Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-22 / 301. szám
Gyermekek a téli vakációban Viszonylag rövid lesz a téli iskolai szünet, alig három hét. A tanévből csaknem négy hónap telt el eddig, s bizony szükségük van a gyermekeknek egy kis pihenésre. Azután erre az időre esik a karácsony is, s az ajándékba kapott játékokat ki kell próbálni. Különösen a szánkót, meg a korcsolyát. hiszen ennek most van az ideje. A téli szünet okos megszervezése egészen más feladat elé v állítja a szülőket, mint az év végi nagy szünet. Most például — ellentétben a nyári vakációval — nem helyes a megszokott napirend lényeges megbontása. Keljenek nagyjából ugyanabban az időben a gyermekek, mint amikor iskolába mennek. Tisztálkodjanak. reggelizzenek idejében, s töltsék hasznosan a napot. Tehát ne lustálkodjanak tétlenül. Segítsenek otthon, s az időjárástól függően legalább egyszer, de ha tehetik kétszer is játsszanak, szórakozzanak egy-mósfél órát a szabadban. Csináljanak hóembert, szánkózzanak. korcsolyázzanak, hógolyózzanak, menjenek téli gyalogtúrákra, mozgásigényüket mindenképpen elégítsék ki. Sőt, aki teheti, mindezt kapcsolja össze környezetváltozással, néhány napos rokonlátogatással, vagy téli üdüléssel. A szünetben többször mehetnek moziba is, mint más-- kor. De nem mindennap. A mozit helyes kiegészíteni múzeum- és könyvtárlátogatással. Különösen a könyvtárra hívnám fel a szülők figyelmét. Már az általános iskola harmadik, negyedik osztályába járóknak is vannak kötelező és ajánlott olvasmányaik, s most lesz .az ideje, hogy ezeket kézbe vegyék. Mert idejük nagy részét úgyis otthon kénytelenek tölteni, az olvasással pedig hasznosan szórakozhatnak. Sőt, a szünet második felében, tehát januárban elő- vehetik a tankönyveket is, hogy legalább a gyengébben megtanult anyagrészeket átismételjék. Betegség, vagy rö- videbb-hosszabb kihagyások miatt bizonyos elmaradása szinte minden diáknak van. s ezért a napi 1—2 órai tanulás, emlékezetfrissítés nem árt. És itt kell szólni a karácsonyi ajándékokról, játékokról. Szerencsére a szülők többsége már nem csupán ruházati és egyéb használati tárgyakat — sálat, zoknit, kesztyűt, iskolai felszerelést, — vesz karácsonyra, hanem olyan holmikat is, amelyek szórakozást, művelődést, ismeretbeli gyarapodást szolgálnak. A kultúra iránti igény növekedését is mutatja például, hogy évről évre mind több könyv kerül a karácsonyfák alá. Persze valamennyi hasznos ajándékkal feltétlenül engedjük is játszani, szórakozni a gyerekeket. Gyakori hiba ugyanis, hogy a szülők olyan drága ajándékokat vesznek, amiket sajnálnak a gyerek kezébe adni, s a játékok csak akkor kerülnek elő a dobozokból, ha az apának, vagy az anyának ideje van játszani velük. Nem kell bizonygatni, hogy az ilyen játékoknak nem nagyon örülnek a gyerekek. Inkább vegyünk olcsóbb ajándékot, de 'az legyen teljesen az övék. Mutassuk meg nekik először a használatát, de utána vállaljuk azt a kockázatot, hogy elrontják. Szinte el sem hiszik a szülők, hogy egy játék elrontásából, pontosabban: a javítgatási kísérletekből, a szétszedésből milyen sokat tanul a gyerek. Nem baj persze, ha a szülők fognak hozzá a javításhoz, de e munkánál mindig legyen jelen a gyerek is, s ha másként nem, hát játékosan, képletesen kérjék az ő segítségét is. Hadd lássa milyen a játék belseje, mechanizmusa. Az idei naptári évben december 21-én volt az utolsó tanítási nap, s jövőre január 10-én az első. Ezt a 19 napot kihasználni — tehát úgyis, hogy szórakozzanak, meg úgyis, hogy pihenjenek a gyerekek — nem könnyű feladat, különösen azért, mert az ünnepek kivételével dolgoznak a szülők. De ügyes szervezéssel, kellő leleményességgel nagyszerű . napokat szerezhetünk gyerekeinknek. S a pihentető, szórakoztató kikapcsolódás mindenképpen szükséges, hiszen a tanév java még előttük van. TÓTH LÁSZLÓ A vállalati tervezés tapasztalatai A Minisztertanács november 18-i üléséről kiadott közlemény aláhúzza, hogy a középtávú tervezés jelentős mértékben elősegítette a vállalatok gazdasági kapcsolatainak fejlődését, lehetővé tette a dolgozók széles körű bevonását a gazdasági fejlődés kérdéseinek megvitatásába Kétségtelen, hogy a tervezés új módszerei hozzájárultak