Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-16 / 13. szám
fr es Családi események tegnap, ma és holnap ág Tudományos felmérések a településfejlesztésről Élenjárók és sereghajtók Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium országos települ ésfejleszt esi keretterve kijelölte városaink és falvaink jövendő fejlődésének irányát, egyben megjelölte az ország gazdasági, művelődési és közig'-zgatási életében rájuk háruló feladatokat. A keretterv biztosítja városaink és jelentősebb falvaink további fejlődésének tervszerűségét. Egyben gondoskodik arról is, hogy a földraj álag energikus fekvésű, vagy természetnyújtotta előnyös adó ! tságokkal bíró települések, a lehetőségek kihasználásához, a település fejlesztéséhez megkapják a szükséges anyagi támogatást, valamint saját erőforrásaiknak jobb kihasználásához lehetőséghez jussanak. Az említeti keretterv szerint van egy országos központunk, Budapest, ősi fővárosunk, amely az ország gazdasági és művelődési életének terme 33setes központja. Hiszen már kétezer évvel ezelőtt is felismerték jelentőségét és már a római időkben is tartományi székhely volt. Van hét felsőfokú központunk: Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged, Székesfehérvár és Szolnok. Egyben Budapest után az ország hét legnagyobb városa. Közülük ötnek a lakossága már túl van a százezren, minthogy Győr lakossága éppen az idén lépte át iczt a tekintélyt jelentő határvonalat. Miskolc közeledik a 200 000-hez, de erősen a nyomában van Pécs és Debrecen is. Szeged is lendületesen gyarapodik az átmeneti stagnálás évei után. Szolnok és Székesfehérvár is közeledik a százezres nagyságrendhez. Miután mindkét város azok közé tartozik, amelyeknek lakossága az 1960 és 1970 közötti évtizedben több mint 25 százalékkal gyarapodott, jogos a remény, hogy néhány éven belül átlépik a százezres számot. Ilyen szépen gyarapodó városunk volt még ebben az időszakban Ajka, Dunaújváros, Kazincbarcika, Oroszlány, Siófok, Tapolca, Tatabánya, Tiszaszederkény, Veszprém és Zalaegerszeg. Tehát valamennyi szocialista városunk is. A keretterv kijelöl még 11 részleges felsőfokú központot, 40 középfokú központot, 13 ré'zleges középfokú központot. A településfejlesztés tervszerűségét segítik elő az egyes tájegységek intézőbizottságai, melyek megállapítják a különleges fejlesztést érdemlő tá.iak, mint például a Balaton-kör- nyék, Dunakanyar, Bükk, Mátra, Aggtelek környéke, Hortobágy, stb. fejlesztésének menetrendjét. Meghatározzák a kiemelt fejlesztési tervet igénylő helyek számát és sorrendjét. Gondoskodnak » közművesítés! program megvalósításáról, az idegenforgalmi létesítmények fejlesztéséről és az újak létesítéséről. A jelenlegi szép fejlődés és a jövőben várható még dinamikusabb lendület mellett van 12 olyan városi településünk Is. melynek lakossága az említet* évtized során fogyott. Ezek között van négy olyan, melynél a fogyás 5 százaléknál több. Tízek: Hódmezővásárhely, Kar rag, Mezőtúr és Túrkeve. Az ember mindig szükségét érezte annak, hogy élete fontos eseményeit ne csak az időben igyekezzen rögzíteni, hanem azoknak megfelelő ünnepélyességet is adjon. Ősidők óta a család a társadalom legkisebb egysége. A család házasságkötéssel alakul. Esküvő, születés, majd az elkerülhetetlenül bekövetkező temetés mindig a család életének legfontosabb fordulópontjai voltak. Minden kor a mafla eszmerendszerének