támogatóra. A minap a D-i termelőszövetkezetben azzal kezdte el mondókáját az egyik tag — egyébként az igazgatóságnak is tagja —, hogy „ugyan a közgyűlésen akartam elmondani, de itt mondom el.. .** Azt kezdte fejtegetni, hogy a múlt év kora tavaszán milyen hibát követett el a vezetés a borsóvetésnél. Nem készítették elő megfelelően a talajt, a vetés sem volt tökéletes, ezért fagyott ki annyi. (A valóság az, hogy a fagy miatt valóban gyengén kelt ki a növény, de a vetés után olyan hidegre fordult az idő, hogy a talaj tíz centinél mélyebben lefagyott.) A felszólaló tagnak, úgy is mint traktorosnak, úgy is, mint igazgatósági tagnak mór a múlt év tavaszán is módja lett volna elmondani kifogásait. De nem szólt, hallgatott majd egy évig, hogy megvárja az alkalmasnak tűnő pillanatot, és bizonyítja; mennyire nem érti munkáját a szakvezetés. _ Jogos kifogást is lehet rosszindulatúan feltálalni — mondja ugyanennek a közös gazdaságnak a főmezőgazdásza, — és ha az ember elsősorban a rosszindulatra reagál, szinte már kézbe is adta a következő ütőkártyát: „Lám, a vezetők visszautasítják a bírálatot." Valahogy így lesz a kritikából intrika. Kivéve, hd a tagság odafigyel, és felismeri, tulajdonképpen milyen szándékok búzádnak meg a szavak mögött. 1 ívekkel ezelőtt sokat hangoztattuk: a bírálatot akkor is e! kell fogadni, ha annak csak öt százaléka igaz. Viszont mennyivel tisztességesebb, egyenesebb, ha csak arról a bizonyos öt százalékról beszélünk, beszélnek, elhagyva a többi kilencvenötöt, amelyben a legtöbb a rosszindulat, az ártó szándék.. Bf. Forrás -r— parlagon Hol van a régi kedv és lendület ? Rövidesen elkészül az a mérleg, amely adataival arról ad képet, hogy megyénk községeiben, nagyközségeiben és városaiban mennyi volt 1971- ben a negyedik Ötéves terv el- -ső évében az egy főre jutó társadalmi munka érteke. Becslések szerint, nem nagyon számíthatunk szívdobog- tatóan kiugró eredményekre, egy-két kivételtől eltekintve impozáns és követésre sarkantyúzó szép példákra. Sajnos, igaznak ígérkezik az. ami már hónapokkal ezelőtt gondolatainkban ott kísérthetett, hogy a. negyedik ötéves terv első évében megfeledkeztünk annak az energiabő forrásnak a hasz- . nosításáról, amit — többek között — saját erőnek, céltudatos összefogásnak, társadalmi áldozatvállalásnak nevezünk köznapi nyelven. Hol van a régi kedv, a sodró lendületű kollektív készség, ami nemrég nem ismerte az úgyszólván lehetetlent sem és egyetértve abban, hogy' tenni kell .megannyiszor megmutatta a lehetetlent? A jelenségek felületének vizsgálatával megelégedők azt mondják, hogy „Elveszett. Nincs. Nem lehet manapság már egy cél érdekében úgy összeharangozni a települések apraját- nagyját, mint valamikor”. Ha mindez így lenne igaz. okkal ejthetnénk búra a fejünket. De az ilyen summázatú okoskodások nem felelnek meg a valóságnak — általában. Nem felelnek meg egyrészt, azért, mert a társadalmi összefogásnak ma is születnek — t>ár mérsékeltebb számban —- követésre alkalmas példái, ezenkívül pedig kevés nagyon azoknak a megvénkbeli lakott helyeknek a száma, ahol a la- . kossághoz intézett társadalmi munkafelhívásokra egybehangzó nem, a válasz. Mi az oka akkor hát az ölhetett kezű, csak várakozó passzivitásnak és a tenni készeket is passzív várakozásra kárhoztató légkör helyenkénti meghonosodásának? A fölmerülő miértekre a magyarázó, esetenként fölmentést remélő azértok közül a két legsűrűbben idézettet citálnánk. A. Számos községi vezető vallja, hogy a társadalmi munkák megszervezésében az el: múlt évben azért következett • be a- visszaesés, mert 1871 volt a Tanácstörvény ' végrehajtásának ;első éve, az új fölállás. a helyi tanácsok megnöveke- . dett feladatai induláskor hosz- szan lekötötték a tanácsok és a társadalmi szervezetek között a Hazafias Népfront helyi vezetőit A gyatra bizonyítvány magyarázatára szánt második alternatíva szerint; isten sem tudja, hogyan és miből eredően elterjedt az a tévhit — valószínű az önálló gazdálkodás lekerülésének