az üzemi demokrácia elmélyítéséhez és fejlődéséhez is. Természetesen nincs mód a vállalati tervekről készült felmérés valamennyi eredményét és következtetését ismertetni. Rá kell azonban mutatni néhány olyan problémára, amely —‘a tervek alapján is — a következő évek gazdasági fejlődési lehetősége szempontjából meghatározó jellegű lehet. Az egyik ilyen jellegzetes vonás, hogy az iparvállalatok nem számolnak eléggé a reális értékesítési lehetőségekkel. A vállalatoknak csak kis hányada értékeli a vállalat fejlődését fékező tényezőként IL az eladási lehetőségeket; a vállalatoknak mindössze nem egészen 10 sízázaléka minősítette az értékesítést a termelésnövekedés lényeges akadályozó tényezőjeként. Ez arra mutat, hogy a vállalatok nem érzékelik kellően a valóságos realizálási lehetőségekből rájuk nehezedő gazdasági kényszert. Fock Jenő a gazdasági aktíván elmondott beszámolójában is rámutatott arra, hogy a vállalatok „.. .többségükben adottnak tekintették .bővülő temjékvolu- menük értékesítési lehetőségét. Nem mérték fel kellően a várható keresleti tendenciákat.” Ezt bizonyítja az is, hogy a tervezéskor a vállalatoknak alig 20 százaléka tüntet fel valamilyen intézkedést az értékesítés növelése érdekében. A vállalatok 80 százaléka a forgalom növelése érdekében sem a vállalati árpolitikában, sem a saját kereskedelmi tevékenység ki- terjesztésében, s a közös vállalatok, továbbá a szerviz- tevékenység kiterjesztésében Tolna megyei Icatonafiatalok között A gyalogosok mai utódai — Harcjárműbe! A vezényszóra szinte egyszerre ugranak a kezelők a páncélautóhoz hasonló járműhöz. Feldübörög a motorja, döngve becsapódik az ajtaja, és máris elindul a terepen. Mély barázdákkal átszegdelt szántáson, száraz fűcsomókkal, kórókkal tarkított, hepehupás ugaron vágtat az acélmonstrum. Fegyverének csöve sor-r ba „tapogatja” a felbukkanó célokat... S alig háromszáz méternyire, hirtelen megtorpan. Nyílik az ajtaja, a kezelők bámulatos gyorsasággal kirajzanak. A szél felénk hozza az újabb vezényszót: — Harcjárműből! A kezelők most géppisztolyaikat előre szegezve szétbontakoznak a terepen. A harc. jármű tűzfegyvereinek oltalma alatt elindulnak egy magaslat — lankás dombtető — birtokbavételére. Jó fél óra múlva érkeznek vissza a fiúk, sárosán, csapzot- tan, de sugárzó arccal: ezt a harcfeladatot sikeresen teljesítették. — Pihenő!.,.. Rá lehet gyújtani! Leülünk egy szélvédett horhosban. Először arról kérdezem a fiatal katonákat, hogy milyen minőségben szolgálnak ők: gyalogosok, lövészek? Elnézően mosolyognak: — Mi péeszhások vagyunk. Ami annyit jelent, hogy „páncélozott szállító harcjárművön” teljesítenek szolgálatot. Vagyis az egykori gyalogosok utódai, akik néhány éve gépkocsizó lövészekké léptek elő, mostanra már ilyen járművekre szálltak. Hiába, nagy léptekkel fejlődik, korszerűsödik a néphadsereg hadi szervezete és fegyverzete... S a mai fiatalok elsajátítják ekor- . szerű fegyverek kezelését. Tart még a cigarettaszünet. Szállnak a bodros füstfelhők. Felröppen egy-egy tréfa. Kiderül, hogy ebben a szakaszban sok a Tolna megyei fiú, ismerik egymást, innen is a jókedv, az élcelődés. Eközben meghozzák a tízórait: felvágottat kenyérrel, de mondják, hogy kapnak brióst, mézet, gyümölcsízt, egyéb édességet, ahogy az élelmezési norma engedi. Közben faggatom őket, hogy mit „tud” az új harcjármű? A téma nagyon népszerű, látszik, szeretik ezt a harceszközt. Szinte egymásnak adják a szót. Berkes László, aki a tamási rádió-villamossági gyáregységben dolgozott? azt mondja, hogy erős páncélzaté, védelmet nyújtó, nagy tűzerejű fegyver. Cseke László felsőnyé. ki fiú a teljesítőképességét dicséri: nem akadály énnek a hegy, a völgy, a tengelyig érő sár, a hó; szárazon, vizen egyaránt gyorsan halad. Ift Miklós, aki Hőgyészről való, s itt az alakulatnál már szép eredményt ért el, mert kiváló katona lett, úgy yélekedik, hogy a harcjármű korszerűségénél fogva könnyebbé teszi »a mai katona életét. Azáltal, hogy belső utastere tetszés szerint fűthető, hűthető, harc közben szennyezett terepen szűrt levegővel védi a kezelőszemeiyze- tet.. Két elválaszthatatlan jóbarát helyesel neki. Róluk külön is kell szólnunk. Fink József, a tamási