megfelelően próbálta biztosítani ezek ünnepélyességét. A római fiatal asszonyra szaruból ömlött a termékenységet szimbolizáló árpaeső, amikor e szavakkal lépte át háza küszöbét: ,,Ubi tu Caius, ego ibi Caia!” Vagyis: ,,Ahol te Caius vagy, ott és Caia!”, a nevek hasonításával js érzékeltetni próbálva a házastársak együ- vétartozását. A szokások, hagyományok íve évezredeket hidal át. és sokszor misztikus elképzeléseket örökít mai, cseppet sem misztikus hajlandóságú korunkba. Féri és feleség napjainkban is úüára húzza az aranv karikagyűrűt mit sem gondolva azzal, hogv ez az el- szakíthatatlanság bilincsét jelképezi. Hasonló példákat még hosszan sorolhatnánk. Magyarországon 1895. október elseje óta jogérvényes házasságot csak állami tisztviselő előtt lehet kötni, az 1894. évi XXXI. törvénycikkben lerögzített szabálvok szerint. Kevesebben tudják, hogy a köztudatban elő és máig gyakorolt ünnepélyes, temetem, esküvőt nagyon hosszú időn át az egyház sem ítélte kötelezőnek. A római katolikus egyház egvik leghosszabb, tizennyolc évig — 1545. és 1563. között — tartó zsinatán, a tridentin. még jogérvényesnek ismertek el minden olvan házasságot, melynek megkötése szándékát két tanú jelenlétében egyszerűen csak bejelentették a papnak. Templomba menni nem kedott. Temnlomi esküvő csak a XVII. század óta vált szokássá. Kétségtelenül vonzó szokássá. Ha igaz az, hogy az ember élete nagy fordulóit nemcsak dátumszerűen kívánta rögzíteni, hanem a maga számára is ünnepélyes, maradandó emlékként megőrizni, akkor erre a célra az egyház nagyon hatásos kereteket biztosított és biztosít mindmáig. Már méretei miatt is lenyűgöző helyiséget, melvet esetleg becses műalkotások ékesítenek. Orgonaszót. fényt, pompás öltezékű szertartásvezetőt és jórészt érthetetlen, de hatásos, szertartásos mozdulatokat. Ezek a szertartások, maga a környezet, idomultak egy misztikus világképhez, sőt igyekeztek erősíteni azt. De mennvire misztikus a mai ember világképe? Mint minden, a házasságra vonatkozó tartalmi elkénzelé- eek is változtak, változnak és még az egynejűséoet alaptételként elfogadó társadalmak köriben sem azonosak. Nálunk például, félresikerült pótmegoldásként, már 1883-ban megpróbálták életbe léptetni a '„kisegítő polgári házasságot”, azok részére, akiket az egyház valamilyen okból nem adott össze. Voltak, sőt vannak, kísérletek a meghatározott időre szó'ó házasságokra, az Egyesült Államokban és Skóciában, itt-ott pedig elfogadott a „commonlaw mariage”, amihez s°mm!1ven állami szerv közreműködése nem szükséges, csupán a felek megegyezése. Az elmondottak ismeretében mai híaasságköt-V»kről és más családi ünnepekről érdeklődtünk, melyek hosszú történelmi múltjának hasonlóan vázlatos ismertetése itt most feleslegesnek tűnik. SZEKSZÁRDI ADATOK A megyeszékhely anyakönyvvezetője 1961-ben száz- harminchárom házasságkötést regisztrált. A rendelkezésre álló adatok szerint ezek közül ötvennyolcat csak ,,polgári” módon, vagyis egyházi szertartás mellőzésével kötöttek. (A .,társadalmi” kifejezés egyetemes érvényű használata nem látszik célszerűnek, így ezt a későbbiekben csak akkor alkalmazzuk, ha a fontos események valamelyikén a társadalom szélesebb köre, munkahely, ifjúsági szervezet, is képviseltette magát.) Az utolsó hét év adatai a következők: > « A házas kötések száma: • » s 3 Jí X » w SS ft 1965 183 151 1966 168 142 1967 216 160 1968 