Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-13 / 10. szám

Csak akkor voit pénz ha termeltünk 1 A MEZŐGÉP Vállalat igaz­gatóját arra kértük, hogy so­roljon fel néhány szakmun­kást, akik a múlt évben hagy­ták ott a vállalatot. Hazafi János öntő szakmunkást is em­lítette. Órabére a MEZÖGÉP- nél 12,90 Ft-ra „jött ki”, új munkahelyén, a Szakály Test­vérek Építőipari Ktsz-nél 14 forint — A MEZÖGEP-nél szorgal­mas, jó szakmunkásnak tartották. Miért jött el? —* A fizetés miatt egyrészt. A MEZÖGÉP-nél darabbér- ben dolgoztunk, itt pedig óra­bért kapunk. Itt biztos a 14 forintos órabér, vagyis a havi 2700—2800 forintos fizetés. Nincs mellébeszélés. A ME- ZŐGÉP-nél ha nem volt mun­ka, vagy ha nem dolgoztunk, kevesebb volt a borítékban. Előfordult, hogy egyik hó­napban 1500, a másik hónap­ban pedig 3000 forintra jött ki a keresetem. Csak akkor volt pénz, ha termeltünk. Itt ha tudnak adni munkát, ha nem, az órabérem megjár. Én szeretek dolgozni. Elvégzem a dolgom és engem a többi nem érdekel. Mindegy, hogy hol dolgozom. r ! — Meddig dolgozott a MEZO­GEP-néi? 1 •— Több mint 10 évig. A szakmámban olyan régi dolgo­zó, mint én, nem volt senki. Lejárt a 10 évem és észre sem vették. Úgy látszik utólag vet­ték észre, hogy ott dolgoz­tam a vállalatnál. Nem azért, hogy nagyon szerettem volna törzsgárdatag lenni, de egy kis megbecsülést láttam vol­na benne, ha az vagyok. — Hogy került az Építőipari Ktsz-hez? ■— Körbenéztem a környé­ken, hogy hol fizetnek többet. Tizennégy forintos órabért csak itt a ktsz-ben és a faddi tsz-ben ígértek. Szekszárdi va­gyok, Faddra az utazás miatt nem mentem. — A hasonló felkészültségű szakmunkásoknak mennyi az órabére? — A MEZÖGÉP-nél a be­tanított segédmunkás is ugyanazt a bért kapta, mint a szakmunkás. Itt minden szakmunkás 14 forintot kar), a betanított munkások pedig a munkájuktól függően kap­ják az órabért. — Az órabére 14 forint. Ha va­lahol 15 forintot ígérnének, el­menne? 1 — Elmennék. ! — Abban a pillanatban? ' ■— Abban a pillanatban. Az ÉpítőiDari Ktsz-nél még Bóhli Antal műszaki vezető­vel is beszélgettünk: — A környéken lévő vállala­toknál azt hallani, hogy a ktsz- ek a magasabb órabérrel elszip­pantják a jó szakmunkásokat, így van ez? — Nem így van. Akárme­lyik építőipari vállalatot néz­zük. az egy főre eső átlagbér magasabb, mint a ktsz-nél. Inkább azt lehetne mondani, hogy nálunk differenciáltabb a bérezés, mint a vállalatoknál. A jobb szakmunkásokat job­ban megfizetjük, mint a nem A szekszárdi Gemenc Szálló felvételt hirdet kézilány, KONYHALÄNY, TAKARÍTÓNŐ munkakörökre. Ingyenes étkezés, könnyű munka. Jelentkezés a Gemenc Szállóban. (113) Szeret — nem szeret ? Miből fizetnek többet? annyira kvalifikáltakat, A na­gyobb vállalatoknál általában a munkások zöme betanított, s a szakmunkások és a beta­nított munkások azonos érté­kű munkát azonos bérért vé­geznek. Mi meg tudjuk azt csi­nálni, hogy alacsonyabb bérű segédmunkásokat foglalkozta­tunk, viszont a jó szakmun­kást jól megfizetjük. — A ktsz magasabb órabére tehát vonzóerő. Miből fizetnek, mibői tudnak „rálicitálni”? — Az biztos, hogy egy jó szakmunkás nekünk minden pénzt megér. Ennek ellenére nálunk is nagy a munkaerő- mozgás. A termelői létszám 1971. december 31-én 251 fő volt. A múlt évben kiléptek 159-en és 225 új dolgozót vet­tünk fel. Nagy a fluktuáció nálunk is a törzsgárda-létszá- munk egészen minimális. Az átlagbérszínvonalat nem lép­jük túl. Vannak olyan válla­latok, ahol idén nem fizetnek