Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-25 / 304. szám
Törvényeink szelleméről Irta: Dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter Zárszámadás előtt A Magyar Népköztársaság jogrendje a szocializmus teljes felépítésén munkálkodó dolgozó népünk érdekeit és akaratát fejezi ki. Törvényeinknek az a rendeltetése, hogy jogilag szabályozza a társadalmi viszonyokat. Ezzel fontos szerepet játszanak a társadalmunkat vezető marxista—leninista párt politikáján nak gyakorlati megvalósításában. A törvények a társadalmi folyamatok jogi szabályozásával, szervezésével segítik elő a társadalom tervszerű, tudományos vezetését és fejlesztését. Törvényeink védik rendszerünket minden támadással szemben, szabályozzák az állampolgárok jogvitás ügyei eldöntésének rendjét, erősítik a törvénytiszteletet, az állampolgári fegyelmet, általában a szocialista együttélés szabályainak betartását. Hatékonyságuktól függ a jogrend szilárdsága és az, hogy a szocialista törvényesség hogyan érvényesül az élet minden területén. Hazánk törvényei, jogszabályai a munkás- osztály állami rangra emelt akaratát fejezik ki, amely akárat egyidejűleg tükrözi az ösz- szes többi dolgozó érdekeit is. A jog természete és szelleme tehát szorosan kapcsolódik a társadalmat vezető osztályhoz és országunk gazdasági életfeltételeihez. Az állam és a jog tehát nem osztályok feletti, és azok lényege, funkciója, csak osztájyalapon és az uralkodó politikával összefüggően érthető meg. Minden törvény alapvető tartalmát az adott gazdasági viszonyok, a társadalom gazdasági alapja határozza meg. így van ez hazánkban, szocialista államunkban is. Szocialista jogrendszerünk kiépítésének és fejlesztésének vezérfonalául mindenkor a társadalmi-gazdasági követelményeket tekintjük. Minél jobban és pontosabban tükrözik jogszabályaink ezeket az igényeket, annál jobban megfelelnek céljaink, nak és annál jobban betöltik szerepüket. Az elmúlt években a jogalkotás és jogalkalmazás kérdései nagy' érdeklődést váltottak ki közvéleményünkben. Évek óta nem volt olyan ülésszaka az országgyűlésnek, amikor ne alkotott volna egy-egy jelentős törvényt. Gondoljunk csak pl. a Munka Törvénykönyvére, a szakmunkásképzésről, a termelőszövetkezetekről és a földhasználatról, a tanácsokról, a szövetkezetekről és az* ifjúságról szóló törvényre. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa úgyszintén aktív jogalkotó tevékenységet fejt ki. Elegendő csupán egyik legutóbbi döntésére hivatkozni, amellyel módosította Büntető Törvénykönyvünket. A gazdaságirányítási reform bevezetése és kibontakoztatása a magasabb és alacsonyabb szintű jogszabályok közül soknak a módosítását, illetve újjáalkotá- sát igényelte főleg a kormánytól és á minisztériumoktól. \ ' E nagyszabású jogalkotási munkára nem azért került sor, mert valaki, _ vagy valakik íróasztal mellett azt elhatározták. Az ok abban keresendő, hogy társadalmi, gazdasági viszonyaink gyors fejlődése, változása indokolta és indokolja az olyan jogszabályok hatályon kívül helyezését, amelyek már nem szolgálják kellő’hatékonysággal érdekeinket. Ha törvényeink, jogszabályaink szelleméről, rendeltetéséről beszélünk, azt is hangsúlyozzuk, hogy azok csak akkor tudják igazán betölteni szerepüket, ha a követelmények színvonalán képesek kifejezni a társadalmi szükségleteket. És nem/ csupán pillanatnyi igények kielégítéséről van szó, mert a jogszabályoknak előre is kell mutatniok. A jogalkotó, és a jogalkalmazó rendszeresen szembesíti a törvény rendelkezéseit