Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-13 / 10. szám
f y t I Az ember tragédiája lengyel színpadon Akik a jégpáncélt kutatják A szocialista drámairodalom fesztiválján a gdanski Teatr Wybrzeze előadásában Az ember tragédiája két díjat is kapott. Az egyiket Stanislaw Hebanowskinak ítélte oda a zsűri a darab új lengyel fordításáért, a másikat Henryk Bistának, Lucifer alakítójának. Hebanowski érdemei vitathatatlanok. Madách drámájának lefordításával eddig Juliusz Hen (1885), Teresa Prazmows- ka (1895), majd Lew Kalten- bergh (1959) tettek kísérletet, mindez azonban — a krakkói Városi Színházban tartott 1903- as lengyelországi ősbemutatótól eltekintve — nem segítette elő Madách művének lengyel- országi színrevitelét. A Teatr Wybrzeze gdanski bemutatója tehát (az előadás rendezője Giricz Mátyás, a debreceni színház művészeti vezetője, díszlettervezője Gyarmathy Ágnes, zeneszerzője Ryszard Gardo) régi adósságot törleszt a magyar drámairodalom e kiemelkedő alkotásával szemben. Igaz, ezt az adósságot csak részben törlesztettük lengyel pénzben, mégis — ez bizonyult értékesebbnek. A klasszikus lengyel dráma- irodalom merész, tartalmában gazdag értelmezéseihez képest itt kénytelenek voltak megelégedni azzal, hogy színpad és szó helyes kapcsolata kialakuljon — ami végeredményben szintén nem csekélység. Giricz érthető és jól hangsúlyozott történelemleckét adott. Talán, túl hangsúlyos ez a lecke, hiszen magánál a szerzőnél is találunk bizonyos belső több- «zólamúságot; például abban, ahogy felteszi a világrend és a civilizáció mint a szabadság függvénye közötti összefüggésekre vonatkozó nagy kérdéseket. Ezek a kérdések különböző történelmi időszakokban különbözőképpen hangzanak el. Ezért minden művésznek jogában áll, hogy közös érintkezési pontokat keressen az író hiteles gondolata és egy több mint száz évvel idősebb közösség között; kiemelje azt, meny. nyiben sajátja a szerző gondolata korunknak és a kor emberének. Az emberiség történetéről szólva nehezen elégedhetünk meg mindössze azzal, hogy egyik esemény követi a másikat, különösen abban az esetben, ha az események dimenziója kivételes nagyságú. Mi viszont a színpadon lassított ütemben zajló, statikus jelenetekké rendeződő képek sorozatát látjuk. De maga az előadás rendezői tónusa is ugyancsak messze esik Madách tragikus feszültségtől izzó jóslataitól. A dráma 15 képből áll: Ádám és Éva kezdettől fogva Lucifertől és az Úrtól függ, tehát egy feloldhatatlan ellentmondás szövevényében vergődik. Az első emberpár az emberiség egész történetét átéli. A tiltott gyümölcs megízlelése után száműzik őket a Paradicsomból, majd Lucifer intésére megálmodjak a jövőt: a történelem szélsőségesen drámai szakaszaiban különböző alakokban jelennek meg és a történelem közvetlen részeseként a közösség élére állnak, a közösség javán munkálkodnak. A közösség azonban ellenük fordul. így élik át a társadalmi ember tragikumát. Lucifer Ádámot — és vele együtt Évát — végigvezeti Egyiptomon, Athénen, Rómán, Bizáncon, Kepler Prágáján, Danton és Robespierre Párizsán. Az egyes kópék között hol évszázadok, hol pedig évezredek telnek el; hullámzanak a hangulatok, nő a feszültség, egymást érik a sorsával küzdő emberre nehezedő csapások. A 11. képtől megváltozik az írói látásmód. A XIX. századi London Madách számára még a jelen, a további jelenetekben azonban — a múltból okulva — a jövő történetén tépelődiki Madách történelemkonstrukciója következetes és szuggesz- tív. Drámája az embert az űrbe is elviszi : itt még egy heroikus küzdelem játszódik le. Az űr meghódításának csak rövid ideje beteljesült vágya az űrjelenetet közel hozza korunkhoz. Az író látomása azonban még messzibbre megy a jövőbe, amit csak az utánunk következő nemzedékek igazolhatnak. A Tragédia Ádámja Luciferrel együtt visszatér a Földre, ahol ekkor már ismét beköszöntött a jégkorszak és így a Földön osak az Eszkimót, az utolsó elkorcsosult embert találják. A döbbenetes erejű látomásból felébredve Ádám öngyilkos akar lenni. De lemond erről a szándékáról, amikor megtudja, hogy Éva gyermeket vár. Az az erő tehát, amely az élet belső törvényét helyreállította, nem más, mint egy új élet létrejötte. E végső jelenet nem zárja