egy forint nyereséget sem, mert év közben nagy volt a bérfelhasználásuk. Mi fize­tünk nyereségrészesedést, sőt idén a nyereségünk növeke­dett. A lehetőségeinken belül maradtunk, úgyannyira, hogy jövőre bérszínvonal­fejlesztésre is gondolhatunk. Egyébként a brigád tudta nél­kül embereket nem veszünk fel. Az újonnan felvett dolgo­zó órabérét a brigádvezetővel közösen állapítjuk meg. Az hogy valakinek az előző mun­kahelyén mennyi volt az óra­bére, nem döntő szempont. — Hogyan gondoskodik a ktsz • szükséges munk£sléts/.Amról7 — Újsághirdetést adunk fel, de az a véleményem, hogy a komolyabb szakemberek erre nem reagálnak. Munkatársak­tól, itt dolgozóktól hallanak a ktsz-ről, kereseti lehetőségek­ről, a szociális és munkakö­rülményekről. Ennek alapján döntenek. Arra még nem volt példa, hogy valamikor is munkásokat kellett volna toboroznunk. • — Ismerik-e az újonnan fel­vett dolgozók teljesítőképessé­gét? — Ismerjük. Mivel főleg is­meretségük révén kerülnek ide az emberek, már előre tudjuk, lü>gy kivel állunk 6zemben. Az ajánlók káde­reznek. Ebben megbízunk. Ha például egy régóta nálunk dolgozó brigádvezető ide akar hozni valakit, mindjárt meg­kérdezzük, hogy hány mun­kahelye volt, s hogy meddig dolgozott egy munkahelyen. Ha valaki több munkahelyen is dolgozott, már megfontol­juk, hogy felvegyük-e vagy sem. Aki egy éven belül három­szor változtatott munkahe­lyet, el sem küldjük a mun­kaügyre. — Tehát válogathatnak Is? ;— Nem panaszkodhatunk. Létszámproblémánk nincs. El. csábítani nem kell senkit, jönnek maguktól a jelentke­zők. — Van-e híre a jó szakmun­kásnak? — Okvetlenül van. Szek- szárd nem nagy hely. Szakmai körökben híre van egy-egy jó szakmunkásnak, vagy jó brigádnak. A jó szakmunkást, vagy a jó brigádot mindenütt igyekeznek megbecsülni. Per­sze a megbecsülés sem min­den. A mozgatórugó: a pénz. az órabér. A szakmunkások nálunk jól meg vannak fizet­ve, mégis sokan elmennek tő­lünk. A termelőszövetkezetek melléküzemágai, a Töválok igen magas órabért tudnak fizetni. A vállalatok a ktsz-ek órabéreinél is jóval magasab­bat * — Azt hinné az ember, hogv a termelőszövetkezetek melléküzemágainál bezárul a kör. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. A tsz-eknél magas órabérrel elhelyezkedő szakmunkások igen sokszor újra olykor alacsonyabb órabérrel — visszamennek a vállalatokhoz, ipari üzemek­hez. Mert csakugyan a pénz minden? Érdemes Hazafi Já­nos öntő szakmunkás nyilatko­zatából idézni eev mondatot: „Úgy látszik utólag vették észre, hoev a vállalatnál dol­goztam”. Persze azt sem ár­tott volna tudnia. ho«v az Émtőipari Ktsz-től 1971-ben 159-en váltak meg és hogy a múlt évben 225 új dolgozót vettek fel. D. VARGA MíüTA A címbe foglalt kérdés — vagy inkább töprengés — eb­ben az esetben nem az imá­dott kislány, vagy fiú szíve szándékának mikéntjére vo­natkozik, hanem az egyáltalán nem imádott főnök érzelmei­re. Találkoztam egy ismerő­sömmel, aki arról panaszko­dott: úgy érzi nem szereti őt a főnöke. No és...! miért baj ez? Kér­deztem. Engem sohasem sze­retett a főnököm, mégis meg­vagyok. Sőt nagyon jól va­gyok. Elvégzem a munkámat pontosan, kifogástalanul és fütyülök a főnök szeretetére. Az a fontos, hogy a munkám­mal meg legyen elégedve. Az kevés — borongott to­vább ismerősöm — legalább is nálunk nem elég a jó munka. Ha a főnök nem szereti az embert, akkor nincs béreme­lés, nincs előléptetés, jutalom, külföldre küldés. Minek sorol­jam tovább, te is tudod, min­den a főnöktől