Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-25 / 304. szám
r Nyögött, ' időit. Megért«. s azt hiszi már, ő is madár s lám fejre álL Följutott a fára végre, Wilhelm Busch rajza és verse Gyászkeretes hír az újságban. „Fájdalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy Krufica Leó, a legjobb apa, a leggyengédebb jérj, a burgbergi teke-találkozón holtversenyt vívott a második helyért. Temetéséről a holtidényben gondoskodunk.’’ figyelmességük, könnyek gyűlnek a szemembe, összeszorul a torkom, alig tudom kinyögni, hogy egy pár cipőt szeretnék. — Eladás az csak a Zimankó utcában van — tájékoztat sértődötten a főnök. — Mi itt csak udvariaskodunk. KÜRTI ANDRÁS i lunrenuezu találkozom a Körúton. Lábán bakancs, a hátán hátizsák, a hóna alatt térképek, az egyik kezében iránytű, a másikban tájoló. — Mi járatban? — érdeklődön^ Népújság 1971. december Kérdőjelek a terített asztalon Ha közvélemény-'kutatást rendeznénk arról, hogy mire lehetünk büszkék mi, magyarok, akkor nagyon sokan említenék a magyar konyhát, s a dúsan terített asztalt, mint vendégszeretetünk jelképét. Való igaz. hogy a hozzánk látogató külföldieknek rendszerint sokáig emlékezetes ebédekben, vacsorákban van részük. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy ma is élő étkezési hagyományaink, azok a gyakran emlegetett magyaros jellegzetességek nemzeti büszkeségre adnak okot. Sokat, jó zsírosat, fűszereset enni, s utána minél többet inni ; nem erény és nem is okos dolog. Még akkor sem az, ha mindenképpen kifejezésre akarjuk juttatni, hogy vendégünket igen nagyra becsüljük. S akkor sem, ha arról szándékozunk meggyőző bizonyságot adni, hogy telik a bőséges traktálásra. Nemcsak ünnepi és vendéglátó, hanem mindennapi étkezésünk mértéke, táplálékaink mennyisége és összetétele is olyan, hogy érdemes vele foglalkoznunk. Közérzetünk, egészségünk, sőt. az is függ táplálkozásunktól, hogy meddig élünk. Tévedés lenne azt gondolni, hogy csak a szegénység okozhat káros következményekkel járó táplálkozási gondokat. Teheti ezt a jómód is. Népünk már azok sorába tartozik, akiknek nem a hiányos, hanem a bőséges táplálkozás körülményei között kell foglalkozniok azzal a kérdéssel, hogy milyen az észszerű, az egészséges étkezés? Az egy személyre jutó napi kalóriafogyasztás 1938-ban 2805 volt Magyarországon. 1968-ban 3141, az idén pedig 3170. A fehérjefogyasztás ugyanazokban az években 91. 97, illetőleg 99 gramm. Az európai országok között a ka- lóriafogyasztás tekintetében a negyedik, az összes fehérjefogyasztás szempontjából pedig a harmadik halyen vagyunk. Alacsony azonban az állati eredetű fehérjék aránya A negyedik ötéves terv előirányzatai szerint 1975-ben 3291 lesz fejenként a kalóriafogyasztás. 104,5 gramm fehérjét veszünk magunkhoz, s ezen belül növekszik az állati fehérje aránya. Minden terv annyit ér, amennyi megvalósul belőle. S a terv végrehajtása ebben az ■ esetben nem az állami intézményeken, nem a különféle vállalatokon múlik elsősorban, hanem magukon a fogyasztókon. A családoktól, a háziasszonyoktól függ, hogy mi kerül az asztalra, milyen ösz- szetételű táplálkozásuk.' Ugyanakkora összegből lehet egészséges vagy egészségtelen étkezésről gondoskodni. Sőt, előfordulhat, .hogy az ésszerűbb táplálkozás ■ kevesebbe kerül. így van ez városon és falun egyaránt, a vidéken élő népesség mégis megkülönböztetett figyelmet érdemel ebből a szempontból. Mindenekelőtt azért, mert a falvakban, a községekben — nem is szólva a tanyavilágról — kevesebb a lehetőség a változatos táplálkozásra és ott tartják magukat legmakacsabbul a régi táplálkozási, konyhatechnikai szokások. A városokban sokkal több mód és alkalom kínálkozik arra, hogy előadásokkal, a tájékoztatás, a felvilágosítás különféle módszereivel széles körben megismertessék a táplálkozás helyes szerkezetét, s az okokat és okozatokat, amelyek egyre