Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-28 / 305. szám

Kocsisok karácsonykor

Négyzetméter

Naif, december 25., karácsony első napja.

Csend. A Mersi hegyről, újabb és újabb ködhullámok ereszkednek le. Előbb bekerítik, majd rátörnek a falura és á házak közt suhanva később egyesülnek. Itt-ott már fény árad az ablakokból. Lápafő Jelöl a korai busz berregése hallatszik. Reggel öt óra van. rülöp Sándor megáll az istálló előtt, komótosan cigarettát Vesz élő, s megszólal:

— Várjunk?

— Várhatunk.

i— Mindjárt itt lesznek a többiek is, — mondja még. Äs tényleg, a posta felől kö- hintések, lépések zaja hallik. Jönnek az emberek, sorban egymás után. Itt van már Mikodi József, Béldi Imre, Horváth József.

— Jóreggelt, — köszönnek, g kezet nyújtanál«:.

Azután nyomulunk be az istállóba. A nyíló ajtón pára hömpölyög kifelé.

— Itt jó idő van* — jegyzi meg Béldi Imre, s jókedvűen Összedörzsöli a tenyerét.

Félkörben állunk, nézzük, méregetjük egy másít. Egy szál villanykörte ég. Sárga fénye csak a bejárat környékét világítja még. Mikodi József töri ibeg a csendet:

— Nehéz kenyér ez...

A többiek bólintanak, helyeselnek.

— A lovak nem karácso- nyoznak. Ha ünnep van, ha nincs, enni, inni akarnak.

Néhányan mosolyognak. Az öreg Mikodi elhallgat, hosszai néz maga elé.

Közben megjön Hostemczki Mihály is.

— Beszélgetnek? — kérdi.

— Csak pletykálódunk, — telel rá Horváth József.

Azután, mintha összebeszél1968. októberében megnyílt Suékszárdon az Otthon lakberendezési áruház. Blőtte írtunk építésiről, majd a megnyitásáról, később forgalmáról, aztán — minden csoda három napig tart — lassan eltűnt az érdeklődés felsünóről, egyre kevesebb szó esett róla.

Idén, augusztus elején megnyílt Dél-Magyarország tálán legszebb áruháza, a Korzó Áruház. Az „Otthon"-i ól szinte mindenki elfeledkezett.

— Nem konkurrencia a Korzó Aruház — mondta Wissinger Sebestyén, az Otthon Araház igazgatója —, mi más árucikkeket hozunk forgalomba. Mindkét áruház a Névbolt Vállalathoz tartozik, és mi örülünk, hogy a Korzó ilyen nagy forgalmat bonyolít le. Áruházunk megnyitása után függöny- varrást, szönyegszegést és a bútor házhoz szállítását is tvállaltuk, hogy ezekkel a lakossági szolgáltatásokkal megnyerjük magunknak a vásárló- kat. A közületek részére lakberendezői szolgáltatást nyújtunk, többek között például a Gemenc Szállót is mi „öltöztettük fel tetőtől talpig".

— Egy-két nap még hátra van az idei évből, nagyjából azonban tudják-e már. hogy mennyi az áruház idei forgalma?

— A négy osztály együttes forgalma állandóan növekszik. 8 tavalyi évhez viszonyítva t—9 százalékos a fejlődés, összesen több mint 80 millió

Népújság 5

1971. december 28.

tek volna, egyszerre kezdik mondani:

— Térdig érő sár van az udvaron, — így Fülöp Sándor.

Más:

— Nem jó az alomszalma, rohadt, korhadtMegint más:

— Nem jön ide a Tölösin kívül más., ö a brigádvezető.

— Pedig jöhetne az elnök, a . fóagronómus is, — toldja meg

Balogh Dezső, aki pár perce áll csak a körben. Másról beszélnek:

— Erős loyak ezek, — dicsekszik Fülöp Sándor. — sodrott. s2ivós fajták.

— Jól tartjuk őket. — mond. ja Béldi Imre. — A porciónál még többet is adunk nekik. Hadd hízzanak.

— Szóval szerzünk még hozzá: — nevet Hostenczki Mihály. — de veszekedés nincs belőle. Tudja ezt mindenki.

— A lónak megjár a több is, — bólint rá az öreg Mikodi.

Eközben prüszkölnek, topognak a lovak. Ropog, herseg a széna a foguk alatt. Néha dobbantanak egyet.

Hostenczki Mihály odamegy az egyik lóhoz, villájával az almot fordítja.

— Gyáva ember ne jöjjön ide. — mondja, s tenyerével a ló hátára csap.

—- Aztán. — szólal meg Balog^ Dezső — van a másik istállóban még hét parádés ló. Sok az oda.

— Minek annyi?! — szólnak közbe többen.

— Később a pénzről beszélnek:

— Mi kocsisok, háromszáz •forint lóáoolást kapunk havonta, — mondja Horváth József. — Nem sok..,

— Azért mégis valami — szól közbe Balogh Dezső.