a valósággal, az élettel és akkor derül ki, hogy az jól szolgálj a-e politikánkat, jól védi-e társadalmunkat, és az állampolgárok jogos érdekeit. A jogszabályokkal szemben a közvélemény — jogosan — nagy igényeket támaszt, ugyanakkor sok félreértéssel is találkozunk. Sokan vannak még olyanok, akiknek csak akkor jó a törvény, ha az az ő „pártjukon” áll és rossznak kiáltják lei, ha a másik fél kap igazat. Egy-egy jogvitánál azonban — és ide kell sorolni pl. a házasságok felbontását, a gyermek elhelyezését, a vagyoni vitákat stb. — csak az egyik félnek szolgáltatnak igazságot. a, hatóságok, annak, akinek valóban igaza van. A vélt igazság nem részesülhet védelemben és a salamoni ítéletek hozatala járhatatlan út, A törvény egyébként minden egyes állampolgárra, vagy minden ügyre külön-külön nem rendelkezhet, és a jogalkotó — ha törekszik is arra, hogy a rendezendő életviszonyokat a maguk sokrétűségében fogja át, — csak'a tipikus jelenségeket képes szem előtt tartani. A jogszabályok alkalmazóira vár az a nagy feladat, hogy az eléjük kerülő ügyeket a törvény betűjének, de egyben szellemének is megfelelően törvényesen és egyben igazságosan döntsék el. Sokan szóvá teszik mostanában, hogy törvényeinkben, de a jogrendszerünk egészében is vannak hézagok. Igazuk van, léteznek ilyen gondjaink. Ezek a nehézségek főleg abból adódnak, ha egy-egy jogszabály megalkotásánál a társadalmi követelményeket nem ismer, jük fel a maguk teljességében, vagy egyes jelen, ségeket félreismerünk. Ilyenkor az élet „elmegy” a jogszabály mellett, annak rendelkezésétől eltérő irányba tör magának utat, és nyilvánvaló ellentmondás következik be. De vannak olyan esetek is, amikor a „hézagok” úgy jelentkeznek, hogy az adott társadalmi viszonyok nincsenek jogilag szabályozva. Ilyen hézagpótló jogszabálynak mondhatjuk pl. a kormánynak a telektulajdon mértékét megállapító új rendeletét.. A közvélemény jogosan tette szóvá, hogy e területen rendet kell teremteni. E jogos igényt kielégítettük és útját álltuk a burjánzó telekspekulációnak. Ugyanilyen törekvések halják át a közelmúltban módosított Büntető Törvénykönyvet. A becsületes állampolgárok joggal várják el és követelhetik az államtól, hogy szigorúan fékezze meg a huligánokat, garázdákat, a társadalmi együttélés szabályait semmibe vevő embereket. Ugyanezt várja el tőlünk az ár. drágítok, spekulánsok, vesztegetők, a „kenők”, üzérkedők elleni határozott fellépésben, vagy a visszaeső bűnözőkkel kapcsolatos szigorítás, ban is. Sok szó esik' nálunk törvényeink szelleméről olyan értelemben is, hogy mikor kell azoknak szigorúaknak és mikor humánusoknak lenni. Nem könnyű feledat az, hogy e kettős követelmónveknek jól megfeleljen a jogalkotás és a jogalkalmazás. Nyilvánvaló, hogy minden időre egyformán alkalmazható recent, vagy előírás nem lehetséges. Jó példa a szigorítás és a humánum együttes alkalmazására a módosított Büntető Törvénykönyv A már említett szigorítás mellett még ebben az értelemben szólhatunk arról az érdekről is. hryrv a p1+oi töltsék le a kirótt büntetést és annak égy részét csak akkor lehessen feltételesen elengedni, ha az elítélt valóban rászolgál arra kiemelkedő jó munkájával és példás magatartásával. Humanizmust egyébként ne várjon az államtól az, aki szándékosan, tudatosan tör a társadalmi rendre, a köztulajdonra vagy embertársa életére, vagyonára. A társadalom érdeke azt parancsolja, hogy az ilyen emberek bűnhődjenek, ér. a. o”-i hü"4 -fés vegye el kedvüket hasonló bűncselekmények újabb