Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-05 / 287. szám
Várhonyi Nándort Hamlet a katedrán ötven esztendeje halt meg Itiedl Frigyes, Gyulai Pál katedrájának örököse a pesti egyetemen. Vörösmarty, Petőfi, Arany klasszikus értékű életrajzainak szerzője. Minden írása vonzó olvasmány ma is, telve meglepő adatokkal és eredeti megállapításokkal. Eleven képzeletű, ámpresszív, ötletes író volt, stílusművész és kivált ragyogóan szellemes előadó. Mint tanár, a hallgatók és tanítványok százait vonzotta, tudásával és egyéniségének varázsával egyaránt; soikak rajongtak érte, s nem egynek szellemi fejlődésére tett döntő hatást. Midőn 1914 szeptemberében az egyetemre iratkoztam, épp tizedik esztendeje volt már tanár, híre-dicsősége megelőzte, de az a nyílt titok is, hogy egyre süketebb. Míg a katedrán ült, játszva kikerülte fogyatkozása tragikomikus buktatóit, sőt a süketek fátyolos, tört hangja, jellegzetesen elnyújtott hanghordozásával társulva, sajátos varázst oltott előadásába. Kivált versmondása volt egyéni, félig énekelt recitatívó: nem kantáit, de megnövelte, kiemelte az érzés hangsúlyát, belevegyítette a ritmusba, evvel föloldotta, le- bagőbbé bűvölte a szöveget, mintegy fölfokozta líráját anélkül, hogy eltúlozta, vagy jellegét átárnyalita volna. Kétségtelen, hogy a süketütés csapásként nehezedett rá, lénye gyökereit sorvasztotta. A mód, ahogyan védekezett ellene, segít megközelíteni rejtett énjét, mely paradoxont hordozott: a győzelmes szellem tragédiáját. Ez a szellem válóban diadalra született, minden kvalitása megvolt hozzá: szikrázó elme, eleven, de nemféktelen fantázia, költői véna. könnyen szerzett erudició, ösztönös rendszerező (készség, mindent átfogó és nyilvántartó pillantás, művészi stilá- ris készség. Csaik a drámai erő hiányzott belőle, a súlyosabb kérdésekkel megküzdő aktivitás; passzív alkat volt, „szenvedő” Hamlet a katedrán és az íróasztal előtt. Valójában mindig rögtönzött, de sosem szeszélyesen. Legendás kék-zöld-sárga céduláira nem az előadás menetrendjét jegyezte, hanem gondolatait, ötleteit, adatokat, utalásokat emlékeztető, ntemo- teohnikai célból. Kevergette őket, majd egyiküknél megállt, velejáró mondanivalóját vil- iámgyors es zmetá rsí tással fűzte az előbb mondottakhoz, Végül kitűnt, hogy az előadás nem kanyargóit, iránya szerint haladt előre. De mondanivalóját mindig az adott pillanatban, rögtönözve fogalmazta iá cédulák nyomán. Modora a társalgó emberé. A katedrán cédulái helyettesítették a tárgyat nyújtó, gondolatot ébresztő, ihletadó partnert, de valószínűleg az íróasztal mellett is. Riedl itt is, ott is magával társalgóit. Az életben barátaival és tanítványaival; ezért volt eszményi tanár, szüksége volt rájuk, sarkallták, bevonta őket munkájába. feladatukká tette a folyamatos részvételit, tétlen hallgatókból tevékeny munkatársakat nevelt. Ha mást nem, ezt az illúziót keltette bennük. Tőle való a mondás: „A jó tanár szellemi lámpagyújtogató”. Míg elődei és társai a katedrán irodalmunk történetét Petőfivel és Arannyal lezárták, Riedl áttörte ezt a korhadt sorompót, utat nyitott az újabb és élő irodalomnak, Vajdáról, Reviczkyről, Kom* ■játhyról adott elő, sőt— mondani is szörnyű — Adyról, Kosztolányiról. Másik mondása: „az irodalomtudósokat, akik háttal mennek előre, megcáfolja