le véglegesen a drámát: ismét lehetőség nyílik arra, hogy megújuljon az örök. vita az Ur, Lucifer és az ember között. De a Tragédiában egy másik síkon is folyik vita: a társadalmi rend és a lázadó egyén között. E küzdelmek „kommentátora” Lucifer, a. látomások kalauza, a dráma kétségkívül leggazdagabban és legteljesebb módon ábrázolt alakja, a cselekmény dramaturgiai megszervezője. Henryk Bysta érdeme, hogy az ördögi vonatkozásokat alárendelte az emberi légkörnek. Szicíliát mintegy három kilométer szélességű tengerszoros választja el az anyaországtól, az „olasz csizma” déli csücskétől. Már régebben tervezik, hogy híd, vagy alagút segítségével állandó kapcsolatot létesítsenek a két földdarab között. A tengerfenékben haladó alagút terve hamar kútba esett, tekintettel a szoros 100 méteres vizmi-lysc-'-'re. Ha híd épülne, annak a világ legÖ lebbenti fel a fátylat Ádám és Éva sorsáról, ő a tagadás ereje, de egyúttal egy sajátos, izgalmas sátán, a végső felismerés tudásától vezérelt bölcs Bysta Lucifer szerepének reflexiv vonásait állította előtérbe, az expresszivitás fokozásával halad az egyszerűség, mérséklet, pátoszmentesség irányába, lénye belső izzását inkább sejteni engedi, mintsem közvetlen bizonyítékot szolgál. Zbigniew Grochal Ádámja inkább az egyéni érzelmek, mintsem a nagy eszmények védel- mezésében tűnik ki. Jadwiga Polanowska viszont Éva szerepében talán túlságosan is erőteljes gesztusokkal és intonációval veti bele magát a lírai jelenetekbe, a drámai pillanatokban viszont kiemelkedő alakítást nyújt. A Tragédia olyan fogalmakkal operál, mint „szabadság”, „gyűlölet”,' „félelem” és „szerelem” — e forrna'- mes jelentésével azonban nem szolgál. A nézőt arra készteti, hogy e fogalmak jelentését saját maga dolgozza ki, maga értelmezze a klasszikus szöveget — még ha bizonytalan és határozatlan nyomokon is kell haladnia. Madách tragikus hőseinek jobban bele kell kerül- niök történelmünk nagv sodrába, nem elég ha történelmi távlatokba vezető útra hívogatnak. Nehéz feladat a mű későbbi rendezői számára. Stanislaw Masat nagyobb fesztávú hídjának kellene lennie, tehát rendkívüli technikai feladatot kell megoldani. Az összeköttetés megteremtésének egy közbenső megoldásét a mellékelt ábra szsmí lélteti. Szelvényekből összeállított alagutat horgonyoznánrk le kb. 40 méter mélyen a víz alatt, amit a benne levő levegő felhajtóereje tartana lebeg'> ben. A szelvények gzárazdokkAllami-díjjal jutalmazták azt a kétkötetes Antarktisz Atlaszt, amelyet tizenkét — több expedícióban részt vett — tudós állított össze, és amelyben többek között 300 új földrajzi elnevezés szerepel. Az atlasz közel húszszov_ jet kutatóintézet és laboratórium többéves munkáját reprezentálja, elkészítésében mintegy kétszáz szakember — geofizikus, földrajztudós, geológus, biológus, meteorológus, glaciológus stb. — vett részt. Az atlasz egyik szerzője, Andrej Kapica négy ízben Utazott expedícióval a sarkvidékre. ö fektette le az Antarktisz jégpáncélja tanulmányozásának tudományos alapjait. Levelező tagja a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának, Állami-díjas, a szovjet Akadémia távol-keleti tudományos központjának elnöke, az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsának tagja. MUNKÁBAN A MIRNIJ-ALLOMÄSON Amikor 1955-ben a huszonnégy éves földrajztudós részt vett az első szovjet Antark- tisz-expedícióban, még csak annyit tudtak róla. hogy két' évvel korábban végezte el a moszkvai egyetemet, hogy P’otr Kapicának, a neves fizikusnak a fia, és Alekszej Krilov akadémikusnak, az ismert hajótervezőnek az unokája. Mindez, persze, kevés az Antarktiszon végzendő munkához. De a fiatalember igen rövid idő alatt bebizonyította, hogy méltó a sarkkutató rangjára. Megépült a „Mimij” állomás, és a tudósok hozzáláttak, hogy tanulmányozzák a hatalmas jégmezők múltját, jelenét és jövőjét. Mindenekelőtt a jégtakaró vastagságát kellett megállapítani. Ehhez fogott hozzá Andrej Kapica, a fiatal geo- morfológus és glaciológus: A jégtakaró vastagságával kapcsolatos mérései, amelyeket robbantással előállított és a jég mélyébe hatoló szeizmikus hullámok segítségével véglett, igen érdekes eredményeket mutattak. Ezeket kiegészítette a jégplatón végzett glacioló- giai megfigyelésekkel, ameban építhetők, utána a végükön légmentesen elzárva kerülhetnek a helyükre, ahol rögzítés után a víz alatt kapcsolnák össze őket. Ez az elképzelés nemcsak olaszországi viszonylatban lehet érdekes, hanem például a La Manche-csatorna, a Gibraltar! szoros közúti és vasút: forgalmának a megteremtésekor is számításba jöhet. lyen a „Pionyirszkaja” kutató- állomás helyezkedett el. 1957-ben Kapica hazautazott, számos cikket és monográfiát írt, amelyekben összegezte az általa kapott eredeti adatokat. 