függ, akit a főnök a kegyeibe fogadott az, ha rosszul dolgozik, vagy er­kölcstelenül él, akkor is „me­nő”, aki pedig ellenszenves a górénak, annak kilóghat a nyelve a munkától, akkor is mellőzik. Azt hiszem így általánosít­va — ahogy panaszkodó is­merősöm megfogalmazta — sok a túlzás ebben a főnökről festett portréban. Ha viszont egyedi eseteknek tekintjük, amit elmondott, valószínű sok az igazság benne. A főnök „hatalma” — helye­sebben jogköre — a beosztot­tak elbírálásánál kétségtelenül döntő, de azért nem korlátlan. Általában a vállalaton vagy hivatalon belül nem csak egy vezetője van a beosztottaknak. Vannak közbeeső vezetők és végül a „legfőbb főnök”. A végzett munka megítélése rendszerint több vezető véle­ményéből tevődik össze és a jutalmazások, kitüntetések is .általában a vezető kollektíva véleménye szerint történnek. A vezetőkön kívül az alkal­mazottak emberi értékeit mé­ri a szakszervezet, a pártszer­vezet. és talán mindennél hi­telesebben méri a dolgozó kol­lektíva, amelyben munkájukat végzik. Természetesen mindez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a főnök kedvezzen „lib- linsjeinek” és háttérbe szorít­Legtávolabb a vetítővászontól Kis, takaros mozi a dunakömlődi. . Czank József, a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója szerint egyi­ke a megye legjobb községi mozijainak. Az előtérben Venczel Vera, Kovács Kati, Tor- dai Teri színes fényké­pei díszítik a falborí­tást. Innen vezet utunk néhány lépcsőn, fel a gépházba. Ajtaja n,itva. Bent hőség. — Most még jó idő van — mondja Duba Károly gépész, a mozi vezetője nevetve, mi­kor gyöngyöző homlo­kunkra ph'ant. — Jöj­jenek el nyáron néha 40 fok m?:eg van. Le­kívánkozik akkor az emberről minden ruha. — 1953 májusa óta vagyok mozigépész. Szerettem mindig itt bámészkodni, és ami­kor a régi gépész el­hagyta Kömlődöt, én lettem az utód. Persze, nem így nézett akkor ki a mozi. A nézők deszkákon ültek, én pedig egy hordozható Terta vetítővel dolgoz­tam. Több mint tíz évig. Miközben beszél, időnként a kisablakon keresztül a vászonra pillant. Folyik oz elő­adás. A nézők a „Dag­mar királynő országa" című filmet figyelik. A zakatoló vetítőgépen hátul öt csavar. Ezek segítségével időnként utánaállítja a tükröket az ívfénynek, hogy vi­lágosabb legyen a kép. — A nagy mozikban ez automatikusan tör­ténik, de nincs gond sem a tükrökkel, sem az ívfényt szolgáltató elektródákkal. Remé­lem, egyszer még meg­érem, hogy itt is lesz olyan vetítőgép. A hor­dozható Terta után egy hasonló típusú, de mo­dernebb gépet kaptam, majd 1967 óta vetítek ezzel. Bács megyében készítették, ez is Terta, csak ívlómpával kom­binálták. öszvér. — Hány filmet vetí­tett eddig? Keményíedeles füze­tet vesz elő. — 1953 óta ponto­san írom a filmek cí­meit, az előadások szá­mát és a látogatottsá­got. 2372 filmet vetí­tettem a kezdés óta. Igaz, van közöttük rep­ül Is. Ma pontosan a 6460. előadásnál tar­tok. Vége a kisfilmnek. Az orsókat kicseréli, a gépet, ahol a film ha­lad, puha ronggyal megtörli, és máris kez­dődik a főfilm. — Nincs itt mindig ekkora zaj, de ez tel­jesen új kópia. Néhány nappal ezelőtt még a laboratóriumban volt Budapesten. Az új kó­pia puhább, a perforá­ció nincs még annyira bejáratva, ezért ad csattogó hangot. — Premier-mozi a dunakömlődi? — Tizenkilenc éve nem volt egyetlen film­rongálásom sem, ezért bízták rám az új kó­piákat. Tudja, ezekkel sokkal több a munka, jobban oda kell figyel­ni, nehogy karcolás, vagy valami más