az élet.” Szabó Dezső, aki mindenkit legyilkolt. „aranyos szívű”-n£k ne= veata ...... _ A társas diszpozíciónak is vannak hátrányai; társaságban nem küszködik-vívódik gondolataival az ember, nem illő gondjainkkal, megoldatlankór- déseinkkel előhozakodni, csakis kész eredményeket közölhetünk, lehetőleg személytelen formában, mondjuk Arany, Katona vagy Madách problematikájába ágyazva. A társas illem az élet legfontosabb, döntő ütközeteiben magányra kényszerít. Ezt követeli a férfiasság is, és a szellem embere mindig férfias. És minél érzékenyebb, annál gőgösebb, nem viseli el, hogy gyöngének lássák. szánják vagy kinevessék. A szellem férfiassága óvta meg Riedlt, hogy elboruljon, mint távoli rokona, Nietzsche, vagy a halálba meneküljön, mint baráti társa, Péterfy Jenő. A ragyogó kozőr tépelődő Hamlettá vált a katedrán. De hogyan társalogjon a süket? Miképpen védje ki ezt a groteszk-tragikus, Beethoven-i csapást? Mit tegyen, hogy ne lássák gyöngének, szánandó- nak, nevetségesnek? Riedl megrpóhálta a lehetetlent: nem eltitkolni akarta, mert az hiábavaló, hanem észrevétlenné tenni, leküzdeni és pótolni a szellem és a figyelem megfeszített erejével. Állta a sarat, de ez a meddőségre ítélt küzdelem felőrölte erejét. „Riedl kétségbeesett agymunkát végzett — írja Rédey Ti- vadarné Hoffmann Mária, rajongó hívei egyike, — hogy megcsalja magát és környezetét. Nemcsak azt a szellemi munkát teljesítette, amit más ember társalgás közben, hanem külön igénybe vette agyát az az erőfeszítés, hogy eltalálja vagy kiegészítse a meg nem értett vagy félig értett gondolatokat... Csak mindig résen lenni, éber, megfeszített figyelemmel lesni a szót.,. Csaik észre ne vegyék, ne sajnálják, s állapota folytán 'kínossá, tűrhetetlenné ne váljék a társalgás. Ó, kín és gyötrelem!” E borzalmas párviadalban egy fogyatkozással valójában azt érte el, amit kikerülni akart: gyöngesége még rikítóbb lett, (környezetében még kínosabb a sajnálat, s végül nevetsiégessé vált sajátmaga előtt. Pihenőtlen harca minden látszat ellenére passzív volt, mert egy látszat megőrzéséért vergődött, s minthogy szelleme sohasem adta meg magát, éppen a győzelem lett a tragédiája: életereje megtört. Tragikumát tetézték a körülötte torlódó élet brutális eseményei. Anyja, mindvégig dajkája, meghalt, a gyámoltalan nagy fiú magára maradt. A háború meghozta az ínséget: fűtetlen lakást, élelemhiányt, talpalatlan cipőt. De a merő esztézissé, etikává, kultúrává párolódott embert saját sorsánál jobban emésztette a háború, ez a föifoghatat- lan barbár kitörés, az erőszak diadala, az üzemezett népirtás, a magát műveltnek-civili- záltnak tudott ember katasztrófája, a forradalmak, s külön a szétdarabolt ország. Nem nyugvó szelleme e vihar kaotikus hánytorgásaival is szembenézett, vívódásait ez egyszer áttétel nélkül rótta papírra, s ez a halála után kiadott írás egy magát soha meg nem adó szellem végső győzelme. ZELK ZOLTÁN: AHOL AHOL AHOL Mikor beléptem a kapun, a liftajtó már becsapódott és elzúgott a pillanat, csak azt a szőke másodpercet, azt a piros villanást láttam, ahogy fiús-kurtára nyírt . szőke hajjal, s piros kabátban szállt fölfelé az ifjúság. Megint elkéstem — ezt dohár tani, meg ezt: Mit is kerestem itlen> ennek a seholsincs városnak ebben a sosevolt házában, ahol