Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-19 / 299. szám
ViaaxatérS ügyfelek OrwMndfiESzok Jó példák Tolnában, Nógrádban — Az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet vizsgálata Majdnem kétmillió csodá- lója volt a vadászati világkiállítás értékes trófeáinak, amelyek ritka szépségük miatt meg is érdemelték a.z érdeklődést. Aligha' Csalódunk,, ha feltételezzük,, hogy az aranyéremre méltó agancsok, dám- lapátok száma lényegesen nagyobb az ' ismertnél. Miből gondoljuk? Abból, bogy orvvadász nem merészkedik trófeájával a bíráló bizottság elé. Hazánkban évente legalább kétmillió forintra becsülhető tényleges kárt okoznak az orv- vadászok. A közvetett kár lényegesen nagyobb, mivel — .például — a vemhes szarvastehenet elejtő orvvadász számlájára csupán a tehén értékét írják, a kárba veszett borjúét .nem. Az orvvadász fogalmán az. 'emberek általában . olyan személyt értenek, aki nem vadász- társasági tag, akinek nincs 1 yadűszengedéiye, — mégis vadászik. Többnyire nem az e célra. kostruált vadászfegyverrel, hanem katonai vagy kispuskából eszkábált. eszközzel. Nem ritkaság, hogy. a jobb rejthetőság kedvéért eredeti méreténél kisebbre barkácsolják a fegyvert; lefűrészelnek a tusából vagy. a csőből. Persze. az ilyen puskával bizonytalan a lövés. Megmondhatat- lan, hány rosszul. talált, sebzett állat vonszolta magát a sűrűbe, s pusztult el sóit szenvedés közepette úgy, hogy az ember még húsának sem vehette hasznát. • ” Messzire vezetne. ha a fegy-. veres orvvadáízokori * kívül azokról is. beszélnénk, akik csapdával, hurokkal „dolgoznak”. Ezeknek kisebb a veszélyük a társadalomra, mint az előbbieké. A fegyveres orv- vadászoké azonban — túlzás nélkül állítva! — igen nagy. Nem kirívó ritkaságú eset, hogy a tetten ért 'orvvadász fegyvert fog a hivatásos vadászra, a mezőőrre. Mivel ezeknek az embereknek is csak egy életük van, nem kevesen közülük eléggé tartanak a rabiá tus hírű orvvadászoktól. E sorok írója élénken emlékszik egy Nógrád megyei esetre, amikor is egy orvvadász élet- vesiéiyesen megsebesített egy erdészt, — emez pedig vonakodott . támadóját megnevezni. A rendőrség parádés teljesítménye volt a tettes személyének felderítése. Az. utóbbi "öt évben orvwadászok majdnem hatvan esetben támadtak fegyverrel sport- és hivatásos vadászokra, mezőőrökre. Az orvvadászat témakörében végzett vizsgálatában négyszázöt vadásztársaság segítette az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai intézetet. Körülbelül minden második vadásztársaság- jelentett az intézménynek autós orvvadászatot, — a vizsgált időszakban ösz- szesen 1598-at. A „gördülő lesek” lesipuskásai között elvétve engedéllyel rendelkező vadásztársasági tagok is akadtak. Ezzel a tettükkel ők is az orvvadászok közé alacso- nyodtak. Mások súlyosan vétettek a vadászerkölcs — és a jogszabályok — ellen azzal, hogy mások vadászterületén, ■esetleg tilalmi időben, de minden esetben a biztonsági szabályok megsértésével lövöldöztek. Bármilyen különös: a vagyon elleni bűncselekmények e speciális fajtájára olykor még olyan személyek is vetemedtek, akik egyéb körülmények között egy gyufaszálat sem tulajdonítanának el. , S lám, egy gyenge pillanatukon mégsem tudtak szenvedélyükön úrrá lenni. Egészen más kategóriába tartoznak azok. akik a felelősségre vonás alkalmával vadásza szenvedélyükkel mentegetőznek, — noha nem passziójuk hajtotta őket erdőre, mezőre, hanem az ingyen húg szerzésének kapzsi vágya. Megvédeni a vadat nem könnyű feladat. A Magyar Vadászok Országos Szövetségének adatai szerint a vadásztársasági hivatásos vadászok háromnegyedére fejenként 10 ezernél több hold, negyedére 20 ezernél több hold jut. Ez