hiba essék. Hát így történt az, hogy itt, Dunaköm- lődön néha élőbb lát­ja a filmet a közönség, mint Szekszárdon, vagy Budapesten. — Milyen filmeket szeretnek legjobban a kömlődiek? — A leqnaqyobb lá­togatottságunk a ka­landfilmek. Én a vígjá­tékokat szeretem. — Kik a kedvenc színészei? — A magyarok közül Gábor Miklóst szeretem legjobban, a külföldiek között pedig Gerard Philippe és Jean Ga­bin játékát élvezem leginkább. — Mit csinál nap­pal? — Szabad időmben a gázcseretelepen dol­gozom. — Elismerik a mun­káját? — Minden évben kaptam eddig pénzju­talmat, három éve pe­dig „Kiváló dolgozó" kitüntetésben részesül­tem. — Gyakofi az üzem­zavar? — Egyszer elromlott az erősítő, nagyon rosz- szul lehetett hallani a hangot. Nem szinkro­nizált, hanem feliratos film volt, ezért a kö­zönség kérésére levet­tem a hangot, és a nézők néma előadást néztek végig. Volt már áramszünet is, de az a szokványos, hogy min­den hétfőn—csütörtö­kön—szombaton és va­sárnap este 7-kor el­kezdődik az előadás, és rendben be is feje­ződik. Nem szeretem a rendkívüli eseményeket. Szerencsére, az előbb említettek is jó néhány évvel ezelőtt történtek. RÓZSA GYÖRGY sa ellenszenves beosztottjait! Sajnos egyes vezetők a beosz­tásukból adódó ilyen értelmű lehetőségeket ki is használják. A vezető nemcsak úgy élhet vissza hatalmával, hogy kis- királykodik, vagy gorombás- kodik. hanem úgy is. hogy lát­szólag mindenkivel szemben kedves, barátságos, de egyéb­ként szubjektiven, a szemé­lyes érdekeinek megfelelően, ítéli meg beosztottait. Nem a jó munkát végzőket részesíti előnyben a hanyagokkal, fe­lelőtlenekkel szemben, hanem a hízelgőket, a talpnyalókat. a jószándékú bírálókkal, a jo­gos ellentmondókkal szemben. A szocialista társadalomban minden vezetői beosztás nagy felelősséggel jár. Nemcsak hozzáértést, politikai megbíz­hatóságot. hanem emberséget is kíván. Aki képtelen be­osztottainak helyes megítélésé­re, aki nerp a tehetség, rá­termettség, a végzett munka alapján lépteti elő vagy jutal­mazza munkatársait, hanem a „szeret, nem szeret” elv alap­ján dönt emberek sorsa felett, az gyümölcsöző mag helyett maró mérget hint egészséges rendszerünk talajába, nem épí­ti, hanem pusztítja társadal­munkat. Nem menthetjük azonban #el azokat, sem, aikik ahelyett, hogy harcolnának az itt-ott még előforduló, a közszellemet mérgező rossz vezetők ellen, inkább azt találgatják : „sze­ret...?” „nem szeret.,.?” Az ilyen emberek tápot adnak a szubjektivizmusnak. az öntöm­jénezésnek és lehetőséget te­remtenek a hatalmi gaz bur­jánzásához. A szocialista társadalom ve­zetői és beosztottai között a jó vagy rossz viszony nem épülhet személyes szimpátiára. A vezető lehet részrehajló, szubjektív, de a közösség so­ha. És ha a „szeret” vagy „nem szeret” egyáltalán szóba jöhet vezetők és beosztottak között, akkor a meghatározó mindig -a kollektíva. Kétség­telenül rossz érzés, ha valaki tudja, hogy a főnöke nem sze­reti. Ebből valóban sok hátrá­nya származhat. De még en­nél is rosszabb érzés, ha egy főnök kénytelen tudomásul venni, hogy a beosztottjai nem szeretik. Az ilyesminek csak egy vége lehet, a főnök megy, a beosztottak maradnak. Éppen ezért — a mi közös­ségünkben — nem a beosztot­taknak kell harcolniuk a' fő­nök szeretetéért, hanem a fő­nöknek kell küzdenie a be­osztottak bizalmáért. SZABÓ PIROSKA A FŐSPED 4. sz. üzemegysége sür­gősen felvesz teher gép kocsi - vezetőket Jelentkezés: Budapest. X., Gyömröi út 105. (9)

Next

/
Thumbnails
Contents