nagyobb egészségügyi és társadalmi jelentőséget adnak az étkezésnek. Tény: szinte az elején kell kezdeni a felvilágosító munkát a legtöbb helyen. Azzal, hogy mi a kalória, a fehérje, a vitamin, miért fontos az állati eredetű fehérjék arányának, a zöldség- és gyümölcsfogyasztásnak a növelése és így tovább. Miért károsak a túlságosan zsíros ételek, mi az előnye annak, ha több marhahúst eszünk a sertéshús rovására stb. Kézenfekvő a kérdés: kikre vár az ilyen tájékoztatás? A válasz szinte önként adódik: .mindazokra az intézményekre, társadalmi és gazdasági szervezetekre, amelyek a községekben működnek. Kiemelkedően fontos szerepük van az iskoláknak és a közművelődés szervezeteinek. Ha a gyerekek már az általános iskolákban megkapják az egészségügyi és élettani szempontból .nélkülözhetetlen okta- . tást, akkor családi környezetükre kezdettől fogva jó hatással lehetnek. Később pedig, amikor majd ők vezetnek háztartást még inkább remélhető, hogy korszerűbb gondolkodásról és szemléletről tesznek tanúságot e tekintetben is. A TIT, a nőtanáps, a Hazafias Népfront és a fogyasztási szövetkezet az iskolán kívüli tájékoztatásban, felvilágosításban tehet sokat. Az őszi és a téli hónapok folyamán minden községben tartanak előadásokat, filmvetítéssel egybekötött tanfolyamokat. Semmi akadálya sincs annak, hogy napirendre tűzzék a táplálkozással összefüggő tudnivalókat is. Nem tudományoskodó, hanem a hallgatók felkészültségéhez igazodó előadásokra van szükség. Olyanokra, amelyekből azt is megtudják a hallgatók, hogy mire kell ügyelniük a kövéreknek, a gyomorbán talmikban szenvedőknek, azoknak, akik fogyni vagy hízni . szeretnének, az idősebb embereknek, a terhes anyáknak, a szív- és érbetegeknek, s így tovább. Természetesen az a leghelyesebb, ha az orvosi képzettséget kívánó témákról orvos beszél. A főzési tanácsadást olyan emberre helyes bízni, aki nemcsak a régi, hagyományos ételek elkészítéséhez ért jól. hanem az egészségügyi szempontból jobb, de még nem eléggé ismert, nem elterjedt ételek főzéséhez, előállításához is. Szervesen kapcsolódik mindehhez a jó értelemben vett árupropaganda, amit mindenekelőtt a fogyasztási szövetkezetek szakembereitől lehet elvárni. Gulyás Pál KÁLDI JUDIT rajza Válogatott lidércnyomásaim Életre-halálra keres valaki a szerkesztőségben. Akkora mint egy medve. Megtalál, rám ordít: — Hogy jön ahhoz, hogy pont az én nevemet szerepeltesse a humoreszkjében? Más nevet nem talált?! Pont az én becsületes nevemet kellett meghurcolnia?! Rajtam röhög az egész végszerelde! — Elnézést kérek. előfordulhatott, hogy véletlenül... — Semmi-véletlen! Nemcsak a családi név stimmel.. Az még hagyján. De a keresztnév is! Itt tudatos személyeskedésről van szó! Elégtételt követelek! — Bocsásson meg, mi az ön becses-neve? — Kovács István vagyok. MÁV Kórház. A vizsgálatok befejezése után az orvos megnyugtatja a beteget: A repülő béka — Semmi az egész. Egy kis nyomtávfekély. — Csupa lyuk ez a szőnyeg — mondja a vevő a zsibvásáron. — Na és? — von vállat az eladó. — Miért csodálkozik? Ez nem torontáli. Ez ementá. li... Ismét látogató a szerkesztőségben. — Helyreigazítást kérek. A tudomány nevében. Már többször olvastam az önök lapjában, hogy „a kör bezárult” Könyörgöm, hogyan zárulhat be a kör, hisz a kör egyik leg. fontosabb tulajdonsága, hogy ez már megtörtént vele. Attól kör! Tessék másként fogalmazni! « — Rendben van — bólintok —, javaslatát megvitatásra javaslom kollégáimnak. Szabad a nevét? — Ellipszis Béla vagyok. — Lótok-futok, keresek, kutatok, fürkészek. A legutóbb^ filmemet levágta a kritika, de az egyik műítész megírta, hogy azért „valahol” igazam van,- Hát most keresem. Benyitok az üzletbe, három eladó rohan felém. Meleg mo* sollyal üdvözölnek, az egyik feketével kínál, a másik az egészségem felöl faggat, a har. madik reméli, hogy a családom is jól van. Szíven üt a