elkövetésétől, de tartson vissza másokat is azoktól. Ugyanakkor legyünk megbo- csátóak és előlegezzünk bizalmat azoknak akik tetteiként megbűnhődtek és valóban visz- sza akarnak térni a becsületes állampolgárok közösségébe! Ezt a humánus felfogást tükrözik azok az új rendelkezések, amelyek mérsékelik — meghatározott bűncselekményeket elkövetett emberek esetében — a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés eddig túlságosan hosszú idejét és merevségeit. Természetes, hogy aki viszont visszaél az előlegezett bizalommal és újabb bűncselekményt követ el, azt szigorúan felelősségre kell vonnunk. A mi társadalmunk ma a szocializmus teljes felépítésén munkálkodik. Minél nagyobb sikereket érünk el e történelmi munkában, nem automatikusan ugyan, hanem társadalmi erőfeszítéseink nyomán, annál inkább megszűnnek, illetve csökkennek azok az okok, amelyek bűncselekmények elkövetését, vagy egyéb jogsértést idéznek elő. Mindinkább erősödik az állampolgárok meggyőződése a jog helyes felfogásáról és a törvények előírásainak önkéntes követése mind általánosabbá válik. A törvénytisztelet, a jog önkéntes megtartása, a jó jogszabályok és a jogalkalmazók színvonalas munkája mellett feltételezi azt is, hogy állampolgáraink ismerjék és értsék a törvényeket, azok rendeltetését, legyenek tisztában jogaikkal, kötelezettségeikkel, mert enélkül nehezen tudnak élni azokkal. A törvények megfelelő ismerete és ismertetése fontos része a szocialista közgondolkodás fejlesztésének, erősítésének, de egyik lényeges feltétele a szocialista demokratizmus további kibontakoztatásának is. Nagyon érthető és nagyon természetes, hogy ezekben a napokban a termelőszövetkezeti tagok a várható jövedelemről, a zárszámadásról beszélgetnek egymással leggyakrabban. Az ünnepek ráérős napjaiban nincs olyan földművesház, ahol ne kerülne szóba az évzárás. Dehát a magyar mezőgazdaság immár több mint egy évtizede annyira közügy, hogy nemcsak a tsz-tagokat érdekli és izgatja a közösből származó jövedelem, hanem a „kívülállókat is,” a hivatalos szerveket is. Nemrég a Tolna megyei párt- vb. foglalkozott a termelőszövetkezeti zárszámadásokra való felkészüléssel, és tulajdonképpen nincs olyan vállalat, intézmény, üzem, munkahely, amelyik valamilyen módon érdektelen lenne a közös gazdaságok működésével szemben. Megemlíthetjük a MEZÖBER-t, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatot az AGROKER-t, az Állatfor- guirni és Húsipari Vállalatot, tulajdonképpen még a Társadalombiztosítási Igazgatóságot is. Ezer szállal és érdekeltséggel kötődik a magyar mező- gazdaság a lakosság minden rétegéhez, hiszen amikor jól mennek a dolgok, akkor mindannyian . érezzük, s ahol rosszul mennék a dolgok, ott elsősorban a piacok közvetítésével, ezt is mindannyian meg- érezzük. Erről szólott, ha más szavakkal is kormányelnökünk a gazdasági aktíván. Az azért bizonyos, hogy a szorosan vett évzárás első helyen és elsősorban a termelőszövetkezetek gazdáit érdekli, izgatja. Megtanulták még egyéni korukban, hogy ami év végén van. azért év közben kell eltökélten, szervezetten, nagy hozzáértéssel, bizony fáradságot nem kímélve dolgozni. A helyes gazdaságpolitika érvényesítése mellett ez a titka annak •> kiegyensúlyozott és mérté' ' el megteremtett jómódnak, amely a muesi termelőszövetkezetet is jellemzi. Ebben a közös gazdaságban az a gyakorlat, hogv nem sietnek előre a jómóddal az egvik esztendőben, hoav utána éppen a túlosztás következtében vis1**'*'vonuljanak a másik esztendőben. S ha a