Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-16 / 13. szám
SÍK MIHÁLY : ÉJFÉL A villanó ég fényeit falánk félelme festi moccanó sötétre, Ezer cafat tapad a néma kékre, de benned tiszta-kék maradt a láng A félelem csalóka; nem szabad most játszadozni szókkal, mert a lombra terpeszkedő éjféli nyugalomban zokogni fogsz s egy csillag elszalad. Tűnődni kell, mert az élet meleg morzsái csillagok. A sárga holdfény sugarait ujjad közt morzsolod szét, mint ittfelejtett ószí levelet. Szeretni kell az éjfél hangtalan szertartásait: ez a hajnal ágya. Megborzongsz: szél jön. Megsimítja lágyan arcod, s a zord lombok közt elsuhan. Kiss Dénes t Tiszta tíz Nem értek egyet azzal, amit a kútról írt, apám. Azt írja, hogy maguknak már nem lesz szükségük vízvezetékre. Jó lesz az az öreg kút, amíg élnek. Azt is írja, hogy nem futta abból a kis nyugdíjból árolc ásásra, csővezetékre. Hiszen nem hajlik már dereka, napszámost kellene fogadni. Ha még az árkot ki tudná ásni, akkor kevesebb lenne a hozzájárulás. Mindent egybevetve, jó lesz maguknak az öreg kút vize. Nézegetem a levelét, a már annyiszor látott írást, a nagy kézmozdulatokkal formált betűket, amelyeken a mellékelt dátum nélkül is látszik a kezek bizonytalansága, a test öregsége. Igen, tudom, az idő elsuhant, elvillant, mint a kertben a füttyös sárgarigók arany számycsapósa. A betűi mögött felrémlik az öreg kút, ■Tói látom földbe süppedt káváját, a megrepedezett fahen- gért, amire a lánc feltekeredik és az apró zsindelytetőt, amelyen akár a zöld patina, moha virít. Az is az eltűnt éveket mutatja. Én is meghatódok, ha megmoccan bennem ez a látvány. De más is eszembe jut Arra is emlékszem apám, 1 amikor nagy esők jöttek és a kút vize kifelé folyt. Zavaros lett, békanyálas és esténkint kuruttyolás hallatszott a kút- ból. Apám is emlékezhet arra, hogy ilyenkor el kellett menni a harmadik, vagy negyedik szomszédba vízért, de ott. sem volt sokkal tisztább. Esőzések idején hetekig hordtuk más- honnét a vizet, mert a mi kú- tunkban csak nagyon lassan apadt. De az öreg szülői házra is emlékezhet, ami a kúthoz közel épült és ma már a föld színén is alig látszik, hogy ott nyolc éve még ház állt. Igaz, töméűház volC földből verték. Nem is bírta sokáig a talajvíz alattomos, nyaldosásáí. Ugyanaz a víz kezdte ki az alapjait, amit a régi kútból ittunk. Hogy jó lesz még az a víz maguknak? Amíg a ház fiatal volt, bírta. Amint öregedett, könv- nyebben bírt vele a víz. Talán így van ez az emberrel is. Arra is emlékszem, hogy amikor aztán valamelyest leapadt, akkor Is ki kellett merni, hogy később használhassuk. Azt is tudja apám, hogy ez nemcsak a mi kűtunkkal volt így, hanem a faluban soi; helyen. De eszembe jut még más is. Az iskolában állandóan jód- tablettákat osztogattak nekünk, mert a faluban sok volt a golyvás ember. Valami mindig is hiányzott a mi kútjaink vízéből. Én azt hiszem, hogy az igazi tisztaság és mindenféle jótékony ásványi só, ami nem volt meg a föld felsőbb rétegeiben, Mert a mi kn1’--'-' t csak a felső rééegc-kb V ■ " össze a víz. Nem " v elé-’gé a föld T" nyiféle mint nap. Hány'1 .birkózott akkor is a szervezetünk; amikor nem tudtunk róla. Olyan mély kutakat pedig, amelyekben jó víz gyűlhet ösz_ sze, kevesen ásattak. Sokba került. Nemcsak azért, mérv mélyre kellett ásni, hanem azért is, mert szigetelt betongyűrűket kellett volna egymásra rakni benne, a fenékétől a kávájáig éppen . azért, hogy a felső rétegekből ne folyjon bele a talajvíz, hogy amire bele_ folyik, vastag földréteg szűrje meg. Látja apám, annyi minden eszembe jut a régi kútról. Tudom, hogy a törpevízmű sokba kerül, de azt is tudom, hogy az emberi élet mindennél' drágább. Azt is írja, hogy öregek már, úgysem élnek sokáig, cs magukat már kiszolgálja a régi kút. Egyébként ip nagyon . megterhelné,,a nyugdíjat a rájuk eső rész. Majd segítünk, mert segítenünk kell. Talán azért is, hogy tovább éljenek, hiszen a jó, egészséges víz ezt is elősegítheti. És még valamire gondolni kell apám. Ezután is élnek a faluban öregek, fiatalok, akik talán nálunk is erő_ .»ebbak, egészségesebbek és hosszabb életűek lesznek, ha a zavaros víz helyett, áttetszőt, tisztát fogyasztanak. Mart az embernek nagyon fontos, akár minden más élőlénynek, hogy napfényt kapjon, friss, jó levegőt és tiszta vizet. S hogy mi legyen a régi kúttal? Tudom, hogy sajnálná. Azt sem keli betemetni. Abból öntözhetik a kert palántáit, amiket anyám annyira szeret. A növények szomjúságát az is jól oltja és az egészségüknek sem árt, ha rájuk loccsant egy-két békát is. De az ember ivóvize legyen tiszta, hogy tiszta és egészséges maradjon a gondolata is. Ami pedig az öregséget illeti, , én úgy gondolom, kedves apám, hogy idősek élete éppen olyan drága, mint a fiataloké. A törpevízműről írott levelére, ezt tudom válaszolni, apám. Budapesten kívül egyetlen magyar város pam vállalat még. hogy k " ..'