a kapun épp belépve, ahol a szőke másodpercek, ahol a piros villanások, ahol, ahol, ahol, ahol... Végül mi mást tehettem volna, , a kapu küszöbére ültem, s mert itt ülök már ezer éve, látja a kőszakállú ember látják a toronylakó varjak s minden hajdani madarak: ül a városuk kapujában, csak ül az özvegy szerelem. GELKA-üzletház Tamásiban Érdi Judit rajza Lengyel József összeg műveinek kiadása hasznos és örvendetes tény. Egyrészt azért, mert egy nagy tapasztalaté író egész munkásságát tárja a kiadó az olvasó elé, másrészt, mert Lengyel József késve érkezett irodalmunkba, s ez kétszeresen is kötelezővé teszi műveinek sürgős számbavételét. Az életműsorozat eddigi ízléses kötetei: Újra a kezdet, Trend Richárd vallomásai. Bécsi portyák, Hídépítők és az Igéző két kötete. E kötetek mindegyike olyan életanyagot tár elénk, amely polarizált, szűk valósághelyzetre épül, s mégis — vagy talán éppen ezért — erősen drámai telítettségű. Mind a hat kötet nyújt valami többletet, még akkor is, ha az író kiválasztotta valóságszeletet egyéb forrásokból is ismerhetjük. Ez pedig azért, van így, mert a megírt valóságélmény önmaga fölé nő, egyetemessé szélesedik, s közben nem érzünk semmi erőszakoltságot a rész-egész dialektikájában, természetesnek tartjuk a hősök cselekedeteit, csodáljuk törhetetlenségüket és törékenységüket Egyszóval éld, hiteles alakok. Érdemes megfigyelni azokat a helyzeteket melyekbea Lengyel József alakjai élnek. Az Újra a kezdet színhelye egy koncentrációs tábor. Ebben az emberellenes világban különös értelmet nyer a lét Az író a lét határeseteit vizw gálja nagyon pontosan, a különböző magatartásformákkal bizonyítja azt hogy az élet sokkal több lényeget takarhat mint amennyit a tudat befogad megszokott körülmények között. Ezt az igazságot az Újra a kezdetben a képletekbe sűrített valóságeredőkkel szemlélteti Lengyel József. Ezekaa eredők teszik teljessé a koncentrációs táborról adott ana= UzUt, Lengyel József műveiről Nézzünk néhány példát, A kisregény egyik alakja Ba- nicza István, a 945-ös számú fogoly, az alpesi tábor legrégibb lakója. Viszonylag szabadon mozoghat gépkocsikat, rádiókat javít. Neki kell eldöntenie, ki menekülhessen a krematóriumból. Nehéz feladat! Mert minden ember érték, de csak egynek adatott meg a szabadulás. Régi morális alaphelyzet ez, de Lengyel József elkerüli a közhelyek buktatóit. Az író által rajzolt magatartásformák egyszerűsíthetek. Banicza cselekvés-központú figura, ellenpontja, Trend Richárd apátiaközpontú. A harmadik magatartásformát nevezzük önkéntes mártfrság-központúnak. Sofiára gondolunk, aki „alaposan meggondolt elhatározással rájött, hogy részt kell vennie a szenvedésből.” Amolyan Krisztus szerep ez, látszólag motiválatlanul. Csak ne feledjük, hogy az író a három magatartásformát nem a kizárólagossággal építi, hanem együttes eredőjükben láttatja a lényeget, a lét különösségét, határeseteit, s az ezekben megnyilatkozó tudatot, cselekvéseket A nagy egységbe még a tábor német ural is beletartoznak. Ez is érdeme az ábrázolásnak, mert nem sematikus a bemutatás. Mi lenne hát Lengve! József kisregényének lényege? Röviden szólva: túlélni a reménytelenséget. a lehetlenség- ben is cselekedni és cseleked- tetni. Az író ezért szerepelteti az élni nem akaró Trend Richárdot. és