Fülöp Sándor. Béldi Imre

forint. A legnagyobb értékesítés a bütorosztályon történik, viszont a háztartási, edényosztályt keresik fel a legtöbben. Ide tartozik a lakásvillamossági részleg is.

— Minden évben problémát jelent az olajkályha. Idén milyen készlettel rendelkeznek?

— Kora ősszel volt egy időszak, amikor nálunk sem lehetett kapni, a hidegebb idő beálltával azonban sikerült megfelelő mennyiségű olaj- kályhára szert tennünk. Annak ellenére, hogy tavaly nagyobb készlettel rendelkeztünk, az idén sokkal folyamatosabb az ellátás. Választékunk is megfelelő, csupán a minikályhák hiányoznak, ebben az évben azonban minimális mennyiséget kaptunk az ipartól, illetve a nagykereskedelemtől. Népszerű lett viszont a kislakások, illetve családi házak központi fűtésének kialakítása, idén 80 teljes készletet értékesítettünk. Megemelkedett a vízvezetékszerelési cikkek forgalma is. az áruellátásban lényeges változás történt, minimális lett a hiánycikkek száma.

— Milyen új szolgáltatások bevezetését tervezik 1972-ben?

— Gépkocsiülés-huzat. bútorhuzat készítését, táblaüveg méretre vágását és a függönytartók felszerelését tervezzük elsősorban. Ezekre a szolgáltatásokra a "lakosságnak igénye. van. Mi a szokásosnál lényegesen olcsóbban akarunk dolgozni, hiszen nem haszonszerzés, hanem forgalomnövelés céljából vezetjük be ezeket a szolgáltatásokat. Egyelőre

ugyan a „reflektorfényen" rrfég kívül vagyunk, az említett, intézkedések azonban reméljük ránk irányítják ismét a vásárlók figyelmét.

— R —

I

nemrégiben építkezett. Három, szobás, szép családi házat. Balogh Dezső most készül rá. Mindegyiküknek van tévéje, rádiója. Reggelente legtöbbet az előző esti tévéműsorról lueszéinek. így mondok.

— Szóval, nem vagyunk szegények, — nyugtázza Hos- tenczkj Mihály — pedig azok voltunk, majd mindnyájan.

Szemembe néznek. Tekintetük magabiztos.

— Tudni kell, hogy mit akar az ember. Mindig tudni kell.

— Dolgozni kell.

A falu nagy része még alszik. Karácsony van. Ez legfeljebb abból látszik itt az istállóban, hogy a kocsisok legtöbbje nem a köznapi, kék munkásnadrágot hordja. Fülöp Sándor csíkos pantallóját tűrte a csizmaszárba. Béldi Imre vadonat új papucsban van, szép fehér gyapjúharisnya a lábán.

Megkezdődik a munka. Fülöp Sándor elköti a legbelső pár lovat, majd kifelé haladva a többit is egymás után. és mindegyikre rászól:

— Nye!

Dobogva, fújtatva iramodnak ki, s a kövön csattog a lovait patkója.

Ma Hostenczki Mihály húzza a vizet. Mindennap más húzza. A huszonnégy ló egy nap alatt megiszik öt hektó vizet. Sokszor kell a vödröt felhúzni a kűtból.

Mások szénát visznek, s a vödrökben abrakot. Az öre'T Mikodi az éjjeli trágyát hordja kifelé.

Szónaillat és apró, éles kiál. tások töltik meg az istállót. Kint lassan világosodik. A téli reggel későn érkezik. A Fő utcán férfiak, fekete . ruhás öregasszonyok sietnek á csarnok felé, tejeskannával a kézben. *

A kocsisok is lassan befejezik az etetést. Már porolják ruhájukról a szénatörmeléket, ki kézzel, ki a sapkájával.

— Karácsony Van, — mondja az öreg Mikodi, de hát ez a kötelesség.

— Erre szegődtünk, — szó! közbe Fülöp Sándor.

—■ Most hazamegyünk aztán megreggelizünk. Remélem "jóval vár az asszony — mosolyog Béldi Imre.

Erős. egyenes alakja eltűnik az ajtóban.

A naki Dózsa téesz kocsisai hazamennek, otthon ellátják a háztáji jószágot, s megpróbálnak pihenni. Fülöp Sándor az ünnep másnapján disznót vág, Béldi Imre vadászni megy.

Az utcán karácsonyi petárdák durrognak. Ünnep van.

VARGA JÓZSEF

Kísértet járja be a magyar kereskedelmet, a colstok kí- sértete. E rémtől reszket már minden gondolkozó kereskedelmi dolgozó, s ez segít megkeseríteni a vásárló életét. Mindnyájunkét, akinek az élete amúgy is elég nehéz, mert nemcsak orcánk verejtékével kell megkeresnünk a kenyerünket, hanem csak orcánk verejtékezése mellett vásárolhatjuk is meg. Eddig még — ami késik, az nem múlik — nem sokan tudunk a fenyegető négyzetméterekről. Egyelőre még senki nem mondta a szemünkbe, hogy a boltokban túl keveset költünk ahhoz képest, amennyi helyet elfoglalunk, de a kulisszák mögött, raktárakban, tapétaajtókon keresztül megközelíthető kicsiny irodákban, s napfénytől ragyogó tanácstermekben már folyik a susmus. Nem elég egy bőrt lenyúzni a négyzetméterről.