205 164 1969 219 173 1970 232 178 1971 259 170 Az adatok, melyeket dr. Wé- ner János, Szekszárd Város Tanács® Végrehajtó Bizottságának titkára bocsátott rendelkezésünkre, természetesen egyáltalán nem „bizalmas” jellegűek, hiszen a házasságkötések ténye sem féltve őrzött titok, ezenkívül pedig minden magyar állampolgárnak alkotmányban rögzített joga, hogy az állami anyakönyvezés után annak a hitfelekezetnek a szertartásai szerint esküdjön, amelyiknél akar. Az adatok ugyanakkor tanulságosak, mert egy élő igényről vallanak. Éspedig arról, hogy egyre többen óhajtják a modem embernek megfelelő környezetben. módon és körülmények közt maradandóvá tenni életüknek ezt a fontos pillanatát. Maradjunk a környezetnél, módnál és körülményeknél. 1952-es emlék egy szomszédos megyéből. A házasságkötés színhelye a község begyűjtési előadójának nagyobb kamra méretű szobája. Az anya- könyvvezető még a nemzetiszínű szalagot is csak kisebb tomamutatványok árán tudja felöltem. Az ifjú pár és a két tanú egy ütött-kopott íróasztal. egy lóca és az izzó vaskályha közti négyszögben verejtékezik és várja a pillanatot, hogy mielőbb túlessen a szertartáson. Az ünneplő násznép kinn fagyoskodik a folyosón. Szekszárd Város Tanácsának házasságkötő-terme. Faburkolat. Skay bevonatú támlásszékek sora. A nemzetiszínű térítővel borított asztal fiókjában magnetofon. A két fő fal festményeinek elkészítésére a Képzőművészeti Alap már megbízást adott Sarkantyú s Simon, Tolna megyei születésű festőművésznek. Az egyáltalán nem kis terem már egy közepes létszámú rokonságot, ismerősi sereget vonzó házasságkötés alkalmával is megtelik. Kinn a folyosó a tanács új szárnyához tartozik. Fénycsővilágítás, központi fűtés. A környezet tehát kifogástalan. A körülmények is azok. A módszerek? Kis Sándomé Szekszárd város anyakönyvvezetője, aki 1962 óta a párok százait adta össze: — Minden esküvőt szeretnék szebbé, emlékezetesebbé tenni. Szavakkal is, hiszen senkinek nem közömbös. hogy milyen mondatokkal indítják el életének egy teljesen új útján. Nem mindig sikerül. —• Ki segít benne? — A technikai lebonyolításban elsősorban a KISZ-esek. A KISZ városi bizottságára hálásan gondol az anyakönyvvezető. Az alapszervezetekre nem mindig, noha hosszan lehetne sorolni a kiváló példákat. — Elsősorban a Népbolt Vállalatot! Itt tesznek legtöbbet a családi ünnepségek méltó lebonyolítása érdekében. Pontosan fogalmazva. esetükben már rendszeresen szerepel egy családi eseménynél a társadalom, a munkahely. Köszöntővel. ajándékkal, szavalattal kedveskednek az új pár. nak. Hasonló a helyzet a Mé- rőműszeroyár. az óra- ékszer, vagy a MEZŐGÉP esetében. —- Bár az előbbinél, úgy két esztendeje, előfordult, hogy a KlSZ-alapszervezet vállalta az esküvő rendezését, de végül épp KISZ-esek nem jelentek meg a színen. Van azonban a családi ünnepségek rendezésének egy olyan, mondiuk hogy ugyancsak „technikai” oldala, ahol a helyzet már egyáltalán nem megnyugtató. Nincsenek használható beszédvázlatok és hiányzik egy nem gazdag, hanem csak akármilyen válogatás a világirodalomból, vagy a magyar irodalomból, melynek felhasználásával, szavalatokkal, vagy énekkarral az ünnepi eseményt bensőségesebbé lehetne tenni, a Népművelési Intézet évekkel ezelőtt készíttetett ugyan valamit, de ez nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Vb-titkár és anyakönyvvezető egybehangzóan állítják, hogy