1958-ban, miután megvédte kandidátusi disz- szertációját. az Antarktisz szerelmese újra visszatért annak zord vidékeire. A munka elkezdődött, de hogy be is fejezze, sok időre van még szüksége. Az 1958—1960-as negyedik szovjet Antarktisz-expedí- ció tagjaként részletesen tanulmányozza a Drigalszkij sziget jégkupoláját. A legzordabb téli hónapokban, harmadmagával egy sátorban lakva, s mindössze egy kutyafogattal felszerelve, nagy kutatássorozatot végzett a jéghegy alakjának és méreteinek meghatározására, és korábban felállított hipotézisének bebizonyítására, amely szerint a jég nyúlósan-plaszíiküsan mozog, SZÀNKÔÛT 75 FOKOS HIDEGBEN ; 1959 szeptemberében Kaoicá lánctalpas szánokon ismét útnak indult. Ezúttal a Délisarkra. Több mint négyezer kilométert tett m^g az Antarktisz jégplatóján. 7S fokos hidegben dolgozott, s értékes anyagot gyűjtött á jégtakaró vastagságára és a központi plató glaciolóeiáiára’ vonatkozóan. „Mellesleg” töb« földrajzi fölfedezést is tesz. A fő feladat elvégzése — ä Déli-sark jégtakarója vastagságának megmérése, ame-' lyet új módszer alkalmazásával végzett el, nagyszerűen sikerült. Amint mindenki elismerte. Andrej Kapica első-; ként kapott hiteles adatokat a jégmeder magasságáról, ami lehetővé tette az amerikai és angol tudósok hibás méréseinek helyreigazítását. Két év múlva, megfigyelés sei eredményeinek összefoglalása után Kapica újra az Antarktiszra utazott. Ezúttal a levegőben. Ez volt az első Maszkva—Antarktisz repülőút, 1962 decemberében. A hatodik szovjet expedíció a télies Moszkvából a 40 fok hideg antarktiszi nyárba érkezett. A FÖLD LEGDÉLIBB FONTJÁN A Mirnijtol 1500 kilométerre fekvő Vosztok állomáson legnehezebb a munka. Ez a Föld legdélibb pontja, ahol szovjet zászló leng. Télen a hideg eléri a 80 fokot is. Az sem érdektelen, hogy a Vosztok állomás 3 és fél kilométerrel a tengerszint felett terül el. Innen indult el Kapica 1963 —64-ben transzkontinentális útjára, amelynek során több mint négyezer kilométert tett meg. Utján két alapvető felfedezést tett: az egyik a Ver- nadszkij akadémikusról elnevezett hatalmas jégalatti hegygerinc, a másik a Föld Hideg-sarka. Ez volt a „tiszteletbeli sárk- lakó” negyedik expedíciója. Andrej Kapica „Az Antarktisz jégalatti domborzata” című monográfiájával rakta fel munkájára a koronát. Ez az összegező tudományos munka az egész világon elismerést váltott ki. A még 1957-ben felállított hipotézisét a jég- alatti olvadásról, amelyet sok szakember hitetlenkedve fogadott, az 1968-as antarktiszi mélyfúrások ragyogóan igazolták. Andrej Kapica és a többi sarkkutató érdekes és rendkívül nehéz munkáját joggal ne. vezhetjük hősi cselekedetnek. IRINA LUNACSARSZKAJA (APN) Az „Északi fény“ kelet felé lépeget... A Szovjetunióban megkezdték az Északi fény elnevezésű földgázvezeték harmadik szakaszának építését. A csővezeték Uhtától még 1138 kilométert „lépeget”, húzódik kelet jelé addig a hatalmas földgázmezőig; amelyre a geológusok Nádimtól 100 kilométerre bukkantak Szibéria tyumenyi kerületében. Az építők a csöveket mocsaras, nehéz terepen, az örök fagy honában vezetik; le kell küzdeniük az Ural sarkköri világának, a sok száz négyzetkilométernyi tajgának sokszor kiszámíthatatlan veszélyeit. A vezeték 18 nagy és harminc közepes folyót szel keresztül, többek között az Obot, a Pecsorát, a Nadimot. Áthalad 25 tavon és 290 patakon. A tyumenyi földgáz Uhtánál befolyik a fővezetékbe és a vuktili gázzal folytatja útját Torzsokig. Innen a Szovjetunió központi és nyugati elosztóhálózatába kerül. Az 1420 milliméteres acélcsöveket félautomata módszerrel hegesztik. Az egész építkezés teljesen gépesített. (BUDAPRESS—APN) Híd vagy alagút?