.eríja a költők vallomásait egy-egy város életéről és leikéről. A szerkesztő, Bényei József írja ez: a debreceni versek gazdag antológiájának előszavában, melynek lapjait forgatva folyton arra kell gondolnunk : találunk-e jobb idegenvezetőket a költőiméi, akik egy város, táj lényegét sűrítik verseikbe, s mindig mást és ..többet mutatnak meg belőle, mint amit a házak, műemlékek lajstroma elmondhat. Kosztolányi verse, az Üllői úti fákról. Petőfi ber- jádi vallomása, vagy Babits Szekszárdot idéző sora; a valóságról beszélnek, s valamiről többről is: az Üllői úton járya mindig Kosztolányi sorait idézem, ahogy Borjád fele utazva Petőfi verse jut eszembe, s a valóságban soha át nem élt emlék így válik személyes élménnyé, így lesz közöm hozzá anélkül, hogy közelebbi kapcsolat fűzne az Üllői úthoz, vagy a berjádí tájhoz. Érdi -Tv.aîu raja» $’ mos: a mi antológia segítségével így válik meghitt emlékünkké Debrecen. Tegyük rögtön hozzá: sokkal jobban, sokkal .személyesebben, utón: a legjobb idegenforgalmi könyv segítségével lehetne: költők szólnak, napjainkból vagy az évszázadok mélyéből. Mi teszi félreérthetetlenül debrecenivé a Debrecenben élő küllőket? Barta János hatásos bevezető tanulmányában azt írja, „költőink egy többrétű, összetett, hogy úgy mondjam, átlátszó, transzparens városéi- meny bűvkörében élnek; akárhol állapodik meg a költő szeme, a.z adott benyomásba csaknem érzékelhetően olvadnak bele a hagyomány elemei”. Barta János a lényeget érinti: a múltnak csak akkor van szava hozzánk, ha a hagyomány a jelenben ís élő hatóerő, s így a múlt nem az idő égy lezárt, egységes szakasza, hanem folyamat, amely a jelenbe ér. De ahhoz, hogy ezt érezzük, nem kell feltétlenül debreceninek lenni. Csokonai, Fazekas, vagy akár a méltatlanul feledett Gulyás Pál, s mindaz, amit a magyar művelődésben Debrecen jelent, a felvilágosodás kori diákmozgalomtól Kölcseyi,g, Aranyig, Adyig, az egész magyar hagyomány része, mely nemcsak Debrecenre jellemző, hanem az egész magyar kultúrára. S alti a városba látogat, akár csak egy-két napra is, föltétlenül megérzi ezt az eleven, s a jelennel egy hervadó múltai, ahogy az antológia nem debreceni költői is példázzák. Air ez a debreceni ság” sem egyértelmű, nem is lehet az. Parti János bevezető tanulmánya erra Is kitér: „Debreceni k") tőnek lenni a múltban, s vykcr-elykor méT a jei mben is nem r?''viómé : • lm jóérzést j.e etet;, hrnrm komoly élményekkel és keni- l'lktusokfcal küszködést, olykor Dehor Olga Unólciimmt-tszeíc D . eony gyötrődést és el vérzést is. .,Nemcsak Csokonai példázza ezt, talán sokkal jóéban Oláh Gábor torzó életműve és Cyuíás Pál hősi erőfeszítése. Beszélhet ”mk-3 hát debreceni szellemről? Barta Jáncs évszázadokkal bizonyítja „a ma is észlelhető külön szellemi- kulturális arculatot a tájon”, amelyek mindig „világraszóló áramlatok révén ksieikeztek, világraszóló ára lilátokkal léptek szövetségre”. A fogalmakat óvatosan kell kezelnünk: a regionális irodák m n-smesak erő forrása lehet, hanem a gyengeségé is. Debrecen különállásában mindig ott volt — m,a is ott vau — az egyetemes magyar igény, 3 legjobbjai az egész országhoz szóltak. Az ősi város most költőivel bizonyítja ezt, 3 azzá lesz, amivé a szerkeszt^, maga is Irclaő költő, Bényei József szánta, „megbízható forróssá, amelyhez bizalommal fordulhatunk, ha az alte!cm, éppen Debrecenre emlékezést követel tőlünk”. De talán mást is jelent ez a szép kiállítású, gazdag kötet. Költők, évszázadok költői vonulnak fel lapjain, hogv megmutassák egy város igazi arcát, múltját, jelenét, s ttlá.u egy kicsi: jövőjét is. Olyan, mint egy káprázatos idegen- forgalmi könyv, mely egyformán vall a láteiVRlókrői és az emberekről. S ennél 1$ többről, rólunk akik a versek kalauzolásával újra ősi városban járunk, amely — mint Gulyás Pál versé» ben— ó-kJ.k'':ő. g-: kötő. A EZí-rkemtő y 'T. -..t szsrető ' a ki p.zok:L a. verse..:. $ »k valóban Debrecen ; - - .a kis dó városi tor-''- .. 1 ' ■ v * > példát s; -v:.-'.'. -ás 's. : : V s lehet bom- ...” ’.'.:■■■■■ -?y v j igazi ég ma.rs.-e: ndó \t. CSANYI LÁSZLÓ gitt m B r srsf K » egyet lep om varos Yees&k Debrecenről
