Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-16 / 13. szám

I

MAGAZIN • MAGAZIN • MAGAZIN *- MAGAZIN • MAGAZIN * MAGAZIN

Diák-interklubok

Sz interklubok azok az intézmények, ahol a lengyel főiskolai és egyetemi diákok ba_ . ráti beszélgetéseken találkoznak a nyári termelési gyakorlatra, szünidőre, tanulmányútra és kirándulásokra Lengyelországba érkező külföldi diákcsoportokkal. 1971 nyarán, július hónapban, több mint 20 000 külföldi egyetemi hallgató vendégeskedett Varsóban. Három, „különleges” interklub látta óikét vendégül; a „Hibridek”, a „Százvölgy” és a „Szig- ma” nevű klubok. Ezekben a klubokban, csakúgy mint az ország más klubjaiban, kiilön- műsorckat szerveztek a külföldi vendégeknek. A műsorok célja az,, hogy a Lengyelországba látogató vendégek mind jobban megismerkedjenek a lengyel kultúrával és művészettel.

Különösen érdekes programmal várta külföldi vendégeit a „Hibridek” klub, amely a varsói egyetem diákjainak közkedvelt művelődési és szórakozási heljre. A kléb 10 esztendős pályafutása alatt elsősorban a zenéről, közelebbről a dzsessz- zenéről vált ismertté. Ezúttal a klubtagok nemcsak a dzsessz műfajában szerzett széle« körű ismereteiket mutatták be, hanem nagyszabású képzőművészeti kiállítással, grafikai és plakátbemutatókkal is kedveskedtek vendégeiknek. A klubban hetente többször „Minj- filmíesztivált” rendeztek, a lengyel filmiskola legsikerültebb alkotásaiból. Ezenkívül baráti esteket szerveztek, amelyeken a külföldi diákok megismerkedhettek a lengyel költészet legkiválóbb képviselőinek alkotásaival — a reneszánsztól napjainkig — magas színvonalú fordításokban.

A „Százvölgy” nevű diákklub Varsó egyik legrégibb hasonló jellegű intézményeinek sorába tartozik. A klub színházi kollektívája már számos hazai

és külföldi fesztiválon szerepelt szép sikerrel. A nyári szünidők idején a klub műsorai a főváros diákköreinek egyik legkedveltebb művelődési és szórakozási forrásai. Tánctermében az ország legjobb diákzenekarai lépnek fel: a klub e. nemzetközi diáktalálkozók; égjük leghíresebb központja lett,

Varsó leghangulatosabb in- terklubja a varsói egyetem egyik pincéjében működő Szig- rría-klub, amely kis kiállítási csarnokkal, színházteremmel, eszpresszóval rendelkezik. Este tíz órától reggelig tartanak itt a zajos, vidám diáktalálkozók, táncmulatságok.

A tanév megnyitásával az interklubok bezárják kapuikat, és átadják helyüket a diákok más, komolyabb foglalkozásainak, az alkotó jellegű, művészi csoportoknak, színházi kollektíváim aík*

(BUDAPRESS— INTERPRESS) (Ford.: Balog László)

„Hogy mondaná el ezt Papp Jancsi?“

Ma már sehogy. „A pesti művészvilág közisfhert és szeretett régi alakját, nagy részvét mellett temették el a múlt héten" — írta a Színházi hetilap 1944. évi harmadik számában. A nekrológ ejtett néhány szót Papp Jancsi művészi tevékenységéről is, de főként poéngyilkos minőségében méltatta: „Minden vicc csattanóját lelőtte, de azért szenvedélyesen szeretett vicceket mesélni.A lapok viccrovatának állandóan visszatérő témája

volt a poénlövölde: leadtak

egy viccet, s feltették a kérdést: „Hogy mondaná el ezt Papp Jancsi?"

Mostanság is gyakran hallani, amint Qjyetlen viccmesélö- ket hallgatósága „pappjancsi- nak” nevez. Persze a mai emberek többsége már így, kisbetűvel, egybeírva, fogalomként használja ezt a nevet, s nem is gondol rá, hogy ki volt tulajdonképpen Papp Jancsi.