ezért helvezi mellé Banicza Istvánt. A fehérfekete kapcsolás erőteljessebbé teszi a gondolatot. A Trend Richárd vallomásaiból az önmagát halálra ítélő mérnököt ismerjük meg ▼fttOK* arra, hogy milyen hatások ölhetik meg az emberi akaratot, miféle sokkok gátolják a tudat életösztönét. Tragikusan igaz írás ez a könyv. A vallomásos regények közül is az egyik legtragikusabb s a legtanulságosabb a magyar irodalomban. Lengyel József e művében a gondolkodás rezgőmozgásának feltárására vállalkozott,. Trend tudata sokkos állapotban két szélső pont között vibrál: szörnyű helyzete (bujkálás, koncentrációs tábor, különleges gyógyintézet) és életének lehetőségei között (kiváló mérnök lehetett volna, nyugodtan élhetne és alkothatna). Trend mániákusan teljesség-igényű. A társadalomtól és önmagától aa erkölcsi totalitást várja, s mert ez nem teljesedhet, elzárkózik a világtól, el akar pusztulni, visszautasítja Banicza segítségét. Nem hal meg a koncentrációs táborban, de egész életére nyomorék marad. A felszabadulás után egy különleges " intézetben él, nem is akar hazatérni, pedig megtehetné. Nem akar a világ terhére lenni, nem akarja emlékeztetni a világot, környezetét a borzalmakra. Életének fő konfliktusa az ideális, teljes emberi lét és a valóság piszkosságának ellentéte. Ez az elentét a trendrichárdi tudatban feloldhatatlan, s következésképpen apatikus magatartásban nyilvánul meg. Ez a kisregény drámaiságának alapja is. Érdekes és jó írások a Bécsi portyák c. kötetben található pillanatrögzítések, gondolatfutamok. A múlt ötvöződik a jelennel, az emlékkép a tudományos-statisztika! megállapításokkal, a politika a történelemmel — eme együttessel ftnfflnat Lengyel József igazságai. Az igazságszeretet vizsgáltatja az íróval Széche'- nyi döblingi papjait, s ugyanez gondolkodtatja „őrült volt -— nem volt őrült” dilemmáján is. Lengyel Józsefet most is az foglalkoztatja, hogy Széchenyi miként találja meg a cselekvés lehetőségeit Görgen doktor szanatóriumában, tehát egy korlátozott cselekvéstérben. A Hídépítők c. kötetben a mai Lánchíd történetét olvashatjuk, de magába foglalja Tierney Clark mérnök, Adam Clark építésv.ezető és Széchehyi életének egy-egy részét is. Érdemes felfigyelni a Hídépítőkre; aki szeret és tud is olvasni, hamar felfedezi Lengyelben a modern Macaulay-t. A kötet a modern magyar próza jelentős teljesítménye; a modernség minden jegye érvényes e műre; líraiság és epikus sodrás, az idősíkok spontaneitása, írói formálás és dokumentalitás, értekezés és képze-letcsapon- gás — mindez megtalálható a Hídépítőkben. Az Igéző két kötete sok szép elbeszélést, novellát tartalmaz. Akárhányszor olvassuk is az Igézőt, mindig új; mindig szíven üti az embert András társadalmi és pszichikai idegensége. Andrást megtagadta a társadalom — igazságtalanul. Az író a gyógyulás folyamatát rögzíti a sérült lélek harmónia-törekvését. Az idegenné vált András hétköznapi hősiessége és hűsége Najdához, a kutyához való viszonyában rögzítődik. Lengyel József a hűség tételét formázza az Igézőben. A kicsi mérges öregúrban szintén. A hűtlenség, a becstelenség indokaira keres választ a Wengrafban. Akármelyik írását olvassuk is, nem bontja meg egyik sem az írói világkép egyséeét. A Lengyel József-i világkép lényege; A cselekvéssel mérd magad! BABEL ERNŐ