Széchenyi Tsz agronómusa, növénytermesztő, a barátja Pfundtner Ernő pedig az Aranykalász Tsz-ben dolgozott. Együtt végezték az iskolát, egyszerre vonultak be katonának és most mindketten elnyerték az „élenjáró” katona címet. Büszkék lehetnek rájuk az otthoniak. Vége a szünetnek. Felállnak a fiúk, várják az újabb harcfeladatot. De annyit még elmondanak, úgy üzenetképpen, hogy jól érzik magukat. Jó az ellátás. A laktanyában megfelelő az elhelyezésük. Van könyvtár, klub, működik tánccsoport, irodalmi színpad, népi zenekar. Csak ki kell használni ezeket a lehetőségeket és akkor mindjárt könnyebb a szolgálat, tartalmasabb a katonaélet. Véleményüket ezúton továbbítjuk azoknak a szülőknek, testvéreknek, hozzátartozóknak, akik mindig várják a híreket a katonafiúkról. HEGEDŰS FERENC Harkányban epulo társasüdülőben garzon, egy-, kettő- és háromszobás lakrészek előjegyezhetők a Pécsi 2. sz. Ügyvédi Munkaközösségnél. Pécs, Kossuth u. 22. (252) C; mókka kulchtdege* \ Magyar Édesipar Keksz- és Ostyagyára (50) sem tervez intézkedést. A vát-i lalati fejlesztési és termelésnövelési célok megvalósítását szolgáló piaci munka tehát - meglehetősen háttérben áll. Az ebből fakadó esetleges problémákra — nevezetesen az értékesítési nehézségekre — nemcsak távlatilag kell gondolnunk, hanem már most is. Például a negyedik ötéves terv első évében, tehát 1971- ben az tapasztalható (az I— III. negyedév adatai alapján), hogy egyes ipari ágazatokban I — nevezetesen a gépiparban és a könnyűiparban — ismét a készlet-felhamozódás jelei mutatkoznak. Egyes területeken az értékesítési problémák azzal is összefüggenek, hogy a kínálat összetétele, színvonala nem mindenben felel meg a hazai és a külföldi keresletnek. Az 1971. évi népgazdasági tervnek a gazdasági fejlődés üteme tekintetében várható túlteljesítése nem kizárólag előnyt a gyorsulás ugyanis elsősorban nem a gyártmányszerkezet, a hatékonyság javulásának az eredménye. Márpedig a negyedik ötéves tervről szóló törvény kimondja, hogy a termelési tervek túlteljesítése csak akkor kívánatos, ha az elősegíti a hatékonyság javulását, a külkereskedelmi helyzet javítását, s az élet- színvonal arányos fejlődését. Az Országos Tervhivatal el-i nőkének minisztertanácsi előterjesztése aláhúzza, hogy á tervekben az export és az import aránya és növekedési üteme összességében nem elégíti ki a külkereskedelmi mérleg javításának népgazdasági követelményeit. Ez a gond szorosan kapcsolódik az előbb tárgyalt; szerkezeti problémához. Az iparvállalati középtávú tervek szerint a jövedelmezőség növekedési üteme viszonylag alacsony — évente átlagosan 5.2 százalék —. ami arra utal. hoev a termelést a jövőben is elsősorban exten- zív módszerekkel kívánják növelni. » Ezt támasztja alá az elemzás másik fontos következtetése, nevezetesen az, hogy az ipar jelentős állóeszköz-bővítést tervez, mintegy 7 százalékkal többet, mint a népgazdasági terv előirányzata. A gépipar és a könnyűipar beruházási szándéka különösen nagy és az átlagosnál is nagyobb mértékben haladja meg a népgdzdasági előirányzatokat. Például a Kohó- és Gépipari Minisztérium vállalatai 10 milliárd forinttal több beruházást terveznek, mint amennyit a népgazdasági terv ennek a< területnek a fejlesztésére előirányoz. A vállalati tervekről készült felmérés arra a következtetésre jut, hogy általában nincs összefüggés a tervezett állóeszköznövekedés és a nyereséghányad, vagy a jövedelmezőség között. Ez is a kapacitásbővítések extenzív jellegére utal. A népgazdasági lehetőségeket meghaladó beruházási szándék azzal is jár, hogy a vállalatok továbbra is az állami költségvetés nagyarányú támogatására számítanak. A vállalati terv nem lezárt akta; a tervezés nem befejeződött kampány. A tervezés: gondolkodási folyamat, felkészülés a jövőre. A vállalatok a közelmúltban lezajlott iparági gazdasági tanácskozásokon megismerkedtek azokkal a fő feladatokkal, amelyeknek megvalósítása évekre megszabja a gazdasági munka irány vonalát.. Nincs késő tehát tovább dolgozni a terveken és a fejlesztési elgondolásokon, a fejlesztés módszereit, erőforrásait jobban összehangolni a népgazdasági követelményekkel és a reális lehetőségekkel. D. VARGA GYÖRGY (Vége)