akkor is sok, ha a több ezer fős erdőőri és mintegy hétezer főnyi mezőőri szervezet segítségét figyelembe vesszük. A huszonkétezer tagat számláló magyar vadásztársadalomban még nagy tartalékok rejlenek! Olyan erkölcsi tartalékok, amelyek megfelelő aktivitással . párosulva a gyakorlatban hasznosítható erővé válhatnak. Országos érvényű megfigyelés szerint azoknak a vadász- társaságoknak területéről, amelyek nem tűrik meg soraikban a fegyelmezetleneket, az anyagiasakat, fokozatosan eltűnnék: az. orvvadószok. Ott ellenben, ahol vadásztársasági tag suttyomban lőszerhez, fegyverhez; j uttatja orvvadász cimboráját, vele fegvütt járja a ya.díszterü’.eiet, sőt még a 'féltve gondozott rezervátumba is bemerészkedik, elszaporodnak az orvvádászok. És pontosan ezéken" a területeken növekszik a lőfegyverrel kapcsolatos bűtícSe! okmán yek, Ti.em különben a .vadászbalesetek száma. Az OKIOI vizsgá- lrtánav egyik Örvendetes megállapítása, hogy MagyarorszáTalán semmi sem jellemzi jobban a szekszárdi bizományi áruház légkörét, mint ez a két hanglemez, amit éppen belépésünkkor játszottak le. Égy fiatalember a ,,Barn~b6rű hableány” című régi, de kedves slágert hallgatta, majd rögtön utána egy közelmúltban forgalomba hozott Koncz Zsuzsa felvételt tett a lemezjátszóra. , • Nemcsak régi, hanem új áruk is kaphatók az áruházban, és mint ahogy az említett lemezek, úgy a kirakott különböző korú áruk is elkelnek. Hosszú kor áll az átvevő előtt. Nők, férfiak, idősebbek, fiatalok. Nem lehet kategorikusan kijelenteni, kik alkotják a sorbanállók zömét. Az emberek különbözőek. Ez leginkább az áru felkínálásakor derül ki. Néhányan szégyel- lősen csomagolják ki a féltve őrzött régi, de még most is jó karban lévő télikabátot, mások rámenősen, magabiztosan teszik le a fényképezőgépet. — Egy bőrkabátot hoztam. Átveszik? — kérdezi egy középkorú asszony, miközben a kabátot az átvevőpultra teszi. V. A becsüs pillanatok alatt, de szakszerűen átnézi a kabátot, majd válaszol: — Háromszáz forintot tudunk érte adni, de csak bizománybán vesszük át. Eladás után értesítjük, és akkor fogjuk kifizetni a pénzt. Megfelel ennyiért? — Igen. Erre számítottam. — mondja a nő, és máris veszi elő a személyi igazolványát. Az esetek többségében a felkínálók reálisan értékelik az árakat, nincs szükség magyarázkodásra. Néha azonban... — Nézze meg, vadonatúj sapka, százhatvanért vettem, alig hordta a kislány'om —hadarta egy édesanya, akj még gon visszaszorulóban van az orv vadászat. Igaz, a javulás üteme gyorsabb is lehetne. Az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet megállapítása szerint a vador- zás Veszprém. Somogy, Heves, Fejér és Pest megyében hara- pózott el leginkább. Megyénk, az értékes vadban annyira gazdag Tolna csak ezek után következik. Nógrádot, — ahol szintén kínálkozik egy s más puskavégre, — ebben a felsorolásiban nem is érinti az Összefoglaló. Ennek, néhány szerencsés adottság mellett, az a legfőbb cka, hogy mindkét megyében a vadászok is, az államhatalmi szervek is derekasan megtették a magukét az orvvadászat megelőzésére. A prevenció fontosságáról szólva ismét felcsillan a remény, hogy a készülő új Büntető Törvénykönyv megfogalmazza az orvvadászat önálló törvényi tényá’lását. s e bűncselekmény elkövetőinek indokoltan súlyos büntetését teszi lehetővé. Függetlenül attól, hogy e remény megvalósul-e, vagy sem: a megelőzésen mindenképp fáradozniok kell a vadásztársaságoknak. Nem kizárólag a tagok személyes jó •példájával, hanem aféle helytelen nézet'k etr .'rtóslval is, amilyen például az, hogy „a vad mindenkié”, ,a vaiászat minden .ember ősi joga”. A vad a ti rsadalomé; — s . azt megszerezniük csak az arra jogosul : knak és az összes előírások lelkiismeretes megtartásával szabad. nem értette meg, hogy a fiatalok divatja sokkal gyorsabban változik, mint a ruhanemű kihordási ideje. — Sajnálom asszonyom, — válaszol a becsüs, —.ma már nem szeretik ezt a fazonú sapkát, nem tudjuk eladni. — És ezért a két pár tavaszi cipőért mrrmvit adnék? — kérdezi tovább. De úgy látszik ezen a nation semmi sem sikerül. — Majd március felé tessék megpróbálni, egyelőre csak téli cipőket vásárolunk. Egy munkaruhás, vattakabátos férfi lép a pulthoz. Kis csomagot szorongat a hóna alatt. » — Munkaruhát vesznek? — Örömm°l. — Magának nincs rá szüksége? — kérdezem tőle, miközben a csomagot bontja. — Minek? Megegye a moly? Nézze meg ez ami rajtam van ez is teljesen jó. Januárban jár le a vattakabát kihordási ideje, ha megkapom az újat, azt is idehozom. A mupkást egy csizmás falusi férfi követi a sorban. Bőröndöt rak a pultra, gyermeköltönyt, és egy teddygalléros szivacskabátot vesz ki belőle. — Mennyit ad értük? — kérdi magabiztosan. — Az öltönyért 200-at, a kabátért 160-at —. válaszolt a becsüs a szemrevételezés után. A férfi elbizonytalanodott. — Mennyit mondott? — kér. di ismét, de nem azért, mintha nem hallotta volna jól. — Kétszáz forintot egy ilyen öltönyért? Meg százhalvanat a kabátért?. — Sokkal nehezebb eladni a gyermekholmikat, mint a nagyobb méretűeket — válaszol a becsüs. — Az emberek szívesebben vesznek a gyereküknek új holmit, mint használt árut. — Annyiért pedig nem A községi, városi tanácsok ! egyéb feladataik mellett ellátják az elsőfokú jogi hatóság szerepét. Feladatkörükbe tartozik a település gyámügyei- I nek intézése is. Sok a dolguk? I Sok. Nem mintha a lakosság I nagy százaléka nem törődne gyerekeivel olyan mértékben, hogy tanácsi közbelépésre lenne szükség, hanem egy-két család ügyei térnek szinte me. : netrendszerűen vissza. Németh Katalin, a paksi községi tanács gyámügyi előadója. Ö intézi a hagyatékügyeket, és szociálpolitikai előadó is., A végrehajtó bizottságnak írt beszámolójában azt írta, hogy az ügyfelek fogadása elveszi az idejét egyéb tenni- ■ valóktól. A vb kifogásolta ezt a mondatot. Csak akkor értet- j tem meg, hogy igaza van, mi- ‘ kor a szobába lépve ott találtam egy idős asszonyt ég egy férfit. A néne beszélt, beszélt, szeszélyesen kanyarogva, az ég-világon mindenről. Az előadó angyali türelemmel hallgatta, csak néha szólt közbe csitítóan. Nyilvánvaló volt, hogy az öregasszony csak panaszkodni jött. Valójában sefn- mi komolyabb baj nincsen. A fiatalasszonyra panaszkodik, akivel eltartási szerződést kötöttek. A környezettanulmány során kiderült, hogy a fiatal- asszony ellátja az öreget, csrkhát egyikük sem angyal, bizony összo-összevesznek, hol az e'Tvik, hol a másik hibájából. Egy óra múltán, a kíséret. adom! — mondja indulatosan a férfi, belegyömöszöli a ruhákat a bőröndbe, hóna alá vágja és dongó léptekkel kimegy. 1 — Kár mérgelődni, hiszen én igazán figyelembe veszem mind a vásárlók, mind pedig az eladók érdekeit — mondja a becsüs, — Telegdi Margit — aki annak ellenére, hogy igen fiatal, kiváló érzékkel becsüli fel az eladásra felkínált árucikkeket. — Kapható a boltban például vadonatúj cipő 102 forintért. Hát hogyan adjak egy hasonló, de használtért magas árat, amikor az új is olcsó? Nekünk az a kedvező, ha nagy a forgalom, ezt pedig nyilván úgy tudjuk elérni, ha alacsonyak az árak. Természetesen a realitás figyelembevételével, hiszen a lakosság nemcsak vesz, hanem elad, és az eladónak is meg kell adni a lehetőségekhez képest a legmagasabb árat. Egy szőke asszony a lányával éppen cipőt vásárol. Kimegyünk az áruházba, ahol az előbb vették át egy általuk eladott pulóverért