zárszámadások előkészítésének van politikai és gazdasági vonulata, mámedig ilven. van, akkor a nol’Bkai feladatok között első helyen célszerű aláhúzni és hangsúlyozni a túlosz.tá-ok veszélyét és a nem elegendő tartalékolást. A tavalyi év a termelő- szövetkezetek többségét a nehézségek ellenére sem rendítette meg. de cs^k az^rt nem mert volt tartóink és ezt a tartalékot fölélték. Nem oktalan beszéd, s nem .a szövetkezeti *raa(j4k meg-övid'Tóse arra felhívni a fi"yelnjet, ho°v lesven tartalék, hogy az idén ismét képezzenek esy előre nem látható, de bármikor bekövetkezhető rossz esztendőre, amihez bármikor hozzá lehet nyúlni. A Tolna megyei termelő- szövetkezetek általános kéne nem kedvezőtlen. Az előzetes kalkulációkat, terméseredményeket összességében. a gazdálkodás produktumait figyelembe véve, a megye közös gazdaságai — máris bizonyos — jobb évet zárnak, mint 1970-ben. Ez azonban az általános helyzetkép, s ezt azért fontos feltétlenül hangsúlyozni, mert néhány termelőszövetkezet viszont különböző okok miatt nem tudja azt nyújtani, amit a tagok anya-* giakban várnak. Az okok között szerepel egyik tsz-ben a túlméretezett beruházás, másik tsz-ben a kedvezőtlen adottság, harmadik tsz-ben az alacsony termésátlag, negyedik tsz-ben a koncepció nélküli vezetés. Erről, ezekről a kérdésekről az elkövetkezendő hetekben még sok szó esik a közös gazdaságokban is, a területi tsz-szövetségekben és a megyei vezetés illetékes fórumain is. Mindenképpen eljött azonban annak az ideje, hogy a zárszámadások gazdasági lebonyolítását megfelelő politikai koncepcióval tereljék helyes mederbe a pártszervezetek és a párton kívüli aktivisták. Helyenként, emberileg érthető módon, az idősebb szövetkezeti gazdák a túlosztás szószólói. Végső soron azonban egyetlen tsz-tag sem jár jól azzal hogy néhány száz forinttal többet kap, viszont rossz az aránytartás, nincs megfelelő anyagi lehetőség, anyagi erő a fejlesztésre. Az okos aránytartás azt jelenti tehát, hogy a részesedési alap és a fejlesztési alap százalékos megoszlása ne az egyes emberek hanem a közösség érdekeit juttassa kifejezésre, a következő esztendőt nézve. Minden évben elég nagy vihart kavar a prémium. Elsősorban a párttagok és a párton kívüli aktivisták ragaszkodjanak következetesen ahhoz az elvhez, hogy mindenki kapja meg a prémiumot, ha az mögött ott a teljesítmény de ne kapja meg senki, ha nincs meg aiz előírt teljesítmény. Vonatkozzék ez vezetőre, a tagokra egyaránt. A termelőszövetkezetek igazság szerint nagy gyakorlatra tettek szert a zárszámadások lebonyolításában. Ez a gyakorlat olykor úgy is értendő, hogy némelyik tsz-ben presztizsokokból, vagy pillanatnyi érdekekből a leltározás nem a valóságos helyzetet tükrözi, s ebből következik hogy a mérleg így, vagy úgy pontatlan, magyarán hamis. Nem jó ez senkinek. Idetartozik még a szembenézés a nehézségekkel és esetleg a tagok kritikai megjegyzéseivel. • Mindezt elkerülendő egyik-másik termelőszövetkezetben olyképpen „fogják be a tagok száját", hogy a jövő év terhére osztanak. Abból a jószágból, takarmányból csinálnak pénzt, amelyre részben szükség van, részben meg egy év múlva jogos csak pénzt csinálni belőle. Előttünk a negyedik ötéves terv második esztendeje Tolna megye mezőgazdasági üzemeiben a jövő év sikeré főleg és elsősorban azon múlik, ha a tagok egyértelműen fellépnek olyan irányzatok ellen, amelyek a minden áron való túlosztás igényével lépnek fel, veszélyeztetve az 1972. év gazdálkodásának biztonságát. 1971. december 25.