Papp János 1879. szeptemberében született Kolozsvárott, s

húszéves volt éppen, amikor színi pályára lépett. Micsey György nevezetes dunántúli daltársulatához szerződött, s így főként Fehérvár és Szombathely nagyérdemű közönségét gyönyörködtette. 1905-ben a fővárosba került, a Royal Orfeum színpadán énekelt kup- lékat és fülbemászó nótákat. 1907-ben aztán pályája csúcsára jutott: Nagy Endre, a Modem Színpad Kabaré igazgatója az Ady-dalok előadójának szemelte ki. Nagy Endre a Kabaré regénye című munkájában így emlékezik meg Papp Jancsiról: „A csinosarcú, tüzesszemű, szépszál fiú hangja a maga kimüveletlenségében is a leglágydbb, legnemesebb gordonka-szó. Ennek a remek hangszernek a szilaj Reinitz Béla volt a virtuóza. Kezébe kaparintotta, reggeltől ‘ estig, gyúrta, gyömöszölte, gyötörte a zongora mellett, amíg az ö nagyszerű Ady-dalait bele nem törte. Folyton állati üvöltések törtek ki a zqg.goraszobából,

Itt az új kacsa

A debreceni agrártudományi kutatók dr. Munkácsy Ferenc irányításával érdekes fajta- előállító állatkeresztezési kísérletet hajtottak végre, teljes sikerrel. Abból indultak ki, hogy a hazai vásárlóközönség érdeklődése egyre inkább megnő az úgynevezett nagy testű baromfiak iránt; ebbe a „kategóriába” tartozik a kacsa is. Az állatfajta iránt mutatkozó kereslet kielégítésére két híres külföldi fajtából „alakították” ká az új kacsát, amely a Debreceni fehér elnevezést kapta. A keresztezésnél igazán jó nevű „szülőket” használtak, a gácsér Angliából származott és a Khaki Campbell fajtához tartozott, a tojót pedig a Kínából származó pekingi fajtából választották ki. A keresztezés nyomán az első nemzedék gácsérjait szintén pekingi tojókkal pároztatták és az így kialakult nemzedék egymásközti „házasításából” jött létre az a faj ta, ’amely egyszínű fehér tollú ég kitűnő tenyésztési tulajdonságokkal rendelkezik. Ezt a generációt tovább szaporították, és a nemesítés révén nyert állat minden bizonnyal a fogyasztók igényeinek is megfelel majd, hiszen a fajtaminő. sítési tanács úgy találta, hogy alkalmas a hazai fajta választékbővítésére, ez pedig komoly elismerést jelent a tenyésztőknek és a kísérletben részt vevő valamennyi szakembernek.

A Debreceni fehér kacsa a nevelés első szakaszában igen gyorsan növekedik, a 49 napos kacsák átlagsúlya 2,2—2,4 kilogramm volt. A törzskacsák „tojástermelése” két év átlagában

5,2 százalékkal volt jobb, mint az összehasonlításra felhasznált „fajtáké. Azt is bebizonyították, hogy egy tojás termeléséhez 2 dekával kevesebb takarmányra van szüksége az új kacsának. A törzsállományt 3100 tojó és 600 gácsér jelentette ebben az évben. Az első* naposkacsák már az üzletekbe is kerültek, és a kereskedelmi szakemberek „reményteljes” fajtának tartják a Debreceni fehér kacsát.

' V t V. <

Az Ohotezki-tenger Tyuleny nevű kis szigetén szű}cké vált a hely a medvefókáknak. Számuk elérte a 160 00Q-et. A tudósok nem találnak rá magyarázatot, hogy miért választották e különös állatok lakóhelyüknek ezt a kis szigetet, amelynek hossza mindössze 640 méter, szélessége 100 m és csupán 15 méter magasra emelkedik ki a tengerből.

A kutatók elhatározták, hogy megnagyobbítják a sziklát. 4000 négyzetméter területet már alkalmassá tettek a medvefókák pihenésére. Ezzel mégsem tud. jak megoldani a medvefókák „területigényét” gyors szaporodásuk miatt. Azt tervezik tehát, hogy a sziget lakóinak egy részét átköltöztetik 'Szahaliu szigetére.