jóvoltából — hogy ''VáÜ pénz bőviben. Következésképpen úgy megy majd az öt évre tervezett fejlesztések megvalósítása, mint a karikacsapás. Egy kis túlzással — arái jól érzékelteti ^ az utóbb említett közhangulatét — azt is mondhatnánk, hogy 1971-et sokan tekintették a Kánaán küszöbének, holott az igen mesz- sze van, addig még szükség lesz. néhány évig a biztosítható fejlesztési pénzalanok mellett a helyi, társadalmi erőfeszítésekre is. Egyszóval: a -lakosságnak is tennie kell a lakosságért elhatározott és gazdaságilag is megalapozott fejlesztési, tervek megvalósításáért. Az eltelt idő, aligha temette feledés homályába a szedres! művelődési ház társadalmi építésének közösséget gazdagító nagy munkáját, aminek végeredménye előtt évek múltán is csak tisztelegni lehet. Nem igaa. hogy a frissen felkínálkozó pozitív példatárából félre szabad és lehet seperni a dombóvári, a szekszárdi, a bátaszéki óvodaépítést, illetve bővítést; a hőgvtf- •:szi közös fenntartású művelődési ház nemrég befejezett felújítási munkálatait; a ko- csolai KISZ-esek „Egy napot Kocsoláért” mozgalmát. Az 1971. évi lista sokkal gazdagabb annál, mint amennyit belőle itt idéztünk. Mintegy annak igazolására, hogy a passzív várakozást — ha képletesen is — nem mindenütt ültették a közösségek élete alakulásának tárgyalóasztalai mellé „tanácskozási joggal”. Következésképpen mindaz, amit a teljesség igénye nélkül egy pillanatnyilag használaton kívül hagyott forrásról elmondottunk, gondolkodásra kell késztesse azokat, akik a helyi erőfeszítések szer_ vezésében legilletékesebbek. E hasábokon — nem is • olyan régen—leírtuk már, leírjuk még egyszer, noha az ismétlés bűnét ritkán bocsátja meg az olvasó. Szőkébb hazánkban szakítani kellene már végérvényesen azzal a gyakorlattal. ami egyrészt elsorvasztja a társadalmi munkára való okos készséget, másrészt akijáró emberek szerenét szánja országgvűlési képviselőinknek és megyei tanácstagjainknak. Év vége közeledtén fölöttébb sok olvan községből menesztették be a meevei tanácshoz a megyei tanácstagokat — különféle kívánságokat tolmácsoló követekként — amely közévükben az egy főre jutó társadalmi munka értéke 10 forint alatt van. Nem kétséges, ezekben a községekben van legnagyobb szükség arra, hogy a címben említett forrás helyi értékeket gyarapító ener_ giáját ismét használatba vegyék, LÄSZLÖ IBOLYA Támad a tél (Folytatás az 1. ódáiról) Hasonlóan télies a képe a Tiszának': Tiszalöktől északkeletre a szovjet határig mintegy 200 kilométeres szakaszon már áll a jég, Tiszalöktől Csongrádig ugyanakkor különböző hosszúságú álló jég- szakaszok is mutatkoznak, de egyiknek a hossza sem haladja meg az 50 kilométert. A Maros kivételével a Tiszának valamennyi mellékfolyója befagyott, a Maros erősen zajlik. ' Elöljáróban annyit tudtam meg' róla, hogy belsőellenőr volt az Állami Biztosító Szekszárd városi-járási fiókjánál, aztán mikor a vezető adminisztrátor elment szülni, őt bízták meg a munkájával. Két gyereke van, főnökei úgy beszéltek róla, hogy harminc körüli, barna ruhába öltözött, kontyos, koránál idősebbnek látszó nőnek képzeltem. Mikor belépett, nem is hittem, hogy ő az. Harmincon innen van, de még íiatalabbnak látszik, csinos és gyakran mosolyog. Ha elkezd beszélni, magával sodorja a lendület. Csupa dinamizmus. Felsőnyéken lakott gyerekkorában, Szekszárdon érettségizett a „keriben” — így mondja, aztán Budapestre ment, ott a Képcsarnoknál volt adminisztrátor. — Nem sokáig voltam adminisztrátor, mert inkább a számok érdekelnek. A számok nem hazudnak, ha ott valami hiba van, azt biztosan az emberek rontották el, azt meg lehet és meg is kell keresni. — Mondja el egy napját — Azt nem lehet, mindennap más. Azért megpróbálom. Nem kelünk korán, úgy hét körül. Fél nyolcra készítem el a két gyereket. Andrea elsős, Imi még óvodás. Fél nyolckor elindulunk, a Emberközelben A vezető adminisztrátor kisfiámat elkísérem a tanácsig, onnan már egyedül megy. No, a munkahelyünkön mindennap ugyanúgy kezdődik, nyolckor