Mint valamennyien tudjuk, a négyzetméter a terület mértékegysége. Egy négyzetméter az a terület, amely égy méter széles és egy méter hosszú, ha szabályos négyzetről van szó. Ugyancsak egy négyzetméternyi az a terület, amely mondjuk 20 centiméter széles és öt méter hosszú. Diákkoromban* elég sok ilyen feladatot csináltam, mert állítólag élesíti az elmét. Aztán már el is felejtettem, mint ahogy nagyon,« sokan — akik nem kifejezetten műszaki pályán dolgoznak — elfelejtik az Ilyen dolgokat. A kereskedelemben! például — legjobb tudomásóm szerint — soha nem emlegették a négyzetmétereket. Legfeljebb az inas sóhajtozott, hogy mekkora a bolt, amit neki föl kell mosnia. Dehát ez régen volt. Mostanában — két-három esztendeje — támadt valaki, akinek feltűnt a boltokban a nagy zsúfoltság. S mert ideje volt, fizetése volt, kiszámolta, hogy hol, melyik városban, faluban, településen, milyesfajta boltban mennyi az egy négyzet- méterre eső forgalom. S rájött, hogy van. ahol: nagyobb, van, ahol kisebb.

A felfedezés bizonyára nagy örömmel töltötte eL Engem is, mert tántoríthatatlanul hiszek az emberek logikai készségében, s boldog vagvok az emberi értelem minden fényes mó-mvik. "múlásáért. Micsoda feüődés, ha valaki rájön. bo®v például arany karkötőül ugyanannyi helyen nagyobb forgalmat lehet csin"1rú. mint mondjuk zabpehelyből! S rádöbben arra is, hogy vannak boltok, amelyek nagyon zsúfoltak, vannak, amik kevésbé. Érdemes számolgatni, mert esetleg kijöhet valami belőle.

Ki is jött. Ma már — hangú súlyozom, még csak a kulisz- szák mögött — megkapja a magáét az a boltvezető, akinél az egy négyzetméterre eső for- galoih kisebb, mint másutt. Világos dolog: ha a vásárló' viszonylag elviselhető körülmények között kóltheti el p pénzét, akkor ezért a kereskedelem dolgozóit meg kell feddni. Továbbá gondoskodni kell róla, hogy a zsúfoltság mindenütt egyforma nagy legyen. Mégsem lehet egy olyan kis országban, mint a miénk, a helyet pazarolni. Szegény kereskedők — akik néha még mindig idegenkednek a tudományos módszerektől, mondván, hogy számukra a vevők megelégedése a fontos —, nehezen szokták meg a négyzetméterszámítást. De már megszokták. S azt kezdik magyarázni, hogy eddig aranybányának számító áruházuk tulajdonképpen rosszul megy, mert a négyzetméterhez kénest alig van bevétel. S azon töorengének. hogv ha nincs több áru és nincs több vevő, miként lehetne mégis az eay né^vzet- méterre cső forgalmat növeld ni. Legtöbbjük csődöt mond. mert nem jut eszébe az az egyetlen. kézenfekvő megoldás. ?mi irtózik; fn.ég sz.u'-nbb. mén zsúfoltabb boltokat kell építeni.

Persze, az ilyen négyzetméteres számításhoz afféle emeletes agy szükséges. Valami olyasmi, amelynek térfogatéi már légköbméterben lehet számítani. Apropó, nem is olyan rossz ötlet. Miért csak a négyzetméterre „vetítik" a forgalmat? Ki lehetne azt számolni légköbméterre is. Világos dolog:.a térnek három dimenziója van, a vásárlónak meg még mindig van pénzé. Három dimenzióban kell tölteni. s úgv, hogy miközben az ember vásárol, lehetőleg minél kevésbé kapkodjon levegő után. Mégsem lehet úgy kereskedni, hogy a vevők többször is lélegzetet vesznek. Tessék beosztani a levegőt is, csak közhely, hogy az ingyen van.

És ha ingyen is van. tulaj- donkénoen akkor is meg lehetne fizettetni. Mert így nőhet ám a forgalom, meg a haszon, anélkül, hosv jobb lenne a kereskedelem. Mert úgy tűnik, a kereskedelmen nem sokat sikerül javítani. Meg

kell próbálni matematikai képletté tenni a vevőt. Kissé bonyolult egyenletrendszerré, amelynek a végeredménye azonban rendkívül egyszerű. Hogy mennyi, azt nem tudjuk pontosan, de az biztos — legalább Is a fenti képlet alapján — közel áll a nullához.

PINTÉR ISTVÁN

Az év utolsó napjaiban adja át a TOTÉV Szekszárdon a Hermann Ottó lakótelepen épült kettő 30 lakásos háztömböt. Fotó: Gottvald

Reflektorfényen kívül