Az állatok életét s^itorú szabályok és szokások irányítják. A japán partoknál délen telelnek át, és tavasszal térnek, vissza szülőföldjükre. A több ezer mérföldes távolságról is könnyedén megtalálják, a kis Tyuleny-szigetet A Csendesóceán egyes területeit birtokló négy állam, a Szovjetunió, USA. Japán és Kanada szerződést kötött, hogy minden lehetséges módon óvják a medvefókákat. A szerződést szigorúan megtartják. A lus Tyuleny-sziget természetvédelmi hely. Állandóan tudományos munkatársak dolgoznak itt, akik tanulmányozzák. a medvefőkák életét és szokásait. Az állatok prémje értékes. A szakszerű tudományos bánásmód eredményeképpen számuk évről évre nő.

(APN—KS)

Mc.ívofókasírancl a Tyuleny-szigeten. az Oliofszki-fenger partján.

de meg kellett adni, hogy nem Papp Jancsi üvöltött, hanem Reinitz Béla... Egy-egy szóta. gon, hangon, órákig vesztegelt, de meg is volt az eredménye: az Ady-dalok azóta sem tudtak többé olyan őstűzzel megszólalni."

“Ugyanez a Papp Jancsi, a jeles Ady-interpretátor, az Or, feumban ezt megelőzően és a későbbi években az érzelmes Zerkovitz-slágerekkel aratott kulisszákat szétrepesztő sikert. Ezek közül is kiemelkedett népszerűségével a szuperszentimentális nóta, amelynek örökzöld refrénje így szólt3 Bözsi, ne sírjon, Bözsikém drága, Feledjen el...

Erdélyi Miska, az egykori kültelki színházak igazgatója — ma a 3ászai Színészotthon „belső tagja” — a későbbi években epizódszerepekben gyakran felléptette Papp Jancsit. Tőle hallottuk Papp Jancsi néhány poéngyilkolásának történetét is, s ezek közül kettőt itt adunk:

Bársony István, a próba szünetében ugratta Papp Jancsit:

Ketten vannak a színpadon, egy buta és egy okos — mondotta, aztán elindult kifelé és visszaszólt: „Az okos kimegy, ki marad a színpadon?” „A buta.” — kiabált utána gyanútlanul Papp Jancsi. Aztán észbekapott és behívta az ügyelőt; — Ketten vannak a színpadon, egy buta és egy olcos — mesélte neki. A buta kimegy, ki marad a színpadon? — kérdezte, s a társulat nagy mulatságára kisétált.

Hallotta Jancsi valahol az akkor divatos tréfát:

— Két lába van és fekete, mi az? — egy szer ecsen.

— Egy lába van és fekete, mi az? — egy rokkant szere- csen.

— Három lába van és fekete, mi az? — a zongora!

Papp Jancsi feltette nekem is a kérdéseket, s mert már ismertem a viccet, meg is feleltem — emlékezik Erdélyi Mihály —. Harmadik feleletem láthatóan nem tetszett neki, s ki is javított: — Tévedsz dirikém, az egy háromlábú szerecsen.

Meg kell adni, hegy a vidám zenés darabokban sok poént kellett neki elmondani, sok kupié vicces végét énekelni, de színpadon alig lőtt le egyetlen poént.

Idomított patkányok

A „Gyöngy a koronán” című lengjél filmben, amelyet Kazimierz Kutz rendező forgatott 300 idomított patkány „lép fel”.

A patkányok az idomító parancsára a falakon futkosnak és különböző „mutatványokat” végeznek. A vad patkányok hihetetlenül fürgék, szereplésük rengeteg gondot okozott. Meg kellett találni a megfelelő idomítót: a rágcsálók betanításának nem könnyű feladatát a Varsó környékén élő Aleksatnder Kulaga, punért ebtenyésztő vállalta. („Aida” nevű nőstény kutyája 37 filmben szerepelt, Andrzej Wajda „A légió” című filmjében például farkast „alakított”.) Aleksander Kulaga most próbálkozott meg először a pat- kányidomítással — sikerrel. A patkányok a szénbányát ábrázoló jelenetben szerepelnek, amikor ideges, ; nyugtalan vi- • selkedésükkel a közelgő veszedelmet jelzik a bányászoknak, — miután hozzászoktak a reflektorok erős fényéhez és a filmforgatással járó zajhoz.

(BUDA PRESS — INTERPRESS)

I

Ahol kevés as eszkimó .,.

Nagyok!" "‘Ivet a medrefókáknak