a sajtóban időnként visszatérő polémiákon kívül, ezen a téren gyakorlatilag nem történt semmi. Másként: — van egy számokban is mérhető, jelentkező, élő társadalmi igény, aminek örülnünk kell és örülünk, de ugyanakkor elhanyagoljuk. — Vegetálunk, — mondja dr. Wéner János, nem éppen vidáman. A vegetálás a szervezett támogatás elmaradására vonatkozik. A dunaújvárosi, -nagykanizsai ilyen célú látogatás nem hozott érdemleges eredményt. A szekszárdi pedagógusok részére meghirdetett és kecsegtető szövegírói díjakat kilátásba helyező pályázatra egyetlen pályamunka sem érkezett be. Tatán és Tatabányán a tanács keretén belül külön irodát szerveztek a családi ünnepségek lebonyolítására. Hasonlót Szekszárdon egyelőre nem terveznek, nem látszik érdemesnek. Az említett igény mögött, érzésünk szerint,, egy hosszú, lassú, (je természetszerűen végbemenő folyamatot kell keresnünk. Természetes, hogy akik vallásos, idealista szellemben nevelkedtek és éltek évtizedeket, azok erről nem akarnak lemaradni. 1970-ben Magyarország 10 315 600 lelket számlált. Ezek közül azonban csak 3 851 700-an születtek a felszabadulás után. Az arányok szinte minden órában változnak az utóbbiak javára, de egyelőre még nem változtak meg teljésen, Az előbb említetthez hasonló módon természetes azonban az is, hogy akik nem az említett szemléletben nevelkedtek, azok egyre inkább nem igénylik a szép, teátrális, de misztikus szertartásokat. Igényelnek szépséget, emlékezetességet, de mást. Felesleges az előbbiekhez hasonló részletességgel elmerülnünk a keresztelőt pótló ünnepélyes névadók elemzésébe. A helyzet — Szekszárdon — majdnem azonos. Tavaly hetvenkét névadó ünnepséget tartottak a városban, ami az ösz- szes itteni újszülött hetven százalékát jelenti. Az ünnepségek szervezésében- ismét az említett vállalatok szerepeltek minden elismerést megérdemlőén, ugyancsak elsősorban a Nápbolt. Ugyanígy az úttörő- csapatok, amelyeknek jelképes úttörőnyakkendő ajándékozás'', anélkül, hogy ezt észrevettük volna, a szemünk láttára vált élő, eleven hagyománnyá. Szekszárdon tavaly 737 halót tat anyakönyveztek, ezek közül 361 helybeli volt. A társadalmi temetések száma 63. Ezt a számot hajlamosak lehetnénk csekélynek minősíteni, ugyanilyenre harminc évvel ezelőtt azt mondtuk volna, hogy elképesztően sok. Szerves összefüggésben van a fentebb említett „korfával”. És. sok minden egyébbel is. Az örömben osztozni sokkal könnyebb, mint a fájdalomban. Az ismerősnek is nehéz akár csak egyszerű, résztvevőszavakat mondani, még nehe-, zebb egy idegenről olyan' gyászbeszédet, mely egyformán igaz, hatásos és az alkalomhoz illő. Bizonyos fokig rossz szájízt kelt, a hátramaradottakat zavarja, ha ezt egy vállalat (a temetkezési) fizetett szolgáltatásként bonyolítja le. Térfr, hogv a külsőségeket sem sikerült még biztosítani. Szekszárdon most foglalkoznak egy kis madrigálkórus alakításával, amely az érzelmek, a dal hullámhosszán szolgálná és növelné a temetés szépségét. Egy egész ország érzelmi élete alakul át a szemünk lát-, tára. Minden családi esemény, ünnep, súlya, jelentősége elsősorban az érintettekben él. Aztán a közelebbi hozzátartozókban, a környezetben, munkatársakban, akiknek révén a magánélet fontos eseményeibe egyre inkább bekapcsolódik egy sokkal szélesebb kör, az egész társadalom is. így emberibb, sőt így igazán emberi. ORDAS IVÁN Népújság 5 1972. január 16.