a pénzt. — Amit kaptunk, azt mindjárt el is vásároljuk. Érdemes itt vásárolni, hiszen olcsó itt minden és nemcsak „kiszupe- rált” holmikat lehet kapni. Többször vásároltam már itt, állandó vevő és eladó vagyok. Az ünnepek előtt egyre nagyobb a forgalom. Mind többen ajánlják fel eladásra használható, de számukra szükségtelen ruháikat, műszaki cikkeiket, és egyre több azoknak a száma, akik itt keresik áz ajándékot is megvételre. — Tudja, azt mondják — mondja egy idős néni — hogy ez a szegények boltja. Látja azt az asszonyt? Egy orvos felesége. Az a férfj pedig mérnökember. ROZSA GYÖRGY BORVARÖ ZOLTÁN Ünnep eleit a bizományiban Beszélgetés a gyámügyessel Ki kapjon segélyt? nek jött férfi is elúnja, kézen- fogja az öregasszonyt és elviszi. Alig beszélünk pár szót, jön a következő ügyfél, ö is gyakori vendég. Ügyet sem vet rám, úgy látszik megszokta, hogy itt az ügyfél az • első, mindig végighallgatják tál-elemmel. A középkorú asszony fia részeges, a felesége meghalt, árván maradt gyerekeiről nem gondoskodott senki. Jóformán üres szobában egy szalmazsákon aludtak az öreg dédnagy- mamávál. Néhány hónapja állami gondozásba vették őket. Akkor a mostani panaszos, a nagyanya, lemondott a gyerekekről, mondván: nem tartja őket élete végéig. Most^ hogy nincsenek itt, szeretné Visszakapni őket. Egyik szavával menti a fiát, a másikkal szidja. A szóáradatból az is kiderül: jól jönne a 800 forint, amit a fia fizetéséből letiltanák a gyerekek gondozására. A gyámügyes magyaráz. Ki tudja hányadszor. Csak akkor járul hozzá a gyerekek hazahozásához, ha az apjuk leszokik az italról, normális körülményeket teremt maga körül. A nagymamára nem meri bízni a gyerekeket, mert mi lesz, ha pár hónap múlva megint meggondolja magát és visszakerülnek az apjukhoz az üres lakásba. Nagy nehezen elmegy. de nem érti, hogy a gyerekek nem játékszerek. Az állami gondozás megszüntetéséről szó sem lejiet. — Hogy bírja idegekkel? — Nem vágyóik ideges, csak bosszant, hogy ilyesmivel megy el az idő. Itt vannak például a karácsonyi szociális segélyek. A nagycsaládosoknak és a rossz anyagi körülmények között élőknek minden évben adunk pár száz forint seffélyt. Persze kevés a pénz, amit el lehet osztani. Jól meg kell gondolni .kinek adjuk. — Sok fiatalkorú köt házasságot Pakson? — Nem mondhatnám. Tavaly körülbelül húsz volt, az idén augusztusig hat. Rendszerint terhes a menyasszony, de ebben az esetben sem járulunk mindig hozzá a házasságkötéshez. Sokkal jobb egy jó körülmények között viselt házasságon kívüli terhesség, mint egy rossz házasság. Még soha sem fordult elő, hogy megvárva a nagykorúságot, összekerültek volna, akiknek nem adtunk engedélyt a házasságkötésre. Gyakran kerülök kínos helyzetekbe. Jött például egy mama ahg tizenötéves lányával, hozták az orvosi papírt, rá van írva a leány terhessége, de még nincs három hónapos. Kérdem tőle, hogy feltétlenül szülni akar-e? Akkor tört ki a botrány, a lány pirult, a mama sápadt, nem is tudott a terhességről! A környezettanulmányok során sok keserves sorsot, szomorú dolgot látok. Vannak emberek, akik képtelenek emberi módon élni, pedig lehetőségük lenne rá. A gyerekeik fannak legrosszabb helyzetben. Ennek ellenére vagy talán éppen ezért szeretem a munkámat. Segítünk a rászorulóknak, jó szóval, rábeszéléssel, vagy ha kell, a törvény szigorával kényszerítjük a felelőtlen embereket, hogy gondoskodjanak , gyerekeikről, vagy öreg hozzátartozóikról. Közben megérkezett egy újabb ügyfél és egy tizennégy- éves forma lány is megáll kívül, az ajtó mellett. A gyámügyes kimegy, egy zöld pulóvert ad át neki. A csukott ajtón keres*tiil hallom — Holnap gyere el a cipókért. IHAROS* IBOLYA