kávézással. Aztán az én dolgom a fiókvezetővel a postabontás, a levelek szétosztása. Innen kezdve meg már mindennap más feladat következik. Ha van határidős munka, azt csináljuk, ha nincs, intézzük a soros ügyeket Kattognak a számoló- és írógépek, jörmek-mennek az emberek. Talán ezt a nyüzsgést szeretem legjobban a munkánkban» » Megbecsülik? — Igen, feltétlenül. Érzem, bogy fontos vagyok. Szeretem a munkámat, jó lenne, ha nagyon sokáig ilyen lelkesedéssel tudnék dolgozni. Most, hogy vezető adminisztrátor lettem, tizenhárom ember munkáját kell irányítanom, a legfontosabbnak a mások megbecsülését tartom. Hiába lelkesednék én a plafonig, ha a többiek nem dolgoznának, nem végeznék pontosan« szépen a munkájukat. — Akkor is dolgozna,' ha a férje mondjuk még egyszer ennyit keresne? — Feltétlenül! Nemrég kérdez te meg valaki a falumban, még mindig dolgozom? Nem tud . a férjem eltartani? Miért tartana? A háztartási munkát így is el tudom végezni. Szerintem a munka az alapja, hogy önálló és teljes embernek érezhetem magam. Véleményem lehet mindenről és ezt el is mondhatom. Szeretem az embereket, és ebben a munkakörben nagyon sok emberrel kerülök kapcsolatba. Vannak ügyfelek, akik megtisztelnek bennünket bizalmukkal. Még díjkönyvelő koromban volt szinte vártam a befizetés időszakát, hogy jöjjenek már a jól ismert kedves emberek. Izgultam, hogy idejében fizessék be a pénzt, nehogy elkéssenek vele. <- Boldog? — Igen. Mindenem megvan, ami a kiegyensúlyozott élethez kell. Könnyen örülök, és köny- nyen keseredek el, de alapjában »éve őrömre képes ember vagyok. Nagyon, fontos a családban is az egymás megbecsülése, az összhang. Enéikül a munkának se lenne értelme. Mikor összekerültünk, semmink nem volt, egy évig albérletben laktunk. Szülői segítséggel ugyan, de berendezett lakásunk van, kocsit is vettünk. Már nagyobbak a gyerekek, sokat fogunk kirándulnu Szórakozásra eddig nem nagyon volt módunk, mert a gyerekek kicsik ■ voltak. A házban lakik egy-két baráti házaspár, akikkel együtt ünnepeljük a névnapokat. Nagyobb társasági életet nem Igénylünk. A férjem osztályvezető a társadalombiztosításnál, levelezőn a társadalombiztosítási főiskolát végzi. Hogy nyugalma legyen a tanuláshoz, most én vagyok többet a gyerekekkel, önállóságra neveltem őket, ha a fiam nem porszívózhat, mert sietni akarok, képes egész délután bőgni. Mindenkinek megvan a maga munkája otthon. Boldog embert szeretnék nevelni a gyerekeimből is. Nem az a fontos, hogy mik lesznek, én is magam választottam pályát, hanem az, hogy lelkesedéssel tudjanak dolgozni, megállják a helyüket az életben. IHÁROSI IBOLYA Az előrejelzéseit szerint ä következő egy-két napon belül erősödik a fagyás mértéke valamennyi folyón, s várható, hogy a Duna alsó szakaszán is megáll a jég. A Dunán egyébként tfz magyar jégtörő hajó áll készenlétben a „bevetésre” de a vízügyi igazgatóságok már mindenütt befejezték az árvízvédelmi vonalak felülvizsgálatát is. Megtörtént az előkészület a szükség szerinti robbantásokra, s ezen a téren, ha úgy adódik, akár helikopteren is szállíthatják a robbanóanyagot és a robbantórnestereket a jégmezőkhöz, a torlaszokhoz, A zajlás megfigyelésére négy felderítő repülőgép áll készenlétben. Vasárnapra befagyott a Balaton vize is, s mintegy 80 százalékban jégpáncél borítja a magyar tengert. A fokozódó hideg miatt napról napra terjed a jég a nagy tó víztükrén, s a part menti részeken már mintegy 150—200 méter szé„ lességben öt-hat centiméter vastagságúra „hízott” a jégpáncél. A jég egyébként tükörsima, ugyanis a fagyos éjszakák és nanoalok alatt rém volt szeles időjárás, nem hullámzott a víz. Vasárnap reggelre már sok helyen megjelentek a korcsolyázók, előkerültek a fakutyák is, bár még csak a part mentén próbálgatták a jég teherbíró képességét. Amennviben az idő továbbra is hideg marad, egy hét múb'a elérheti a balatoni jégpánrtf' a 10—15 centiméteres vastagságot is. és rneg're&i dődhet a jégvágás is. (MTI). Népújság 3 1972. január 18.
